Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-08-28 / 35. szám

MEOJELENIK MINDEN SZOMBATON. ••BBBBBBBl Szerkesztősé ^ : Levente-utca 22. szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám -A kiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. íilőfizetés 1/

i évre 2'50. Egyes szám ára 20 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Kormányzói szózat hőseinkért. Az első magyar király emlékének szen

1telt nemzeti ünnepen, f. évi aug. hó 20-íari Kormányzó Urunk szózatot bocsátott ki, amelyében a most dúló világháború magyar hőseinek, valamint az elesett hősök özvegyeinek és árváinak megjutalmazására különös erővel hívta fel a kormány figyelmét s egyben hangisúlyozta azt, hogy a jutalmazások méltóképen fejezzék ki a nemzet elismerését, háláját. Nemi az anyagi jutalomra akarjuk most a hangsúlyt helyezni s nem arra akarunk rámutatni, hogy az anyagi jutalmazások módjai, lehetőségei hol és milyen mértékben vannak meg, hanem inkább az egész kérdésnek mint szociális feladatnak lelki-erkölcsi vonatkozásait kívánjuk érinteni. Kétségtelen, hogy Kormányzó Urunk szózata s annak gyakorlati keresztülvitele felmér!hetetlén értékű lelki és erkölcsi kihatásokat teremt a magyar élet különböző megnyilvánulásaiban. De nehogy valaki abból téves értelmezéssel hibás következtetéseket vonjon le! Nem szabad a szociális szempontot és gon;dosokdást úgy értelmezni, mint amely ki-i váltja a magyar katona hősi szellemét, harcos erényeit! Nem! Ez nem volna méltó a magyarhoz! Nem volna méltó, mert így a magyar katonát az anyagi jutalom hajtaná hősi elszántságra, nem pedig a legnemesebb, a legszentebb lelki rugók: az izzó hazaszeretet, hazájának, fajtájának szolgálata. A magyarság hősi helytállása elsősorban is fajunk százados küzdelmekben megedzett, ősi vitézi szellek mén, nevelésén, lelki adottságain épül fel, nem pedig azon a szociális gondoskodáson, amely felkarolja a hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyét! Kormányzó Urunk szózatában életre hívott szociális gondoskodás tehát inkább következménye honvédeink hősi helytállásának. Kétségtelen, hogy ennék a szociális gondoskodásnak meg van a maga visszaható ereje! Kétségtelen, hogy a magyar katona hősi helytállásának, izzó elszántságának lelkierkölcsi rugói még keményebbekké válnak, még kevésbbé kapnak rozsda-foltot, ha Kormányzó Urunk szózatának szelleme tölti el a nemzeti közösség tagjait s ugyanaz a jótékony meleg érzés sugárzik minden magyar szívből, amely a kormányzói szózatból árad. Kétség-* telen az is, hogy sokkal .inkább érvényesülhet maradék nélkül a magyar katona harcos erénye, vitézi szelleme akkor, ha nem gyötri emésztő gond az otthoníevők, a család jövője miatt s ha tudatában van annak, hogy hazájáért, nemzetéért megbizonyított áldozatos kiállását számon tartja állam és társadalom s felgyúl a nemzeti közösség hálája és meg

