Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-09-09 / 37. szám

*m * n Á Teli. Főiskolai Könyvtár ^^ Ref. Főiskola. HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V4 évre 3'60. Számonként 30 fill Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Egység: győzelem — széthúzás: halál!* A széthulló kéve erőtlenségének örök példázata óta -sokat és sokszor beszélnek az összetartás, az egység legyőzhetetlen erejéről. Baj, szükség és inség idején emberek, népek keresve-keresik egymás kezét, de csak nehezen találják meg. Itt vagyunk mi, magyarok. Már-már a bőrünkön érezzük a veszedelem tűzét és mégsem tudjuk megteremteni az egységet! Mintha a pártütő és nemzetrontó ősök szelleme lidércként feküdne rajtunk! Mintha a butaságig süllyedt önzés elesettjei takarnának itt újra Mohácsot! Akarval-inem

1akarva felkiált az ember: hogyan, ezer év tragikus tanítása sem elég ennek' a népinek? Miért nem tudja minden magyar ember letépni magáról a nemzetgyilkos bűnök (politizálás, engedetlenség, önzés, törvények és rendeletek kijátszása, tiszteletlenség, munkaikerülés, stb.) undorító rongyait? Miért nem tudjuk meghallani és megérteni történelmünk tanításait? Pedig a történelem nem hazudik. Örök példái utat, irányt mutatnak a legválságosabb napokban is. A történelem azt mutatja, hogy a magyarok között mindig sokan voltak olya!nok, akik szándékosan tépték ki magukat a nemzettestből és a teljes függetlenségben látták az egyedüli üdvös életformát. Az elszakad dás és elkülönülés — mint a természetes életjtel ellenkező egészségtelen folyamat — aztán minden időben zavarta a nemzet egészséges fejlődését és életét! Szinte mosolyogni valók azok az okok, amelyek ezeket, az egyébként derék magyarokat különállásra kényszerítették! Egyiknek nem tetszett a vezető személye, mert saját magát alkalmasabbnak tartotta a vezetésre. A másik felszedett valami bolond idegen gondolatot és azt akarta beoltani a nemzetbe. A harmadik megsértődött és vak bosszújával a nemzetét tette tönkre. A negyedik a közösséiget fejőstehénnek nézte és a mindenáron való meggazdagodásban látta életcélját. Az ötödik kerge-birka módjára forgott saját köldöke körül és nem akart másról hallani vagy tudni. A hatodik álmodozott egy nemlétező világról, kastélyról, földről, pompáról, boldog, munkátlan, léha életről. És amíg gyönyörködtünk a bűnök eme közjátékában, a nemzet .pusztult, gyengült. Elég lesz példának IV. Béla király hősi harcát megemlíteni. Amikor tudomást szerzett a tatárok igazi céljáról, azonnal megtett minden intézkedést az ország védelmére. Táf borba hívta az ország urait és haderőit. És mi történt? Özönlött a sok derék harcos; fegyvert fogott minden épkézláb magyar; kiálltak férfiasan a határokra; felajánlották minfdenüket a haza oltárára; fegyelmezetten és engedelmesen várták vezérük parancsát: nem! * (Az alábbi, rendkívül megszívlelendő cikket a Celldömölki Hirlap nyomán adjuk, helyszűke miatt kissé megrövidítve. Szerk.) Nem ezt tették. A király — a krónikás szerint — tehetetlen volt az elegedetlen uraktól szított hangulattal szemben. A nép pedig: Sokaságukban -.jizakodva, csak gúnyt űztek királyukból, mikor övéit buzdította, hogy dereka^ san készüljenek a harcra! »Kedv, lelkesültség a harcra — engedetlenségük miatt — nem volt bennük.« Némelyek még kívánták is, hogy a király csatát veszítsen. IV. Béla látta a veszedelmet, ismerte a baj okait, tudta, hogy mit várhat a nemzetet a nemesi oklevelek, állások, ajándékok arányában szerető magyarok^ tói. Ezért vádolta a veszedelem végórájá^ ban emelt hangon az ország főurait gyáva kön zönyükért s mert ily nagy veszélyben sem készültek saját életük védelmére és az ország megsegítésére! Az eredmény — mint tudjuk — Mohi lett, az ország majdnem teljes pusztulása. Mennyire idekívánkozik a mi keserves időnkbe történelmünknek eme nagy tanítása! Vagy most talán kisebb veszedelem fenyegeti hazánkat, mint a tatárjárás? Nem ,áll

je a keleti határon a modern kán rettenetes serege? És nem állunk-e sokan mégis nemzetgyilkos közönnyel, nemtörődömséggel a végveszedelem órájában? Ki véd meg minket,* ha a magunk éleLe, országunk biztonsága helyett azzal törődünk, hogy milyen pártjelvényt tűzzünk kabátunkra? Ki véd minket, ha mi magunk hivatott vezéreink sárbatiprásával szórakozunk és pusztítjuk, öljük őket, ahogy lehet! Ki véd meg minket, akikben elszabadult a felelőtlenség és a magunk értéktelen érté

