Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-01-27 / 4. szám

Apropos! aranyos muczim! maga lehetne oly kegyes és felhívhatná az angolt, hogy a pápai jégpályán rendezzünk egy balettet. -— Ugyan mi jut még eszébe ? . . . Rövid tülanglét szoknyákban, vékony trikókban és párisi selyem czipellőkben ? . . . Nem ... ezt nem tudnám a, lelkemre venni. — Mily kedves maga édes! persze a budapesti tánczosnőket, mint látszik — nagyon is tanulmányozta . . . Nem tudja-e, hogy fiitik a jégpályát, s akinek hidege van, felmetegedhetik a. meleg pavillonban P — Az ám, hogy tüdőgyulladást kapjanak. — Ne hiddje azt ragyogóm! a női szervek szívósak és ha mulatságról van szó, erősebb construkcziókkal vannak megáldva, mint a — férfiak. —- Persze! Önnek franczianégyes tetszenék ? -- Az, és azután mindjárt rá — csárdás. — Tudja Marianna, hogy maga egy nagy gyermek ? — Kikérem a sértegetést, én asszony vagyok uram! és pedig az ön úrnője. — Én pedig férje ura. — Nincs különbtn . . . Igaza van; öné a hatalom, én meg semmi nem vagyok ugy-e ? . . . Semmi ! Csak mondja, hogy ugy van ! . . . Én ? . . én! és semmi ? / ? .' És elkezdtem fuldoklóan zokogni. Férjem egy ideig közönyösen látszék magát viselni, ami még inkább boszantott és még jobban fuldokoltam és zokogtam oly egyszerrs, uly ütemesen, hogy magam is csodálkoztam ügyességemen és zenei virtuozitásomon. — De az Istenért! csak nem fogsz kétségbe ejteni, — kiáltott rám ideges megindulással férjem. — Uram! ez a hang ? . . . — Az, hogy maga asszony és a főkötő alatt okosnak kell lenni. — Most azért sem leszek okos — kiáltám én is méregtől elfutva, amiért görcsös zokogásom nem tette meg a kivánt hatást; tudja meg, hogy én holnap egyenesen a jégsport nagy választmányában fogom indítványozni, hogy rendezzünk estenden lampionokkal megvilágított esti mulatságot; többet, igen többet, — egy jégbált! A kaczagók között Rétes Dorottya kaczag legjobban, holott az ő vágyait éppen kielégítené egy ily ragasztuok. — Hát a Krampusz Marcsa vőlegényét tudjátok-e, mi? — Úgy tudjuk, hogy valami udvari szállitó-féle — jegyzé meg Balambéri Ottália. — Igen, hogy mikor itt volt, ugy adta ki magát, nrnt udvari szállító; de én evvel nem eJigt dteiü meg; kutattam; tudakoztam, és az a utánjá:as igAí-a

1; adott Ozepedli Náezicax, ő fifiáfcupyan udvari szállító. Ismét Ji&Uhaiőh lettek ai elfojtott sóhajok. — E?y barátnőn tudósított Pestről, hogy Cztpedlj Náczi udvari szállító, a belváros minden hízának udvaráról Ő eszközli a szemét els^álittaíását a város fogatain. Erre aztán kitört a visít szobát rengető kaczaj, mint csak ama barátságos felszóllitás tudott némil -g csillapítani, hogy az ebédlőben terítve van ozsonnára. A kis Mandi csicseregve ugrál zöld kalitkájában, hatalmas salto-mortaléval fenn terem az elefántcsont karikán s ugy-ugy meghintálja magát, hogy gyönyörűség nézui. Mirza, a 4 szinti kedvencz feltelepedett Angyalka ágyára s méteres farkával a hatvágást produkálja az ágy szélén. Visszafojtott lélekzettel lesi Belina kutya a vagdalódó csalfa jószágot, magas érdeklődésének néha-néha hangos vicsorgat ássál adva kifejezést. De im! nyilik az ajtó, a szobalány csö— Jégbált ? / ? . . szörnyüködék