Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-08-26 / 16. szám

És annak az olcsó búzának árára, boldog Isten, hányan várnak; ott vannak a hitelezők, ott vannak az adóvégrehajtói zálog'olások, ott vannak az egyházi és polgári mindenféle terhek, ezek mind a terméstől várják kielégittetésíiket. A család, ez utoljára marad ezer szükségeivel. Igv történik azután, hogy uj ruhára nem kerülvén pénz, a foltos ruhát tovább foltozgatja az édes anyjuk, a gyermekek pedig nem a tanodát látogatják, hanem a szurdikban ülik át a telet csizma, néikül, egy kis krumpli majd csak kerül nekik, s a krumplin szépen felnőnek a hadsereg hőseivé • meg is látszik azután mind a termeten, mind az értelmiségen, mind a vitézségen a krumpli tápláléknak összes haiása. Ha ily arányban szegényedik népünk, ha gabonáink ára magasabbra nem emelkedik, maholnap beáll a népnél a fizetési képtelenség. Ezért mondogatják gondolkodó gazdászaink, hogy mezőgazdasági rendszerünkön lényeges változást kell tennünk Eddig a giibnatermelésre volt nálunk a fősuly fektetve, de a gabona árát Bismark vámrendszere annyira lenyomta, hogy most már a búzatermelés sehogy sem fizeti ki magát. A mezőgazdaság marha-tenyésztési ágára kell tehát ezután a fősúlyt fektetnünk. A szép lovak, a gyönyörű szarvasmarhák majd el fognak kelni jó pénzen, s megtöltik bankókkal gazdáinknak megüresiilt erszényét. Jó magyarom, aki ebben a hitben ringattad eddig magadat, jöttél volna el az augusztus 22-iki pápai országos vásárrá, majd meggyőződtél volna itt személyesen arról, hogy a marhafenyésztósnek sincs már valami zsiros jövője. Valóban ezt a vásárt nem mondhatjuk másnak, mint állatmutogatásnak. Volt itt ló, volt itt szarvasmarha elég, de a legtöbb tulajdonostól azt sem kérdezték, hogy voltaképen mi szándékkal jött a vásárra, Ugy kell lenni a dolognak, hogy közgazdasági rendszerünkön valami nehéz átok ül, ugylátszik, hogy önálló vámrendszer nélkül és a gyáripar meghonosítása nélkül nem is fogunk menni soha semmire. Gabonatermésünket agyonüti a külföldi államok vámrendszere és a boldogabb országok gabona versenye. Állattenyésztésünkkel szinte nem boldogulhatunk, — mert Magyarországnak krumplin tengődő szegény népe nem igen veheti igénybe a mészárszékeket; az önálló iparral ós vámreneszerrel biró államok pedig sokkal olcsóbbért produkálnak hízott marhákat és szép lovakat, mint mi produkálhatunk. Magyarországnak ez idő szerint nincs oly nagy embere, aki közgazdasági rendszerünket helyes ós modern elvek szerint átalakítani tudná, merész kezekkel hárítva el azon akadályokat, melyek anyagi felvirágzásunkat gátolják. Erre tanított bennünket a lefolyt országos vásár. Zászlószentelés Veszprémben. — Eredeti tudósítás. — A veszprémi iparos ifjúság önképző s bei gsegélyző-egylete vasárnap f. évi augusztus hó 19-én tartotta zászlószentelési ünnepélyét, melyen a pápai iparos itju&ág egyletét Koczka László elnök, Kleva Márton, Freiszberger Vilmos, Hercz Béla képviselték. Aug. 18-án délután a győri és székesfehérvári vonatokkal érkeztek meg a vendég egyletek küldöttei, kiket a vasútnál az ottani iparos ifjak egyletének s az ipartársulat tagjai fogadták. Ugyan e nap este volt az ismerkedési estély a Látos-kertben. Másnap reggeli 9 órakor vette kezdetét a zászlószenlelés ünnepélye a székesegyházban szt. misével, mely után a templom előtti téren Szabó György székeskanonok s városi plébános nagyszabású alkalmi beszédet tartott. Ezt követte a zászlószegek beverése. Délben 150 terítékű fényes társasebéd volt, melyen szép felköszöntők egész sorozata hangzott el. Augusztus 20-án az egész társaság Kocsikon Balaton-Fjedre tett kirándulást s az itt tartott társasebéd alatt hazánk nagyfiának Kossuth Lajosnak alább közölt üdvözlő táviratot küldött; este Almádit útba ejtve, egy kellemesen töltött nap után megtörtént a visszautazás Veszprémbe. A zászlóanyai tisztet Bezerédy Viktorné szül. Békássy Izabella urnő vállalta el s viselte, kinek kíséretét 60 tagból álló szebbnél szebb koszorusleány képezte. Veszprém város lakossága vendégeit igaz magyar vendégszeretettel fogadta, mely a jelenvolt vidékieknek kellemes visszaemlékezés tárgyát I;'pezendi. Az üdvözlő távirat szövege a következő : Kossuth Lajosnak Turino Via dei Mille 22. Arad, Budapest, Balassa-Gyarmat. Debreczen, Győr, Kőszeg, Komárom, Keszthely, Losoncz, Miskolcz, Orosháza, Pápa, Sz.