Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-03 / 9. szám

Pápa, 1889. Második évfolyam, ö-ik szám. Vasárnap, márczius 3. Előfizetési árak: Egész évre . ti írt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ N'egjedévre . . 1 „ !>0 . Egyes szám ára 1 ö kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-urc7H 91. az. hová az előfizetések és a lap zétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI HIRLA Megjelen minden vasárnap. Szerkeszti sí iroda: Pápa, Közép-ítcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendőKéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nylittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr Egy rakás bűn. Pápa, márczius 1. Abban a házban, melynek a hátulsó részét emeletre akarják építeni, nem a legépüleiesebb dolgok fordulnak elő. A régi épületnek szomorú a képe. Nem árt egy kissé megállni előtte s beletekinteni, hogy vájjon mit müveinek benne. És azután érdemes e felett gondolkodni. Nem olyan régen történt, még azok a jó urak is

? akik igen gyorsan tudnak felejteni, emlékezhetnek rá, hogy erősen inegrótuk őket ama nembánomságukért, melylyel Batthyányiná halála iránt viseltettek, megnehezteltünk azért, mert egy szóval sem fejezték ki részvétüket a tőlünk félórányira elhunyt vértanú özvegye halála felett. Bocsáss meg uram nekik! Mert nem tudták, mit cselekesznek. És azután egymásután hunytak el nagyjaink, elsodorta a halál szele az oldott kéve mindmegannyi nagyjait. És az országos gyászt fokozta, a tüntető nép áradat zúgását megnémította egy igazán megdöbbentő halálhír: meghalt a trónörökös, Magyarország reménye, büszkesége. A farsangi mulatságok szüneteltek, gyászt öltött a nemzet s ínég máig is siratja sirbaszállt reményünket. A pápai városházára is kitűzték a gyászlobogót. Szép tőlük. Hanem az igen csúnya dolog, hogy egy egész álló hónapon keresztül a városi hatóság, amely kell, hogy az első erkölcsi testület legyen, — egy árva szóval sem adott kifejezést részvétének. Mig végre a városházépités ügyében összehívtak egy rendkívüli közgyűlést, melyen felolvastak a királynak köszönetét azért a részvétért, melyet a köszönet után fejezett ki a város. Tehát "a király sokkal figyelmesebb volt az ő pápai népével szemben, mint ezek. De a király szivében viseli a mély gyászt és nem haragszik. Te is bocsásd meg uram ezt is nekik! Mert most csakugyan nem tuták, mit cselekesznek . . . Hanem azt a hanyagságot, melyet legutóbb is a pénzügyőri felügyelőségnek Pápáról való elvitele alkalmával tanúsítottak — nem bocsáthatja meg senki sem. Mi is történt ezzel? Nem egyéb, minthogy már hónapokkal ezelőtt egy városi közgyűlés által megbízatott a városi hatóság, hogy tegyen lépéseket a pénzügyőri felügyelőségnek Zirczre való áthelyezése megakadályozása iránt. A felügyelő belátogatott a városházára, hogy megkérdezze az ügy állását. És az átiratot, a megbízást ott találta porosan. Még fel sem terjesztették. Ez a tény, mely magában véve csekélység ugyan, de elég szomorú argumentum annak bizonyításához, hogy a város ólén álló férfiak — tisztelet a kivételnek — csakugyan nem törődnek sem a város, sem a polgárság érdekeivel. Igy temették az artézi-kutba 13999 frt erejéig a polgárság vagyonát, igy szalasztották el a város javára irányuló vasutakat, igy a dohány-gyárat. Régi bűnök ezek, melyek ugylátszik visszajárnak. „PAPAI HÍRLAP" TARCZAJA. Szerelem dalaiból. Sokat küzdöttem életemben Ellenségem is vau elég, De nem panaszlom senkinek sem, Hogy én már mennyit szenvedek. Mert vannak még, akik szeretnek S akiket én is szeretek . . S mi engem mindig megvigasztal A szép, beszédes kék szemek. * Minden szavad szivembe véstem S uj küzdelemre esküvék. Rád gondolok a csüggedésben És buzdításul ez elég. S a szívben egy kedves reménynyel A messze czél felé török; Szerelmem üz a szívverésben, Mely mindig ifjú és örök. Te léssz a küzdelem jutalma, Mint hű és kedves feleség .. . S én téged ugy foglak szeretni, Mint itt a földön senki még A küzdelem játék leszen csak, Megosztod vélem, kedvesem . . . S mig ellenségim átkozódnak; Te csókot adsz majd énnekem. És kinevetjük a -világot, Mely már szeretni is feled . . . Amint öleire, ajk az ajkon Merengünk a — bölcső felett. . . V. Hullám József. Ha • • • • Ha sohasem láttalak volna téged Te szép, de ép' oly' hütelen leány : Egy boldog szívvel több vőn

