Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-01-06 / 1. szám

Mi órdekesb hát, mint a házi tűzhely a házi oltárok cultusa ? Pedig ezzel bíbelődik mind a 2 kis szini előadás. Igaz, hogy ennek félszegségeivel, — de hát a siró gyeteket is ugy lehet megjavítani, ha tükörbe nézetjük!.. elhalgat — sőt elneveti magát. A halgatóság nő tagjai közül i's sokan megmosolyogták a színpadi haragvó-pörlő kuklinékat, — s aki nevet: az már nem haragos ! A férfi nézők soraiból is fel-fel hangzott önkénytelenül egy pár találó nyilatkozat — mondván — „mintha már láttam volna e azini jelenetet valahol"? (ez jóformán nős férfi volt.) A másik pedig mondá; „hát ilyen ujdonsaggal traktáltok" ?. . hiszen ezeket már vagy 20 éve látom előadni naponként! . . De nem panasz volt ám egyiktől se, mert töbnyire az vásárol aki ocsárol. Inkább önvigasz volt: hogy lám hát „másházais ég"!.. hogy: rniudig igy volt a világi élet, s igy szép az élet a maga kis zivataraival — és igy szép, igy kedves, igy nélkülözhetlen — a mi szép nemünk: nemének árnyacskáival (a fény mellett,) igy szeretjük mi őket és csak is igy, ily összetétellel képesek ők minket szeretni. Ezt igazolta a tcpsoló és megelégedéssel távozó publikum, megczáfolva a darab azon egy passusát, mely azt mondá, hogy: „nem kell a nőket komolyan venni"!.. Ámde nincs igaza Balázsnak ebben!. . Hogy ne: hát csak csecsebecsének vennők őket, mint a Sei;ail hölgyeit?.. Nem, nem: mi nagyon is fontosnak vesszük őket, miként érdemlik is. — Ők a mi legbensőbb barátaink, legtapintatosb tanácsadóink — leghivatottabb birálóiuk — örömeink, bánataink forrásai. — Napunk, holdunk életünk egén, — mit ha néha befellegeznek is: ugy hiszem, csak azéit teszik, hogy érezhessük (velük együtt,) a — „b orura de rü t"!.. A darab tanúsága is az: hogy maradjanak csak ők a kuklinék — az ő csicsergő — habár néha sustorgó — beszédes kedves ajkaikkal. Maradjanak nők !.. Csak ernanczipálgassák maguk magukat igy továbbra is. Folytassák az okos de szelid n ő u r a 1 ;u a t nőies fegyvereikkel — mint eddig világkezdete óta, — mi: hordjuk igájukat szívesen, hiszen „rózsás iga" az, és mi önkényt hajolunk kecses legyezőjük sceptruma alá. Karácsoni hozsiánna neked: okos szelid nőuralom ! És a szereplők? . . Nos hát a nők természetesen mind jól játszottak (a férfiak is is.) A bájos „fiatal öreg" kukliné K. J. kisasszony nem birt megtéveszteni bennünket Ó virgó kosztümével : kitört abból junói termete s fiatal üdeségének bűvös melege. A takaros kis szakácsné K. L. kisasszony is oly módosan morzsolgatta köténye csücskeit, mint bármely igazi naiv erkölcsös kis leány. Ugy a szép duáos feleség a szép szőke J. J. úrhölgy, oly csábosán játszá a kis makranczost, hogy bizony nem szántuk, de inkább irigyeltük színpadi férjét. . sőt azt is, aki mosti özvegysége után férje lesz. Szóval a szereplőnők megmutatták : hogy az a kis „kukliné-féle" ingerkedés csak is játék ám nemcsak ott — de itt kint is — életünk színpadán is —: ezen belül van a „frigyláda" az „Éden" ! Bele-vele legénység — agglegénység! Czigány Károly ügyvéd mint átutazó. A tegnapi est. A mult héten épen lapzártakor kaptunk egy hosszú, czeruzdval irt Levelet, melynek az volt a czime: nSz elletni ko nfek t." No, ez épen jókor jött, gondoltuk, és