Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-30 / 34. szám

Előfizetési árak: Egé.->z évre . 6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Neg>edévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézeiidők. Megjeleli minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek í'el. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Olvasóinkhoz. Pápa, decz. 29. Hirlapunk jövő száma már második évfolyamát kezdi meg a „Pápai Hírlap "-nak. Hosszú idő ez is a küzdelemre. Mert ott, ahol egy-két nagyfejű önkénykedő uralja a helyzetet, akol olyan hatalmas apparatus küzdött borzalmas aknamunkával, hogy hirlapunk alapját megingassa, ott tisztességgel és becsülettel kihúzni egy esztendőt, több, mint liusz év azoknál, kiknél egyedüli fegyver a hivatalos pressió, az agyondisputálás, az undok meghagyatik módszer, melyet szivéből utál minden tisztességes ember s egyedül csak azok szeretik, akiknek az meg van parancsolva. Nem „klikk-ujság" ez, hanem a lehető legkomolyabb közlönye a becsületnek. A közügynek vagyunk hű őrei, nem íegyezgetjük a személyes hiúságot, nem heezczelünk senkit humoros arczképcsarnokkal, nem zavarjuk senkinek családi nyugalmát ilyen ezirkuszi mókákkal s nem politikai multunk, avagy emberi gyarlóságunk, hiuságunk takarójául használjuk hírlapunkat. Hirlapunk irányát higgadt komolyság, zamatos magyarság, kiállítását eleganczia, tartalmát irodalmi szinvonal jellemzi. Nem sty Így akoliatok, hanem neves emberek dolgozatai emelték a „Pápai Hirlap

u-ot arra a színvonalra, melyen egy vidéki lap sem áll. Innen van, hogy a fővárosi sajtó egyedül a „Pápai Hírlap" működését kiséri figyelemmel, hireit reprodukálja, hangját, irányát méltányolja és helyesli. De mindezeket nem szükséges nekünk a közönségre disputálni. Miért zengjünk magunknak elismerést, hagyjuk ezt azoknak a lapoknak, amelyekről ugy sem beszél senki, csak akik csinálják. Elég buzdítás nekünk ama tudat, hogy a „Pápai Hírlap" jövője tisztességes emberek kezében van, akik a szép és nemes eszmékért tudnak lelkesülni, akik azért pártolnak bennünket, mert tudják, hogy azt kiérdemeltük. Szerény munkásai vagyunk a hazának, névtelenei a sajtónak. Állásunk miatt senki sem fizet elő hírlapunkra, azt nem erőszakolhatjuk senkire sem. Azért fizetnek elő arra, mert megérdemeljük. A hiiiapirás a kenyerünk, tudjuk jól, és épen ezért vigyázunk reputáczióukra. Es ezt tudja jól mindenki és méltányolja törekvésünket, mert aki hírlapunkat olvassa, meg tudja vonni a különbséget az újságok között. Nagy különbség van újságot csinálni a közügynek és a közönségnek és lapot szerkeszteni az emberi gyarlóságok és czélok kivitelére, takarására. Mi a közügynek vagyunk részrehajlatlan őrei, napszámosai. És épen az a körülmény, hogy újságírás a kenyerünk, jelöli nekünk a részrehajlatlanság útját. Nagyon természetes, hogy közhivatalt viselő egyének ilyen újságot nem szerkeszthetnek. Függenek a főispántól, alispántól, polgármestertől, függenek az őket valasztó polgárságtól. Egy előnyük van, hogy hivatalos közleményeik első helyről valók, de azok az olyan félhivatalos lapokban sohasem a közönség tekintetével, hanem a hivatalos szolgálatból kerülnek sajtó alá. Igen természetes az is, hogy az ilyen lap nem lehet őre azután azoknak sem, akik a közügynek szolgálatában állnak és egyéb közhivatalt viselnek. Hanem a „Pápai Hírlap" álláspontjánál fogva pártoktól, magán emberektol és klikkektől egyaránt független közlöny, mely őre a közerkölcsnek, üldözője a fattyú kinövésekből eredő káros következményeknek, Őre a társadalomnak. Működésünkben a fővárosi és helyi iróemberek legkitűnőbbjei támogattak bennünket, amilyenek: Eötvös Károly, Teleky Sándor, Mikszáth Kál„PAPAI HlllLAP^ TAKCZAJ A. Szilveszter éjjelén. Még egynehány perez — s végsőt dobbanik Erős szive a nagy betegnek, Itt hagyja nagy családja tagjait, A kik bucsut együtt rebegnek. Nehéz a küzdés, mert hisz' válni fáj S már-már a végső perez közel Az óra üt. . * a szem lezárul ím' S az ajk is egy végsőt lehel. Megilletődnek, kiket itt hagyott, Borongás rezg a keblen által: Mindnyájuké a nagy, kimúlt halott, Ki annyit elvitt most magával. S miként ha hallanának zúgást, A mint temetve, hull a föld . . . És jőnek képei a múltnak, Az emlékezet szárnyat ölt. Feltűnnek a nagyok alakjai A kik, mint csillagok, lehulltak S már vissza nem lehet sóhajtani, Példányai csupán a múltnak. Amott örömzaj és kiáltás, Egy nemzet nagyját tiszteli; Emitt a vész zúgó morajja Ezrek nyugalmát felveri. Ott hervadott virágok látszanak Virágai a szép reménynek; Itt tört szivek fájón sóhajtanak És zeng a bús halotti ének. Ürömuap is kelt, — ifjú és lány Egymás karjában boldogok; S a boldogság, ez égi angyal Oh, annyi soknak jót hozott. A kép tovább igy egymust váltja fel A mig a gyászolók merengnek S reménytől, vágytól árad a kebel, Mint uj csatára kész seregnek. Elcsendesül a lázas éjjel, Az <fra újra s újra üt . . . S örömtől ittasan köszöntik Az újszülöttet mindenütt. Fülöp József. Téli szerelem. Zimankós, hideg téli estén Szobámba ülök egy magamba', Oly jó e lakályos magányban, Hol nincsen, aki felzavarna. A kályha vig, morgó tüzénél El-elgondolok egyre-másra, És azt hiszem, hogy itt vagy nálam Te, álmaimnak édes álma. Köröttem vidám derű támad S csendesen betölti kebelem, Ugy érzem mintha boldog volnék ... Pedig csak emléked van velem. Laufe

r Lajos. Szilveszter reggelén. — A „Pápai tíirlap" eredeti tárczája. — Irta: Eötvös Károly. Ötszörös erővel jött ránk a büszke ellenség. Elfoglalta már Sopront, Győrt, Tatát, Pápát, Veszprémet s a Vértesnek éj Bakonyuak szakadékos völgyén keresztül közelgett a főváros felé. A moóri halmokon megállott előtte Perczel Mór, a vakmerő, a rettenthetetlen honvédtábornok. Volt neki ötezer embere és tizenkét ágyuja s jött ellene huszonkétezer ember és hatvan ágyu. S az ő serege fázott és napok óta hátrált s ellenfele győző volt és büszke. Neki volt hat század lovassága s ellenfelének harmadfél ezrede. A csatát elveszte, el kellett vesztenie. Ezer honvéd maradt holtan és sebesülten a sziklává fagyott havon. Oly nagy volt az ellenfél túlereje, hogy elfoghatta volna az egész honvértábort a viszszavonulásnál. * o. * * Mikor a visszavonulás megkezdődött: az utóseregnél egy csapatban állott Moórtól észak felé pár század huszár. Fiatal főhadnagy volt a parancsnoka. A főhadnagynak Kun Béla volt neve. Mai számunk 8 oldalra terjed,