Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-17 / 11. szám

teségről. Rudolf haláláról s végül indítványozta, hogy a gyűlés részvétét és fájdalmát jegyző­könyvbe iktassa. A beszédet a jeleuvoltak állva hallgatták végig s az indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután Káldi Gyula elhunyt főfelügye­lőről emlékezett meg, ki 5 éven át viselé ezen tisztet buzgalommal, odaadó s úgyszól­ván haláláig tartott tevékenységgel. Indítvá­nyozza, hogy emléke jegyzőkönyvileg meg­örökíttessék és ez részvétiiat alakjában a családnak tudtára kozassék. A gyűlés az indítványt egyhangúlag el­fogadta. Prőnay Dezső br. Rudolf trónörökös és Káldy Gyula főfelügyelő elhunyta alkalmával az egyházkerület püspökéhez levelet intézett, melyek felolvasás után tudomásál vétettek. A gyűlés egyszersmind elhatározta, hogy az elhalt felügyelő életrajza s a mai gyászünnepen tartott énekek és egyházi beszédek 2000 pél­dányban kinyomassanak. A határozat keresztül­vitelével Gyuráiz Ferencz pápai lelkészt bízták meg. Kund Samu répczefalvi lelkész iuditvá­nyára a gyűlés a gyászistentiszteleten jelen­volt református küldöttségnek jegyzőkönyi kö­szönetet szavaz. Karsay Sándor püspök ezután indítvá­nyozta, hogy a világi felügyelői hely a régi szavazási mód szerint töltessék be a gyűlés a szavazatok beadására záros határidőül május hó 30-át, az esetleges második szavazásra pe­dig jnlius hó 30-át tűzze ki. A gyűlés ezen értelembea a szavazatok­összeadására Karsay Sándor püspök elnöklete alatt Mészáros István, Peregi Mihály, Fischer Kálmán, Beliczay Elek, Izsó Yincze és Fad­gyas Pál tagokból alakított bizottságot A szavazatok az esperességek utján kül­detnek be. Barcza Géza győri esperességi felügyelő megjegyzi, hogy meg kellene egyezni abban, vájjon kik legyenek a jelöltek, nehogy sok jelölt folytán pótválasztás legyen, a mi az illetők önérzetét séitené. Óhajtja, hogy e fö­lött egv szűkebb körű bizottság határozzon. Nagy János ellenzi, Fischer Kálmán helyesli Barcza Géza felszólalását. A br. Baldáchy-féle örökösödési pör el­intézése sürgős és ez okból az ügyésznek a gyűlés a felhatalmazást kiadta. A bagola-láncsi ügyben Gyórfy János dárra; de midőn a műtéthez akart fogni, ámu­lattal nézett a leányra. Ib en fogsort még nem látott! Egy fél esztendős macskáé sem fehérebb és egy aczél sem szilárdabb azoknál. - De hát melyik fáj ? — kérdezte meg­ütődve. A beteg egyet sóhajtott, . zután merően, szenvedélyesen pillantott az orvosra és a r/t félelte, hogy az utolsó. — Tehát a bölcsesség-fog? A kisasszony elpirult, mint egy érett paradicsom és azután szemérmesen tiltakozott, hogy az még nincs kinőve. Végre az orvos beleragadt az utolsó gyöngydarabba s győzelmesen kirántotta a kisasszony zápfogát. Semmi hibája nem volt annak. Bizonyo­san belsejében rejtőzött a bomlott porladozó rósz. Igy ment ez a dolog sok ideig. A mademoiesllnek minden hónapban megfájdult egy-két foga s az orvos ur hűsé­gesen szedte kifelé a szem-, záp-, őrlő- és más perdikátummal ellátott rágó-szerveket, de csudálkozott rajta, hogy egyiken sem volt külső romlás jele. A természetvizsgálók nagygyűlésén fel­olvasást is tartott erről a tüneményről s azt állította, hogy az