Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-10-28 / 25. szám

elkövetett, rablógyilkosság, a melyet a Marczalto és Pápa közti országúton Sztojka Mihály és rablótársai elkövettek s a melynek áldozatai a vásárról hazafelé hajtató Csanaki Istvánné. Rozs Ferenczué s Holi László és Dukics Ignácz iparosok, továbbá Bálint József és Császár Ferencz fuvarosok voltak. Kézrekerülvén a rablógyilkosok, tettüket bevallották s a bűnszövetkezet összes tagjait megnevezték, a kiket aztán szintén hurokra kerítettek. A veszprémi törvényszék a .megejtett eljárások után, Sztojka Mihályt, Karvaly Basunt (más néven Krajczár Csibókot), Karika Vendelt és Bihari Boldizsárt kötél áltai halálra ítélte; a további tizenöt vádlottat pedig több-kevesebb évi fegyház- és fogházbüntetésre. A halálos Ítéletet a kir. tábla megváltoztatta mind a négy vádlottra nézve s ugy a többiekre vonatkozó Ítéletben is tett némi változta tást. A kir. kúria IV. büntető.tanácsa — mint fönnebb említettük — szerdán foglalkozott a biiuügygyel, Tutschuer Ágost kúriai bíró előadása mellett s a kir. tábla Ítéletét helybenhagyva, Sztojka, Karvaly, Karika és Bihari vádlottakat a halálos Ítélet alól felmentette és őket életfogytiglani fegyházra Ítélte. A többi vádlottá Ítéletében a kir. kúria szintén tett némi változást Irodalom és művészet „Kis virágok messze tájról" czim alá gyűjtötte műfordításait, epigrainm és egyéb apró lyrai verseit M é r y Károly, városuiik szülötte, mire előfizetési felhívást bocsátott ki. Lapunk uein rég közölt csinos fordítást az előnyösen ismert fordítótól, aki sajtó alá rendezett könyvével méltó feltűnést fug kelteni. Midőn a müveit közönséget mi is szives pártolásra kérjük fel, itt adjuk a szerző rövid és önérzetre válló felhívását: „Egy csomó műfordítást szándékozom a fenti czímen egy könyvbe foglalva közzétenni A kötet mintegy 200 kisebb-nagyobb lyrai költeményt, epigrammát, apró verset fog taitalmazni száznál több náluuk még kevéssé ismert, nagyobbrészt újabb, jeles angol, spanyol és német költőbül, továbbá gazdagon lesz képviselve benne az idegen népköltés is. Ez utóbbiból kivált a „Schnadahüpfel"-ekte hívom fül a magyar közönség figyelmét. Szépirodalmunk egyik első— Azt kell kigondolni .... Vegyünk csak még egy imádót. — Ahá, önre ismerek asszonyom. — Annál jobb, legalább a motiválás helyes .. . Tehát még egy udvarló. — Akit kinevetnek. — Attól függ, hogy milyen. . . . Persze ha nem szól, akkor az özvegy végre is kénytelen a báróhoz menni. . . . — Az istenért, asszonyom ! . . . — Bátorság illik a férfihez. — De ha attól fél, hogy semmibe veszik. — Hát akkor ne tegve. — Ilka: — Kapitány ur bocsássa el a kezemet, ki mondja, hogy önről beszélek . . . Nem . . . nem ... ne forduljon el . . . magamról beszéltem. A kapitány térdre borult a szép nő előtt. — Drága Ilkám mennyire szeretlek ! — Szeretlek . . . szeretlek. — A tárczaczikkbol ezúttal semmi cem lesz. — I)e mégis megírom a végét. - Szeretném látni. Az özvegy fogta a tollat és a még mindig üres papírra a következőket irta: Galambos lika és Kardhegyi Ödön jegyesek. A kapitány össze-vissza csókolta a szép nőt. — Itt a honorárium, — rebegé — itt a honorárium azért a legszebb tárezáért, a milyent valaha életemben