Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-06 / 14. szám

J Mikor a két csapat egymással találkozott, ismét rengeteg abczugolás és fütyölős lett az eredmény. Dr. Breuer elkezdett beszélni magyarul ismét belekiáltottak: „Hát most tud magyarul ?* „tizennégy évig nem tudott?" és megindult a zaj, fütyülés, ugy hogy azegény Dr. Breuer szóhoz is alig juthatott. A gyengébb szivüek katonaságért sóhajtoztak, mire aztán megjelent egy szál huszár, derült kedélyű állapotban, oda állt a rabbi kapuja elé és harsány hangon elkiáltotta: „Abczug dr. Breuer Salamon," erre aztán a hadseregben sem bíztak többé. Biz ettől a kellemetlenségtől megkímélhették volna Lövensteínék rabbijukat. A rendőrség. A rendőrkapitány ez alkalommal szigorúan éreztette rendőri hatalmát az ellen tüntetőkkel szemben. A tüntetők azonban engedelmeskedtek az intelmeknek bár jogaikból nem engedtek. Igy történt azután, hogy komolyabb rendzavarás nem történt, ha csak egy rovott előéletű Yeisz nevű czipészsegéd verekedését nem vesszük rendzavarásnak. Dr. Breuer beszédje után tüntetők és ellentüntetők szót oszoltak az olcsó mulatságról. Ez is tüntetés gyufával. Kedden reggel, épen Dr. Breuer indulása előtt, beállított Breuerhez Lövenstein Adolf az orthodox hitközség elnöke s annak kijelentésével, hogy most hallják épen, hogy Dr. Breuer ur Frankfurtba akar elmenni, hát fölkérik, hogy ne menjen, maradjon s ha marad, akkor egy aláírási íven biztosítanak számára 8-10000 frtokat. Gonosz nyelvek azt mondják, hogy ha Dr. Breuer szavukon fogja vala híveit és azt mondja, hogy marad: Lövenstein ur és társai savanyu képet vágtak volna. Most tudódik már ki egészen, igaz volt-e a madarak beszéde ? Bezárta az ajtót belülről, ráhúzta a függönyt az ablakra, egy imádságot rebegett az Istenhez (mert nem volt Hatvani uram egészen elrugaszkodott, habár, én legalább azt tartom, tiszta ember sem volt egészen) s csak akkor mindenre előkészülve, nyitotta ki a Mágyikát. Egyszerre négy szellem ugrott az asztalhoz, különböző alakban és ruhában, egyik törpe, másik óriás, a harmadik fél szemű, a negyedik kilencz kezü. — Mit parancsolsz, urunk ? kiálták a szellemek, ki vékonyan, mint a sip, ki hatalmasan, mint a menydörgés, de valamennyien bizojyos gúnyolódással. — Hozzatok nekem olyan némát, aki beszéljen mondá Hatvani fojtott, félénk hangon. A szellemek reá néztek szotlauul, de meg sem mozdultak. — Hozzatok idei darunak tavalyi tojását — folytatja bátorodva a parancsolást. A szellemek lesütötték a fejüket, mintha az orrukvére folyna. — Ejh, hát semmit sem tudtok ! kiáltott fel Hatvani. Sütögessétek ki nekem pipaszárnak a főbiróné kisasszonyának a szöszke hajszálait. A szellemek térdre borultak erre, mély alázattal, nagy könyörgéssel : Rabjaid vagyunk ! Győztél rajtunk. — Téged szolgálunk. Igy támadt a nagy tudománya és nagy ereje a természet fölött, melyet sokan féltek A kivonulás. Kedden reggel hosszú kocsisor kisérte ki Dr. Breuert. A rendezők czilinderben és frakkban voltak ehhez nemzeti színű szalagot viseltek. Igy senki sem mondhatja el róluk, hogy nem osztrák magyarok. A külön vonat 10 órakor vitte el Dr. Breuer Salamont. És ezzel Dr. Breuer Salamon átadatott Frankfurtnak, őneki pedig Rohtschíld kegyelméből átadatnak a frankfurti virslik. Élvezze azokat egészséggel! Elnöki jeleutcs felolvastatott a pápai önkéntes tűzoltó-egylet 1890. márczius 23-án tartott közgyűlésén. (Folyt, és vége.) Nagy fontosságú határozata volt még az ország, szövetségi közgyűlésnek, melylyel az országos tűzoltó segély egyletet felállította. Ezen segély egyletbe a mi egyletünk összes tagjával belépett s igy nagy megnyugtatására szolgálhat minden működő tagnak azon tudat, hogy az egylet szolgálatában történhető sérülés esetén, az orsz. segélyalapból tisztességes anyagi segélyben fog részesülni. Különben egyletünkmár az országos segélyalap létre jötte előtt is igyekezett egy segély alapot megteremteni, melyből szükség esetén tagjait részesíteni fogja. Ezen segélyalap ma 1222 frt 58 krt képvisel s részint kamatai, részint egyébb bevételek által évről évre gyarapodik. Igy a mult évben a pápai takarékpénztár adománya 50 frt. Spitzer Ignácz ur adománya 20 frt s az első magyar általános biztosító társaságnak adománya Be

