Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-06-24 / 7. szám

ez — legyünk őszinték akár a goromba­ságig — csak az illető publikumra elitélő. Igy van az a színészettel is. Ha valamely város színtársulata küzd az önfentartással és nyomorog, — az erős kritika már magában véve is az illető vi­dék műveltségére. Es ha jó példára akarok hivatkozni, néhány derek vidéki város mellett kény­telen vagyok magának a fővárosnak pél­dájára hivatkozni, melynek szegény lateiner­publikuma (mert hiszen ez a társadalmi osztály tesz mindent) oly sok színházat fenn tud tartani a drága belépti dijak mel­lett és a mindennapi kenyér még nagyobb drágasága mellett. A kik szivükön viselik vidékük cul­turális haladását, a kik tartanak valamit vidékük s igy szűkebb hazájuk reputatíó­jára, azoknak mindent el kell követniük, hogy ha városukba színtársulatot fogadnak, ne kelljen ennek szégyennel távoznia, mert ez a szégyen részben a városra is száll Meg kell válogatni a színtársulatokat, de azután pártolni is kell s nem szabad engedni, hogy szinielőadásoknak minden­féle műkedvelő előadásokkal s más mulat­ságokkal concurrentiát csináljanak. Mert gondolják meg, hogy Magyar­országon a színészet nem csak szórakoz­tatás, hanem nemzetiségi és politikai té­nyező. Porzsolt Kálmán. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Figyelmeztetés. — A pápai ipartestület t. tagjaihoz. — Az ipartanoda t. bizottságának jelentése szerint az iparos tanouczok közül többen, kik már az ipartanodát 1 éven keresztül látogatták, erre különbözőkép válaszolhatunk. Némely bú­várok megegyeznek abban, hogy e kór ragályos ; mások azt álitják, hogy már a születésnél meg van fertőztetve a csecsemő ezen „kór­anyaggal:" sőt vaunak, akik a szerelmet „ba­cillusokban" vélik megtalálhatni. Bárminő el­térők legyenek azonban e vélemények, abban senki sem fog kételkedni, hogy a példa hatalma által épen ugy, elteijed, mint a „holdkór," „fényűzési ragály," a „csevegési görcs" és a „játékláz." Nehogy azonban hiányosnak találjuk a?. okokat e baj terjesztésére, még megemlítem, hogy az aranyékszerek és drágakövek, melyek különben nem szokták a ragályos anyagokat tovavezetni, mint terjesztői e bajnak igen fon­tos szerepet játszanak és magara is tapasztal­tam, hogy egy egészséges, erőteljes fiatal embert hirtelen ilyen roham lepett meg, midőn a postán egy arany nyakéket, melyet akkor kapott, felnyitott. Nem láttam, mit tartalmazott én csak annyit constatálhatok, hogy alig nyi­totta ki, az ékszert csókolni kezdte, az öieg postát szolgát ölelgette és mint egy búgó csiga a szobábüu köröskörül lurgoíódolt, mintha Yítus tánezot járt volna. Vájjon a kapott ékszer magában fogia­ta-e a kóros anyagot vagy csak a baj kitöré­sére szolgáltatott okot bárhogyan történt is, de én olyan irányban haladtam tovább a gondolatok utján, amely iránynál e három kérdés feltevésében állapodtam meg: Hol vau székhelye a szerelemnek? A fejben, a mellben vagy a gyomorban? Elismert tény, hogy a régi orvosok szív­bajnak tekintették a szerelmeseknek j eridkiviili izgatottságot, a váltakozó forróságát és hideg­lelést, lázas nyugtalanságot, heves szívverést, gyakori és hirtelen színváltozást, valamint az időközben kimaradnak, s az ipariskola látoga­tása végett ismét csak tanoncz idejük utolsó évében jelentkeznek. Minthogy pedig az 1884. évi ipartörvény 82. §-a határozottan azt ren­deli: hogy, — „A tanoncz mindaddig, mig tanideje az iparosnál tart minden