átnyújtottuk a haragos metrompázsnak (ez a lap tÖrdelŐje.) Ű a legkiszámitottabb angol flegmával vágta vissza, hogy ma nincs szüksége semmiféle konfektre, mert a lap tslve van. Igy történt, hogy a szellemi konfekt „ térsziike miatt" kimaradt, de hála a Borsszem Jankó személyi híreinek, melyből mult héten egy név hiányzott s ezért létesíttetett a tegnapi estély. Ea fejembe vágtam a czilirideremet, magamra öltöttem a legfeketébb szalonkabátomaí (gyászolom az elhunyt honvédeket) és azzal rohantam a színházba, hogy magam is meggyődést szerezzek arról, vájjon igazat irt-e a mi jeles munkatársunk, aki két vaskos kötetnyi „Lélek naplójában'' olyan sok igazat mond, de az ember mégis kíváncsi, merc a nasszáju újságíró népség jobban hiszi azt, a mit lát, ami itt még indokolt is (pardon /) inert a fenti konfekt írója ügy véd is meg Czigány is, aki azonban többet dolgozik a tollal, mint §§§-okkal. Előre biztosítottam az ülő helyemet egu lengő flóressel, aztán mégis már a bejáratnál akadálylyal találkoztam. — Halt! — kiált egy szuronyos rendőr. (.Amióta egy-két városi képviselőt rendőri fedezet mellett szavaztattak le, azóta még az újságírót is megállítják.) — - Micsoda halt ? ! Hogy mer itt halttozni, mikor 48-as honvédek emlékére van ide állítva. — Könyörgöm,, én is épen azt akartam mondani, hogy méltóztassék a czilindert... — Hm, már értem ! és azzal ráhelyeztem czilinderemet a szinházfolyosóján levő Thalia szobrára. Pompásan állt neki. Még zúgott a fejem a f leségem útravaló jától. — Aztán megmondom vigyázz magadra! Előadás után jer haza. Jól feltűrd a kabátod gallérját, ne hogy meghűlj. Mert kinek a nyakára betegeskedel? De fogadom nem őrizem az ágyat! Aztán ha találkozol Marival, mond meg neki hogy ... A többit nem hallottam, mert már egyik lábam itt volt a színházban. A függöny felgördült és Czigány Károly szavai szemmel láthatólag bebizonyodtak. Eszembe jutott a csendes családi életem, amit sehogysem tudtam fejemből kiverni, mert a „ Tarantella* megint csak felújította. (Tetszik tudni a feleségem sokszor fütyüli s nekem el kell tánczolni. Csörgő hiányában összeverem a szarvaimat.) Csodálom, hogy Tóth Elemér nőtlen fiatal-ember létére, hogyan tudta olyan verv-vei játszani. Szegleti Gyuri szavalata és Magyar János éveke, nem különben Dugovics hegedű és Kerszt zongora játéka általános tetszésben részesült s mindeniknek kijutott a tapsból quantum satis. Mikor azt is megtudtam, hogy miért nem házasodik a sógor, kezdtem ellen ál hatatlan lenni. Rettenesen féltem az élőképtől. Mert egy darab idő óta „várakozáson felül" szoktak sikerülni. Mikor az előadásnak vége volt, siettem haza, hogy megírjam e karczolatot. A feleségem türelmetlenül várt. — Megengedem, hogy megcsókolhatja a — kezemet! Én szót fogadtam, mert rendkívül ellenálhatatlan vagyok. A szedőgyerek látta és hamisan mosolygott. • Ez a borzas gyerek nem ellen-, hanem kiállhatatlan ! Futonez. Tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit, akik akár előfizetési, akár hirdetési hátralékban vannak, azt kiadóhivatalunk czimére mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Kérjük egyszersmind az előfizetések megújítását. ' Előfizethetni minden postahivatalnál. III R E ii. — A rendőrkapitány és hírlapunk. Azon hallatlan eljárás, mely