!keit mentve hajózunk a veszedelembe vivő idegen vizeken? Ki véd meg minket, akik nem törődünk mással, csak az ellenség elszórt aranyával? Ki véd meg minket, akik felépítettük, naggyá tettük a félvilágot és nem tudjuk megvédeni a magunk kis hajlékait? Ki véd meg minket, akik óriási lelkesef déssel küzdünk minden idegen gondolatért, de félredobjuk magyarságunkat, az életet vagy halált jelentő szent magyar ügyet? Ki véd meg minket, akik a háború egyik döntő tényezőjét, az időt, nemzetgyengítő üres politizálgatásra használjuk? Mennyivel erő-f sebb lenne a nemzet, ha a sok ellopott munkaióra a honvédelmet erősítené? Bizony kedves olvasóim, előbb vagy utóbb, de egyszer végre meg kell értenünk, hogy a magyarságnak magának kell megoldania élete összes kérdéseit, magának kell végigharcolnia az élet harcát, amely nem ismer kíméletet a gyengékkel, a ravaszkodókkal, a számítókkal szemben! 1 Összefogásban acélfallá erősödött egység kell, hogy megmaradhassunk a nagy harcban. Egység kell, amelyben megdönthetetlen sorokban állnak a harcot kívánó, fegyelmezett magyarok. Ez az orvosság! Mindenkinek helyet kell állnia. Minden magyarnak. Annak, akiben szikrányi sincs a közösségi érzésből, nagyon nehéz bizonyítani az egyíAra ség szükségességét. Mégis ha minden esendő emberi sorsot hordozó árva magyar megpróbál jó magyar lenni és valami szépet és nagyot cselekedni a' győzelemért, akkor csoda történik. Meghal a kishitűség, eltűnik a kicsinység tudata, nem lesz defetizmus, megszűnik a béke utáni nyafogás és megerősödik az ember. A nemzet háborús célja és akarata mind'annyiunk célja és akarata lesz. Ezt az egyk ségbe tömörült akaratot csak rettenetes halál árán lehet majd megtörni. Állni fog a front, keményen, a régi nagy hírünkhöz méltóan. De állni fog a belső front is, mert a •nemzetgyilkos patkányok megfulladnak, ha nem kapnak levegőt! így lesz, ha megértjük, hogy a széthúzás halált, az egység győzelmet jelent. Rostás János. NYÁR VÉGÉN. Múlik a szép nyár, vége felé járunk, rövidülnek Már a napok s lassan hullnak a lomblevelek. Száraz a hegy, gyilkos hőség hervasztja virágit, Éjtszaka hoz rájuk harmatozó üdülést. Ontja a cséplőgép a mago^, körülötte a népség Dolgozik izzadtan, míg öreg este leszen. Érik a nap melegén a barack, szőlő, meg a szilva, Lógnak a szép körték, alma kínálja magát. Fürgén kúszik a gyik az avarban lesve a zsákmányt, Gazda az égre tekint, várja az enyhe esőt. Járja az erdőt víg dalolással a lány, meg az ifjú, Némelyikük sóhajt: nyári szünet, hova tünt ? így van az, elmúlik minden jó, arra vigyázz csak, Felkészülten várd, hogyha közelget a vég. Dr. Földy József. Ezer leventelelkész irányítja a leventeifjúság valláserkölcsi oktatását. A Levente Hírközpont jelenti: A megújhodott leventeintézmény a magyar ifjúság valláserkölcsi alapon álló hazafias nevelését végzi. A szilárd vallási alap biztosi-, tására az intézmény szorosan együttműködik az egyházakkal. Az egyházi főhatóságok a lel.készkedő papságot intézményesen beszervezték a leventék valláserkölcsi nevelésének munA valláserkölcsi nevelés, a lelkészkedő papság munkájának ellenőrzésére és -irányítására minden hadtest-, kiegészítő kerület és járás számára egy-egy levente lelkészt neveztek ki, A katolikus és protestáns leventelelkészek, névsorát az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének Országos Vezetője most küldte el az egyes leventeparancsnokságoknak. A névsorból kitűnik, hogy a római katolikus, görögkatolikus, református és evangélikus egyházak részéről összesen ezer leventelelkészt bíztak meg azzal, hogy az illetékes járási, városi, kerületi és hadtest leventeparancsnokságokon a parancsnokokkal együttműködve a leventeifjúság valláserkölcsi oktatására felügyeljenek. A leventelelkészek kinevezésével világ

1viszonylatban is egyedülálló módon sikerült megszervezni a leventeifjúság valláserkölcsi oktatását és biztosítani a valláserkölcsi alapon álló hazafias nevelés tervszerű és céltudatos megvalósítását. (LHK) a « & V Kf VyT: \ s