Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-16 / 19. szám

adás útjáról lelépést tartom, a mi egy értelmű a visszalépéssel, — hát az ugyan csalatkoznék. Nemcsak eszemágábau sincs azt tanácsolni, hogy rontsuk le a tudomány vívmányait s térjünk vissza a régi szokásokhoz, hanem egyenesen lehetetlennek ta;tom, hogy erre képesek lennénk, még ha akarnánk is. A haladást uem lehet meggátolni, nem mi toljuk azt előre, hanem az ragad minket magával s nincs emberi erő, mely képes lenne ellenállani a folytonos fejlődésnek. Az ipar szolgálatában álló természeti erőket nem parancsolhatjuk többé vissza, nem lehetünk többé tudatlanokká s nem tagadhatjuk meg az emberi elme azon jogát, hogv ne fáradoznék tovább kutatásuk érdekében. Haladnunk kell s haladni fogunk is tovább föltartóztathatlanul; ez törvény, melynek nek alá kell vetni magunkat. Nos tehát, ha már a rohamos fejlődés örvényéből kibontakozni nem lehet, azon kell lennünk, hogy ez az örvény ne sodorjon el magával, hanem képesek legyünk, alámerülés nélkíil s határozott czélpont felé törve, úszni az áradattal, mert úszni kell vele az egyszer bizonyos. Uj eszméket kell tehát elsajátitauunk s azok szerint cselekedve, a haladás által megalkotott uj viszonyokba kell magunkat beletalálnunk. Igényeink növekednek, legyünk rajta, hogy jövedelmünk is gyarapodjon; ujabb szükségletek várnak fedezésre, számítsunk ugy, hogy azokat jövedelmünkből fedezhessük s különösen pedig ragadjuk meg a társadalmi élet egyik leghatékonyabb tényezőjét: az egyesülést, a szövetkezést, hogy eunek segélyével együtteseu állithassuk elő anyag' gyarapodásunkra azon eszközöket, melyek előállítására egyesek különváltan nem képesek. Gróf Károlyi Sándor azt a tanácsot adta a földművelőknek, hogy szántsanak két hüvelykkel mélyebben s jövedelmök megkétszereződik, — e jó tanács bár foganatos lenne, s ha még melléje egy uéniet gazdász azon figyelmeztetését is bevenuék földmiseink, hogy semmiféle talajt se tartsanak hasznavehetetlenek, én azt hiszem, ötszörös lenne a jövedelműnk. Szóval: többet és jobban kell dolgoznuuk, ezt követeli tőlünk a haladás. házasság. (Az inas azt beszéli, hogv az öreg akkép akart megmenekedni egy hatalmas versenytársától hogy fiával nőül véteté annak leányát.) A fiatal ember sokáig vickándozott, de végre mégis beleharapott. Teljesité apja kívánságát és nőül vette a versenytárs leányát. Bizony uram, nem volt ez a házasság egyéb, mint hitvány üzérkedés. A két kereskedő selyem helyett ez egyszer gyermekekkel kereskedett. Szó sem volt szerelemről. Legalább a férj részéről nem. A nő, azt hiszem, inkább hajolt feléje. Sőt akárhányszor ugy vettem észre, hogy az a kis csiuos asszonyka meg akarja hódítani férjét. Nyájas, hedves, gyöngéd volt hozzá s nem akarta észrevenni azt a közönyt, melyet férje tanúsított iránta. Valósággal ő udvarolt a férjének, mint a hogy most ifj. Barbieux ur teszi a szépet ennek^a szőke siguorának. Hiszen tetszett látni. Bezzeg nem enyelgett igy azzal a szegény asszonykával. Igazán egy barátságos mosolya, jó szava sem volt hozzá. Ugy sajnáltam azt a kis kedves signorát, ha néhanéha egy elfojtott sóhaj tört ki kebléből, ós aztán mosolyogni, enyelegni iparkodott,^ hogy bánatát elrejtse. Beültünk néha egy gondolába, a fé(j mogorván, szótlanul ringatózott a hullámokon, mig az asszony kedves csicsergéssel iparkodott őt felvidítani. El nem tudtam képzelni, mikép maradhatott hidegen ennyi kedvességgel szemben. És talán csakugyan hízelgett is neki az asszonyka gyöngéd ragaszkodása . . . különben nem lehetne megérteni a folytatást. De követeli azt is, hogy jobban megtanuljuk a kétszer kettőt A tudomány nagy vívmányai mind a helyes kiszámításon alapulnak ; véletlenség, föltevések, reménykedés a bizonytalanban, ma már nem képezhetik semmiféle munka, semmiféle foglalkozás sikerének a feltételét. Meg kell tehát tanulni számolni, d! jól; a ki jól számol, az jól is számit s bizony nem csalódik. Ha száz forint a jövedelmünk, ne az ezer forintos embernek kalkulalására sanditHink, 1 aneni számití-uk ki, hogy mi kerül ki abból a száz forintból s ha jól tudunk számolni, bizony sokat kikerithetüuk belőle. Végül pedig — micsoda csizmadia lenne is az, a ki, ha nem legelőször, de legalább a beszéde végén, nem a bőrről elmélkednék, — hivatásomnál fogva, én is azt a tanácsot adom, hogy szövetkezzüuk, azaz különböző szükségleteink beszerzését, hitelünk emelését, gazdálkodásunk javítását eszközöljük közös erővel. Egy ember n^m dönt le egy falat, száz ember ledönti. S ha mindezeket tesszük, lassan bele fogjuk élni magunkat a haladás által alkotott uj világba, nem lesz kevés a jövedelmünk, kiadásaink fedezésére. P. Szabó Endre. — Képviselői beszámoló. F e n yvessy Ferenez orsz. képviselő hosszabb külföldi útjából hazatérve, beszámoló