Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-16 / 7. szám

— Magyar ifjak turini utja A n&gyar ifjak turini utazásának rendezősége kiadta az útra a részletes programot. E szenrint az utazásban résztvevők számát 200-ra szabták, és szivesen veszik, ha az útra érettebb korúak is jelentkeznek. Az utazás rendezésére nézve Schwimmer Pállal, a városi menetjegy iroda förökével kötöttek szerződést. Az utazók ismerkedési estélye 1890. évi április hó 4-ikén lesz Budapesten. Indulás innen április 5-én délelőtt 9 órakor. Érkezés Turinba április 7-én reggel. Tisztelgés Kosuth Lajosnál Április 7-ik és 8-ika közt Turin és környékének a megtekintése, Április 9 és 10-én utazás tetszés szerint haza, Kómába vagy nápolyba. Az utazás külön vonaton törtéuik, uj kényelmes kocsikkal berendezve. A jegyek hatvan napi érvényességei birnak oda ós vissza utazásra I. o 75 fit. a II. o. 60 frt, a III. o. 40 frt. A római ós nápolyi utazás ára még nincs megállapítva. A jelenkezéseket febiuár végén zárják le. A jelentkezés alkalmával bármely osztályra kivétel nélkül 20 frt előleg fizetendő le Pándy István olvasóköri elnöknél, (Lakik : Szentkirályi-utcza 39 sz, íöldsziut.) A feumaradt Ősszeg pedig az utazás megkezdésekor fizetendő le. — Az ídyll vége. Karácsonyi számunkban emlékeztünk meg G r ó s z úrról. A Grósz ur a fővárosban betörő, Siófokon ped'g a jókedvű életet kedvelő gavallér volt, ki ott időnkint fC-l-föltűnt s „procul negotiis" eltöltött néhány jó napot. Az idyili életű Grósz ur most hurokra került. Ugyanis — mint levelezőnk irja — elfogták azokat a tolvajokat, kik a minap megloptak egy boglári kereskedőt. Ezek közt volt Grósz ur is, kit a csendőrök szintén bekísértek. — A város tulajdonához tartozó pusztán az épületek tudvalevőleg oly rosz karban vannak, hogy azok a bentlakókat Összeomlással fenyegetik. A városi közgyűlés még a mult ősszel elhatározta, hogy az épületet jókarba helyezi, ámde már maholnap itt lesz a tavasz s most volna legfőbb ideje az épület anyag hordásnak, a városi gazdasági tanácsos azonban még mindig nem mozdul, aminek következménye majd az lesz, hogy a bérlő kénytelen lesz otthagyni a rozzant épületet. — Letartóztatott amerikai kivándorlók. Ez a rovat már, a mint látszik egész állandóvá lesz, mert alig múlik egy hét is, hogy Győrben a rend őrei egypár kivándorolni akarót le ne tartóztatnának. Mult csütörtökön is a Győri vasúti állomáson szolgálatban levő rendőr nyolcz veszprémmegyei rédei embert tartóztatott le, kik szintén Amerikában akartak jobb hazát keresni. A letartóztatottak nem akartak engedelmeskedni a rendőrnek, s dulakodni kezdtek vele. A rendőr csak nagy nehezen tudta őket megfékezni s a városházra kisérni, a hol nyolcz napig hövösre tették a szegényeket azután pedig illetőségük helyére tolonczolják Őket. -— A jó barát. Gurgó János pápai lakos a napokban beállított Könnyűd Sándor tűzoltó kürtöshöz és mint jó barátja arra kérte adná oda neki egy pár órára tőzoltÓ zubbonyát és néhány fehérneműit kölcsön. A semmi rosszat nem sejtő Könyüd Sándor a kérelemnek engedett, és átadta neki a kivánt tárgyakat, melyekkel azután másnap Budapestre utazott és onnan visszatérni nemis szándékozik Könnyid feljelentette a jó barátot és kéri visszaadatni ingóságait, — már t. i. hogy ha ez azóta meg nem itta az árát. — A királyné a Balatonapartján, Festetich Mária grófnő, a királyné udvarhölgye, a nyáron idehaza jár

