Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-11 / 27. szám

Előfizetési árak: Egész évre .6 frt - kr. Félévre . . . 3 r — r Negyedévre . . I „ 50 r Egyes szám ára lő kr. Kiadóhivatal: Páj>a, Közép-utc7a 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI HIRL Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Ivíízép-utcza 91. sz. h >v i a lap szellemi részét il'ető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem '.adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor (j kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Fiokpostát Pápának. Pápa, nov. 10. A városi hatóhág már elküldötte megkeresését a soproni posta- és távírda-igazgatósághoz, niel) ben egy fiókposta felállítását kérelmezi. Mindenesetre dicséretre méltó dolgot mivelt és mindnyájunk elismerését kiérdemli az által, hogy a polgárság ez irány báni igényeinek kielégítésére illetékes helyen a kellő lépéseket megtette. Méltányos és igazságos a levelezőközönségnek, főleg pedig a kereskedőknek és iparosoknak ama óhajuk, hogy egy liukpostahivatal állítassák lel, inert a posta- és távirda-hivatal messze van, es igy kézen kivül a kereskedelmi és ipari góczponttól oly távol esik, hogy sok kereskedő és iparosnak, üzleti ügyeiknek a postán vagy távirdán való lebonyolítása felettébb sok időveszteségébe kerül. Eme körülményben leledzik a postát és távirdát igénybe vevő közönség ama óhajtása, hogy egy fiókposta állittassék fel. Nézetünk szerint pedig eme kívánság inkább volna elérhető azáltal, ha a posta- és távirda-hivatal székhelyét egy élénkebb forgalmú utczába, illetőleg a főtérre, a város kereskedelmi góczpontjába tenné át. Magának a levelező közönségnek kellene tiltakoznia az ellen, hogy egy oly közérdekű s a kereskenelem és iparra ép ugy, mint az egyesek érdekeire nézve oly fontos közhivatal, mint a posta-távirda-hivatal — ily félreeső helyen, úgyszólván zsákutezában, a kereskedelmi világtól és forgalomi úttól nagyon is távol székeljen. Csak az tudja azt, hogy mennyi időveszteségbe kerül, kinek naponta több ízben kell hivatalos ügyben kirándulnia. Pedig az idő drága pénz és gyakran e hivatal távolsága által sok időre vonatik el a munkától egy-egy dolgos iparos, vagy használható kereskedővagy iparos-tanoucz. L>e ám eltekintve ettől, hova állitanók a fiókposta-hivatalt V Ezzel a kérdéssel ugy látszik jelenleg még a kérvényező város sincsen tisztában, mert a városrészt csak később akarja megjelölni. Városunk építkezésében nincs semmi arányosság, mert mig két irányban szerfölött kiterjed, a harmadik irányban kiterjedése jóvai csekélyebb és a negyedik irányban semmi kiterjedése sincsen. A piacza, mely méltán a szive minden városnak — a szélén s nem a közepén fekszik, holott innét kellene az egyes városrészeknek szétágazniok, miként a szívből az ereknek. Szép anyagi előny háramlanék városunkra bizonyára, ha sikerülne a kérelmezett liókposta, mert átlag évente 800 frt mégis tisztán városunk kebelében maradna. Félő azonban, hogy a liókposta felállítása nem is felelne meg a hozzája' kötött várakozásnak, mert kézbesítéssel nem foglalkozhatik és a felvett anyagot is a kincstári posta- és távirda-liivatalhoz kellene rovatolnia. Azonban igy is igen valószínűtlen, hogy a posta- és távirda-igazgatás helyet adjon a város kérvényének, mert minden tárczánál a takarékossági elv az irány és mérvadó s igy a kormány nem igen lesz hajlandó 800—1000 frt túlkiadásba belemenni. Példa erre, hogy oly helyeken, hol a postajövedéki bevételek nem födözték a postahivatal fenntaitási költségeit, a postahivatalok be lőnek szüntetve. Ha tehát eme kérelemnek hely nem adatik, kérelmezzük a posta- és cávirda-liivat a1n a k a főtérre vagy belvárosba leendő áttételét. A kincstár a jelenlegi helyiségért közel 900 frt évi bért fizet, nem lehetne-e azon a szép összegen a kereskedelmi csomópontban egy alkalmas épületet bérbe venni ? Meggyőződésünk, hogy ha egy tőkepénzes egy „PAPAI H1KLAP" TÁKCZAJA. Udvarlási szabaljok. — Ovidius „Szerelem miivészeté

