Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-06-17 / 6. szám

országgyűlési képviselő választásra jogosítottak összeírása végett a városi t. központi választmány által kiküldött bizottság nyilvános üléseit a városháza nagytermében f. 1888. évi junius hó 18-ik napjától ugyan e hó huszadik napjáig naponként délután 4—6 óráig fogja tartani. A választói névjegyzék kiigazítása hivatalból történend ugyan, de választói joga igazolása végett az irt határidőben az összeíró küldöttség előtt bárki megjelenhet s felszólalhat. Kelt Pápán, 1888. junius hó 9-én. Saáry Lajos, az összeíró küldöttség elnöke. Több világosságot! Közösügyes Karczolat, ajánlva a tisztelt városi tanács figyelmébe. Tekintetes szerkesztő ur. Más városokban az a bolond szokás van elfogadva, hogy az utczákat — gázzal avagy petróleummal — de min d en este kivilágítják. Itt- minálunk azonban olyalénképen gondolkodik a hatalom, hogy az embernek sohasem szabad okosabbnah lenni az úristennél. Azért, mikor a menyei atya ő szent felsége kigyújtja az égi lámpákat és a holdat felvonja az égboltozatra: hát olyankor a városi tanács is felgyújtja az utczai lámpákat. De amikor az úristennek sötétséget tetszik ránk bocsájtani: természetesen mi halandók sem fogunk a mennyei akarattal daczolni és hitvány petróleum lámpásokkal ellenszegülni a menyei atya akaratának. Azért — biztos forrásból tudathatom önnel tekintetes Szerkesztő ur, hogy nálunk a városi tanácsnak az is kötelességei közé tartozik, hogy a komáromi kalendáriumot szorgalmasan olvasgassa; s mint hallom, hetenkint külön kurír is jön egy bakony-rendeki öreg paraszttól, a ki időjóslással is foglalkozik, hogy milyen idő lészen legközelebb ? Még csoda, hogy az ország első időjósával, báró Kemény Gáborral n m léptek összeköttetésbe. Hát nem. dicső, bölcs elvek ezek ? Érdemes volna tőlük holmi éjjeli lumpok kedvéért eltérni, akik az aluvás óráit csatangolásra fordítják ? De bizony kérem, minden igaz keresztény, kell, hogy kalapot emeljen ez intézkedések előtt. A zsenialis városi tanács e bölcsessége természetesen elfeledteti az emberrel azokat a kisebb fajtájú kellemetlenségeket, amik a sötétség folytán megesnek. Velem például nem történt egyéb, minthogy egy dueznak neki mentem, és az orromat betörtem; hogy az imádottam mamájának hét tyúkszemét fájdítottam meg: annyira, mintha legalább is mammuthszemek lettek volna; és még hozzá bocsánatot kértem, ami által ráismert a hangomra és igy örökre kitiltott a házából; s hogy a botommal szokás szerint hadonázván, — egy úriember hasára ütöttem. {De az megérdemelte.) Nem is szólok arról, hogy egy rég látott leányrokonom hangját hallván a főtéren, odarohantam, hogy megcsókoljam; s a sötétben egy artézi kutat furó csehnek nyomtam takaros „micki-puszit" az ajkára. Azóta nem szagolhatom a pálinkái. Egyébként örömmel konstatálom, hogy a lábaim még eddig nem törtek el; s fájdalommal jelentem, hogy az orromat amputálni kelelt. De azért én orr nélkül is ember vagyok ; mig a pápai tanács e sötétség nélkül nem lenne pápai tanács. Egyebekben maradtam tek. Szerkesztő urnák stb. Egy futoncz, a ki az orrát sajnálja. Fegyveres faorzók. — Saját tudósitónktó — Devecser, jun. 10. A mi napokban négyökrös szekérrel fejszékkel és fegyverekkel ellátott egyének falopás czéljából gr. Eszterházy Ferencz széki pusztai erdejében megjelentek a hol a szekerüket kerék-talpnak való kőris fával megrakták. Erdőőrök Búza Sándor és Trobert Ferencz a tetteseket észrevették s midőn ezen lopási szándékukban megakorták akadályozni,, i a tettesek egyike Buza erdőőrt a kötényealatt rejtegetett rövid csövű puskával hátba lőtte, de mivel a lövés valószínűleg gyenge lehetett, nevezett erdőőrnek tarisznya szijjáról és tarisznyájáról részint visszapattant, részint pedig ruhájában megakadt, és igy sértést nem okozott. Ezután az erdőőrök félve a továnbi boszszutól, elmenekültek, a tettesek pedig a szekérre rakott fát elvitték. Az esetről a devecseri csendőr-örsparancsnokság értesülvén, a helyszinére Kupecz Kálmán örsvezetőt és Varga János csendőrt rögtön kivezényelte, kik a gyors nyomozás folytán a tetteseket Tósok-Berénd községben Pilter Ferencz kovács-mester, ennek két fia és veje Tomczer Gábor személyében, valamint a bűnjelként megtalált fát és rövid csövű puskát lefoglalva, őket letartóztatta és a devecseri kir. járásbíróságnak átadta. A tárgyalási teremből. — Saját tudósitónktól. — Veszprém, junius 13. Veszprémi kir. törvényszék büntető osztálya előtt érdekes végtárgyalás volt. Weisz Simon, pápai lakos, szabó, mult évben a pápai kir. járásbíróság előtt beperelte Stricker Adolf dr. pápai lakos ügyvédet 35 frt köpeny vételár iránt, állitván, hogy nevezett ügyvéd tőle köpenyt vásárolt 35 frton. Dr. Stricker Adolf esküt tett arra, hogy a köpenyt 15 frton vásárolta; mire Weisz Simon hamis eskü miatt dr. S t r i cker Adolf ügyvédet feljelen t-e ttte és Fein Márkus valamint Vargha József A harmadik szomorúfűz. Gara ZTózsaf rajza, a „Pápai Hirlap" számára. Jó öreg este volt, midőn a m—i temető kis léczkapuját egy 25—26 év körüli fiatal ember csendesen kinyitotta. Egy perezre tétovázva széttekint, majd mintha a keresett irányt feltalálta volna, egyenesen a közeli szomorúfűz felé indul. — Egy. Pár lépésre ismét egy füzet ér. — Kettő . . . Midőn a harmadik fűzfát elérte, megállt mellette. — Három . . . Körülnézett s azután leült a fűz alatti kis sírdombra, elővette óráját s felszított szivartüzénél megnézte az időt. Nyolc?, óra már elmúlt. — Még nincs itt. El fog jönni. Szegény kis boldogtalan Irmám ! Aztán keresztbe téve lábait, neki diilt a fűzfának s ez ;i várakozási idő épen arra való volt, hogy átgondoljon egy olyan régesrégi történetet,^ ami azért mindenkor — uj marad. Két bohó gyermek, akik megvoltak győződve, hogy őket a teremtő egyedül egymásnak teremtette, egy időben azzal mulatta magát, hogy óraszámra egymás szemeibe néztek, ho>zszan, mélyen. Azután mindenkor elmesélték egymásnak, mi van abban a két setét éjben. De hát nem is éj volt azokban! Jenő mindenkor szép derült eget látott bennük, csak olykor-olykor volt egy kis felhő, talán egy elfeledett csók miatt, ami ha kárpótolva lett, rögtön feltűnt a legszebb szivárvány. Hét szine volt annak is ! Egyszer csak azután, — midőn már nagyon sokat nézegettek egymás szemeibe, — azt vették észre, hogy nincs azokban sem éj, sem derült ég, sem szivárvány, nem látnak ők abban semmi mást, mint egymást. Tükör volt az. Hanem ekkorra Irma papája is megsokalta a dolgot. A papa meglehetősen úszott s egy 60 éves pénztőzsér vállalkozott, hogy ő kihúzza a papát a vizből, de csak ugy, — ha az öreget Irma kezénél fogva húzhatja ki. Jenő nem volt ilyen ügyes mentő, hát szépen eltiltották a „szembenézősdit". Igy aztán kevesebbet nézhettek egymás szemeibe, de annál többet terveztek a levelekben. „Von két karom, dolgozom érted", irta az alig 20 éves fiatal ember. „Van, szivem, ha kell meghalok érted", felelte a 17 éves leánvka. „Van eszem, hogy véget vessek a komédiának", mondta a papa. S egy szép napon azután, több családi scéna után, a papát a pénztő/.sér Irma kezénél fogva kihúzta a hínárból. Az esküvő után pár napra össze jött Jenő és Irma itt a szomorú fűz alatt. Irma nem merte szemeit felvetni Jenőre, Jenő tehát letérdelt eléje s ugv nézett azokba a könnyboritott pzemekbe. Beszéltek halálról, szökésről, öngyilkosságról, végtelen fájdalomról, megmérhetlen boldogtalanságról s zokogtak egymás keblén tengernyit. E pillanatban a pénztőzsér épen a lakodalom kiadásait számolgatta odahaza, egyre rázva a fejét, hogy sok, sok ; csak az ő 60 évét nem jutott neki eszébe sokalni. Az alatt ott a temető szomorufiize alatt kiszáradtak a könnyek. — Irmám, mához öt évre, esti nyolez órakor, találkozunk e Jielyen, itt a harmadik szomorúfűz alatt. Ot év szenvedéseit mondjuk el egymásnak. S Irma intett, hogy találkoznak. Háromnegyed kilencz. Az ifjú csüggedten kel fel a sirdombról s a város felé tekint. — Nem jön. Talán nem bocsátja férje? Megfeledkezett? Nem óhajtja a találkozást? Minek is? Gyermekes idea vol ! Mi közünk nekünk egymáshoz, öt év sokat, nagyon sokat betemet! Összébb vonja az ifjú felöltőjét s lassan megindul. — Az elhagyott kis sírdombra még egyszer visszatekint, az a nagy ;nári ványkereszt oly rosszul illik oda. j A feljövő holdnál elolvassa, hogy ki nyugszik alatta. Aztán térde megcsuklik, leroskad, visszakúszik a kereszthez, átkarolja és ajka idegesen rebegi: — Irma, te megjöttél .... te nagyon siettél! Ot év sokat .... nagyon sokat .... mindent betemetett!