1- Zalában ismerősök és rokonok látogatására. Ez alkalommal — irja lapunknak egy zalai uraszony — bizalmas baráti körben a királyné tengeri utazásairól és korfuii nyaralójáról volt szó. Festetich grófné, ki rajongó szeretettel ragaszkodik ő felségéhez, sok érdekes aproságot beszélt el a királyasszonyról ' hogy milyen bámulatossan állja a tengeri uta- j zást, milyen férfias erő lakik benne útközben, hegyi kirándulásoknál s hogy milyen pompás a királyné nyári laka Korfu szigetén, Művészi épitési szépségeiről csak a hir beszél, ezekből lehetőleg kevés jutott az egyszerű háznak, de a természet annál jobban megáldotta szépségekkel a körötte fekvő tájat A ko.'fui nyaralásról levén szó, az az ötlete támadt a társaság egyik tagjának, hogy milyen nagyszerű dolog volna az, ha a királyasszony az idegen Korfu helyet például itt a Balaton mellékén keresné, amit annyira szeret: a természet szépségeit. A királynő udvarhölgye nem hiába magyar no, elragadta az eszme s megígérte, hegy fel is fogja hívni Ő felsége figyelmét a Balatou vidékére. Figyelmeztették arra is, hogy ezt annál könyebben megteheti, mert a Balaton partján éppen eladó egy igazán királyi fénnyel berendezett nyaraló : a megboldogult Rano'der püspöké. Hogy az udvarhölgy talált-e alkalmat arra, hogy a királynét a Balatou mellékére figyelmeztesse és figyelmeztetésének volt-e eredménye, azt még nem tudjuk. A Balatou vidékének, mely — sajnos — még mindig lassan emelkedik, nagy öröme lenne, ha valósággá válna az a kitiinŐ eszme. Hogy a Balaton mennyit nyerne általa, azt fölösleges magyarázni, — Telepítsünk szőlőt immunus homokterületeken. A filloxera tudvalevőleg végelpusztulás^al fenyegeti immár szőlőinket, óriási csorbát ütvén, különösen a bortermelő vidékek jövedelem forrásán. Ezzel i.«, azzal is kísérleteztünk már, de eljött az ideje, hogy a puszta kísérletezéssel felhagyva tegyünk is valamit e pusztító elemmel szemben. Az eddíggi kísérletek határozottan kiderítették, hogy egyedül a homok talajon levő szőlők mentesek a fillxerától, s egyhangú ma a szakértők nézete, hogy az immunus homoktalajok szőlőkkel telepítendők be. Használjuk fel tehát minden talpalatnyi alkalmas területet e czélra, s mentsük meg ezen jövedelmi forrásunkat a végenyészettől. Milyen területek alkalmasak a telepítés czéljaira, hogyan, milyen költséggel eszközölhető a telepítés : ezzel u nagyfontosságú kérdéssel foglalkozik most a „Gyakorlati mezőgazda" első rangú gazdasági hetilapunk, Rácz Sándor ismert gazdasági irónk tollából egy hosszabb czikksorozatot közölvén, a mely gyakorlati útbaigazításokat ad mindazon kérdésekre; melyek a homoki szőlők telepítésénél egyáttalán elofoidúlhatnak. Ajánljuk ezencziksorozatot s nevezett lapot mindazon gazdák figyelmébe, kik különben hasznavehetetlen hcmokterületekkel rendelkeznek. A „ gyakorlati mezőgazda" előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, mely összeg a kiadóhivatalba Kassára utalványozandó, a honnan megkérésre mutat ványszámok is küldetnek. — Humor. Skepticzizmus. — Miczikém, a gólya öcsikét hozott neked. Akarod látni? — Az öcsikére nem vagyok kivácsi, de szeretném látni a gólyát! — Jó leves. Tiszteletes : — Azt szeretném tudni

s reverende, miért nem főz az én feleségem olyan jó levest, mint oz itt? Tisztelendő: — Hja, amantissime: mert nálunk a kakast a fazékba s nem a torony tetejére teszik. — E 1 s z eg Ő d é s k o r. Nagyságos asszony : — Aztán tud-e hallgatni? — Juczi. Ó kezeit csókolom, nagysága, ahun legutóbb szolgáltam két drága porczellán vázát törtem el, még se szótara egy kukkot se. — Influenzás időben. Bál előtt. A vén férj fiatal feleségéhez: Te Fáni, jól vigvázz, a ki előtt én ki fogom fújni az orromat, azzal ne tánezolj! Mondják, hogy ennek folytán a menyecske keveset tánczolt, de annál többet udvaroltatott magának. — Veszedelmes tolvajt fogott el a székesfehérvári rendőrség a vasúti állomásnál, épen akkor, mikor leszált a vontról és tovább akart ugrani. A tolvajt Wolkensdorfer Márton jásdi (Veszprémmegye) születésű. A vizsgálat kiderítette, hogy egy nagyszabású, Budapesten elkövetett betöréses-tolvajláscak egyik tettese, ' s az vallomásai nyomán valószínű, hogy az | egész bűnös kompánia kézre kerül. — Bimbó feslés. 14 éves volt a kis leány ; megenni való teremtés, kedves kis fitos orral s olyan szemekkel, melyeknek színétől azt mondják a póéták, hogy az : zafir. Egy reggelen csak arra ébredt, hogy Ő már nagy lány. Ideál utána sováigott a szive és meg is találta azt a jólelkű Józsibácsibau, kinek a fejét regyven kinos év borotválta kopaszra. Két hétig tartott az ídyll. A kis bimbó szerelmes volt mint még soha és a jólelkű Józsi bácsi meg lett babonázva, kilett fordítva a valójából. Olyan titokszerüen, rejtelmessen szövödött minden. S a szépen megkezdett história mégis nagyon csúnya sorral végződött. Ugy történt, hogy a mama meghita Józsi bácsit tea-soaréra Jó^si bácsi nagyon jó étvágyai lévén felruházva, hatalmassan is fogyasztotta a ropogósra pörkölt vajas kenyér szeletkéket 3 ez lett a megölő betűje. A kis 14 éves bimbónak abból a kedvelt csemegéből egy falat se jutott, ami azután ugy felháborította, hogy menten lemondott szerelméről, s kínosan bár, de mégis el csititá forró vérű kis szivecskéje édes dobbanását. Azóta nem néz Józsi bácsira: gyászol, vezekel s egyetlen olvasmánya: Werthor keservei. Tette pedig mindezt a 14 óv a mama, a Józsi bácsi, — meg a vajaskenyér. — A vetések állása. A hó a lefolyt napok enyhe időjárása következtében mindenütt elolvadt, s a vetések szabadon állanak. Vármegyénkben, de a szomszéd megyékben is, ahol a hó sűrűbben fedte a vetéseket, kipállodtak, ettől eltekintve azonban jói átteleltek, s üde zöld szinüek. A repeze buján fejlődött. A takarmány-szalmában általában nagy a hiány, — Gözhajózásunk a Balatonon. Beköldetett hozzánk is ama jegyzőkönyv, melyet a Somogy Veszprém- és Zalamegyékből választott orsz. líépviselők 1890. évi január hó 21-én tartott ülésből vettek föl. Az okmány igy hangzik: Jegyzőkönyv. A Balaton gőzhajózási társulat igazgatósága részéről az 1889. évi deczember hó 10-én tartott ülésében tőrtént megállapodáshoz képest beterjesztett emlékirat az összes jelen voltak által közhelyesléssel fogadtatott és élénk eszmecsere után elhatároztatott, hogy az emlékirat egy példánya Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter urnák küldöttségileg átnyujtassék s a balatonparti törvényhatóságoknak, — valamint azok bizóttsági tagjainak megküldessék. A jelenvolt országgyűlési képviselők egyszersmind készséggel kijelenték, hogy a balatoni gőzhajózás fejlesztése és ezáltal a Balatou vidékének emelése érdekében befolyásuk ós tevékenységükkel minden irányban közrehatnak. Pulszky Károly, Szalay Imre, Szalay Kái oly, Siéchenyi Aladár gróf, Svastics Gyula, Eitner Sándor, Fakh Károly, Hertelendy Béla, Királyi Pál, Radocza János, Unger Alajos, Vadnay Andor, Ánnyos Tivadar, Beöthy Ákos, Bezerédj Viktor, Kopácsy Árpád, országgyűlési képviselők. — Czüpász — posztógyár. Tudvalevő dolog, hogy városunk közgyűlése is folyamodott, hogy az állami segéllyel fölállítandó dunántuli posztógyár városunkban állittassék fel. Nohát, akik a napszám megdrágulásától féltek, nyugodtak lehetnek, mert daczára, hogy Láng Lajos a követünk, szerencsésen sikerült elesnünk a posztógyártól is. Az állami segélylyel ugyanis egy nagy brünni czég Löwe és fia fogja felállítani a dunántuli posztógyárat, — még pedig a kormány hozzájárulásával — nem Pápán, hanem — Győrben s eziránt a szerződéskötési munkálatok a czég megbízottjai és Győr városa közt már folyamatban vannak. A gyár egy millió forint befektetéssel létesíttetik s állandóan 600 női és 500 férfi munkást foglalkoztat. Milyen áldás lett volna ez városunk szegény néposztályára nézve. De hát ugy látszik mig Osváld Dániel uram bátyám ül a polgármesteri széken, addig nem kapunk mi Láng Lajosunk daczára még egy pipa doháuyt sem. Hol yannak azok a szép ígéretek?