Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-10-14 / 23. szám

gárságot, ép olyan megdöbbenést kel­tett a város képviseletének tüntető távolmaradása. Midőn korteskedni kell s arról van szó, hogy miképen lehetne ol­csóbbért megvenni a polgárok lelkiis­meretét, akkor megmozdul a százlábú apparátus, és izzadva dolgozik éjjel­nappal a fejétől az utolsó hajdúig mindenik, de midőn az igazi hazafi­ságról van szó, akkor visszabújik odú­jába az a nemes apparátus, melynek egyedüli erénye az aknamunka. Szeretik verni a mellüket, szere­tik hangoztatni a hazafiságot, de mi­dőn amaak tanújelét is kellene adni, akkor a katruírék alatt nem létezik többé hazafiság, a meghagyatik szív­verés ugy hozza magával, hogy távol kell maradni a rekviemről, mely a megdicsőült vértanuk kegyeletes em­lékezetére tartatik. Arad, Debreczen, Nagyvárad s egyéb elsőrendű városokban a főis­pántól kezelve minden tisztviselő jelen van az ilyen kegyeletes ünnepélyen. Hanem Pápán derogál. Vagy talán nem is annyira ki­csinlés, nembánomság, mmt inkább az érzéketlenség annak az oka. Kihalt belőlük a lelkesülés. Többre becsülik a választási po­tyabankettot a hazáért bitÓtszenvedett félistenek emlékénél. És ezektől az apáktól tanuljanak hazafiságot és nagyjaink iránti tiszte­letet fiaink és unokáink ? ! Soha! Mert a pusztulás utja ez s nem egy szebb jövőjé. Róma is ugy bukott el, hogy először kihalt szivéből a lelkesülés, aztán a bün, erkölcstelenség fertőjébe sülyedt." mutatóujját a homlokának szegezve, egy moz­dulatot tett, köhintett egyet, aztán csak ki­bökte. — Ötven márkáért, Istenueki! — Menynyiért r . . . . kérdé csudál­kozva a korcsmáros, aki nem akart hinni fü­leinek. — Ötven márkáért! bökte oda egész hangnyomatékkal Patikárius Ferkó s olyan mozdulatot tett, amelylyel világosan megértette a nímettel, hogy nem szeret is­métlésekbe bocsátkozni. A korcsmáros belátta, hogy itt nem lehet sokat okoskodni, beleütött Ferkó te­nyerébe és ezzel meg történt az egyez­ség. De ember tervez, Isten végez! — mondja a közmondás. Így volt a német só­gornál is, aki sétahangversenyt tervezett, de a váratlanul érkezett záporeső meghiúsította minden reményét. Nem jött bizony a mulatókertjébe egy árva lélek sem; még a pinczéreket is fedél alá szorította a hatalmas zápoieso. Csak Pa­tikárius Ferkó ült rendületlenül bandájával a czigány-pavillonban és szorongatták a sörös kancsókat. Mikor azután lejárt a szerződött idő, odaállítottak a Korcsmáros elé. — Kutya ugat, pénz beszél! — szól oda Patikárius. — De hiszen nem muzsikáltak egy árva kukkot sem! — felelt boszankodva a korcs­máros. — De csak beláthatja, hogy nem élhe­Legyünk ébren és ne csináljanak áruczikket érzelmeikből azok, akik hi­vatva vannak a nemzet és haza fel­virágoztatását előmozdítani. Vármegyénk és a vad házasságok. Feljajdul az ország, hogy az erkölcste­lenség nagy mérvben erőt vesz népünkön, hogy a törvényes házasság hajótöröttéi mind­jobban keresik fel menedékhelyül azt az éle­tet, melyet köznyelveu vadházasságnak nevez­nek. Megütik a nagydobot országszerte. Ko­lozsvármegye kezdte s utána csinálja az egész ország minden törvényhatósága, szabadkirályi városa. Tagadhatatlan, hogy a vadházasságok terjedése kétségbeejtő annál is inkább, mivel régen bebizonyított tény az, hogy „minden ál­lamnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől ós rabigába görnyed. * E baj orvoslását különféle módon taitják kivihetőnek. Sokan az országgülést taitják arra hi­vatottnak és azt mondják, hogy szüntesse meg az országgyűlés a kaloiiakötelezettekre beho­zott házassági tilalmat és kodifikálja a házas­sági jogot jogosan és az ország la'kósaira nézve egységesen, az emberi természettel szá­mot vető törvényben, amelynek érvényt és tiszteleteit tud szerezni. Ily értelemben szól Kolozsmegye leirata is, mely élénk vita tárgyát képezte a minapi vármegyei közgyűlésen. Olyan társadalmi kérdés ez, melyhez hozzászólani minden társadalmi lapuak köte­lessége, de azon alkalomból, hogy ez a vármegyei közgyűlésen szóbajött, kötelessé­günkké teszi, hogy mi is hozzászóljunk. Nézetünk szerint a vadházasságok nem képeznek olyan társadalmi betegséget, mely ellen törvényhatósági intézkedésekre szükség vau, hauem ezen társadalmi bajnak, betegség­nek csak syptomái. A modern világuézlet sok tekintetben lázítja a komolyságot s felette elősegíti azon elvet, hogy semmi sincs a világon állandó. A mát eltemeti a holnap s az ujabb és ujabb eszmék, gondolatok és érzelmek — az elmul­tak, a régiek ravatala fölött ülik diadalukat. A változatosság gyönyörködtet, — e tünk a .levegőből. Nem tehetünk mi a zápor­esőről — vágott oda a banda esze. — Hát én talán megélhetek abból ? — Jól tudjuk