u-böl. — Ha nem eléggé nyajas, nem gyöngéd még a lány, Tűrj s várj csak egy kevéssé, majd jobb lesz azután! Az ág is enged végre, ha lassan hajlítod, Dv eltörik, ha durván használsz erőszakot! Folyón is, lám, ki enged, az uszhatik csak át; Ha véle szemben úszol, nem győzöd le az árt I Jóság oroszlánt, tigrist megfékez könnyedén, S a bivaly is igába csak lassanként ha méu, Mint Atalanta, oly vad más asszony lehet-é '< S a férfi, érdemével, őt is leverheté ! A hölgy kegyetlenségén s balvégzete miatt Miláuion be gyakran sirt ott a fák alatti A vállán csalta hálót szegény sokszor czepelt, És jobbja bősz vadkanra sokszor dobott gerelyt A nyila Hylaeusnak sokszor hatolt belé — Bár azt a másik ívet még jobban ösmeré ! Nem mondom én: vadászni nneual erdőkbe íuenj, Nem mondom azt, hogy hálót czipelj nyakszirteden, Sem azt, hogy tárd ki melled a nyileső előtt — Versem szelid parancsi könynyen követhetők. Engedj, ha kél vitára; engedve — levered; A melyet ő parancsol, játszd azt a szerepet; Mit ő javall, javaljad; mit szid, szidd te is azt; Ha bármit állit, állítsd; mit ő vitat, vitasd; Moifolygj, ha ő mosolygott; és sírj, ha sir a nő: Hadd szabja arcz aidnak a törvényt mindig ő! Ha elefántcsont-koczkát vet tán majd asszonyod: Vigyázz, tenéked mindig rosszul kell játszanod. Ha játszatok bütyökkel: ne veszszen ő soha; Nálad sürüen kell majd kutyának hullnia. Ha járja háborúsdi, vigyázz, hogy sergedet Jól össze-vissza verjék az üveg-ellenek. Kis páleza-foszitette ernyőjét tartsd magad, S ha Lágy tömegbe juttok, csinálj neki utat. Kis zsámolyát is szépen az ágy elébe vidd, S add rá vagy huzd le néki piczinyke saruit; S bár magad is dideregsz, ha fázik kedvesed, Kezét a sziveden kell átmelegítened! Csúfnak ne hidd — s ha csúf is, ő szereti azért Ha te, a polgár-ember, fogod a tükörét! Ki annyi Junó-küldte szörnyállatot levert, S just szerze igy a menyre, mit egyszer ő emelt: Tán szüzek körében kis kosarat fogott, Es finómitgatá ott a sok nyers gyapotot. Tyryus vitéze engedt úrnője kértinek, — S te habozol, hogy eltűrd, mit ő eltűrhetett? Ha szól: „a forumon légy", korábban menj oda, Mint ő kívánta s mindig jó későn menj haza. Ha bárhová is elküld, akármit abbahagyj, Akármi csődület se késlelje utadat! Ha lakomákon néha éjig marud a lány Légy akkor is, ha kéri, cselédként oldalán: S mert gyűlöl Ámor renyhét: ha tán falura hitt, Gyalog is útnak indulj, ha nem találsz kocsit. Ne bánd, ha rosz idő van, és kánikulát se nézz, Se hogy utad' fehérré tevé a hóesés. A szerelem csak harcz ám; a lusta hagyja el! Ki zászlajához esküdt: ha félénk soh'se nyer! Nagy, hosszú utak, zord éj, kemény tél, búra bú. Ilyen sok bajjal jár ám ez édes háború! Gyakran zuhintja rád majd a felleg záporát, A puszta föld is gyakran lesz éjjeli tanyád. l)e hát Apolló is volt Admétus pásztora, S egy piczi kis kunyhóban kellett tanyáznia ! Mit ő tett, kire szégyen? Vesd félre dülyfödet, S légy bárki, jól vigyázz áui, hogy megtartsd kedvesed ! Dr. Radó Antal. A kaszirleány. — A „Pápai Hírlap" eredeti tárczája. — Irta: V. Hullám lózsef. Boriska hangos kaczagásbau tört ki. Beesett szemeiből mély szenvedést lehetett kiolvasni, ajkain azért állandóan ott ült az a sokat mondó mosoly, melyért annyiau bolondultak. Jean, a fopinczér egymásután hozta a pezsgőket és felvágta a dugó köteleit s ez hangos durrauással röpült a Jevegőbe. Elemér öntött a csengő üvegpoharakba s az aranyszínű gyöngyöző ital bódító illattal tölté be a levegőt. — Ah, félre a bánattal! Igyunk Boriska, — kiáltott fel Elemér és fájó tekintetet vetett a szép leány szenvedő szemeire. Tekintetök találkozott. — Beszéljen még kérem, olyan szivesen hallgatom. Elemér kiürítette a poharat és beszélt. — Adrienne szép leány volt, Büszkesége szüleinek, híressége hét szomszédos vármegyének. Aranyszínű haját kibontva hordta, hogy Mai számunk 8 oldalra terjed.