Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-23 / 33. szám

Ily figyelmes ós sokoldalú működés utáu, engedjék meg kikérni szives jóindulatukat ós pártfogásukat a jövőben is. Ha eddigi előfizetőink még egy-két uj előfizetőt szereznek maguk mellé, lapunk jövője biztosítva van. Sokan eddig tartózkodással voltak lapunk iránt ós ezért nem csoportosultak előfizetőink sorába. Reméljük, azok is belátták létjogosultságunkat és az ujóv alkalmával szives pártfogásukkal elősegítik küzdelmünket. Bizalommal nyitjuk meg tehát hírlapunk második évi folyamát, mert szeretjünk hinni, hogy annak jövője megingathatatlan jellemű, igaz ós nemesen gondolkodó olvasóközönség kezébe van letéve. Ismételve kérjük szives pártfogásukat. Á „Pápai Hirlap" szerkesztősége és kiadóhivatala. Előfizetési feltételeink; Január—márczius évnegyedre . 1 frt 50 kr. Január—junius félévre . . . 3 frt — kr. Egyes szám ára — 15 kr. Vidéken előfizethetni minden postahivatalnál, legczólszerübben postautalványon, melyre világosan kiírandó a „Pápai H í r I a p" kiadóhivatalának. A kézimunka-kiállításról. — Eredeti tudósitás. — Pápa, decz. 19. A derék dunaföldvári Berger, aki Pápán is házbirtokos többszörösen, még sohasem ijedt meg ugy életében, mint a minap. Megütötte a füleit, hogy nagy ribilliót csinálnak az asszonynópek az Ő saletrom-utczai házában s mivel attól tartott, hogy a salétromból még valaki másodszor feltalálja a puskaport és felrobbantják vele a házát, hát ló halálába jött ide Dunaföldvárról. Pedig, amint méltóztatnak tudni, nem történt semmi ribillió, csak egy rendkívül meglepő, pazarul képviselt női kézimunkakiállítást rendeztek abban a házban, ahol azelőtt jóféle búzát és árpát tartottak raktáron az áremelkedésig s ahol most az önművelődés Ütötte fel tanyáját egyelőre három hosszú esztendeig. Addig üldözték a leány-egyesületet ádáz harag ós auth. orth. dühvel, mig kiüldözték a salótrom-utczába. Itt azután most biztonságban vannak, mivel hogy a gerendád terem még meglehetősen tűrhető állapotban van. Kell is érte fizetni meglehetős borsos, vagy salétromos árendát, de hát mindegy, legalább most megvan a szállásuk. Az árendát meg majd csak előteremtik akár honnan is. Mert Rosenthal Francziska igen okos asszony, aki sohasem szokott asszony módra csinálni egyet-mást. Amit megcsinál, az megvan csinálva, még az újság reklámjaira sem szorul, hanem csak a köszönet-nyilvánitásokat kéri kiadni. S ezt tulajdonképen nem is ő, mint inkább a felülfizetők kívánják meg. A kivitelnél segédkezik György Etel, akinek már a neve is biztosítja a sikert. Mert amit a férfi nevével nem tud elérni, kiviszi a nő nevével. Mert a nőknek minden lehetséges. Az a szép kézimunka-kiállítás is, mely kedden zárult be, az Ő érdemük. Azt vették észre, hogy közeledik az árenda fizetés. No erre ebül jött szerdók is kellene, mert tulajdonképen nem volna nekik szabad fizetéses lakásban gyűlésezni! És segítettek a bajon. Megteremtődött a kiállítás, a rendezőség és a kiállító hölgyközönség legnagyobb dicsőségére. A kacsócskák szebbnél-szebb munkája volt itt sűrű rakásra össze hordva, hogy szinte káprázott az ember szemefénye. Bátran egy rangba lehetett sorozni az országos-kiállitások hasonnemü osztályával. 64 kiállító 380 muukával volt itt képviselve, mely munkák egymással versenyeztek. Pazar elegautia jellemezte az egyiket, rendkívüli praktikusság a másikat. Mindenikben volt valami megkapó csiuosság. A kis újszülött gyerek fejkötőjétől egészen a sokat mondó — papucsig, mely bizonyára egy pártoló leányegyleti tag számára készült, aki nem leáuy. És a csinos munkák mellett még a kedves és előzékeny hölgyközönség! Ilyen diszes koszorút ritkán lehet együtt látni 20 kr. beléptidijért. De hát az ügy nemessége sokra viszi a „ j ó sziveket." Akik eddig kicsiuylőleg tekintettek a leány-egylet működése felé, azok most totaliter lepipáltattak. 0 svaid Dániel polgármestert még Bakosi bátyánknak a földműves iskola ügyében leadott „nem* szavazata sem lepte meg anynyira, mint e kiállítás. Mikor meglátta dr. H i r s c h Vilmosné művészettel hímzett hintaszékét, eszébe jutott a városházi rozzant karosszék. — Adnék öt pengő felülfizetést, ha egyszer ilyen székben ülhetnék! — gondolta magában, de oly hangosan, hogy egy mellette levő hölgy meghallotta: — Méltóztassék! És Dani bátyánk lefizette az öt pengőt. (Lásd a felülfizetéseket.) E mű-fotellal vetekedett Ha n auer Sarolta elefántcsont kártya asztala, mely művészi festésével vonta magára a figyelmet. Az ember szinte elefánt szeretne lenni, bogy olyau aranyos kacsók produkálnák rajta a művészetet. De hát tehetek-e én arról, ha nem vagyok elefánt? És a leány-egyesület tehet-e az ellen, hogy a kiállítás mindenkinek tetszett és én egyáltalán tehetek-e az ellen, hogy a szerkesztő nem adott fecsegésre több helyet s alig hogy alá hagyá írni Futoncz. A mi diadalunk. — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves szerkesztő ur! Mar megbántam, hogy a múltkor életjelt adtam magamról, mert ha ezt nem teszem, bizonyára ön sem sodor abba a kényelmetlen helyzetbe, hogy írjak elitmerő tudósitást a leány-egyesület kézimunkakiállitásáról. No, tessék! Csak a múltkor fogadtam meg, hogy mirólunk nem irok egy árva kukkot sem, 8 ime, a legrosszabb akarat mellett sem lehet agyonhallgatni a mi diadalunkat. Igenis, a mi diadalunkat! Hiába néznek olyan hamisan önök Bélák, Zoltánok, Károlyok, Józsik és Mikiótok, mert önök diadala oly kicsiny a mi diadalunkhoz, hogy na! Hanem mivel csak 40 sornyi helyet hagyott számomra k. szerkesztő ur, nem fecsegek sokat, hanem áttérek az igazi tudósításra. Jaj, kérem szerkesztő ur, nincsen több olyan derék ember Pápán, mint a polgármester ur. Kijelentette, hogy nem tőle indult ki a sok városi üldözés, mert ő kezdettől fogva szeretett bennünket. Most még felül is fizetett. Hát kellett az nekünk ! Az igaz, hogy helyre termett öreg ember még a Dani bássi, hanem mégsem kellett volna olyan nyíltan szerelmet vallani. Tessék elhinni kérem, én ugy elszégyeltgui magamat. Az igaz, hogy akadt egy-két hölgy, aki azt mondta: — De kedves ember ez a polgármester! Akkor tehát önök férfiak mindnyájan kedvesek, mert már nekem sokan mondták, hogy szeretnek, hogy az első pillanattól fogva szeretnek, szeretnek kezdettől fogva és szeretni fognak örökké. Aztán még nem is ugy mondták, mint a polgármester ur! Azok le is térdeltek, megcsókolták , ., (jaj, a mama) ,, t a kezemet. . . És én mégsem tapasztaltam, hogy kedvesek, hanem, hogy rendkívül kiállhatatlanok! Hanem ez mind mellékes dolog, fő az, hogy a kiállítás mindenkinek igen tetszett és egész héten mindenütt, ahol