mi azt, hogy maga sem élhet abból, de ki tehet róla, hogy nem jöt­tek vendégek. Nem rajtunk múlott, hát fizes­sen az ur ki bennünket! — Kutya ugat, pénz beszél! — repli­kázott a kerttulajdonos. Most jut az eszembe, hisz az urak még meg sem fizették a belépti­díjat. Egy személyre két márka. A banda tagjai összenéztek. — Megbolondult az ur! — kérdé a banda esze. Még az öregapám sem hallotta, hogy a czigány beléptidíjat fizessen. — No, pedig ez nálunk ugy szokás. Fi­zessék ki a részünkre eső beléptidíjat és én kifizetem a magukét. Az is ötven márka, meg ez is annyi. Hát kvittek vagyunk ! A bőgős ravaszul mosolygott. — Tréfa az egész, gondolta magában. A sípos nagyot fújt a — levegőbe, a kontrás már emelte a vonót, hogj egyszer szólót játszék a — német sógoron, elhege­dülve rajt a szent Dávid nótáját; a többiek is hasonlót akartak cselekedni, de Patikárius Ferkó prímási hévvel rázendítette ama bizo­nyos nótát, hogy „mégis hunczut a német*. És ezzel teljesen boszut álltak a néme­ten. szép jelszó alatt halad pályáján igen sok ember. Vannak azonban oly dolgok, melyek­nek állandóságát ezredévek szentesitek, s Jja az emberek hivatásukhoz mért komolysággal gondolkodnak, minden erővel támogatják azok­nak állandóságát, hogy íngathatlanok legye­nek. A sok közül csak a házazságot emiitjük. Azon alapnak, mely a házasságot létrehozta, annak a kölcsönös tiszteletnek és szeretetnek,, mely egyént egyesit", állaudónak kell lenni s oly erősnek, hogy rajtok még a pokol kapui se vegyenek diadalt. Míg a házasságok ezen erőssége képezi a társadalomnak fo jellemvonását, biztosítva vagyunk az egyesek és 'egyeiüiftés boldogsá­gáról, tökéletesedeséről. Szomorúan tapasztaljuk azonban, hogy egy ido óta a válóperek száma szokatlanul szaporodik. S ha időt veszünk magunknak egypár válóper tárgyalásának végigtanulmányozására, azt tapasztaljuk, hogy (dO%-a a válóknak még csak megközelítő fogalmával sem bírnak a házassághoz szükséges kötelességérzetnek s kötöttek házasságot komolyabb gondolkodás, mélyebb szerétet s erkölcsi tisztelet nélkül, amilyen léhasággal s könnyelműen léptak az ur oltára elé, s amily megbotránkoztató ar­cátlansággal mormolták el a szent eskü „ve­séket és velőket megrázó" szavait, oly föl sem vevő érzéketlen, fásult kebellel állanak a törvényszéki teremben s nyers hangon mond­ják, hogy a „gyűlölet' együttrnaradásukat lehetetlenné teszi. Gondolkodjunk e mélyreható baj fölött, mi okozhatja a mostani sok válópert? Először is az egyéni hiúság. Sokat várt s taláu csa­lódott s nincs erkölcsi ereje küzdeni; mit egy sziv összetiprása ?' mit egy házasság feloldá­sa ? mit a gyermekek szerencsétlenné tétele? A hiúság nagyobb a méltányosságnál s elta? . szítja magától azt, kinek ajkáról égi üdvét vélte, hallani egykor. Második oka a kapzsiság. Alkura lép, ' pénznek hódol, vagyonúik áldoz s ha rút vá­gyát nem tölti be egy házasság, nincs vesz­teui való perez, szét kell törni a bilincset s ­odalép a törvény elé hamis vádakkal, hamis tanukkal s vigyorogva fogadja az ítéletet, mely a házassági köteléket felbontja. De ha sorra akarnánk szedni a váló­perek inditó okait, nagyon hosszú kötíyvet kellene írnunk, s az oly keserves téuyeket tárna eléuk, hogy minden legéuyember ós minden hajadonleányka megrémülne frigyet kötni. Ezen baj ellen egyedüli orvosság a*ko~ molyabb nevelési módszer. Erkölcsi jellemet-* vas kötelességérzetet s nemes önzetlenséget kell a gyermek szivébe — mindkét nemen — cse­pegtetni. Ma e téren a törvényszék igen en­gedékeny, itt a fiskalismus viszi a főszerepet, pedig hát a tényeknek kellene itt beszélni — minden magyarázgatás nélkül. Nagyon gyorsan bonyolittatnak le a vá­lóperek, a másodbiróságok nem bocsátkoznak szigorú vizsgálatokba, az. első bíróság ítélete a legtöbbször helyben hagyatik. Ezeket azért hoztuk fel, mert a váló­perek nagyszáma nálunk szintén hatalmas elő­segitoje a vadházasságoknak. Magyarország házassági joga'azon be­tegség, mely* ellen tüzzel-vassal küzdeni kell s mely nemcsak legfőbb mértékben előidézője a vadházasságoknak, hanem alkalmas arra, hogy az országot a külföld előtt teljesen dis­kreditálja. Hétféle házassági jog zavarja .meg a legegészségesebb értelmet is s ejti kétségbe nemcsak a nagy közönséget, hanem még a jogászokat, is. Magyarországon lehetséges az az eset, hogy egyszerű vallásváltóztátással meg lehet változtatni a megkötött házasság­nak egész jogi természetét, itt lehetséges, hogy mig az egyik fél vallásának hitel vei ; sze­rint a házasság kötelékéből, fel szabadi ttatik, a vallásán megmaradt másik fél a további együttélésre köteleztetik; itt lehetséges, hogy a házasság a másik félnek miudeu meghall*

Next

/
Oldalképek
Tartalom