Andikám, — Hát tudja maga mi az a jégbál? — Már hogy ne tudnám, a pesti városligetben eleget láttam ilyenféle bolondságot. — Bolondság f . . Ugyan ugy-e ? Hát az a mi Pesten járja ? az bolondság ? . . Menjen maga édesem! Bizonyosan lábán a kis ujja akkor fagyott el? Vagy a kis balerinája hűtelen lett?,. No, tudja! akinek akkor - - udvarolt ? — Maga kis mindentudó potentát! — szekírozhat, amint tetszik — mond férjem, de annyi odaadással és oly lefegyverezve, hogy diadalomat biztosnak véltem. — Tehát — jégbál? kiáltám magamon kívül. — Nem bál, hanem — vadászat! nyugtatott meg férjem, rókák látogatják a X. területet. Barátaimnak ígéretet tettem, hogy holnapután nagy vadászünnepélyt rendezek .... Szabad-e hinnem, hogy ön asszonyom! velünk fog tartani? — De velük ám! — szóltam elragadtatassal, a rókákat tudja meg jobban szeretem, mint magukat; de ha üldözni kell, ugy üldözöm mint a férfiakat, kik irántunk többé-kevésbé rókatermészettel birnak. Tudja meg drágám ! hogy a női természet két sport iránt bír különös Lelkesedéssel: a rókavadászat és a jégsport iránt; mert mind a kettőben szenvedélyt fejthet ki . . Uzi a ravaszokat és megveti a sÍKamlókat. — Remélem, hogy neve nem fog többé előfordulni az újságban? — Soha a hírek közölt, hanem a csevegésünket fáma kisasszonyra ne bízza. — Én ? V ? — Persze maga! mert alig várja, hogy a kávéházba mehessen, máris elmeséli, hogy feleségem asszonyomat rókavadászatra viszem. Egy ismerős barnaszemü. Tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit, akik akár előfizetési, a&ár hirdetési hátralékban 7annak, azt kiadóhivatalunk czimére mielőbb beküldeni szíveskedjenek. KérjüK egyszersmind az előfizetések megújítását. Előfizethetni minden postahivatalnál. römpölve hozza a kávés edényeket, mely hangok szivén találják az ágy tetején heverésző Mirzát. Egy ékes: miau! miközben megfeledkezik méteres uszályáról; e pillanatot felhasználja a lesbe állott Czerberus, egy ugrás! s az elkapott faroknál fogva ugy leteremti az ágyról a rubintust, csak ugy nyekkenik, estében maga után rántván Mirza a segítségül hívott ágytakarót. Szerencse, hogy a hölgyvilág még a salonbac mosolyog Krampusz Marcsa vőlegényén, van annyi *deje Lórinak, hogy a meghentergetett kedvenczet kiázabidithatja Belina karmai közül s a leleplezett ágyat összeigazithatja. Ha most meglátják a vendégek, hogy a duuna czihája nem damask, még csak nem is crádli, hanem csak színes kanavász, hogy a selyem paplan még ott időz Klein Mór üzletében s helyét egy közönséges 2 frtos rózsa szinü pótolja, hogy a vánkosok einsatzai helyén a sárga angin kukucskál ki: föld alá sülyed szégyenében Angyalka. Mire a társaság beér, mindent ügyesen elrendez Lóri kezecskéje. — Felséges kávéd van Angyalkám — kezdi Palacsintáné; — hiába! sokszor mondtam már, hogy ha jó kávét akarok inni, csak hozzád jövök el. — Igaz, ugy van! — erősítik a leányok. — Vasárnap Pulutykáéknál voltam ozsonnán, bigyjétek el, olyan rossz kávét adtak, HÍREK. — A dunántuli ev. ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlését Székesfejérvárott f. é. január 17-ik és 18-ik napjain, a ref. uj iskola épületnek a tóvárosi olvasókör részéről e czélra átengedett helyiségében Pap Gábor pQspök és Sárközy Dénes helyettes f'Őgonduok elnöklete alatt tartotta. A közgyűlés főtárgya volt a polgárdi ref. egyházban létező viszály lehető megszüntetése felett czéíszerü módot és eszközöket keresni. Délelőtt fél tiz órától délután fél 2 óráig tartott e tárgy felett a tanácskozmány, melynek eredménye let

f, hogy a tatai ref. egyházmegye delegáltatott, ntnezett ügyben ennek közigazgatási és törvénykezési részleteire nézve megadatván a delegált egyházmegyének a törvényben körülirt teljes jog és hatáskör, és az a megbízatás, hogy az ügyben lehető gyorsasággal intézkedjék; mivel ezen intézkedést a ref. anyaszentegyház érdeke sürgősen igényli. A következő napon közigazgatási ügyek nyertek elintézést, és délután fél két órakor a gyűlés végződött. — Magyar-nyugoti vasút államosításával a magyar államvasutak igazgatósága a nyári menetrendben nevezetes változtatásokat fog tenai. A forgalom fősulya a győr-gráczi vonalra lesz helyezve, s ehhez képest egy gyorsított nappali vonat fog közlekedni Budapest-Győr és Grácz között, mely déli 1 óra után érkezik Szombathelyre, s esti 6 óra után Gráczban van. Továbbá a Győrbn d. u. 5 órakor érkező budapesti délutáni gyorsvonattal egy személyvonat hozatik kapcsolatba, mely esti 5 órakor érkézénd városunkba. Visszafelé egy reggeli és egy délutáni fonat fog közle kedni Budapest és Grácz közt Győrön át. A menetrend tehát üdvös változásokon megy át, s Baross miniszter különös gondot fordit arra, hogy a volt m. nyugoti vasút forgalmát élénkítse. — A pápai izr, nőegylet közgyűlése. A helybeli izr. nőegylet f. hó 20-án a kereskedelmi ifjúság önképzőkörének nagytermében dr. Lővy Lásdóné elnök vezetése alatt és a nagy számban megjelent tagok élénk érdeklődése mellett évi rendes közgyűlést tartótt. Dr. Hiisch Vilmos egyleti titkár felolvasta jelentését az egylet mult évi működéséről, mely jelentésből kitűnik, hogy az egyletnek reudes bevétele 585 ft 6 kr., rendkívüli bevételef pealig tudtam lenyomkodni; nem is hiszem, hogy egészen nem Lenek kávé volt. .. hát még a tej! nincs az a kötény, mely annál kékebb legyen. — Mit csinálsz te Angyalka, hogy neked mindig olyan jó kávéd van? --- Semmit, bigyjétek el semmit, én nem élek avval a traktikával, a mivel Pitli Tini él. Mintha varázs ütés érte volna a lányo| kat, egyenként ugráltak fel e név említésekor és ölelték, csókolták Angyalkát, hogy beszélje el Pitli Tini taktikáját. Jaj! nevezetes lány ám Pitli Tini lelkem Gönczön, még a Magyar Bazárt is olvassa ! El nem lehet vele hitetui, hogy a toilette s toalett, kész érte megharagudni; mikor Ő a Magyar Bazárból két hetenkint így olvasta: toilett. Egy ízben Buzásnéval ment Harmatékboz, hol Angyalka egy pesti barátnőjét találták. — Mohai Katicza! barátnőm Pestről, mutatja be Angyalka. — Igen ? Mohai ? kegyed bizonyára testvére a bálokból ismert Mohai Ágnes kisasszonyoknak. Reszkírozta meg Tiniké. Hát ez a lány az, a kinek szerették volna ismerni a jó kávé főzési laktikáját. — Nála voltam egy izben — kezdé Angyalka — és megdicsérve valóban jó kávéját, kérdeztem tőle, mi annak az oka? Jaj kedvesem — feleié — én cseléd keze után meg nem innám a kávét, nem szógyenlem