Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-02 / 5. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . . 6 frt — Kr. Fél évre . . . . 3 „ — „ Nsgyed évre . . 1 „ 5.0 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal : Pápa, Szél-utcza 150. ház szám, hová az előfizetési és hirdetési dijak a kiadói teendőkkel megbízott KOCZKA LÁSZLÓ úrhoz küldendők. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Piípa

; Pósta-uicza 1036 ház szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor G kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. Szépitészeti egyesület. Örömmel üdvözöljük az eszmét, melyet a városi képviselő testületből választott szépitészeti bizottság hozott napirendre. Arról van ugyanis szó, hogy a pápai társadalom kebelében egy szépitészeti egyesület alakittassók, amely a város csinosodását tartva szem előtt társadalmi uton, ámde a hatóság támogatásával teljesítené nemes hivatását. Előttünk mindig a közérdek lebeg, ép azért bárkitől ered a szép eszme : üdvözöljük és kívánjuk, hogy az egylet mielőbb kezdje meg üdvös működését! Mert erre az egyesületre valóban szükség van városunkban. Az építkezési viszásságok, a csatornázás, a kövezés, a fásítás és parkírozás ügyei, mind-mind megoldásra várnak. — A város, mint hatóság nem rendelkezik olyan anyagi tőkével, hogy ezeket a szükséges munkálatokat teljesíthesse. Kell tehát, hogy maga a társadalom is részt vegyen abban a törekvésben, mely városunk előrehaladását tűzte ki czélul maga elé. A megalakulandó szépitészeti egyesület feladata lesz tehát, hogy működésével a közönség pártfogó érdeklődését felkeltse maga iránt. És az eszme indítványozói jól tették, hogy ügyük pártfogását legelső sorban a sajtóra bízták, arra a sajtóra, mely mig elitéi minden viszásságot, addig örömmel üdvözöl minden a közjóra irányuló nemes törekvést. Hisszük, hogy városunk társadalmának minden köre a maga tehetségéhez képest részt fog venni az üdvös munkában és támogatni fogja a szépészeti egyesületet, melynek ezélját az alább közölt jegyzőkönyv és alapszabály tervezet tüzetesen körül irja. Hírlapunk volt az, mely felirta lobogójára a költő arany szavát : Hass, alkoss^ gyarapits A haza fényre derül. És ugy látjnk, hogy szavunk nem volt a pusztában kiálltó szava, mert meghallották azt minden körben és megindult a mozgalom, mely városunk felvirágzását tűzve ki czélul maga elé, hisszük, hogy lankadatlan buzgalommal fogja teljesíteni nemes feladatát ! A hol a közjóról van szó ott ne legyen pártérdek, pártsurlódás, hanem fogjon ott kezet minden polgár ós viribus unitis, egyesült erővel érjük el azt, amit talán Külön megalkotni képesek nem volnánk. Csak semmi csüggf^ia, előre bátran azzal a kibontott lobogóval, mórt ha pártolások, elvi ellentétek elválasztanak is eggyikünket a másikától — ezen a teren kell, hogy együtt működjünk ós kell, hogy pártkülömbség nélkül csoportosuljunk együvé azért, hogy a multak mulasztásait, hibáit helyre hozva, egy szebb jővőt alkossunk magunknak, gyermekeinknek és unokáinknak ! Jegyzőkönyv, Felvétetett Pápán, 1890. évi január hó 25-ik napján d. u. 4 órakor, a városi építészeti és szépészeti bizottság üléséről. Jelen voltak: Barthalos István elnök, továbbá Fischer Adolf, Horváth Lajos, Kovács István, Wojtá József és Wojta Adolf bizottsági tagok s a városi hatóságrészéről Osvald Dániel polgármester, Mészáros Károly rendőrkapitány és Svoboda Venczel gazdasági tanácsos. 