1 e világon, S egypár rossz verssel kevesebb talán. Medgyasszay Vincze. Mikor a sziv parancsol. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. -Irta : Huszár Pál. A szél sivítva nyargal végig az utczán, elsepri a havat, hogy az utczafordulónál összehalmozza. Benn a langyos szobában a vihar tombolása miatt alig értheti meg az ember egymás szavát. A puha pamlagon magas barna férfi mellett pozsgás nő ül. Átöleli karjaival a férfi nyakát, oda hajol füléhez ; mosolygó szenvedélyes arezczal suttog a fülébe: — Maradj itt örökre, ne hagyj el soha; hadd tartsalak mindig így átölelve. Hagyd azt a nő\ azt a kékszemű babát! Nem vagyok én különb, mint u? Én hü leszek hozzád örökre, szeretőd leszek halálomig. Maradj itt nálam; vagy menjünk el oda, hol elfelejtheted fájdalmadat, elfeledheted, ki a fájdalmakat okozta, — csalfa feleségedet. A férfi lehajtotta fejét, elgondolkozott, a marczangoló kétely, fájó tépelődés dolgozott agyában. Előtte állt a lányka, a megtestesült ártatlanság, a mosolygó fehér arcz, a gyöngéd termet, fülébe csengett az a kedves gyermekes hang, mely ha megszólal elbűvöl; meggyengiti az erőst; meglágyítja a kemény szivet. S e gyengéd teremtés, kinek szemeiből csak az ártatlanság sugárzik, megtudta csalni. A kétes öröm reszkettette meg őt, az erős férfit, midőn e czukorbaba kezét megkérte; az öröm mámorító érzése könnyekre fakasztotta, midőn megtudta, hogy e nő örökre az övé. Örökre? — Néhány hónapra boldog házassága után névtelen leveleket kapott, melyek felesége hűtlenségéről beszéltek. Kezdetbea nem hitt nekik; de a féltékenység olyan mint a levegő, behatol az elzárt helyre is. Egyik nap váratlanul hazament; az előszobában suttogó beszédet hallott, megállt az ajtó előtt s mint kém leste ki a szavakat, tolvaj módra nézett be a kulcslyukon. Feleségét egy barátja átölelve tartotta. Beakart rontani a szobába, hogy lesújtsa őket. De nem tette. Maga sem tudja hogyan, kitámolygott az utczára. Midőn itt künn arczába csapott a hideg téli szél, némileg felocsúdott. Sokat barangolt az utczán, hogy a házibarát eltávozhassák; álszemérme nem engedte, hogy feleségét barátja karjai közt találja. De feltette magában, hogy megdorgálja feleségét, figyelmezteti hitvesi kötelmeire. S tán a félrevezetett nő megtér. Vagy kérni, könyörögni fog neki szerelméért; s Ő ezt nem tagadja meg; büubánólag, könnyezve fogja őt megcsókolni, bocsánatot kérni. Vagy a nő maga megy eléje s sírva panaszolja el szerencsétlen félreértését .... Haza ért, belépett a szobába. Felesége nem jött hozzá bűnbánó,! könnyes arczczaí; hanem a régi mosolygó szeudeséggel fogadta férjét: átölelte, megcsókolta, de nem bocsáuat kérésért, hanem ámításból. Szedő István okos ember volt, belátta ezt; de szólni nem birt; félt, hogy — elveszti szép feleségét örökre. Éz időtől fogva csak a bátyját látogatta meg. S hogy buját feledhesse: más női tárMii tárnunk 8 oldalra terjed.