álkapocs idegessége és belső sorvadás idézte elő a fájdalmat ég szükségessé nagykanizsai ügyvéd referált, ami Barcz Géza és Karsay Sándor felszólalását provokálta. A rendkívüli kerületi gyűlést augusztus hó második felére Sopronba tűzték ki. A felügyelői teendők elvégzésére a vá­lasztás megtörténtéig a gyűlés Poszvég Sándor theologiai tauár indítványára Purgly Sáudort választotta meg. Miután még elhatározták a kiegészített és módosított egyházi rendszer kinyomatását, a gyűlés Karsay Sándor piispök záróbeszédé­vel véget ért. Irodalom és művészet t Az „Eredeti Magyar Daltár u a Hoós János által nagy ' gonddal ének és zongorára szerkesztett zenei folyóirat lll-ik évíolyamáuak 2-ik füzetét vettük. A füzet 10 eredeti dalt tartalmaz, és pedig: Ábrányi Kornél, Lányi Ernő, Szt. Gály Gyula, Nagy Pista, Kelemen Lajosné, Jakab Géza és Hoós Jánostól ének és zongorára, továbbá a mellékleten Borsay Samutól egy májusi indulót két szólamban gyermekhangra, s végül Kecskés Ernőtől szintén egy gyermek­dalt egy énekszólamban. A lap előfizetési ára: egész évre (3 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt kr, egyes szám ára 60 kr. Gyűjtőknek 5 előfizető után tiszteletpéldány. Előfizethetni a szerkesztőségnél Déván (Hunyadm.) KÖZGAZDASÁG. — Uj kis^sorsjegyek. Miut mai hírlapunk hirdetési rovatában látüató, uj kis sorsjegyek kerülnek piaczra. Az Athénben székelő régé­szeti társulat által a görög állam feltétlen kezessége mellett kibocsátott sorsjegyek ezek, melyeknek játékterve felülmúlja mind az eddig létező apró sorsjegyeket, mert az első hat évben minden hóban, azután kilencz éven át évenként hatszor, később pedig évenként négy­szer és háromszor tartatik húzás és pedig el­lentétben más sorsjegyekkel kezdettől fogva mindvégig minden húzásban 5i.000 frank nye­reménynyel aranyban. Miután legkevesebb 12 és V 2 bankkal aranyban fizettetik ki minden sorsjegy, kétségtelen, hogy ezen sorsjegyek rövid idő alatt közkedveltségnek fognak ör­vendeni. tette a kihúzást, sőt az sem lehetetlen, hogy egy ismeretlen rovar a filloxera deutisztikum rongálta meg azok gyökerét. A tudományos értekezést helyeselték és megtapsolták a kollegák. Még csak a négy első metszőfogai voltak meg az érdekes pacziensuek. A doktor ur pár hónapig felé sem né­zett a háznak. Az elszászi csorba hölgy sokat szenvedett és még többet sohajtozott. Végre elhatározta, hogy megmaradt harapó eszközeit is kirántatja és ujakat rakat helyére. Ugy is lett. Az orvos ur ismét belépett a házhoz. Luiz kisasszony ott várta a szobájában — csábító öltözetben. Kivágott tengerzöld ruhájában olyan volt mint egy zöldlevelü sárga georgina. Idegesen ugrott föl, midőn belépett a tudós férfiú, és midőn hozzá akart fogni a műtéthez, igy kiáltott fel: — Oh, önért' még a kin is jól esik ! Az orvos ur a hangsúlytól és a tüzes pillantástól ugy megijedt, hogy elejtette a harapofogót. — Mit beszél kérem? — Igen, Önért szenvedek én! Hogy meg­láthassam, hogy karjai közé omolhassak, föl­áldoztam ép, egészséges fogaimat. Midőn ki nozott, boldoggá tett az a tudat, hogy kezétől jön a szenvedés. Fáj szivemnek ez az utolsó TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Elzüllött megyei