megszakítás nélkül köteles iskolába járni," — ez okból a tanonezok időközbeni kimaradása határozottan az ipartörvény által tiltott mulasztást, illetve kihágást képez, továbbá miután a törvény 157. §-a a) pontja az ily nemű mulasztásokat tete­mes mennyiségű pénzbírsággal, sőt a 160. §. a mulasztás ismétlése esetén az illető tanoncz mesterét, a tanoncz tartási jogtól leendő meg­fosztással rendeli büntetni, ennek folytán figyel­meztetnek az ipartestület t. tagjai, miszerint tanonczaikkal, az ipariskolát a tanonczidő egész tartama alatt minden megszakítás nélkül pon­tosan látogattassák és pedig annál is inkább, miután ellen esetben a mulasztásokért a tör­vény fentebb hivatkozott §§-ai alapján az ille­tékes iparhatóság által szigorúan meg fognak birságoltatni; — továbbá azon okból is, mi­vel azon tanoncz, ki egy iskolai évben 50 tan­órát igazolatlanul mulaszt, mind addig, mig ezei mulasztását nem pótolja az ipartestület által felszabadittatni nem fog. Kelt Pápán 1888. évi junius 15-én. Az ipartestület elöljáróságának megbízásából: Koczka László elnök. Irodalom és művészet A franczia társadalmi dráma. — A „Pápai Hírlap" eredeti közieménje. — Irta: Csiky Gergely. A negyvenes évek vége felé föllépő so­cialisticus törekvések a gondolkozó szellemek figyelmét a társadalmi bajokra irányozták s minden téren történtek kísérletek e bajok föl­tárására és megszüntetésére. Ez általános szellemi mozgalom a fran­czia színpadot sem hagyta érintetlenül s lét­rehozta a társadalmi drámát, mely nem egyé­neket, hanem osztályokat rajzol s nem csupán az emberi jellem jó és rossz tulajdonságait ellenálhatlan kényszert a sohajtozáshoz; de mióta az ujabb orvosi tudomány szolgálatában levő „stetoskoppal" (szivhangokat vizsgáló cső) nem lehet kimutatni, illetve meghallani a sze­relmeseknél, hogy a' szerelem miatt csak hi­bás-e a szivük, azóta a valószínűség amellett szól, hogy nem itt keresendő a baj. Hanem valamit el kell hinnünk egy hí­res vegyésznek is (Helmont) és ez a valami az, hogy a szerelem, miut sok más betegség a gyomorból eredne, miután a szerelmesek állandóan olyan kellemetlen helyzetben vannak, amely az emésztés rendetlenségére ei,ged kö­vetkeztetni, pldul: az étvágytalanság, vértó­dirlás a fo felé, hypochoudna, zavart gondo­latok, nyomasztó álmok, phantasiák, halluci­uatiók stb. És ezen hit a nép különböző rétegeiben elterjedt, amit bizonyít azon körülmény is, hogy ha valaki az úgynevezett „szerelem-ital­ból vagy ételből" élvez, azonnal szerelmes lesz ; vagy ha égető szerelem sorvasztja kebe­lét, meglehetős adag víz által véli csillapítani baját, amely tények a mellett bizonyítanak, hogy a szerelem gyomorbaj lenne? Csakhogy nekem úgy tetszik, mintha mindama jelenségek, melyek a szerelmeseknél jellemzőleg nyilvá­nulnak. oda vezetnek, hogy az agy és az ideg­rendszer a székhelye e betegségnek. Már magában véve az is elég bizonyítékot szolgáltat, hogy e baj a két legnemesebb ér­zékszervre gyakorol befolyást. Legtöbbnyire ugyanis úgy kezdődik a baj, hogy egy többé vagy kevésbbé csinos arcz örökösen a szerel­mes szemei előtt lebeg: \agy egy pár dallam, csengő hangok oly mély benyomást gyakorol­nak egyes fülekre, hogy azoknak viselői senki mást nem hallanak, örökre csak e hangadó személynek akarják lekötni életüket. mutatja be, hanem a társadalmi intézmények hiányait és ezeknek befolyását az egyének jellemére és cselekvésére. Ezen czéljának megfelelŐleg, mellőzve minden eszményt, tisztán