rmüller Alajos ur utján 30 frt volt. Ezeken kívül egy szini előadásból 100 frt 25 kr. jövedelme volt a segélyalapnak. Mindezekért az illetőknek e helyen is hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Meg emlittem ez alkalommal még, hogy a pápai takarékpénztár ez évre is megküldte 50 frt adományát s hogy a „Foncier" biztosító társaság Hanauer Béla ur utján 20 frtot adományozott s hogy a városunkban jótékonyságáról általán ismert és megboldogult özv. és bámultak. A debreczeniek mind megesküsznek rá, hogy épen ugy nem került nagy fáradtságába fergeteget támasztani, mint a legmagasabban uszó felhőket széjjel parancsolni. Olyan könnyűséggel szált a levegőben, mint aliogy^ lebocsátkozott, ha akarta a töld üregeibe. Értette ám a nagytíszteletű ur még a vakondokok nyelvét is. S mindenyi tulajdonság mellett biz' Isten szép dolog tőle, hogy nem lett palatínus vagy király, (ami neki tetszet volna jobban) hanem megmaradt debreczeni professornak s élt békességben, barátságban az olvadó cívisekkel inkább jót cselekedve, mint rosszat a rettenetes hatalmával. Nem is jegyezte fel az emlékezet egyetlen egy áitalmas tettét sem kivévén, amit a direcior-professorával tett. Akkor még senki sem gyanította, hogy Mágyikája van s amolyan félvállról beszélgettek vele az emberek. 0 maga sem igen fitogtatta a hatalmát ok nélkül, hanem lassan mégis kezdett kisülni. Egyszer elkésett a leckeórárol s a mint jön a piaczon nagysietve. kihajlik az ablakon a direktor professor s rá kiállt: — Tu es asinus! [Te szamár !] Mire Hatvani fölnéz nyugodtan s visszakiálltja; — Tu es bos ! [Te ökör!] Azzal tovább siet, hogy a leczkeórára odaérjen. Hanem a direktor professor meg amint próbálgatja behúzni a fejét az ablakból, ijedten veszi észre, hogy nem lehet. Két villás szarva nó'tt a Hatvani szavára s az nem ereszHalász Jánosné 100 frtot adományozott egyleti alapunkra. Ez adományok és liagyomá nyért legmélyebb köszönetünket s az elhalt hagyományozó emléke iránt hálánkat fejezzük ki. Ezen összegeken kívül van meg a 103 frt 52 krt tevő Bermüller alap, mely szintén egyleti vagyont képez. A segélyalapból a mult évben csupán 10 frt segély adatott ki egy beteg tűzoltónak. Ezen kívül a tűzoltók betegség esetén az egyleti orvosok szívességéből ingyen gyógykezelésben s az egylet számlájára ingyen or vosi szerekben s általában Í városnál némi városi pótlék elengedésében részesülnek. A közpénztári bevétel 1889-ben volt: ....... 1364 frt 14 kr. Kiadás: . . . 1054 frt 71 kr. Pénztári maradvány : 309 frt 43 kr. Ezeu bevételekei a város által kiadott havi 100 frt összesen 1200 frt továbbá a mult évi 128 frt pénztári maradvány, 4 frt adomány, s egy tőzoltó kerti mulatság 31 frt 36 kr jövedelme alkotják. Ezen tűzoltó kerti mulatság csekély jövedelméből ismét sajüosan kell tapasztalnunk a közönség részvétlenségét, vajha társadalmi téren is nagyobb pártolásnak örvendezhetnénk. A kiadás a legnagyobb részben a 3 fizetéses tűzoltó dijára és felszerelésére fordíttatott. A zenekari pénztár 63 frt 47 krt tesz. Miután a zenekar megszűnt, a választmány a zenekari pénztár megszüntetését s ez öszszegnek a közpénztárbai áttételét határozta ei, valamint intézkedett a zene szerek biztosítása, illetve megválasztása tárgyában is. Hogy már 2 éven át oly jelentékeny pénztári maradvány volt, egyenesen a zenekar megszüntetésének köszönhető, mert különben a rendes havi fizetéssel ellátott karmester, tetemes pénzébe került az egyletnek. A pénztári maradványból kifizetne tő lesz Seltenhoffernél levő még 271 frt 14 kr. hátralék tartozásunk, melynek megtörténtével az összes 10 —12000 frt értékű felszerelés tehermentesen fogja képe/ni az egylet tulajdonát. A főparancsnokság a mult évi Szeptemberben igen becses adatokat gyűjtött össze s tette vissza egész estig. Csak az volt a szerencse, hogy a szarvakat nem láthatta más, mert örökös csúfságban maradt volna a íotisztoletü. Sokszor csinált ő ilyenforma kedélyes tréfát. Egyszer uj famnlust fogadott a később hiresse vált Bugyit, akinek kilencz húszast fizetett havonkint s húszasokon valamennyin ez a körirat volt „András Bugyi rex hungáriáe" de mikor Bugyi mindannyiszor bajba keveredett s a biróságluz került, akkorára már a húszasok rendesek voltak s a Bugyi feladóit nevették ki, hogy a szemük káprázik. Hát mondom, mikor a Bugyi odakerült szolgálatba mondja neki a gazdája az első este : — Huzd le a csizmámat !. Kezdi a csizmát húzni Bugyi s ime, halálra szörnyed, mert tövestől találta kihúzni a nagytiszteletü ur bal lábát. — Soh' se hittem volna, hogy ilyen erös legény vagy, fiam — mondá Hatvani nevetve. Es legott visszaillesztve a lábát, egy szempillantás alatt bofort és semmi nyoma sem látszott, hogy valaha el volt szakítva. A debreczenyi piaczon egy elszomorodott kofát lát Hatvani, (az elszomorodott kofa pedig nagy ritkaság Debreczenbcn), ki azon sopánkodik, hogy a férje meghalt nincs aki ő reá keresen miből tartja el ő most már a 4 éhes'gyermekét ? Hatvani közibe megy a csődületnek, mely Őt vigasztalni segítette s megvesz kosarából három tojást egy garason. (Folyt, köv.)