Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-10-28 / 44. szám

LXI évfolyam. 44. szám. Pápa, 1944 október 28 Tp Tek. Főiskolai Könyvtár ^ Ref. Főiskola. HÍRLAP MROJEXKNXK MIMBEN SZOMBATON, Szerkesztősé g : Levente-utca22. szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ, Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V 4 évre 3-60. Számonként 30 fill Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Igenis, magyar politikát! Ha a magyar értelmiség »elvből ( >nem politizáló« szépleikeinek megnyilatkozásait hallgatjuk, akkor még ma is hallunk olyan ki­jelentést, hogy a politika hatalmi tülekedés. Ezt mondják az elvből nem politizálok, akik valójában a mult századból ittfelejtett és zsidó métellyel fertőzött emberek. Ismétlik a zsidó propaganda köztudatosított felfogását, mely mindig csak zsidó érdekeket szolgált. De mit akarnak ma, amikor csak magyar érdekről le­het szó? Miért beszélnek így és helyezkednek erre az álláspontra, mely az ország és egész fajtánk romlását idézte elő? Tudjuk azt, hogy a politizálás fogalmát az elmúlt évszázad közszelleme lejáratta és »úri huncutságnak^ minősítette. De ennek hát­rányát meg is éreztük és árát meg is adtuk. Szellemi kábultságunkból való ébredés kissé ké­sőn, de bekövetkezett. Tudjuk ,azt, hogy van vé­leményünk és ezt kinyilatkoztatnunk kötelessé­günk. Különösen most nem lehet »struccként« fejünket a homokba dugni és nem lehet elvből nem politizáló dünnyögéssel félrevonulni. A közömbösség is politika, még hozzá nemzet­rontó politika. Aki pedig azt akár tudat alatt is szolgálni próbálja, az ellenség. Az államforma nem egyéb, mint a társa­dalmi együttélés intézményes biztosítása. A társadalom folyton változik. Új kívánságok és szükségletek keletkeznek, régiek elavulnak, megszűnnek. Ennek teljesítését a nemzeti­szocialista életet kívánó társadalmak számára űj emberek célkitűzései biztosítják. Számunkra a Hungarizmus elvén felépülő Hungarista Munkaállam. Abban mindenki olyan és azt a helyet fogja betölteni, ami egyéni képzett­ségének és helytállásából következően leg­jobban megfelel. önkénytelenül is felvetődik a kérdés* hogy hová akarnak kerülni azok, akik nem akarnak ma magyar politikát folytatni? Nem azért ve­rejtékezik a nemzetfenntartó paraszt, nemzet­építő munkás és nemzetvezető értelmiség min­den erejével, hogy lehessen ma nempolitizálni. Nem azért él megszorított keretek között a nemzetmegtartó nő és a nemzet jövőjét bizto­sító ifjúság, hogy egyesek felelőtlenül lan­gyoskodjanak. De nem utolsó sorban: nem azért harcol és ha kell életét és vérét áldozza a nemzetvédő katona, hogy egyesek ne poli­tizáljanak. Annyi bizonyos, hogy a politizálás nyilt színvallást követel és nem lehet egy­szerre két tűzben melegíteni a vasat. vEz le­het sokak számára kényelmetlen, de nekünk a meghunyászkodásuk intő bizonyíték. Aki ma a magyar sors kiépítésében nem akar régi liberális beállítottságánál fogva' részt venni, azt elsodorja a nemzetiszociálista koreszme, mely előtt országhatárok is ledől­nek. A világformáló szociális gondolat tartalma, hogy az egyén csak a közösség kereteiben ér­vényesülhet és a közösség érdekei megelőzik az egyénét. Tehát egyéni érdekből nem