realiszticus szí­neket használ, a valósághoz hűen festve az életet, mert csak igy mutathatja ki, a létező társadalmi intézmények hiányait s csak igy szülhet meggyőződést ezek megváltoztatásának szükségességéről. Innen származik a franczia társadalmi dráma azon vonása, melyek ellenségei hiba gyanánt vetnek szemére: hogy többnyire az élet rut oldalát látja és a társadalmat rosz­szabbnak mutatja a valónál. Hiszen czélja azt kívánja, hogy épen ezen valósággal létező rossz oldalait tüntesse elő s bennök mint okozatokban bizonyítsa be a társadalmi intézmények hiányait. Különösen a (házasság intézménye volt az, mely a franczia társadalmi iskola drámái­nak a legtöbb tárgyat szolgáltatta s az úgy­nevezett házasságtörési drámákat szülte. Ennek oka pedig épen a franczia házas­sági törvény volt, mely a két legnagyobb el­lentétet egyesitette nyíltan. Mig egy részt a házasságot merő magán­jogi s polgári szerződés gyanánt fogta föl, más részről föltarthatatlannak nyilvánította. És igy épen azon tulajdonságát zárta ki, mely a magánjogi szerződések lényeges vonása, hogy a szerződő felek közös megegyezésével föl­bontható legyen. Midőn a törvényhozás két ily egymást ki­záró felfogást egyesitett, visszás helyzetbe hozta a házasságot, melynek következményei súlyosan nehezedtek a társadalomra. Ezeket tüntették föl a házasságtörési drámák és ezért foglalkozott a társadalmi dráma oly sokat a házasság kérdéseivel 1884-ig, midőn a törvényhozás kimondotta a házasság fölbonthatóságát. A társadalmi dráma realistieus jellegének megfelelőleg összevegyiti a komoly és vig ele­meket, több helyet enged az epizódoknak, genre alakokkat vezet be s nyelvében, mely rö­vid, kifejező szakgatott, egyszerű, szintén a min­dennapi életet tükrözi vissza. Azt is tudjuk, hogy a szerelmes teljesen elveszti látását és hallását miudenre nézve, ami az „ő*-n nem ideális. Még arra is van eset, hogy a szerelmes előtt egy az egész vi­lág által kancsalnak ismert nőre azt mondja, hogy az olyan [rendesen néz, mint más ép állású szemmel biró egyén. A képzelő tehetség legrosszabbul áll a szerelmeseknél, akik álmatlan éjszakájukban felfedezik, hogy a[házőrző kutya, a nyávogó macs­kák és a többi körülötte levő háziállatok mind, miud csak az ő ideálja nevét hangoztatják. A betegség kezdete és fejlődése érdekes jelenségek sorozatát tünteti fel; de két okból elhallgatom azokat. Egyrészről tudom, hogy olvasóim legnagyobb része oly jól ismeri azo­kat, hogy ujat reájuk nézve nem mondhatnék, másrészről kötelességem tekintettel lenni azon olvasóimra is, kik még nem estek a szerelem lázába. Vannak ugyanis olyan egyének is, kik­nek phantasiájára oly rosszul hat egy betegség leírása, hogy ők maguk is azonnal beleesnek és ha csak egyik vngy másik jelenséget ismer­tetném, hogy — pldul. az első jelenségek közé tartozik az érverésnek gyorsulása — való­színűleg az ifjabb olvasók azonnal kezük üterét vizsgálnák és miután ilyen vizsgálathoz nyu­galom szükséges, eltévesztenék az literek gyor­saságának megítélését és azonnal azt kérdeznék maguktól: „Vájjon kibe lehetek én szerelmes ?" ha pedig már találgatni kezd valaki, azon uton halad, mely legbiztosabban a betegségbe visz. Mindazáltal legyenek megnyugtatva azok, kik még nem szerettek, felismerik majd azon­nal a bajt, ha ez felkeresi őket, mert a sze­relmet, magunk előtt ép úgy nem titkolhatjuk, mint mások előtt a rohamos köhögést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom