Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-20 / 16. szám

— TÜZ. Folyó hó 11-én virradóra nagy tüz pusztított Rátóton. Rövid egy óra alatt 5 lakóház a melléképületekkel együtt égett el. Kiváló dicséretet érdemel a, csákányi tűzoltóság, mely Hám számtartó ur vezetése alatt nyomban a vész helyén termett s kitűnő fecskendője, valamint begyakorolt legénységének segélyével akis községet megmentettea teljes elpusztulástól. — A tüz keletkezéséről bizonyosat nem tudhatni. Véletlen, vagy szándókosság-e ? — Köszönetnyilvánítás. Tachaner Lipótnó urnő bécsi lakosnak és Rápoch Ignátcné urnő budapesti lakosnak 5-5 frtnyi szíves adományukért hálás köszönetét nyilvánítja : A pápai izr. nőegylet elnöksége. — A szerelem — sötét verem. Azt a czimet i« adhatnánk ezen újdonságnak, hogy „szerelem a hidasban". De nehogy a képzelmet fölcsigázzuk, elmondjuk egyszerűen az eset történetét. Élő Gábor pápa-teszóri gazda embernek kaczkiás menyecske a felesége, névszerint Kormos Kata, annak daczára, hogy már 5G tavasz virult át fölötte. A kackiás menyecske ezelőtt 16 évvel elcsavarta Szabó Ignácii pápa teszéri lakós fejét, ki aztán feleségót is elhagyta miatta s élvezte Katával a titkos szerelem gyönyörét Ifi éven át. A jámbor férj e hosszú időn keresztül bár folyton gyanakodott, bizonyítékot nem tudott szerezni neje hűtlenségéről, mert hiába, volt a Katának esze. A legutóbbi pápai országos vásár alkalmával Élő Grábor egy hidast hozott be a vásárra eladás czéljából. Mint efféle hű feleség, be jött vele Kormos Kata is, de bejött utánnuk a szerető: Szabó Ignácz is Kormos Kata a szeretőjének vásárolt czigány pecsenyét s ó somlait a hidasba rejtette el s midőn férje egy pillanatra távozott bebujtatta a hidasba imádóját — Szabó Ignáczot is. Később azután maga is észrevétlenül beosont a tágas ólba s midőn jó Élő Gábor a hidast eladta nem gondolta, hogy ezzel együtt eladta a feleségét s annak szeretőjét is. Erre csak akkor jött rá, midőn a figyelmes vevő megnézte a hidas belsejét s benne találta vigan falatozva a két jámbor állatot - Sok asszonyi furfangra ezt az egy kihágást még csak megbocsájtotta Élő Gábor uram, hanem, vagy talán épen ezért, az esetnek további folytatása lett folyó hó 14-én Pápa-Teszéren. Amig ugyanis Élő Gábor nagy szorgalommal ültetgetó a tagon a burgonyát, azalatt Kormos Kata vigan élte világát a szeretőjével annak lakásán. Este Élő G. hazaérkezik, várja az asszonyt, mint hiába 11 óra tájban a gyanú ördöge kezdó marczangolni szive táját. Elmegy hallgatózni Szabó Ignácz ablaka alá. Oda benn víg az élet, kihallik a hamis asszony kaczagása. A férj nyugodtan bevárja a hűtlen asszonyt s mikor az éjfélkor elhagyja a szeretője lakását az utczán elkezdi isten igazában agya-bugyálni. A zajra fél csizmában ki jő a házból Szabó Náczi is és segítségére siet szeretőjének. Együttesen fordulnak a férj ellen, ki azonban mindkettőjüket szerencsésen legyőzte. Ennek daczára Szabó Náczi leharapta Élő Gábornak egy ujját, mig Élő G. a jámbor férj az orrát tette tönkre ós csúffá Szabónak. A verekedésnek csak a kicsődült falusi nép s a községi biró vetett véget. A dolog folytatása most már a pápai kir. járásbíróságnál fog következni. — Kemény Gyula jóhirü táncziskolájában a tavaszi tánczfolyam ismét kezdetét vette. — Humor. Gyöngéd figyelmeztetés. Fiatal ember, (esti sétán): Valami nagyon kellemes dolgot akartam mondani önnek, nagysád, de biz' isten ugy kiment az eszemből ! . . . Hölgy : Ugyan ? Vájjon mi lehet az ? Fiatal ember : Ejnye, ejnye, mit is akartam én mondani ? Hölgy : Talán — „jó éjszakát" V. ... — Találó hasonlat. A beteg nagymama: Igazán szép tőletek, gyermekek, hogy meglátogatjátok beteg nagyanyátokat. Rosszul nézek ki halavány vagyok, ugy-e Mariska ? Az ám nagymama, olyan fehér az arczod, mint a papiros. Pistike (közbevág) : Mint a vonatozott papiros. — Furcsa hatás.Yqndég : Mondja csak korcsmáros ur, mennyit ittam meg én itt tegnap este ? Már nem emlékezem reá, hogy mennyit tesz ki a „czechem " Korcsmáros : Összesen hat litert. Vendég : Hm, furcsa ! Ugy látszik hogy ha én csipek be, akkor maga lát — duplán. — Ez is enyhítő körülmény. Biró (a végtárgyaiáson) : Nos, vádlott van e még valami mondani valója ? Vádlott Kórem a tekintetes bíróságot, hogy az ítélet meghozatalánál tekintse enyliitő körülménynek, hogy ma — születés napom van. —A figyelmes gyermek. Apa, (9 éves fiához) Nos, hát holnap vizsgátok van, ugy-e Jenő? A fiu: Igen, igen, de kérlek ne gyere el, papa, mert rettenetesen blamiroznád magadat. — Botrány a zsinagógában. A nagyvázsonyi izraelita templomban tavaly szept. 22-én ifj. Deutsch Ignácz odavaló lakos egy kis házi botrányt rendezett. Krausz Mór rabbi helyettesnek 12 éves fia a mondott napon hajnalban bennölt az apja székében s imádkozott. A mint ifj. Deutsch még az előimádkozás előtt a templomba lépett s megpillantotta a rabbi-csemetét a székben, harsányan rákiáltott: — Eredj innen, te gyerek ! Nem te vagy a pap ! A hangoskodás nagyon felháborította a híveket s még a Deutsch felesége is lekiáltott a karzatról: — Náczi! Elfeleded, hol vagy ?! . . . Maga a rabbi pedig vallás elleni vétség miatt panaszt emelt Deutsch ellen a hatóságnál. Csütörtökön került az Ügy tárgyalásra a veszprémi kir. törvényszék előtt, a hová Deutsch egy jó csomó taniit vitt magával, akik azt igazolták, hogy ők nem botránkoztak meg az eset alkalmával. Ifj. Deutsch Ignácz ismétli a törvényszék előtt szakasztott azon a hangon, ugyanolyan tenorból a felszólítást, mint azt akkor a gyermekhez intézte. Az érzékeny lelkű ügyész a hangról rögtön konstatálja, hogy az igenis „botránkoztató." De hiába volt ilyen súlyos az ügyészi vélemény, a tanuk mind ellenkezőleg vallottak, sőt az egyik fel is világosította a törvényszéket, hogy a thora olvasása előtt szabad és szokás is a templomban beszélgetni. Az ügyész kétkedőleg nézett a tanura, mire ez kifakadt: — Hiszen csak a minap vettem magam is ott egy — tehenet. Ez az argumentum döntött. Az ügyész elejtette a vádját, mire a törvényszék felmentette a vádlottat, a kit különben — ha nagyobb baj lett volna — Fodor Gyula ügyvédnek kellett volna megvédelmeznie. — Veszedelmes adós. Sömjén György dabronyi lakos nem tartozik a könnyen fizető adósok közó. El is ment hozzá a biró egy ízben, hogy holmi adósság fejében foglaljon nála, ámde ekkor Sömjén György előkapott egy fejszét s azzal biztatta a bírót, hogy leüti, ha hozzá nyul valamihez. Ezért az erélyes fellépésért vonta kérdőre Sömjént a héten a veszprémi kir. törvényszék és a btk. 165. §-a értelmében hatóság elleni erőszak vétsége miatt 8 napi fogságra Ítélte. — Menyecske-furfang. Helyre kis fiatal menyecske perdült be minap a rendőrségre. — Nagy a bajom, téns ur, — kezd a panaszba, -- házsártos az uram, nem tudok tőle megmaradni odahaza. — Veri talán, lelkem, nem jöhet ki vele? — Nem én, téns ur; leissza magát a sárga földig s ugy bánik velem, mintha megse esküdtünk volna. Csak annyiba vagyok különben is, hogy nem lehetne az apjukomat ugy néhány napra a hűsre tenni. Talán az segítene rajt s megjavulna. Biz Isten megszolgálom, higyje el a tekintetes ur. — Szóljon hozzá szépen, beszéljen a lelkére, talán használ. Lássa, még uj házasok, kár lenne megfosztani magát néhány napra is az urától, A menyecske pirul ; kezeivel babrál a kötéuykéje fodrán s mintha álmában beszélne, súgja: — Hm, tekintetes ur, keresnék ám én magamnak arra az időre majd mást . . . — Tizenegy mázsás sertések. Schmidt Károly helybeli vendéglős két óriási sertésnek van birtokában, melyeknek naponként számos bámulója akad. A teljesen kihizott sertések közül az egyik-egyik 7 mázsát s igy a kettő együtt véve 14 mázsát képvisel. — „Fenn ós lenn", regény két kötetben, irta Herczeg Ferencz. (Budapest, Singer és Wolfner kiadása, Egyetemes Regénytár V. évi. 11—12 k.) Az utolsó regénypályázat, melyet a hazai irodalom terén buzgón fáradozó Singer és Wolfner-czég hirdetett, jelentékeny * mozgalmat keltett elbeszélőink között, kivált a fiatalabb nemzedék körében. A pályázat nem is volt meddő, sőt határozottan figyelemre méltó mozzanatnak mondható mai regényirodalmunk terén. Különösen két uj név merült fel ez alkalommal, mint olyan, melyeknek viselőitől szép prózánk még sokat remélhet. Ezek egyike Herczeg Ferencz, kinek „Fenn ós Lenn" czimü regénye a bírálók osztatlan dicséretében részesült. Herczeg Ferenc, mint uj tehetség ugyan, de egészen készen jelent meg a regényirodalom mezején. Nemes előadás, választékos izlés, ügyes meseszövés, alapos jelemfestés párosulnak benne széleskörű európei műveltséggel. Gondolkodó fő, ki megtudja magának választani az anyagot éá ugy dolgozza fol, hegy lehetetlen tőle elismerést megtagadni. A „Fenn és Lenn" című regény teljesen eredeti mű, minden remiuiszentia nélkül — a mi pedig a fiatal Írókban nagyon gyakori. A társadalom leírásában semmi chablont sem követ, hanem ugy és azt írja meg, a mit és mint tárgya-magával hozza. A parlamenti élet, a színház, a zsurnalisztika a falusi egyszerűség, az arisztokratikus gőg, mind találó vonásokkal vannak jellemezve, terj ngőség és minden naturilisztikus tüntetés nélkül. Hősében következetesen festi a nagyrátörő, de hábozó, küzdő és végül elbukó férfi lelket, mely nem tudott megelégedni az egyszerüseggel „lenn", hanem felvágyódot a magasba és onnan szárnyaszegetten hull alá, elveszettnek találva lenn azt, a mit •fenn" eljátszott. Két nőalak veszi körül, egy bájosan egyszerű és egy fenségesen szép. Mind a kettő forróan szereti s mind a kettőt el kell vesztenie. A meseszövés, mely ehhez a kifejlődéshez vezet érdekfesziiő, ugy hogy minden egyébb érdemén kivül már az is ajánlja eregényt, hogy valóban élvezetes olvasmány. A két kötet az Egyetemes Regénytár ezídei V. folyamát gazdagítja. Ára a kettőnek csinos piros vászonkötósben 1 frt.