lehet politikamentesen ;élni. "Hogy milyen magyar politikát foíytas­sunk, azt meghatározzák a mindenki számára hozzáférhető nemzetiszociálista kiadványok. Annak tanulmányozása és továbbadása első­sorban az értelmiség kötelessége. Nem lehet tehát nem politizálás ürügye alatt kibújni a nemzettel szembeni kötelezettség alól. A célt szentesítő parancsok teljesítésél­nek napjaiban a nemzet érdekeinek előbbre­vitele olyan kötelesség, amely alól semmi­féle hátsó gondolatban fogant ürüggyel ki­bújni! nem lehet. Ennek tudatában a jövőben nem hallhatunk semmiféle olyan megjegyzést, ami kétséget mutathat mind a mai, mind pedig a jövőbeni életszemléletünk felől. Aki a fen­tieké tudata után mégsem fogja, vagy nem ákarja a magyarság ügyét szolgálni, az lehet a saját szemében nem politizáló értelmiség, nekünk ellenséges érzülettel levő közönyös magyar. (v. v.) A magyar értelmiség sorsa a számok tükrében. Irta: vitéz M. Sáska István. Szálasi Ferenc, a Hungarizmus megte­remtője mondotta: »A paraszt és a munkás munkáját valakinek összhangba kell hozni, ha azt akarjuk, hogy munkájuk a köz szem­pontjából eredményes és hasznos legyen. Kell tehát egy tényezőnek lennie, amely a kettő­nek a munkáját összefogja és mint a nem­zetiszocialista világnézet gyakorlatát be is ál­lítja. Ez a tényező: az értelmiség, a vezető réteg; ő az, aki egyedül képes arra, hogy a nacionalizmust és a szocializmust illő és ter­mészetes hivatásába állítsa«. Olyan igazság ez, amelyet a letűnt világ támadhatott; majd amikor támadása meddőnek bizonyult, lemoso­lyoghatott, de megdönteni sohasem tudott. Az igazságot azonban szép hazugságokkal,, könnyű és rosszindulatú sze.llemeskedésekkcl megcáfolni nem lehet. Az igazság létezését nem az dönti el, hogy sokan mondják-e, vagy kevesen. Sokan hiszik-e vagy sem. A történe­lemben sok eset volt arra, mikor az igazságot csak kevesen hirdették a sokak erőszakosko­dásával szemben. Szálasi Ferenc ezzel a né­hány gondolattal, amit fentebb idéztem, olyan feladatot jelölt meg a magyar értelmiség 1 számára, amely ma, amikor a magyar nemzet létéről és nemlétéről van szó, világosság és útmutatás e társadalmi réteg részére. A munkásság és a parasztság ma ezer­szeresen figyeli az értelmiség minden csele­kedetét. És a történelem feltette a nagy kér­dést: magyar értelmiség, vállalod-e a sorS­közösséget a magyar tömegekkel, vagy tovább akarsz haladni pusztulásod felé? És ma, ami­kor a Kárpátok alatt áll a zsidóság politikai­lag megszervezett hatalma: a Szovjet, jaj a magyar értelmiségnek, ha a mai történelem' gigászi harcának mérlegén könnyűnek fog találtatni. Vájjon a magyar értelmiség olyan köny­nyen felejt? És elfelejtette azt az időt, ami­kor a zsidóság a maga szívósságával ellepte a szellemi élet minden területét. Amikor az ügyvédek 52.1o/ 0-a, az ügyvédjelöltek 45.8o/ 0-a, az orvosok 38.8o/ 0-a, a gyógyszerészek 26.9 o/o -a, az állatorvosok 35.4o/ 0-a, a hírlapírók! 35.3o/o-a, a színészek 38.4o/ 0-a, az ipari tiszta viselők 33.4 0/0^a, a műszaki tisztviselők 22.1 0/0-a, a kereskedelmi tisztviselők 38.3o/ 0-a volt zsidó. A vezető igazgatói állásokat 41.6<y 0-ban lepték el a zsidók. (Ezek az adatok az 1926. Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom városi és járási új hivatali helysége: Pápa, Szeflt Imre Herceg Főtér 25. sz. Telefo n: 1785 . Ara $0 fillér. ^ / F&UU \ Emlékezzünk! Az orosz fronton küzdő honvédeinkről,,­fegyvertársainkról, akik ugyanazért az új vi­lágért ontják szent vérüket, melyért mi itthon áldozatainkat hozzuk. ^'Emlékezzünk: Az édesanyákról, felesé­gekről, gyermekekről, akik legdrágább földi kincsüket: a gyermeket, férjet, apát áldozzák azért, hogy örök Nemzetünk tovább élhessen. Tegyünk szent fogadalmat, hogy a külső fron­ton küzdő testvéreink véres áldozata hiába ne hozassék. Fogadjuk meg, hogy méltók leszünk Hozzájuk, sem éjjel, sem nappal nem nyug­szunk mindaddig, míg fel nem építjük a dol­gozó milliók űj Hazáját: a Hungarista Munka­államot! PRO PATRIA! VS^ .^7 Bodolay Sándor hadnagy, rohamtüzér századparancsnok f. hó 15-én az északkeleti utóvéd-harcokban a hadsereg és a haza védelmében hősi halált halt. Mint század­parancsnok, harckocsijában ülve vitézül teljesí­tette kötelességét, amikor a harckocsi nyitott parancsnoki tornyába egy ellenséges repülő bombája vágott bele és kioltotta a derék had­j nagy életét. Holttestét Tasnádon helyezték baj­társai ideiglenes nyugvóhelyre. — A derék, 22 évet élt fiatal katonát nagyon sokan ismerték és nagyon sokan szerették. A Kollégiumnak ; 8 éven át kitűnő tanulója volt s a Ludovikát I is kitűnő eredménnyel végezte. Elhunyta nagy | vesztesége a jövendő Magyarországnak is. — 1 Gyászolják fájdalomtól megtört szülei: Bodolay Jenő városi ipariskolai igazgató és családja. A mélyen sújtott szülők fájdalmában mi is igaz részvéttel osztozunk. ! évre vonatkoznak, amikor csak az volt zsidó, ! aki izraelitának vallotta magát.) Ezek a számok nem a magyar értelmiség hibájából jöttek létre, hanem a zsidóság szí­vós és öntudatos faji antagonizmusa, össze­tartása volt mindennek az előidézője. Ez az összetartás elüldözött az intellektuális pályá­ról mindenkit, aki nem volt a zsidóság faji­ságával valamilyen kapcsolatban, vagy nem mutatkozott hajlandónak arra, kogy a magyar faj judása legyen. Csoda-e az, hogy ez a ki­szorítás sikerült: akkor amikor a vasipar 53.5 o/o-ban, a gépipar 31.2o/ 0-ban, a kő-, föld- és üvegipar 54o/o-ban, a gumiipar 60.5o/o-ban, a fonó-szövőipar 71.5o/o-ban, a ruházati ipar 74.5o/o-ban, a papiripar 58.5o/o-ban, a vegyé­szeti ipar 70.5o/o-ban és a sokszorosítóipar pedig 68.5o/o-ban volt a zsidók kezében. Ha a magyar értelmiség önálló gazdasági pályára lépett: a zsidó tőke elzárta előle a hitel min­den lehetőségét, de a zsidó »entellektuel« kor­látlanul élvezte a »magyar« ipar jóindulat tát és főleg hitelkeretét. A zsidó világ összefogására jellemzőek Roosevelt elnök kijelentései: »Mi, az Egyesűit Nemzetek újból .kinyilatkoztatjuk megmásít­hatatlan elhatározásunkat, hogy a kegyetlen­kedések (?) elkövetőit üldözni és az igazság­szolgáltatás (?) elé fogjuk állítani. A bűnö­sök méltó büntetésüket nem kerülhetik el. Ez a figyelmeztetés nemcsak a vezetőkre vo­natkozik, hanem azoknak az alantasaira és pa­rancsaik kivitelezetőire is, ügy Németország­ban, mint a csatlós államokban. Mindazok, akik tudatosan vettek részt a zsidóság len-

Next

/
Oldalképek
Tartalom