csak leány van a háznál, erről beszéltek. Es igazán volt is miről beszélni. A kézimunkák minden neme dúsan volt képviselve, közel 400 kiállított tárgyban. A kötésnek csak legmagassabb művészetével találkoztunk. Még pedig legelőször vonta magára figyelmünket Kiss Lászlóné tulajdonát képező 300-as czérnából kötött csipkezsebkendő, továbbá Fleischner Józsa 41tal készített gyermek kabátka ós fejkötő. Mindét drb. a legnagyobb bámulat és dicséret tárgya volt. A horgolásban kiváló ügyességet tanúsítottak : Neuhauserné, Újvári Gizella, Weisz Liza stb. Fleischner Vilmosné, a fehérhimzés valóságos remekeit mutatta be, nemkülönben Lévai Teréz is, akinek sok érdeme van az összes tárgyakat véve tekintetbe. Pompás darabok voltak a csipke varrás, pointelace tull áthúzás és recegipure varrásban, különösen Szántó Kamilla, Hanauer Margit, Berger Ilka, Hirschler Fáni, Schvartz Fánni, Éisler Hermin, Steiuberger Lipótné által képviselve. Disz, selyem, bársoay és aranyhimzésben kitűntek: dr. Hirsch Vilmosné, Piacsek Gyuláné, Fischer Louiza, Grofcsik Vilmosné, Pap Amély, dr. Kapossy Luciánné, Klein Berta, Wittmann Flóra, Aranylábi Mariska. Igen szép darabok voltak a keresztöltés, hóiban, flach és tóthimzésből: Kis Vilma, Pencz Eliz, Neuhauserné, Spitzer Ignácznó, Pencz Józsefné, dr. Stricker Adolfné, Reich Teréz, Kun Anua, Fleischner Józsa, Hoffner Paula, Klein Janka, dr. Hirsch Vilmosné, Piacsek Gyuláné és Szántó nővérek stb. által kiállítva. Csipkeverés és ajour munkákban kitűut Pencz Eliz, Fischer Louiza és Grofcsiknó. A tapló munka, mely nálunk egészen uj házi ipar dr. Kapossy Luciánné és dr. Rechnitz Édéné által gyönyörű példányban lőn bemutatva. Nagyon meglepő darabok voltak a lombfürészetbol Lang Ignácztól; továbbá a porczellán festészet, spritz munka, rajzok és üveg festészet valóságos remekeit Hanauer Margit, Steiner Ignácznó, Spitzer Katicza és Steinberger Ilona mutatták be. Vértesyné ós De Gerandó Antónia szives előzékenysége folytán pompás darabok által voltak bemutatva a kalotaszegi varrottasok. De az emiitett neveken kivül még igen sokan kitűntek, de nevük nem jut hamarjába eszembe, pedig sietnem kell, mert már másod' szor volt itt a szolga, hogy lesz-e valami az igért tudósításból. Ha valaki neheztel reám, hogy a nevét kifelejtettem

t tessék megmondani, hogy a „stb. stb." alatt ő is értetődik stb. A többit önre bizom. Egy ismerős barna szemű. * Felülflzetések: A „Pápai leány-egylet" által rendezett kézimunka kiállítás t. látogatéi közül következők voltak szívesek felülfizetéseikkel az egylet érdekeit támogatni: Osvald Dániel 4 frt 80 krral, dr. Kapossy Lucziáu 2 írttal y Heya Józsefné 1 frt 10 krral, Kiss Vilma, N. N., Spitzer Ignáczné, Pap Amély, Gulyás Miklós, dr. Koritschoner Lipót, Koller Jánosné, Wohlrab N l-l frttal, Singer Károlyné, Berger Sámuel, Spitzer Ignácz, Pencz József 80 — 80 krral, N. N. 70 krral, Steiner Ignáczné, Hoffner Albertné, Wittmann Ignácznó, Ihász Lajosné, Horváth Lajosné, N. N., Szilágyi Józsefné, Piacsek Gyuláné, dr. Rechnitz Edéné, dr. Hirsch Vilmos 6t — 60 krral, Blettler Pál, Weiler Frigyes, Fischer Lujza, Spitzer Mór, Laufer Miksa 50- -50 krral, Winkler Fanny, Kertész Dezső, Lang Ignácz, Klein Zsigmond, Kohn Miksa, Krausz Manó, Schwartz Ignácz 40—40 krral, Martonfalvay Eleknó, Singer Ja-