részletes nyilatkozatra késztetett bennünket, bizonyára ugy a nagy közönség, valamint az országos sajtó és vidéki kartársaink megbotránkozásával találkozand. Amidőn e helyen is a közvélemény bírálatára bocsátjuk az ügyet, jelezzük egyszersmind, miszerint hírlapunk szerkesztője Mészáros Károly kapittány ellen V é g h e 1 y Dezső megyei alispánnál, mielőtt az üg^et az ország elbírálására bocsátotta volna, távirati feljelentést tett, melyre szerkesztőségünk az alábbi megnyugtató választ kapta: „Pápai Hírlap" szerkesztősége Papán. 228. szám. Kendőrkapitány elleni távirati feljelentését saját hatáskörében leendő intézkedés végett Pápa város polgármesterének kiadtam. Alispán. — Felhívás oivasoinkhoz. A „Papai Hírlap" szerkesztősege tisztelettel kéri mindazon t. olvasóit, kiknek felesleges könyveik vaunak, azt az alakítandó népkönyvtárak számára felajánlani szíveskedjenek. Szép és hazafias cselekmény lesz ez és mi az adományozott könyveket hírlapi nyugtázás után a közhasznú czélnak átszolgáltatjuk. — A pápavidéki közművelődési egyesület péntek délután Néger Ágoston elnök lakásán választmányi ülést tartott, melyen Harmos Zoltán egyesületi titkár olvasta íel jelentését, melyszerint megbízatásához hűen intézkedett, hogy a közművelődési egyesület működését a vidékre is kiterjessze. Jelentéséből örvendetesen vette tudomásul a választmány, hogy Takácsi községben, az ottani derék jegyző buzgóikodása következtében olvasókör vau alakulóban, melyre már 17 aláírás gyűjtetett s 42 frt gyűlt össze. Erre vonatkozólag határoztatott, hogy a p. v. k. e. :20 frtnyi értékű könyvekkel járul az olvasókör népkönyvtárához s azt erkölcsileg is támogatja. Elhatároztatott továbbá, hogy Adorjánházáu a segédlelkész buzgolkodása folytán létre jött olvasókört is segélyezi, valamint több ilyen olvasókör alapítása iránt lépéseket tesz. A pápai népkönyvtár segélyezésére 50 frt lőn megszavazva. Midőn e téren való buzgalmáért a közművelődési egyesületet melegen üdvözöljük, felhívjuk olvasóinkat is ez ügyben való szives támogatására, melyet leginkább tehetnek népkönyvek adományozása által. — Ihászi szoboremlók Pápán. Az 1848/9. szabadságliarcz aiatt az ihászi csatában elesett honvédek emlékére városunkban felállítandó emlékszobor ügyében mult vasárnap d. e. 10 órakor nyilvános értekezlet tartatott a városház nagytermében, melyen a pápavidéki közm. egyesület szép számmal volt képviselve tagjai által. A gyűlést P e D j v e s s j Ferencz dr. nyitotta meg hazafias lelkesedéssel elmondott beszéddel, melyben kifejtette a hazafias czélt, melyet hasonló irányú beszéddel támogatott Szilágyi József is. Fenyvessy indítványára elhatároztatott, hogy az ihászi csatahelyen csak egyszerű emlékkő emeltetik, azonban Pápán egy nagyobb szabású emlékszobor. Mindkettő fővárosi jeles művészek terve szerint készül és összosen 2400 frtba fog kerülni. A szoboremlék szögletes obeliszkből álland, mtdynek fülkéjében bronzból egy haldokló 48-as honvéd szinboluma lesz, a háttérben egy iíju honvéddel, amint kivont karddal előre tör. Ép en a szobor elkészítéséhez szükséges összeg mikénti beszerzéséről folyt a tanácskozás, midőn a terembe lépett Esterli ázy Ferencz és e szavakkal: „egy volt komáromi honvéd hagyatékából én is adhatok valamit* — a azeut