beszédet tartott választói előtt Ugodon. Beszédjében mély sajnálattal utalt Magyarország helyzetére, mely ínég mindig retoríuokra vár, szemben az előre haladt külfölddel. Főleg a közigazgatás és igazságügy terén szégyenletes az elmaradás. A kormánypárt túlnyomó része a mérsékelt ellenzékkel együtt évek óta követeli a közigazgatás reformját. Közgazdasági témákról beszelve, a kormány regale-megváltásí tervét olyannak tartja, hogy azt egyetlen független képviselő sem szavazhatja meg. A közművelődés terén nagy veszteségnek tartja Trefort halálát. Az idő elérkezett, hogy a pénzügyek beállott stagnalást a reform-munka váltsa fel. A jövő uiinisterAz inastól tudom, hogy a férj mogorva közönye egy pillanatra sem tört meg. Eltelt egy év, a férj a házon kívül keresett es talált magának szórakozást és soha egy barátságos mosolya sem volt törvényes hitvese számara. Ez eleinte igazi hősiességgel tűrte a fájdalmas melloztetést, soha panaszos szava, szemrehányása nem volt a kicsapongó férj részére. Hanem hát mindennek van határa s mint az olasz közmondás mondja — az ördög nem pihenteti tétlenül ölében a kezeit. A mellőzött, elhanyagolt asszony megtudta, hogy férje egy szépségéről hires varróleány kegyeiért áldozza föl az ő szerelmét — és talán, mert már maga is megunta a hosszú, reménytelen küzdelmet férje hajlandóságát megnyerni, hallgatott a vér szavára. Nem akart jobb lenni, mint férje. Egy fiatal rokona még gyermekkora óta birta szivét. Nem lehetett az övé, mert az Ő aty]a is akarta ezt a gyűlölt házasságot. Első szerelme most hatalmas szárnyakkal bontakozott ki szivében. Irt rokonának, s ez ezentúl naponta eljött hozzá, hogy ábváudos szerelmük édes emlékeit föléleszsze. Igy tartott ez több hónapig. Egy alkalommal a szép varróleánynál enyelgett ifj Barbieux ur, midőn a csábos Delila oly valamit súgott a fülébe, mitől a könnyelmű férj szemei szikrázni kezdtek és öklei' önkénytelenül Összeszorultak. Ajkairól szitok röppeut el és boszutól lihegve távozott. Delila jól volt értesülve: a férj együtt tői elvárja az ország, hogy mig egyrészről az állam tekintélyéből senkivel szemben egy iottát sem enged, de oly czéltalan és haszontalan veszekedést nem fog többé a nyilvánosság előtt mszcenirozni, mint azt legközelebb a herczegprimással tették. A közlekedési ministerről teljes elismeréssel emlékezett, a hadügyről szólva helytelenítette a gráczi hatonai tüntetést Czáfolja a hirt, mely annak idején arról szólt, hogy a kormánypárt ós a mérsékelt ellenzék fúzió készül. De el nem hallgathatja, hogy mentül válságosabbak lesznek az idők, mentül inkább fogja a kormány ós az ország érezni, hogy az 1867-iki kiegyezés alapján álló vezérférfiak közvetlen részvételét az állam kormányzatában tovább már nem nélkülözheti: eljön az idő, mikor e mérsékelt ellenzék programmját, az állami közigazgatást s ennek reformjait, a nemzet lekötött jövedelmi forrásának felszabadítását, a társadalom minden rétegeben elharapózott korrupezió kiirtását, a kulturának a hazai szükségleteknek megfelelő fejlesztését, egy jobb igazságügyöt, a magyar állam kiépítését, a nemzeti erő fokozásának eszközeit, — a mai kormánypárt független tagjaival együtt érvényre fogja emelni. Iskoláink. A „Veni sancte" ájtatos dallama elhangzott mindenütt, erőt és szorgalmat kértek az urtó). Erőt a ránkódás ellen, szorgalmat., törekvést, az erőhöz, melyet ifjú elkésve érez! Különös elmélkedésre kényszerit bennünket az uj iskolai év. Kevés az iskolánk s ezek ellen is sok a panasz. Kihez forduljunk azért, hogy ennek az országnak iskolát, sokkal több iskolát adjon, mint amennyi van. találta nejét kedvesével. A revolverrel, melyet útközben szerzett, először is nejét találta szíven. Több lövésre nem volt ideje, mert a fiatal ember rávetette magát. Most dulakodás következett, melynek a lövésre elősietett szomszédok vetettek véget. A szegény asszony meg volt halva. Ifj. Barbieux urat elfogták. A vizsgálat nem tartott sokáig. Ifj. Barbieux ur őszinte vallomást tett. A városban különböző vélemények támadtak, részint helyeselve, részint elitélve Barbieuxt. Nemsokara összeült az esküdtszék s a derék családapák — fölmentették a gyilkost . . . A felmentő Ítélet követő napon ifj. Barbieux ur oltárhoz vezeté a szép Delilát és most itt látta őket signore a mézes hetek boldogságában. V. — Nos hát urak — folytatá az ügyvéd — mit gondolnak, mi nyomta Barbieux Othello ur kezébe a gyilkot? Vájjon csakugyan a „szerelem láza", a „zöldszemü szörnyeteg?" De hiszen ő nem is szerette nejét, nem is törődött vele: miért lett volna reá féltékeny ? Vagy talán a becsület? De hiszen ő mindennap ott árulta el becsületét a szép varróleánynál ! Hát mi? Eh, önzés, önszeretet, hiúság! Mindnyájan halgattuuk. Az ügyvéd csengetett poharával: — Fizetni akarok !