Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.
1888-09-23 / 20. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 „ -- „ Negyedévre . . I „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91, sz. hová az előfizetések és a lap zétküldésére voaatkozó felszólamlások intézeudők. Ádám, hol vagy? Pápa, szept. 22. Megütötték a nagydobot. Liczitálják polgártársaink vagyonát. Ki ad többet érte? Senki. Nincsen ott egy jóravaló Hezitáló. Egy-két emberből áll az árverező banda, ezek összebújnak és suttyonban, meghagyatik módra helyben hagynak mindent, amit hasonló módon megcsináltak. Mit is törődnének Ők polgártársaink vagyonával ? Szomorú kép ez, a kétségbeesés siráma a mélységből. Erre a sorsra jut a mi vérszegénységben sinylődő városunk is előbbutóbb. Megjósoltuk ezt a minap s mármár közeledünk is a jóslat beteljesülése felé. Mint az árveréseknél szokás, egykét ember összebújik, megbeszélik egymásközt a dolgot s nem ígérnek semmit, elvesztegetik a vagyont suttyonban, maguk közölt, ép ilyen megbotránkoztató, égbekiáltó közöny nyel tárgyalták szerdán Pápaváros jövő évi költségvetését is. Mert nem kell-e hallatlan közöny ahoz, hogy midőn az adó által amúgy PAPAI HÍRLAP" TARCZAJA. A Troubadour. Hol gyöngéd volt a nő és durva vad az ur: Márváuycsarnokban járt-kelt a troubadour, Földi gond nem nyomta — és kincs aein terhelé S ami szép a földön, övé volt — mind övé : • perezuek üdve, a pillanat mámora, Lánggal égő szemben a könyek gyöngysora, A dal szárnyalása, az érzés láugheve Szabad függetlenség járt utain vele, S melynek titkaiba bele-bele mélyedt: Ové volt az örök, nagy, dicső természet;A holnap gondja, mint éhkeselyii szárnya, JNem csapódott lomhán a lelkére már ma; Nem marta szét kétely; Madonna az égi, Csillagdiadémmel világított néki! Istene s szerelme, e kettős jel alatt Sugáros utakon diadallal haladt, S ha kobzán megzendült egy szentebb fájdalom, Köznapi szeny éa sár nem ragadt a dalon ! * Szomszédnőm ujjával pajkosan fenyeget: „Tapintsa meg orrát, máskor mást hirdetett ! Azt mondta; poéta, mióta világ áll, Sohase r*lt jobb a Deákné vásznánál!" Kist József. is túlterhelt polgártársaink vagyonáról, még nagyobb tulterheltetésérŐl van szó, akkor százhetven városi képviselő közül megjelenik a gyűlésen hUSZOflÖt, akik közül kettő vitat, a többi íélvállra, kifogástalanul elfogadja a költségvetést, kedélyeskedve maguk között, mintha nem is ezerekről, nem is a polgárság vagyonáról, hanem a városi harangozó 42 pengő fizetéséről volna szó. Hol van hát a képviselői lelkiismeret ? Vagy azt gondolják talán azok az urak, hogy eleget tesznek a polgárság érdekében, ha zsebrevágják a mandatumot, azután neki se néznek a tanácsteremnek?! Hát nem jól gondolkodnak. Mert bolond, aki struczcz-madár módjára homokba dugja (lejét és azt gondolja, hogyha ő nem lát senkit, hát őt se látják ! Ez iStrossmayerék erénye, csak hogy önök azt sem mondhatják : Az én lelkiismeretem tiszta! Tegyék uraim kezüket a szivükre, gondoljanak agyonsanyargatott polgártársaink anyagi helyzetére, nézzék ezt a haldokló, vérszegény városunkat tiszta szemmel és ne rózsaszínű szemüvegen! És ha ezek után is el merik mondani, hogy a lelkiismeretük tiszta, akkor nincs több szavunk. ftfla .. Ha te rózsám volnál; Lennék napsugara; Csókot hintve piros ajkad Édes bimbójára . . Ha — zöld lombja voluál Berek sátorának; Szellő lennék: és gyönyőfrbe Kéjbe ringatnálak . Ha — kis patak volnál; Én lennék a partja: Kebled játszi hullámait Átölelte tartva . . Vagy — ha halál voluál; Én lennék az — élet: Hogy álmodjam azt a boldog Örök álmot véled. Soós Lajos. Egy ismeretlen nagyság. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Magyar Gyula. A juuiusi meleg napok egyike tikkasztó hőségét boritá Balaton-Füred regényes halmaira. A tó vizén reszketett az égő napsugára s aki csak teheté, hűvös lombok közt és barátságos hajlókok befüggönyözött szobáiban tölté el a nap délutánját. Mai számunk 9 oldalra tarjad, Szerkesztési iroda: Pápa, Kőzép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét iüötő minden közlemény iutézeudő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Mivel be kell látnunk, hogy hiába minden szavunk. Hiába irunk mi kéthéttel előbb a városi felesleges terhekről, ha nem figyeli meg szavunkat még a képviselőség sem. Vagy mihaszna, ha megfigyeli és nem megy el a gyűlésre ? Ezzel a lelkiismerettel bátran megüthetik a dobot a városháza előtt.... Ki ad többet érte?! De a polgárság türelmének immár vége szakadt. A városi adminisztráczió beteg, operáczióra vár. És a polgárság, mely a túlterhelt viszonyok közepette alig várja a nagyközséggé alakulást, készen áll az operáczióra, mely erre az adminisztraczióra halálos kimenetelű lesz. Mert a viz-fejet csak ugy lehet jól megoperálni, ha levágják. Ezután pedig már késő lesz érdekeink respektálása. Tisza Kálmán felköszöntője. Pápa, szept. 22. A király haragjának villáma mélyen talált. Lesújtotta a hazaáruló alattvalót, a ki a hit palástja alatt elég vakmerő volt nemzetiségét elvetve, nem tekintve az egyháznak tett esküjét, eladni az ezredéves nemzetiséget. Az egyik fördővendégnél, egy felsó'magvarországi vármegye királyi tanácsos alispánjánál estélyre készültek. Messze vidékről hivatalosak voltak a notabilitások, kiket a nyár melege a kis magyar tenger partjaira kényszeritett. S nem is mulasztá el senki megjelenni, mert a kir. tanácsos ur hires jó asztalt tartott. Alkonyatkor az előszobában czifra inasok csípték fülön minden érkezőt s addig el sem bocsájtották, mig kalapjától, botjától, esőernyőjétől meg nem fosztották. Nagy uraknál ez már igy szokás. — Egyszerre egy erősen feleziezomázott uracs — csak úgy gőzölt a pomádótól — lépett az előszobába. Szólni akart valamit, de az előzékeny inassereg nem engedte, hogy kifejezhesse magát. Elkapkodták kalapját, esőernyőjót s azután egy nagy szárnyas ajtón át betuszkolták az ebédlőbe. Fényes vendégsereg volt már ott összegyűlve az asztal körül, hová az uj jövevényt is letelepítették. S a fényes vendégsereg arcza egy-egy kérdőjellé változott. A szomszédok suttogva kérdezősködtek, aki meg nem kérdezősködött, az kíváncsian nézte a jeles ifjút s azt látszott mondani: — Ki lehet ez az ur? A titokteljes levente eleinte roppant hallgatag volt, hanem evett két képre, amint Isten tudnia engedte. PÁPAI HÍRLAP Megjelen minden vasárnap.