1mozdul a szociális gondoskodás segítő keze! Nem közömbös dolog ez nemzetünk hősi erőfeszítése, jövője szempontjából! És még egy dologra kívánunk rámutatni!' Nem vitás az, hogy a magyarság jelenlegi önvédelmi küzdelmeiből mindenkinek ki kell vennie a maga részét ott, ahova rendeltetése, sorsa állította. És kötelessége mindenkinek rendeltetése, feladata helyén a legtöbbet, a legjobbat nyújtani a nemzeti közösség szol-* gálatára! S ezek a kötelességek igen különb • böző természetűek! A magyarság egyik része fegyveres küzdelemben áll, a másik része pedig a belső fronton, a magyar föld barázdáin, az ipari üzemekben, műhelyekben, hi-» vatalszobákban stb. dolgozik, fárad. A köte-i íességek teljesítése pedig áldozatokkal jár. És mert különbözők a kötelességek, — külömbözők az áldozatok is, amelyeket a kötew Íességek teljesítése követel. Itt kell rámutató nunk arra, hogy nem minden áldozatért, amelyeket a kötelességek teljesítése követelj időben, munkában, — kívánhatunk külön elismerést s így nem tarthat különleges rnegfbecsűlésre számot az, ha valaki a megélhetésí, sel járó rendszeres, napi kötelességeit hűsé-, gesen, lelkiismeretesen elvégzi. De látunk több és nagyobb áldozatot ott, ahol különleges feladatok megoldása hívja az egyént! Ezen a ma-» gasabb fokon a kötelességteljesítéssel járó" áldozat már sűrű verejtékcsepp, lelket-testet kimerítő, pihenést alig engedő, odaadó munka, de a kötelességteljesítéssel járó legsúlyosabb áldozatok azok, amelyek egészséget, vért, életet követelnek! Ez utóbbi áldozatok azok, amelyek a harcmezők tomboló küzdelmeinek útját jelzik s a föld, a víz, a levegő félelmetes

1, fergeteges harcainak pusztításai, romjai között merednek elénk! Ezek az áldozatok már első sorban tarthatnak igényt különleges hálára, jutalomra, szociális gondoskodásra! Ezek az áldozatok beszélnek, kiáltanak...! Kormányzó Urunk szózata ezekre utalt s ezekért csendült meg! Szűcs Dezső. A magyarság felelőssége. Sokszor hangzott már el, — legutóbb a miniszterelnök ajkáról is, — néhány megjegyzés a magyarság felelősségéről. Nagyon is időszerű ismét és ismét felvetni a kérdést, hogy miért felelős hát a magyar?! Egy bizonyos, éspedig az, hogy nem mi hordtuk az anyagot a pusztulást, nyomort' árasztó világégéshez s nem mi gyújtottuk fel azt a pokoli tüzet, amelynek hatalmas lángja jóformán az egész világot nyaldossa, perzseli. Trianon óta a magyarság ma is vergődik, jajn szava fel-felsír, a béklyók zárai még alig-alig nyíltak fel s így erőforrásaink elégtelenek történelmi hivatásunk betöltéséhez. Avagy ta-< Ián minket terhel a felelősség azért, hogy nem tudjuk eloltani azt a máglyát, amelyet nem mi raktunk, nem mi gyújtottunk fel s amelynek eloltása nem is a mi hivatásunk, sőt nincs is elég erőnk hozzá?! Vagy talán azért vonhatnak felelősségre, mert a világot perzselő tűzvésztől óvjuk magunkat s védekezünk a körülöttünk nyaldosó lángtenger közepette, hogy békés hajlékaink eresze tüzet ne fogjon s így a tűz tovább ne terjedjen?! Vagy a bűnös felelőssége nehezedik ránk azért, mert meg akarjuk menteni a magyar jövő számára azt a földet, ahovta nehéz küzdelmek árán jutottunk s ahol ezer esztendő viharai között is megállottunk?! Vagy a bűnös felelőssége terhel bennünket akkor, amikor csak a puszta életünkért, szabadságunkért harcolunk s meg akarjuk teremteni és le akarjuk rakni jövő fejlődésünk alapjait?! Hát ha mindezekért felelősségre vonásnak van helye, akkor vállaljuk is a felelősséget! De érezzük és vállaljuk a felelősséget még más vonatkozásoki* ban is! \ Felelősek vagyunk s vállaljuk is a felelősséget azért, hogy a nagy erőfeszítések; óráiban ne üres álmodozásban, csodavárás ban, avagy külső segítség utáni áhítozásban merüljön ki életünk, hanem az előttünk álló történelmi feladat súlyához mérten építgessük és erősítgessük a magyar élet bástyáit! Ezt a magyar életet, amelybe valamennyiünk egyéni élete beleszövődik s amely így mindnyájunké, — agyunk minden gondolatával, szívünk minden dobbanásával, minden figyelmünkkel, miniden törekvésünkkel, minden szavunkkal, minden munkánkkal szolgálnunk kell! Ezértaszofgálátért -mindnyájan, — összesen és egyéniként — teljes felelősséggel tartozunk! Tek jes felelősséggel, tekintet nélkül osztályokra, felekezetekre, foglalkozásokra, rangra, pártM politikai szempontokra! Minden magyarnak! át kell éreznie, meg kell értenie az idők pa