1) Barthalos István elnök azon előterjesztést teszi, hogy a mai ülésnek két tárgya van, első az, hogy ő a maga részéről és többek óhaját is tekintetbe véve, szükségesnek és üdvösnek tartaná városunkra nézve, hogy a jelen hivatalos városi épitészeti és szépészeti bizottság mellett társadalmi uton alakulna egy városi szépitő-egylet, annak alapszabályai tervezetét ő már összeállította más városok hasonló egyletei alapszabályait figyelembe véve s városunk viszonyaira alkalmazva, kéri a jelen bizottságot, hogyha az ő elnöki inditványát osztja, akkor a tervezett egylet megszerkesztett alapszabályait is vegye tárgyalás ala a bizottság s> hozzon határozatot az egylet szükségessége és felállítása iránti módozatok és eljárás tárgyában. Határozat : A bizottság a maga részéről is helyesli, hogy egy városi szépito-egyA „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. Népdalok . . . i. Szőke Tisza, de zavaros a habja, Barna kis lány csónákázik át rajta, Szellő játszik fodros Tisza habjával, Kökény szemű kis lány bodor hajával. Álldogálok a viz partján egy magam, Öreg révész vigyen által, merre van ? Ne féljen kend, nem borul fel a sajka, Nem szélvész az, mely a lelkem zavarja. Tul a parton zöld lombja van a fának, Árnyas helye van ott minden virágnak ! Nekem is van egy virágom oda át; Oreg révész, megfizetek, vigyen hát ! Összesúgnak csintalanul a habok . . . Még ma este zöld erdőben mulatok. Repülj sajkám, repülj sajkám a Tiszán, Mind hamis a kökényszemű barna lány ! II Árva, árva, jaj de árva, Ki bele jut a hínárba, Én is utat tévesztettem, Kaczagj kis lány hát felettem ! Árva, árva, jaj de árva, Kinek hamis lány a párja, Mig a vízre rácsalogat Mással mulat ő az alatt. Hamis viz a Tisza vize, Mint a barna kis lány szive; Mind a kettő eget mutat, Mind a kettő sirba juttat. III. Sima vizén nincs árok, nincs árok, Megállj hamis megbánod, megbánod: Ha vész támad a Tiszán, Megsimulnál még hozzám, én hozzám ! Lesz még zápor az erdőn, zöld erdőn, Lennél te még szeretőm, szerttőm, Jó lenne még a subám, Betakarna jó puhán, hejh puhán. Sürü csillag az égen, az égen, Lesz szeretőm, még nékem, énnékem, Ha nem szőke hát barna, Ki az ingem megvarja, kivarja ! Virág Lidi temetése. — Rajz. — Sümegi Kálmántól. Gyí te Csinos! . . . Ne te ! . . , Azt a jégenkopogóját, vizenballagóját! . . . . Gyi te ! ... A vén Borzas Istók nógatja nagy tüzesen szürke szamarát. Hosszat vág a türelmes állat görhes bordáján, hogy az szinte belegörnyed a nagy buzdításba. Közbe-közbe megrántja a kóczmadzagból készült gyeplőszárt, — nagyot csörren a Csinos rozsdás zabiája, hirtelen félrelittyen a rongyos kantár s ha a serényen ösztökélt állatot olyan nagy fülekkel, aem áldotta volná meg a teremtő, hát Istók bácsi menten lerántná csillagos fejéről a hetvenhétszer összetákolt-foldott kantárt. Zörog-nyikorog a kenetlen kordély. Mogyoró ágból font oldalán szemét-maradék hulló gizgazát lengeti a hűvös Őszi szellő. A vén Istók naphosszat a „Többsincs" urnái fuvarozott a szemétdomb körül s bizony még fordult volna egyet-kettőt, ha a Pillók Náni olyan igen nagyon nem könyörög, hogy hát csak hagyja abba a szeméthordást s jöjjön „koporsót vinni." — Az a nyomorult Lidi lány két napja kiterítve fekszik a kamrámban, — panaszkodott a Pillók Náni, egy ránczos, töpörödött arczu púpos asszony. — Feléje se néznek ! . Kértem a tisztelendő urat, kértem a mester urat, szánakozzanak meg a nyomorulton, temessék el ingyen, azt mondták : a Krisztus koporsóját sem őrzik ingyen, hozzam meg a tizemhárom garast, majd akkor eléneklik ! . . . No hát megvittem nekik 1 . . . Ugy koldultam össze házról házra . . . Hanem most meg nincs, aki kivigye ezt a szerencsétlent ! Magam nem vehetem a vállamra a Szent-Mihály