Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-02-24 / 8. szám

élményeiből meritette abba a „P. Lapok." Ezért a bolond czikkért F. F. aligha veregeti meg a vállukat az ő pápai helynökeinek. Hiszen az öndicséretet, meg a saját lapjával való hűhócsinálást, meg az arczkép-albuuimal való revolverezést, meg a megyei-városi indítványok siker ültetésével való kérkedést, a magánszemelyek megtámadását nem maga találta fái egy ev óta Pápán. Azt mind kultiválja már a „P. Lapok * még azótától fogva, mikor Ön még hosszústrimpüis uríi volt. Aztán abban is magamagára olvas a „P. Lapok", hogy azt irja, miszerint a vidéki sajtó kinövéseit főként a „Bolond Istók" szokjakikarikatúrázni. Arról, hogy önt, meg az ön lapját ez az újság kiporolta volna — nincs tudomásom. De arra emlékszem, hogy a „P. Lapokkal" most egy éve igen csúnyán bant el, s annak a viiágtelegrammos svindli-szerkesztését alaposan csúffá tette. Hát higyje meg, Öcsém, ezért a szerencsétien tónusú czikkért nem dicséri meg F. F. se az embereit, de a pápai józaneszü publikum se. Szerkeszsze csak szépen tovább úgy a lapját — mint eddig. Ön bátran odateneti a maga lapját a „P. L." mellé: a világ ítélete, a hivatásos hazafias sajtó verseny-biráiaia elé. A „P. L.", annyi csipetnyi hivatás és képzettség nélkül, mint ma: nem ronthai már sem a közügyeken, sem Önön. A íainózus revolver-czikket vegye egyszerű tubák-szippantásnak. Tüszszentsen egyet. Aztán kínálja vissza .... Kompoiihy Tivadar. Mayerling titkai. Vetsera báróné, Vetaere báró volt főkönzul özvegye a trónörökös tragikus halála után idősebb leányának kíséretében meglátogatta szabóját és mindkettőjük számára gyászruhát rendelt. A szabónak föltűnt, hogy a oáróné ííjabb leanya Mária baronesserői nem gondoskodik, bogy ó is részt vegyen az országos gyászban, es kérdést intezett a báronéboz s eziránt, aki kitero választ adott. igy ludodott ki, bogy a mayerlingi borzasztó dramauak nemcsak lio^e, de hősnője is van. Vetsera Mária bárónőt a trónörökös tragikus sorsával örökké együtt fogjak fölemlíteni. A bárónő másodszülött leánya a Kairóban lö«7. évben elhalt osztr. magy. fókonzulnak, Vetsera bárónak. A báró családja Bécsben' lakott. Egy fia a Rmgszinházi tűzben lelte balaiát. Első szülött leánya Hannab, most 21 éves. Negy gyermeke közüi tebat kettő szomorú veget ert. Vetsera báróné a Baltazzi család sarja°, s bar nem származott nemes szülőktől, bejáratos volt a legelőkelőbb arisztokrata családokhoz. A Baltazzi család feje udvari bankar voit Konstantinápolyban. Innen jöttek föl lakni az osztrák fővárosba, mesé3 kincseket hozva magukkal. Gazdagságuk, kitűnő modoruk ós műveltségük áitalanos tiszteletet és becsülést biztosított számukra. A család egyik tagja Baltazzi Arisztid mint a Kisbér tulajdonosa, a kazai sport terén hallhatatlan érdemeket szerzett magának azzal, hogy az angol Közös-vacsora Almádiért. — Az „Almádi Iíiradó" egyetlen számából — Pápa, febr. 16. Prolog. Mikor a „Veszprémi Független Hirlap"ban elolvastam, hogy a mai est újdonságai között „Almádi induló" is lesz, elhatároztam, hogy én is megindulok az ősvárosba, hogy részt vegyek a közös-vacsorán és szemtőiszembe láthassam a jóképű Almádi gentrynépsógét, melynek Magyarországon minden gentry között leginkább van létjogosultsága s csupa fül legyek az uj zenemű játszása alatt. Régen tudtam, hogy az én régi jó mesterem rendkívül sokat vesződik Almádiért, de sohasem mertem volna hinni, hogy még zenedarabot is írjon a javára. Pedig ugy történt. Kiss Jancsi a tőle megszokott verv-vei rázendítette az uj indulót s mintegy varázsütésre megpezsdült az élet a szinteremben. * * * Ma ugy tetszik, az ódon Korona-terme, mint mikor egy régi arany-keretet felpuczoválnak újra. Csakhogy a kép most egészen más, mint az előző években. A kedves és fürge kiszolgáló hölgyek szemei élénkebben csillognak, mintegy jelképezve Almádi csillagait, a mamák mosolyai sokkal megelégedettebbek, a papák pedig áldozatkésszebbek. Csak egy a régi: a pumpolás. Az aranyos „Jó szivek" olyan szívesen s olyan alaposan pompolnak, mint akár egy adóprés s már magam fajta kezdő .