-Fehérvár, Szolnok, jSzombatl.ely, Tata Tab, Zala-Egerszeg városok iparos szaktestületeinek számos képviselői a veszprémi iparos ifjúság önképző és betegsegély ző-egy let aug. 19-éu tartott zászlószentelés ünnepélye alkalmából B.-Füreden összegyűlve, lelkesedéssel emlékeztek meg Önről, ki első zászlóbontója volt a hazai ipar fejlesztésének és modern mozgalmaínak, s kinek neve és tevékenysége volt akarna varázserők, melyek az első eredményeket megteremtették. Ez eredmények nyomán indult tovább a mai mozgalom, mely rajongó tisztelettel övezi Önnek koszorús nevét. E kegyelet és szeretetteljes tisztelet hatása alatt egyhangú és riadó lelkesedéssel lou elfogadva Rátli Károly központi elnök indítványa: iparunk legelső úttörőjéhez, Kossuth Lajoshoz mielőbb iparos zarándoklatot rendezzünk. S midőn a lelkesítő terv megvalósítására kegyes engedélyt kérünk, egyúttal megragadjuk az alkalmat, hogy közelgő névnapja alkalmából legmélt óbbon üdvözöljük, fejére a magyarok Istenének áldását és különös kegyét buzgó imával kisérjük. Éljen Kossuth Lajos! Az összegyűltek nevében: Szilágyi Mihály, Ráth Károly és Gellért Mór, Veszprémből. • - Budapestről. Arthur és Berzinka — Eredeti karczolat. — [Szalon-novella.] Ha már van szalonkahát, szalonvalczer, szalongyufa, szalonmodor, szalonmérték stb., mért ne lehetne szalonnovella is (nem szalonnavclla). Ezt csakis szalonkabátban lehet irni, czigaretta mellett, czilinderkalap alatt, borotválkozottan. Tehát kérek szaloni figyelmet: Báró Porczellán Arthur utoljára tekintett a drága velenczei tükörbe (melynek ára egy forint ötven kr.), és teljesen megelégedvén a tükör elegáns mutatvanyával, gyorsan továbbitá magát. Hova me nt, hova sietett ? Angyalához. Báró Leander Berzinka volt ezen anyyal. Azt kérdi ön uram : szép volt-e f Oh, nagyon. A puszták délibábjának rengő vizében jürdő tündérek, a Kaukáz zöld vada javnak árny országában virágzó cserkesznők, Mohamed hurijai, mennyek angyalai, közönséges pórhölgykukták valának hozzá képest. Arthur imádta Berzinkát' Berzinka imádta Arthurt. A szalonban egy exotikus keserülapunak terebélyes levelei míndenuap hallhatták kölcsönös szavaikat, s mondhatnám a papagáj is hallá, de' ez nem valószínű, mert mindig szórakozott voty. Az aranyozott keretű álló óra délutáni 4-et jelzett. E pillanatban belépett a komorna, s ezüst tálezán névjegyet nyújtott a baronette elé. Ez intett a kezével s a következő pillanatban Arthur jelent meg az ajtóban. Odasietett Berzinka elé, letérdelt a 8 frtos smirnai szőnyegre s így rebegett: -- Üdvözöllek legszebb •íhnoni képe! Berzinka bájos mosohfíyal vUzonzá: — Isten hozta lovag. A papáj pedig rárikitotta: — Gazember ! Az exotikus virág nagy leveleinek árnyában bódító heliotrop-illat lengett és a csipkefüggönyökön átszűrődött az aranyfényű napsugár. Odaültek. Arthur két kezébe vette Berzinka kezeit és szerelemittasan suttogá : — Berzinka ! Azt hiszem mi értjük egymást. Az angyalarczu barondt gerlehangon búgta rá : — Oh igen, Arthur! — Tehát az enyém lesz ? — Ha Isten, a papa és a mama akarja. Arthur átölelte Berzinkát és a keserülapu árnyából egy szenvedélyes csók édes viszsangjait lehetett hallani. A papagáj felugrott a,z ezüst állványnak legmagasabb fokára és onnan rikácsolta alá: — Gazember ! Gazember ! Arthur pillanatra elsápadt, de csakhamar magához tért: szomorú arezot vágott, hallgatott. Berzinka bűbájosán, édesen kérdé: — Mi baja önnek Arthur f Arthur bágyadtan felelt : —- Bagatel! Egy kis haszontalan kártyaadósság jutott eszembe. Addig nem merem megkérni a kezedet, míg azt ki nem fizetem, — És mennyi az? — Csak nyolezvanezer forint. Berzinka kissé elkomolyodott, de azután hirtelen felderült az arcza és kaczagott. — Pompás gondolatom van, — kiáltá csengő hangon, — a papa épen ma kapott 80 ezer forintot, eladta a birtokát, hogy hozományomat készpénzben adja ki nekem. En ezt kiveszem az íróasztalából és átadom, néked. Ma vagy holnap, — úgyis mindegy. Csinálunk egy jó tréfát. Arthur vele kaczagott: — Valóban jő tréfa lesz! És Berzinka átlebbent a másik terembej