Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-10-21 / 24. szám

Előfizetési árak: Egész évre .6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Neg)edévre . . I , 50 , Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Küzép-utcia 91, sz. hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézeiidők. PÁPAI HÍRLAP Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Iíözép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét il.'etö minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor ti kr. ' Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári ilí-eték külön oO kr. Szinpártolo egyesület. október 20. Pápa város közönsége hazafias érzelmei áital vezéreltetve oltárt emelt a nemzetiségnek. Nagy lelkesedés között nyílt meg Thalia csarnoka s a színművészet műzsaíiai kedvelt vendégek voltak az első években Papa falai között. Elsőrendű, közel száz tagot magába záró társulatok áldoztak itt a nemzeti ny elvnek s tisztelettel, elismeréssel talalkoztak a lelkes, hazafias közönség részéről. De az a lelkesedés csak muló lídérezfény volt. Lassankint alászállott. Ennek okát pedig részint a közönségben, részint az utóbb itt járt színtársulatokban keli keresnünk. Mert a közönség a színház felépítése után azt hitte, eleget tett máikötelességének, leróta teljesen adójat nemzetisége iránt. Idegenkedni kezdett. Gyéren látogatta a színhazat és a színművészet harezosait, a nélkülözésekkel küzdő nemzet napszámosait nem szorította többé olyan rokonszenvvel keblére, miként azt minden alkalommal tette a színház megnyitása utáni esztendőkben. Dicséret és elismerés illeti a közönség ama kimagasló férfiait, akik még ma is szivükön hordják a színészet sorsát s minden erejükből arra törekednek, hogy a pápai színház ne legyen kietlen tanyája a nemzeti színészetnek. Azonban némileg rajtuk is erőt vesz a közöny s bizonyos nemtörődömséggel viseltetnek a szinügy iránt. Tagadhatatlan azonban, hogy a közönség közönyét maguk a színtársulatok idézték elő. Az igazgatók azt hitték, hogy kielégítik a műpártoló közönséget holmi értéktelen kassza darabok előadásával. Először lépre is ment a közönség, másodszor is megcsalódott, de harmadszor már nem akart hinni az igaz Ígéretnek sem. Így jutott a közönség Pápán abba a szomorú stádiumba, melyben jelenleg van. Aki fel tudja fogni a színészet fontosságát a nemzeti kulturára, aki belátja annak szükségességét az édes anyai nyelv művelésere, aki tisztában van a színművészet valódi, nemes fogalmával, az nem fog késni velünk egy érteim ül eg azon óhajunknak kifejezést adni, hogy a pápai szinügyet jelenlegi elhagyatott állapotában hagynunk nem szabad, hogy a jelenlegi mostoha viszonyok bárha mielőbb megváltoznának. Es ezt csakis szinpártoló egyesület alakításával lehet elérni. Alakuljon ez a szinpártoló egye sülét a művészetpártoló közönség köréből. Mert viribus unitis sokkal többet lehet kivinni, mint a menynyit a jelenlegi intendatura, összesen három úriember, a legjobb igyekezet mellett képtelen. Vegye ez az egyesület komoly megfontolásra a szinügyet. Nyisson pályázatot a színházra s iie engedjen bejönni holmi truppot, hanem csak kiválóan szervezett testületet, ha mindjárt rövid időre is. Ne rontsa a renomét és a közönség jóhiszeműségét az által, hogy engedélyt ad Cumberland hJosco Iréneknek é.3 Hegyi-féle „művész pároknak * Thalia csarnokában kontárkodni. Mert a hazafiság nem csepűrágóknak, sem nialaczbanda mellett skandahzáló daltársulatnak .emelte .Pápán a. színházat, hanem a nemzetiségnek, az igazi színművészetnek. A szinpártoló egyesület választmánya, miként az mindenütt szokás ahol állandó színház van, válogassa meg a darabokat és irjon elő repertoirt. Hasson oda, hogy maga a város is némi segélylyel járuljon a színtársulat boldogitásához. Sokan azt fogják erre mondani, hogy mi mondjuk ezt, akik úgyis a tulterheltetésről panaszkodunk. „PAPAI HÍRLAP" TÁRCZAJA. A színpadon. Szép a szinpadnak világa, Egész más, mint idelenn; Hogy annyira rabja legyekNem gondoltam sohasem. Kis lány voltam, midőn egykor A színpadra vittenek, Akkor jött a gondolatom, Hogy majd színésznő leszek . . . Gyermekes vágj volt az akkor, Nevettek is rá nagjot, Ellenezték, haragudtak; Nos — és mégis az vagyok Kunhegyiné Júlia. Októberben. Még egyszer véges-végig járlak Te ismerős virány, liget, Bár hervadóba, fonnyadóba, Bár messze szállt vidám lakója A lombok csendes fészkinek. Ridegség, néma bánat árad Ágról, virágról szerteszét, Nagy búsan rázza koronáját S mint szenvedő a könyek árját, Hullatja a fa levelét. Lassú halálról, tslmuiásról, Regél a sárguló fűszál, Magasba szálló darvak hangja Az itt hagyott hazát siratja, Miglen napfényes tájra száll. Búcsúzni . . . , válni egyre-másra, Ez sorsa annak, ami él, Bölcsőtől sirig vékony mesgye, Tavaszra télnek szemfedője Borul s virágot nem kiméi. Szivemben is az ősz hidegje Már réges-régen vert tanyát ; Vaj' boldogság szelid sugára Melenget-e majd valahára Tavasszal, ősszel egyaránt ? 1 Laufer Lajos. Irérő. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Prém József. — Igen? No már most még kevésbé adom rá a fejemet. Nem és nem! Helén sokkal szivtelenebbül bánt velem, sokkal kegyetlenebb volt, semhogy szivem még valamikor felhevülni tudna érte. Oh nem felejthetem el azt a rideg mosolyt, melylyel rám nézett, a mikor ezelőtt három évvel szerencse kivánataimat nagy vidáman elmondtam s amellett féltem, hogy szivem minden pillanatban meg szakad a fájdalomtól. Nem szeretem már s nem is bírom többé szeretni. Ezzel vége! — S rajtam, családomban^ akarod száradni hagyni a szégyent, hogy mi ketten ezt a lovagiatlanságot elkövettük e védtelen no ellen? A Szalánczy nevet igy szenyezzük be? Azt fogja mondani a világ, hogy nagybátya és öcscse össze fogózkodtak, liogy nemtelen boszut álljanak egy szép asszouyon! Hah! — Ezt^nem tűröm. Én az özvegyek és árvák védője ily foltot a vérünkön I Még nem késő. — Kíváncsi vagyok. Mit tész? — Mit? Azt majd meglátodI II. Helén grófné még az nap este tisztába jött azzal, hogy Oszkár és Arthur épen uem dicsteljes módon megtréfálták s megbántóu\a hagyta el a Szalánczy kastélyt. Annál jobban, csodálkozott, midőn másnap Arthurt ott találta a nyaralója verandáján. A báró teljesen megváltozva jelent meg. A fodrász és borbély egész dandyvé varázsolta át. — Ön az báró ? — kérdé Helén csodálkozva s közelebb lépett vendégéhez. Ezer bocsánat grófné — rebegé Arthur. Aztán megcsókolta a szép asszony kezét. — Min töprenkedik itt? Ön oly zavart. Megleptem talán ? Mai számunk 8 oldalra terjed.