Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-08-19 / 15. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 6 fit - kr. Félévre . . .• 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Küzép-ufeya 91. sr. hová az előfizetések és a lai zétküldésére vonatkozó felszólamlások inte'zendök. PÁPAI HIRLA Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Köze'p-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét il'ető minden közlemény intézc dó. Kéziratok vissza nem adutnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyi.ttér petitsora 20 kr. Kincstárt illeték külön 30 kr. Pápa, aug. 13. Ünnepet ül egy hét múlva a nemzet. Kossuth Lajos nagy hazánkfia névünnepét. Tiszteli, imádja e nagy félisten nevét minden igaz magyar, ki Káipátoktól Adriáig a mi édes keny erünket eszi. Mert Kossuth neve szent és sérthetetlen. Övé minden igaz magyar szivverése, szent nevének említése is erőt ad a küzdelmekben, reményt és megnyugvást kölcsönöz a jelennek. Pedig szomorú napnak van 39. évfordulója ma, midőn e sorokat írjuk. AugUsztus 13-ika leggyászosabb nap a magyar történelemben. Harminczkilencz éve, hogy beállt a nagy világosi nemzeti katasztrófa. A ráemlékezés megszünteti a sziv dobbanását, a kéz remeg, a katasztrófa emlékezetét leirni lehetetlen. De az emlékezet nagy hazánkfiára, reményt önt a csüggedő szivekbe, a fény túlszárnyal a Kárpátok bérczein, megtörik a sugár hótakart csúcsain és százezer dicsőséggel lövell : szabadság, egyenlőség, testvériség, szentháromság jótékony melegével elárasztva a világot. 8 midőn e félisten nevét tisztelettel ejti ki a világ, elfelejti a sötét foltokat., az örök igazságba vetett hittel reményi, mert erős meggyőződése, hogy a magyarnemzet a gondviselésszerű nemzetek közé tartozik. Mig e szentháromság égi eszméje szivünket áthatja és azt nem csak ajkunkon holdjuk, de át is érezzük, megértjük egész valójában, addig a nemzetet nem érheti megsemmisítő katasztrófa. Es ha közéig a vész, jusson eszünkbe a félisten neve, aki e szentháromság eszméit fennen hirdeté. És ő megjelenik közöttünk, dicsőség és győzelem jár nyomain, s nem veszhet el a magyar, uralkodik és élni fog örökké, miként nem hal meg PAPAI HÍRLAP" TARCZAJA. Mondod, hogy irjak dalt Kossuthról, Mert nevenapja közeleg, Csapjunk reklámot nagy nevének, Hogy a nép ünnepelje meg. Nevetséges! Hisz a magyar nép Magát a sast sem látja már, S mi ránk hallgatna, verebekre ?! Próbálnunk magában is kár Szegény Kossuth! Mintha csak látnám: A mint lehajtja ősz fejét, S a mult, jelen, jövőnek képén Szomoruau néz szerteszét. Tióntipró lába félig sirba, Kétségbeesés ül homlokán, Szivbánata felsír zokogva: Szegény hazám, szegény hazám! Oh ! Nemzetem ! Hisz láttad őt te, Biborfény közt mint szónokot, S mint hadteremtő arkangyalt is . . . Mi nagynak, hősnek tűnt fel ott. De legnagyobb most, nézz tehát rá A száműzetés éjibe . . . Legyen, legyen, Kossuth névnapja, Egész országnak ünnepe! Virágzáport, könyharmatot hát Utunkra édes szépeink. Öröm lobogjon szivben, arczon, Mintha menyegzőn volna mind. Fiuk! Kokárdát föl a mellre ! CzigaüY- zendüljön most a vig. Aranynedüt a szűz pohárba ! Igyunk ő érte hajnalig ! De nem ! Félre a mézitallal, Ürömpoháiba nem való! Mit ér a dal s pohárcsengés ott, Hol a kard hangja volna jó. És az a virág hamar hervad . . . Hiszen mártyr siron fakadt. S hejh! Hamis az az örömkönyje, Hiszen, fájó szivből szakad. Siron, mely boszut kér az égtől, Szivből, mely „jobb korért" eped . . Keserű köny csordítja ím ki A színig töltött serleget. Nem igy, nem igy szeretnénk látni, Kossuth Lajost üunepelni! Szilaj, szép álom ragad messze, A múltba, mely oly isteni. Vándoiszél sír-rí künn az utczán, Miként ha lánczot tépne szét; Mintha tííznyelvek, „Hurrah" szállna A levegőben szanaszét . . . Hejh ! Nemzetem! Ha súgni tudnék, Hogy máshol meg ne értenék: Be tudnék olyat súgni mostan, Hogy menydörgésnek beillenék. soha a nagy, kinek szent nevét e sorok homlokzatára irtuk. Áldja meg Őt a magyarok Istene, Övezze ősz fejét a dicsőség glóriájával itt a földön az élet legvégső határáig, s a csillagok honában örökkön-örökké. Ünnepeljük meg nevét méltóan, mert ez nem a politika, de az emberiség s egy nemzet ünnepe. Szálljon el hozzá száműzetésébe a meghíimisithatlan honfiúi kegyeletes megemlékezés, hangozzék a nagyvilágba az üdvözlő Hozsanna és az Isten, a magyarok Istene megáldja azt e nemzetet. És tartson ez igy örökkön-örökké. Szálljon az eszme, apáról fiúra, hirdessék a szent nevet dicsőséggel az unokák. A félisten lelke miénk, mert a nagy lelkek visszajárnak. . . Térdepeljünk le és imádkozzunk.... .... És jönni fog egy jobb kor, Mely után buzgó Imádság epedez Százezrek ajakán. . . . V. Hullám József. * Kossuth Lajos uagy hazánkfiának közelgő névünnepe alkalmával kedves kötelességet teljesítünk, midőn nagy hazánk fia díszpolgárrá választásáról szóló PápaHavi László. Politikai betegség. — A „Pápai Hit lap" eredeti tárczája. — Irta: Mikszáth Kálmán. Sok az időnk, kevés a pénzünk. Ha angolok volnánk, ahol az idő sok pénz, igazi gazdag emberek lenuének. Hanem hát Magyarországon a sok idő a helyett, hogy sokat jövedelmezne, sok pénzbe kerül. A„ ember, ha ideje van, nem tudja, mit csináljon vele, mert az okvetlenül agyon kell ütni valahogy. Arra pedig legalkalmasabb vagy a kaszinó, vagy a korcsma, vagy a kávéház, a hol, ha kártyakompanisti nem akadna, politizáló embert okvetlenül találhatni. No 'iszen a volna még szép, hogy Magyarországon még olyan ember is akadna, a ki a legfontosabb politikai aktusok fölött is ne mondhasson minden kétséget kizáró, végérvényes ítéletet. Olyan itt elő nem fordul. Itt minden ember úgy születik már, hogy Ő a legokosabb. A politizálási viszketegség a földgömb egyetlen országában sincs annyira kifejlődve, mint itt s talán sehol sem mutat föl annyi humoros alakot. Én csak egyet írok le a sokféle közül: a derék Károly urat, kí abban a kávéházban 3zokott reggelizni, ahol én. A naponkinti kávé és kifli mellé rendesen megkapom Károly ur társaságát is. S az nem utolsó csemege a reggelihez. Mai számunk 8 oldalra terjed.