J rancsoló szavát, amely a lelkeknek megbonthatatlan összefogását, egyetlen arcvonalon való tömörülését írja elő! A lelkeknek ezzel a teljes rendjével, egységes felsorakozásával — mondotta Kállay miniszterelnök — áll vagy bukik népünk, nemzetünk. Ezért a lelki egy-i ségért a számonkérés idején kicsinynek ési nagynak egyaránt felelnie kell! Ez a lelki egység az egyetlen biztosítéka annak, hogy a körülöttünk immár ijesztő méreteket öltött füst, por és vértengerben, pokoli lángokban nyufgodt fegyelmezettséggel álljunk meg! Féle-^ lem nélkül, elszánt éberséggel álljunk őrt a lángokban álló történelmi időkben s teljes felelősséggel végezzük minden kötelességünk! teljesítését! Csak úgy fogunk baráti jobbra találni, ha kemény elszántsággal magunk felelünk magunkért! Szűcs Dezső. Szikjavítási munka az Alföldön. Az Alföldön lévő nagy szikes területek megjavítására irányuló kezdeményezéseket új lendülethez juttatta a földmívelésügyi minisztérium munkássága, amely a mezőgazdaságfejlesztő törvény által nyújtott állami támogat tásokkal, fokozott ütemben igyekszik ezeket a kisértékű területeket a köz számára fokozottan hasznosítani. A múltban a kisgazdák által is már végzett javítási munkákat — amely árok!-' ból, vagy gödörből kiemelt meszes sárga!-i földnek a szikes területre való ráterítéséből és bedolgozásából áll — a Szegedi m. kir. Talajtani Kísérleti Intézet gépesített üzem keretéiben megoldható munkává alakította át. A javí-t tandó terület közelében a legmegfelelőbb helyen található meszes sárgaföldet kotrógép emeli ki, lánctalpas traktor által vontatetx teherkocsik szállítják a megjavítandó területre és azt ott szétterítés után a szikes földbe traktor által vontatolt tárcsával és ekével be1 keverik. Ez a gépi erővel végzett szikjavítói munka már egy év óta folyik Oyoma és Dévaványa községek határában, eredménye mindenképpen megfelel a várakozásnak. Az eddig hasznot nem hozó szikes földeken szép búza-, árpa- és zabvetések hirdetik a szakszerű alapossággal és nagy áldozattal végzett munka szép sikerét. Ennek hatására a környékbeli kisgazdák egymás után jelentkeznek azzal a kéréssel, hogy a szegedi intézet az ő földjeikre is terjessze ki a szik javító munkát. Sok sikerrel kecsegtetnek azok a kísér-í letek is, amelyek a Beregszász szomszédját igában kitermelt timsókő (alunit) őrölt és pörkölt anyagával folynak az ország több vidékén a meszes (szódás) sziktalajok javítása érdekében, ami eddig s gipszezés útján meglehetős nagy nehézségbe ütközött. Ilyen kísér-i letek folynak a karcagi mezőgazdasági szakiskola gazdaságában, a szegedi talajtani intézet irányítása mellett. A karcagi eredmények! biztatást nyújtanak arra, hogy a timsókő felhasználásával az eddig még csak igen kis terü-i leten megjavított szódás sziktalajokat a jövőben szintén eredményesen lehet a mezőgazda

u dasági termelésnek fokozottan szolgálatába állítani. Ezeket a szik javítási munkálatokat! Karcag, valamint Gyoma és Dévaványa "határában a közelmúltban megtekintette és beha-