újságírónak sem kegyelmeznek. Az a világhódító bogár, amit phylioxerának neveznek, tönkre tette az almádi szőllőhegyeket; azok a csillogó bogámemek és azok a kedves jó szivü hölgyek fel fogják azt virágoztatni! A buíFet. Ahol máskor Thalia „papjai és papnői" produkálják magukat, ott ma este a jótékonyság nemtői ütötték fel tanyájukat s olyan szolgálatkészen szolgálták ki a jótékony éhezőket. Pompásan páczolt sonkaszeletek, mosolygós libaczombok és édes csemegék versenyezitt egymással. Derby-dij győztese lett. Baltazzi Hektor, Arisztid fivére egyike a monarchia legjobb lovasának. Mindketten főnemes családokból nősültek. Az első Stockau bárénőt, a másik Ugarte grófnőt vezette oltárhoz. A két Baltazzi nővér egyikét Stockau György gróf, a másikat Vetsera báró vette nőül. Ebből a házasságból származott Mária, akiről megtudtuk, hogy öngyilkos módon vetett véget életének. Vetsera Mária bárónő még alig mult 18 éves. Egyike volt Bécs legszebb és legünnepeltebb alakjának. Nem csoda tehát, ha a trónörökös szivét is megzavarta szépségével és bájaival. A trónörökös és a báróné közti szorosabb ismeretség ideje honnan kezdődött, bajos meghatározni. Hogy a kölcsönös vonzódás ez óv január 13-án föltűnő átalakuláson ment keresztül, az egy levélből tűnik ki. A bécsi német követ palotájában Vilmos német császár születésnapja alkalmából rendezett estélyre a Vetsera család is hivatalos volt. Rudolf trónörökös folyton Vetsera Mária bárónő oldala mellett tartózkódott és mindenféle kitüntetésekkel igyekezett a bárónőt elhalmozni. A következő hét hétfőjén a trónörökös Mayerlingbe ment vadászni. Ugyanezen a napon Vetsera bárónő idősebb leányával Pardubiczba utazott el. Mária bárónő odahaza maradt s csak ugy 11 óra felé hagyta el szobáját Larich-Wallersee grófnő kíséretében. A két no bevásárlásokat tett a belvárosban. Mialatt a grófnő a Kohlenmarkton levő ( Bodeck-féle Valóságos tragédia-hős volt minden porczió. Fizikailag is megsemmisültek. De nem is lehet csodálni. Hisz annyi aranyos hordta buzgóan a gondos háziasszonyoktól a különféle porcziókat, hogy mindennek meg kellett semmisülni. Végbely Dezsőné ő nagysága megelégedetten tekintett a buzgó hangyabolyra, szemi iből ki lehetett olvasni a megelégedést. — Ezek mindannyian a mi „világfürdőnkért" buzgólkodnak gondolhatta magában. Egyszerre rázendítette a Jancsi szárazfája Szentkuty Géza által Véghely né ő nagyságának ajánlt keringőt, mely szerzőjének csak dicséretérj válik. Meg is érdemli az a „Jó sziv" akinek már olyan sokat köszönhet a mi Almádink. A Tek. vármegye. Egy hosszú asztal, melyet nagyságos és tekintetes urak ültek körül. Az alispán ur ezidén is közel ült a kályhához, hogy a „kandalló" tüzinél poetíkusabb legyen a hangulat. Mellette és a szomszédban a jó kegyesrendi tanárok, akik ez alkalommal is bebizonyították, hogy támogatói a becsületes törekvésnek. Az alispán jókedvében van, mert anekdotákat beszél. Én félfüllel odahallgatok. Mindent megértek, csak a végét nem, pedig a csattanósa nagyon jó viczcz lehetett, mert az alispán ur azt igen lassan mondta. Nem messze tőle Kukurelly ur ült, alacsony asztalnál, szerényen. Szemeit fürgén jártatá az aranyos földi angyalokon. Nem vagyok Pythia, de annyit mondhatok, hogy ha az „Almádi Híradó"-nak 2-ik száma is jelennék meg, az egy „Hymen"hirrel lenne gazdagabb. Jó szivek. Dicséretére legyen mondva a mi Suly Laczi barátunknak, hamarjában olyan pompás névsort állított össze, hogy Quirico Domonkos veszprémi aranyműves aranyba foglalhatná. íme a diszes névsor: Leányok: Stoll Amália, Harabasevszky Juliska, Márton Malvin, Vizner Ilonka, Kiss Gizella, Galamb nővérek, Fehér Mariska, Kenessey Berta, üzletben az áruk kiválasztásával volt elfoglal va, a bárónő hirtelen kiosont is eltűnt. Vetsera bárónő az üzletből való eltávozása után hirtelen bérkocsiba ült és egyenesen Mariahilfbe hajtatott. Itt már várta a trónörökös egy magán fogatával a sokat emlegetett Bratfisch, aki a bárónő kisasszonyt sebes vágtatva Breitenfurthba szállította. A bárónő innen udvari kocsiban a trónörökös társaságában utazott tovább Mayerlingbe. Az első éjjelt mint kitudódott, a bárónő nem a vadászkastélyban, hanem egy vadászlakban töltötte. Következő reggel, januárius 30-ána trónörököst és mellette Vetsera Mária bárónőt halva találta föl a kis vadászlakban Koburg berezeg és Hoyos gróf. A bárónő haláutékán éppen olyan mély tátongó seb vérzett, milyen, a trónörökösé volt. A nő holtteste virágokkal volt földíszítve, feje fölött viaszgyertyák égtek. Ábrázata és nyaka körül vastag virágtakaró volt fölhalmozva. A bárónő holttestén keresztben feküdt Rudolf trónörökös boltteste. A holttestet gyorsau eltávolították egymás mellől. A bárónőt Heiligenkreuzba szállították és ott csendben eltemették. Azon a napon, mikor a bárónő holttestét föltalálták, nővéréhez egy következő tartalmú levél érkezett Mayeiiingből: „Örömmel megyek a halálba! Ne feledkezzél meg minden év januárius 13-án értem misét mondatni és siromra koszorat tenni !" A trónörökös szobájában hét levelet találtak.