Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-24 / 12. szám

Pápa, 1839. Második évfolyam, f9-ik szám. Vasárnap, márczius 24. Előfizetési árak: Egész évre . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal : Pápa, Közép-utcza 91, sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI HÍRLAP Megjeleli minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét iüető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor ti kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Bizalom és megvetés. Pápa, márczius 2j. A márcziusi szellő lanyha fuvollata szárnyaira veszi a nemzet tiltakozását és Adria virágos partjairól a hótakart Kárpátok bérczeiliez ütődik a megvetés hangja, csakúgy visszhangzik tőle Magyarország. Mig a nemzet ifjúsága az ország szivében egy szívvel-lélekkel demonstrál azok ellen, akik szabadságunkat járom alá hajtani, nyelvünket meghamisitani akarják, addig az ország minden részében megindul az egy czél felé törő mozgalom: kifejezni a legmélyebb megvetést azok iránt, akik áruczikket csinálnak érzelmeinkből és paczkáznak legdrágább kincsünkkel, nemzetiségünk támaszával. Nem politikai harcz, de egy érzékenyen megsértett nemzet siráma ez. A nemzettest kétrészre szakadt. Különvált a lélek a testtől. Az első kérve, majd követelve, kevéssel rá önérzettel tiltakozva kel harczra a testtel, mely tehetetlen nembánomsággal, buta bigotteriával hallgatja a nemzeti szellem átkozódásait, de nem fog rajta, a test érzéketlen, az arczbőr keményebb a bagariánál. A szellem fáradni kezd a harczban s fenséges pihenőt tart a nagy napok dicső emlékein, térdre borul szellemileg a nemzet nagyjai . érczszobra előtt s imádva a félistenek emlékét, elküldi fohászát a magyarok Istenéhez azon megnyugvással: Jönni fog egy jobb kor, Mely után buzgó imádság epedez Százezrek ajakán! . .. De a reményben már-már megnyugvó nemzetet felriasztja egy gyilkos óngolyó, melyet a hatalom röpisztett a védtelen és megtámadott ifjúság ellen. Az a kis bulldog revorver golyó, mely annak a 19 éves védtelen ifjú embernek volt irányozva, megkimélte az ifjú életét, de érzékenyebb sebet ejtett a nemzeten, melyet szivén talált. És a lövést egy törvénycsináló küldte a nemzetnek a törvényhozás sérthetetlen csarnokából. Hallatára a leghidegvérübb ember is elveszti nyugalmát, az érzéketleneknek rs arczába szalad a vér. Mire ragad a féktelen szenvedély, vajh, ki a megmondhatója? Mert nem lehet csodálni, ha a tiltakozó nemzet békés türelmének immár véffe szakad. . . . o Az ugodi kerület polgárai ma népgyűlést tartanak Csóth székhelyen, hogy bizalmat szavazzanak Feny vessy Ferencz kerületi képviselőnek és mindazon lelkes férfiaknak, akik szivük melegségével, lelkesedésük minden hevével a nemzeti nyelv megmentésére törekszenek, akik vissza akarják tartóztatni fiainkat a rabságot hozó járom előtt. Megérdemlik a bizalomnak ilyen fenséges módon való kinyilvánitását. Mert ahogy kötelességét teljesité minden ioraz hazafi, amidőn szavát felö ' emelve tiltakozott a nemzeti közérzületnek gálád módon való megsértése ellen, ugy kötelességet teljesítenek csak a nemzet fiai, akik kiküldik választottjaikat, midőn bizalmat szavaznak képviselőjüknek. E bizalom kitüntetés az illetőre, de nem jutalom a fáradságos küzdelemért, hanem igenis biztató lelkesités a jövő ujabb küzdelméhez. Legyen üdvözölve szivből a mai napon ugod kerület lelkes polgársága! Övék az érdem, hogy felrázták az alvó vármegyét. „PAPAI HÍRLAP" TÁKCZAJA. Egy ifjúhoz. Irta: Magyar Gyula. — K. M. D.-hez. — Oly messze vagy, miként a iiap földtől S miként a nap a föld forró tüzét, A messze távolon át én is érzem Szivednek lángoló hevét. Légy üdvözölve hát kedves fiu, Öleljen át szivem! S borongó elmém hadd pihenjen ott Áorándos kebleden! . . . Rég volt, mikor szelid virágival Fölöttünk átsuhant egy szép tavasz, A kék Tiszának árnyas partján Boldogságot lehelt fíí és haraszt. . . . S mi álmodánk! . . . Te gyermek évid legszebb álmait, Tündér világot! ... S én mit áimodék ? Álmodtam azt, mit Isten és a hit Remélni hagytak énnekem: Hogy boldog lészen életem! Babérról nem remélt az álom, Nem volt hiu szelid világom. Miként a völgy ölén csendes patak Partján kicsiny virágok sarjanak; Ugy nőttek lelkem ifjú álmai, Nem vágyva égbe szállani, De meghúzódva egy kicsiny tanyán Lerajzolánk a földi boldogságot, Amelyre lelküuk angyala vigyázott, Kit ugy hivál te: Kedves jó anyám ! Kit ugy neveztem: Életem! S övé volt lelkem mindenem! .. . Tartott, .. . tartott a bűvös álom Tavaszszal, Őszszel, télen, nyáron . . . S oly boldog volt a lelkem kis család Ellesve egymás óhaját, szavát! ... Miért mulandó minden e világon ? Miért, hogy a való, az is csak álom? Miért hogy szivünk magasztos templomát Egy ronda pók hálója fonja át? S ha ébredünk a hit, az álom, Miként a csalfa délibáb Miért foszlik-e rideg világon? Abrándvilága régi álmainknak, Mint hajnalálom eltűnt, . . . szerteszét, Nem érzi lelkem már a régi üdvöt, Csak méregmarta sziveink sebét! Lelkünk alkotta templom romba dült, Szentélyiből dámon mosolyg reám S a rom közül, — kiket szerettém én, Minthogy ha azok átkát hallanám ! . . . Jutalma az lett hosszú küzdelemnek, Istenbe vetett emberi reménynek. A kinnal izzadott vérescseppnek ára: A sors, az ördög átka, kaczagása! . . . 0 gyermekem, ki ifjú életeddel Es ifjú szivvel állsz jövőd előtt, Kinek a bu, a gond, a szenvedésekIdegen árnyak még az éj mögött . . . Kit összetört az élet szenvedése, Kit összetört könyörtelen a lét; Akit megátkozott a lelke mása, S ki megtagadta édes Istenét, Mielőtt a ponolra jutna Elvesztve lelke himporát: 0 gyermekem, te ifjú hajtás, Hallgasd meg anuak egy szavát! Hajual, midőn az égnek ormán Kigyúl a napnak szent tüze, Harmat rezeg minden fűszálon, Mit rá a méla éj tüze. Derengve fény deröl a tájon, Megreszket a fű és levél, Rovar a porban, szárnyas az ágon Zsonogva, dalra, létre kél! Hajnal! Varázsra riigye támad A holt faágnak s uj rügyén Fakad a bimbó és a rózsa Illat lebegve kebelén. Erdő alján kicsiny pataknak Liliom csókolja habjait, A csalogány az ég felé száll, Csodás imára megtanit! Hajnal! S te ébredő szemeddel Megláttad első nappalod, liingó bölcsőd felé hajolva Mai számunk 8 oldalra törjed.