ifju. Megemlékez­tünk annak idején Manovill Jakab veszprémi születésű 25 éves izr. ifjúról, aki értelmes csa­ládból származott, de a fővárosi rossz társa­sagokban fokról-fokra züllött. Kön) vkereskedo volt, de állásából kiesvén előbb kártyázásból lóversenyeken való fogadásokból élt, majd pe­dig lopásra vetemedett. Egy dohánytozsdében bélyegeket lopott, amiért 2 hónapra bebörtö­nöztek. Kiszabadulása után két net múlva a fiatal ember betért egy este Eisenstein Adolf bálvány-utezai szivaros boltjába s ott 20 majd 10 frtos bélyegeket kért. Mint monda, 78 írt árura lenne szüksége; számítaná ki a kereskedő egy papíron, hogy hány darab és mennyi he­lyet foglalna el az okmányon. Mig a tozsde­tulajdouos papiros után hajolt, valami recse­gést hallott, a mi nagyon hasonlított ahhoz, mintha a vevő a bélyegeket tépdelné, azonnal megfordult s négyszáz darab 5u kros bélyeget talált az eiegáus látogató czilindereben, a ki iparkodott is a lehető ieggyorsabbau elillanni. Valóságos hajsza kerekedett erre a balvany­és uádor-utezákon, mig végre sikerült őt egy ház harmadik emeletén, a liová felszaladt, ket rendőrnek letartóztatni. Mikor látta, hogy veszve van, öngyilkosságot akart elkövetni. Egyik lábát át is vetette a rácsozaton. A kir. ügyészségnek átadatva, őrültséget színlelt ugy, hogy a szt.-János kórház megfigyelő osztályába kellett szállítani. A hétfői végtargyaláson, halk hangon, választékos mondatokban előadta, hogy kivéve az utolsó alkalmat, a mikor elcsipteK, nem nyúlt idegen vagyonhoz, de szeretett a lóversenyeken fogadni, a miből pénzelt is s azu­tán éjjel-nappal az Arvai-kávéházban káiteá­zott. Ez volt keresetforrása. Végül kiderült az is, hogy a kávéház-tulajdonosnak egy áttom­bolt éjszaka után hét forintnyi tartozást 30 kros bélyegekkel fizetett, a hol a törzsvendég „ügyvédjelöltként* szerepelt. Kiderült az' is, hogy a bélyegek Büchler Salamon szivarárus­tói kerültek, akit október hó végéu, hasonló körülmények között, de nagyobb sikerrel 80 frtig károsított meg. A tárgyaláson megjelent Laufenauer és Ajtay tanárok egybehangzón azon meggyőződésnek adnak kifejezést, hogy vádlottnak idegességén kivül egyébb baja nincs, de nagyon ügyes szimuláns. A törvényszék ez­után a szenvedélyes bélyegkedvelőt két rend­beli lopás büntette miatt másfél esztendei bör­tönre itélte, a mely Ítélet ellen az fellebbezett. látogatás, mert ez operáczió után nem lesz többé jogezimeu idehivatni és keblén remegni. Oh! bár táltos lennék, bár újra nőnének a kihúzott csontdarabok, mint a lekaszált fii­szálak . . . En szerencsétlen, nagyon szeren­csétlen vagyok . . . Az orvos egy darabig megbűvölve állt. — Neki ilyen önfeláldozó szerelemről fogalma sem volt. Gyűlölte a nőket, mint önző hiu lényeket, ? íme talált egyet, a ki legfőbb ékességét áldozta fel és a kinokkinját szen­vedte el érte. Térdre rogyott előre, mint egy czirkusz­paripa az abrak előtt és csak annyit mondott: — Luiz szeretlek! Mire az okkupált elszászi meglevő fogai közt sziszegte: — Lőrincz! Je suis á toi! Három nap múlva a hírlapok ritkított betűkkel közölték, hogy: DR. RECSEG LŐRINCZ fogorvos és JAMBIER LUIZ jegyesek. Lovassy Andor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom