Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.
1889-04-21 / 16. szám
Pápa, 1889. második évfolyam, 16-ik szám. Vasárnap, április 21. Előfizetési árak: Egész évre . 6 írt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére voi^itkozó felszólamlások inte'zeudők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Feltámadt!... Pápa, április 21. A keresztény világ ünnepet ül ina, legmagasztosabb, legfönségesebb ünnepét. Krisztus Jézus, a világ megváltója, akit harmadnappal azelőtt gyilkosai a kereszthalaira liurczoltak, isteni szivét átütvén, a kőszikla börtön koporsójába zartak: ezen az örök emléKezetu szent napon széttörte sírjanak szikla köveit, életre keit, hogy éljen az örök idők végtelenségeig, . . . teitámadt! . . . lötíy. éve annak, hogy Palesztina egy szalma viskójában megszületett az ember, aki magúban foglalva az istent, felrázta, leiébresztette a buiibe sülyedt világot s isteni tetterejének teljes hatalmasságával diadalra juttatta a szeretet vallásának örök szentséges eszméit! Meg kellett neki halnia a violgothan, hogy a szellemi rabságban sínylődő világ népeinek karjavai szét zúzza a bilincseket s a szabadság ragyogó napjának áldásos sugárait arassza szét a népek és nemzetek milliói fölött! Meg kellett halnia a Grolgothán, hogy szelleme, lánglelkülete, örökjósagos szive, ihletett, magasztos eszméi túlszárnyaljanak országokon, tengereken s az egész világ milliónyi részei iölött, hirdetvén a bzer etet, a e s T s a g t v é r i s é magasztos o fc> tanát. és íSzabadmely öröktől való, kezdet nélküli s halhatatlan, mint teremtői ük az Isten! b az e ni b e r n e k, az eszmék rettenhetlen bajnokának a meggy őződéséért vívott szent küzdelemben ott keiiett elverezni a Grolgothának vérrel szentelt keresztfáján! L>e az isten feltámadt! Eszméi izva gyújtva utat törtek maguknak a a szellemi sötétség börtöneiben sanyargó emberisé A ö sötét kebleibe! MeffVáltatánk! zsarnokság romba dóit. Az eszaiényiség magasztos fénye besugározta az emberiség lelkületét s ez idoK ota, ha ideig-óráig' legyőzte is a vakhatalom a íSzabadsag, testvériség, Egyenlőség magasztos eszméit j — a rablanczokat mindig lerázta ^magáról a felszabadított lélek isteni öntudata!... bzoniorii napokat élünk! A feltámadás e magasztos ünnepén vissza keli emlékeznünk az isteni Megváltóra s annak magasztos halálára, dicsőséges feltámadására ! M e g h a 1 t eszméiért s feltámadott eszméi győzödehnéért! Fis ha jönnek reánk a megpróbáltatás szomorú órái, ha keservesen „PAPAI iültLAP TAKCZAJA." Feltámadás. Hivők, kik e szent nap' ájtatos lélekkel — Hivo harangszóra templomokba mentek, iá buzgó ajkatokról alleluja zendül Uitára előtt a feltámadt Istennek: Áldozzatok nékem egypár röpke peiczet, E magasztos ünnepnapnak reggelén, Szent allelújáról, nagy feltámadásról Egy rövid regét liadd beszéljek el én. Volt egy boldog ország, Kánaánnak mása, Erdős hegyek alján, négy folyam mentében, Áldás volt a termés, földjén mely fogamzott, Kincsek rejtekeztek hegyei szivében, — Ezt a földet egyszer Isten atka érte, tí sújtó istenátok megfogamza rajt': Önnön keble gyúlt ki, fiainak pártos Tüze élesztette a veszelyt, a bajt. Élt békében a nemzet; bár nyelve nem egy, de Egy volt neki mindig Istene, hazája, Mig ezt honfiszive lángolón szerette, Amazt buzgalommal tisztelte, imadta. Kétfelé szakadt majd; először a vallas S fellángolt nyomaban a vak szenvedély, Ugy következett most a jólétre romlás, Mint a derült napra zivataros éj! Dölyfös nagy uraknak sok pártoskodása Ezer veszedelmet hozott hadi! e honra, Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetuek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Nőtt az átok szörnye, miudeu javainkat Elnyelte e szörnyűek telhetetlen gyomra, Bűnnek büntetése nem maradhatott el, Mig itthon magunkkal vívtunk harezokat Karöröicmel tartá a lejtőt elénk és Ur lett magunknál az idegen nyugat! Nyugati te velüuk már olyau sok jót tettél! Aunyit élveztünk már jó iudulatodbul, Mikor csak halálra gondolunk is néha, Már a gondolattól könyünk is kicsordul! De földerül még a leszámolás napja, Eidemed szerint mely majd jutalmat ad, Meguyilik előttünk Vindobona majdan, Visszafizetjük még sok jóságodat! .... Bűnnek büutetését mikor leszenvedte, Szánakozó Isten tekintett a népre, Ütött a megváltás órája sokára, A szabadság vagya megszüleirilett végre, Es a megváltásnak megkezdődött müve, Szabad szellő lengett bérczen és mezőn: Téli természetnek tavaszra kelése Eg/uttal a nemzet ébredése lőn! Hirdette az eszmét egy ifjú apostol, Most távol Turinaak öreg remetéje, . Követve az eszmét egy egész nemzettest, Héroszokból álló, gyülemlett köréje. Ah, de a megváltó eszmének köréből Júdás sem hiányzott, árulván halált — És harmincz ezüstpénz — és csók — és Világos! — A magyar szabadság ottan sirba szánt! . . bár, de mégis nélkülöznünk kell az örök igazság győzödelmét: vigasztalódjunk! A vakhit, az igaztalanság csak ideig, óráig uralja e világot, de ha rá süt a meggyőződés napjának arany sugára, akkor szét tog oszolni az a köd, mely oly nyomasztólag nehezedik ma a társadalom lelkére ! Azért ne csüggedjünk!^ A kitartás, az igaznak, az eszméi a szépnek ideális szeretete előbb-utóbb győzelmet arat. ,,Annyi balszerencse közt És oly sok viszály után 1 4 Folytatnunk kell még ezt a küzdelmet, üogy elérjük azt az eszmei győzelmet, melyért meghalt Krisztus a keresztfán s melynek kivívásával megváltatánk! Egy-két akadály ne csüggeszszen el bennünket! Krisztusurunk is négyszer rogyott össze a Kálvária hegyéig, mégis eiérte a" szeretet tanának megvalósulását ! Amely tanban ott van: a szabadság, függetlenség ós egyenlőség szentháromsága is. Azért ne csüggedjünk! „Föl a zászlóval magasra Egész világ had lathassa! Meg nem töri az álnokság, Szent szó van rajta: Szabadság!" Meggyalázták, tettek töviskoronát rá, Majd sorsot vetének az ő köntösére, A fő-fő Pilátus csak kezeit mosta S engedte, hogy latrok közt folyjon ki vére. Sirját lepecsétlé és a feledésnek Hegyéből egy sziklát ráhengergetett, Sirja körül pedig — hogy uyugodt lehessen, Őröket állított fel — hatvanhetet. De azért ne csüggedj, Hungária népe! Higy az igében, mely feltámadást jósol, Halottaiból még feltámad az eszme, Kikél őrzött sirból, ki a koporsóból,' Eljött az idő. hogy Ilion leomlott, Eljön, megéred még azt a századot, Mikor hozsannát zúgsz a megérkezettnek, És szent allelúját, hogy feltámadott! — Szávay Gyula. Húsvét reggelén, — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — A hétnek első napján korán reggel kijövének a szent asszonyok Jézus koporsójához, vivén magukkal fűszerszámokat, melyeket készíttetnek vala. És a követ a sírbolttól elhengerítve találták. l)e bemenvén, az Ur Jézusnak testét nem találák. És Ion, midőn a történeten aggódnának, íme két férfiú megálla mellettük fényes köntösben. Erre megrémülének, szemeiket a földre bocsátván, de igy szólítatának: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, feltámadott." Mai számunk 8 oldalra terjed.