olvastam. rangú organuma szériát: „Lajthántúli szomszédaink az osztrákok, stájerországiak, salczburgrak, tiroliak sat. népköltészete ez ágának termékeiből alig ismer valamit irodalmunk. Pedig a „S c h n a d ah ü p f e 1", mely négy-soros rímes rögtönzet, hű tükre a nép gondolkozásmódjának." Sat. (,,Fővárosi Lapok." XX. évf. 124. sz.) Amidőn ínég megemlítem, hogy e műfordítások egy része a legeiőbbkelő szépirodalmi lapok és folyóiratok hasábjain látott napvilágot, más része még kiadatlan, s egy jókora mutatvány belőlük a KisfaludyTársaság márcziushavi felolvasó ülésén buzditó méltánylással fogadtatott, — tisztelettel kérem a művelt magyar közönséget, hogy e könyv megjelenését becses ámogatásáva! lehetővé tenni szíveskedjék. A körülbelül 15 ívre terjedő mű finom papiroson, díszes köntösben, újévre jelenik meg. Előfizetési ára: fűzött példány 1 frt 50 kr. diszkütésü példány 2 frt 50 kr. A t. cz. gyűjtőket tisztelettel kérem, hogy az íveket — avégett, hogy a nyomtatandó példányok iránt magamat tájékozhassam, — legkésőbb november hó végéig hozzám (Budapest, Nagy Diófa-utcza 30. sz.) visszaszármaztatni szíveskedjenek. Budapesten, 1888. október hó közepén. Méry Károly. A jeles műre mi is elfogadunk előjegyzéseket. Szülészeink. Lapunk mult számában örömmel konstatáltuk, hogy törekvő színtársulattal ál lünk szemben, s az előadások is — annyira amennyire — ni vőn állók. Az elmúlt héten lefolyt előadások azonban sok kívánni valót hagytak maguk után s nem ok nélkül késztették a közönséget ama kitörésre, hogy merészség kell ilyen repertoirral és testülettel Pápára jönni. Tagadhatatlan, hogy ambicziozus, törekvő fiatal tagokat számlál a testület, egy-kettő kivételével, de hát a pápai állandó sziuház kezdősziuészek faiskolájává nem lehet, a mi közönségünk megkívánja, hogy ide túlnyomó s/.ámban készült színészek jöjjenek. Azok pedig, akikről elmondhatjuk, hogy már színészek, azok pedig többé-kevésbé a szerep nem tudás hibájába esnek. Borzasztó a közönség helyzete, midőn a súgót jóval előbb hallja, mint a színészt. Szathmáry, Völgy iné. Tarján Erzsébet, Halmay Kornél, Siménfalvai jó színészek, Dobocsányi is olyan hirben áll, de eddig még nem láttuk valamire való szerepben. Ott van Lengyel népszínmű énekes. Egészséges, terjedelmes csengő tenor-baritonja igazán élvezhető s játéka is meglehetős, de hát czigányzene mellett, ha ez nem karmesteri tanítás után megy, bizony idegenszerűvé válik. Ligeti Vilma kedves jelenség, ambicziozus, törekvő színésznő, aki idővel kinövi magát, dehát most még gyenge a hoz, hogy Pápán elsőénekesnőnek kiáltsák ki. Pajor is vesztett már hangjából, de utána Ligeti — Őszintén niegvalva, még sem lehet primadonna. Lázár Róza, Bombái, Szitái, Radványi, Sz. Kohári Mariska, Kunhegyiné Júlia, mindmegannyi kezdő színész, akik elsőrendű szerepet is kapuak, jobbak híjában. Igy a színészetnek Papán, nem csoda, ha niucs tisztességes existentiája. A szerep köröknél tapasztalható hézagok betöltése elmulaszthatatlan kellék ahoz, hogy közönségünk műigéuve kielégítést nyerjen. Vasárnap „Petőfi Sándor élete és halála" férezmű hozatott szinre, mely csak rontott a nagy költő nimbusából. Ilyen újdonságot többet nem kér a publikum. Kedden „Sárga csikó" jött a deszkákra tűrhető előadással, melyben főérdeme a rendezőnek van. Lengyel és Ligeti Vilma voltak az est hősei. Előbbi kellemes hangjával és élvezhető játékával, utóbbi kedves modorával és igyekvő játékával tapsokat is arattak, Kunhegyit is Boltos Iczigben megtapsolták. Szathmáry a pusztabiró szerepét kitűnő élethüséggél oldotta meg. Tarján Erzsébet ma is a közönség megelégedésével találkozott. Kun-» hegyiné a hülye Pista szerepét egészen helytelenül fogta fel s el is ejtette. Nem valami nagyobb szabású szerep ez, de jó epizód, melyet együgyüen s nem nevetve kell adni. A czigányok jelenete igazán visszataszító volt. Az ő megjelenésük helyzetkomikum s azt haszontalan liczkándozásokkal nem szabad alsó komikummá sülyeszteui. Szerdán „Király házasodik" adatott pompás rendezéssel, borzasztó súgással és a tagok zavartságával, ugy annyira, hogy egjmást ligyelmeztették a sziupadon, ami zavarta az előadás sima menetét. Dobocsányi kitűnő Magnificus Balbo volt, Gárdonyi (Quido) nem tudta a szerepét, Tarján Erzsébet közmegelégedésre játszott. Első Lajost is mással kellett volna játszatni, mert szeméiyesuője gyenge volt; Halmay (Banilla) kedves jelenség volt, szépen szavalt, de toilettjében egy kissé hanyag. Szathmáry ^Kopjai) ma is kitűnő s legtöbb elismeréssel találkozott. Csütörtök „Csapodár" adatott,, melyben Szathmáry és Halmay osztozkodtak az elismerésben. Előbbi azonban nagyon jól tudta a szerepét és gyakran hadart. Völgyiné (Camilla) Radványi (Fridolin) szintén jók voltak. Tegnap szombaton színpadunkon először Pailleron szellemes vígjátéka „Az egér" került színre, Szathmáry Károly kitdnő rendezése mellett. Szathmáry és Tarján Erzsébet volt az est hőse, Völgyiné nem kevésbé osztozott a sikerben. Kohári szinten kedves jelenség volt. Igen kár, hogy a kedves vígjátékot olyan kevés számú közönség nézte végig. Érdemes lenne mégegyszer színre hoZui, de — zsúfolt ház előtt. Azok az asszonyok. — Eredeti karczolat. — Heves volt a vita. Az ebéd érintetlenül maradt, a feleség itt

t a férj ott fajta a tüzet. — Ez sok! — Oh több a soknál! — - Megmaradsz állitásod mellett? — Meg ! — Válunk ? — Örökre — Lásd Berta. •— Lásd Jenő. — Ez az a szerelem. — Ez. * A férj feltette a kalapját s becsapta maga után az ajtót, a feleség zokogva borult a divánra és aztán, csak azért sem sírt.. . No bizony! De nagy dolog az a vállás ! Szinte jó, érdekes, divatos. Rabja legyen a nŐ a férj szeszélyének ? Mert mi az a kávéházba való járás, csak szeszély, költséges szeszély: Csomagolni kezdett. * Igy találta őt a ház egy barátja, aki tekintélyes orvos is. — Hová? — Ah! — Titokt — Ejh, hadd tudja meg az egész világ, mitbánom én ! Válok — Mi történt? Jenő hűtlen, korhely, kártyás, elhanyagolja feleségét, kötelességéi ? — - Ah nem, nem! Ennél szörnyűbb a helyzet, tarthatatlan

A képzelje minden ebéd után a kávéházba megy, fekete kávét iszik s billiárdozik s ő azt mondja, hogy ennek meg kell lenni, én ezt nem látom be, nem, s már a levesnél kezdtem őt. kapaczitálni. Oh, nem is gondolja mily érvekkel! Nem használ semmit! nem szeret, nem is szeretett soha! Az orvos egyet pödört bajuszán s hamiskásan nézett. — Ennyi a bűne? —- Hát nem elég ez ? — Hisz szavamban ? — Mint a szentírásban,