Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-07-17 / 29. szám

LAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: | Előfizetés V

4 évre 2-50. Egyes szám ára 20 Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁL. | Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek A kiadóhivatal telefonszáma: 17-58. SZŰCS DEZSŐ. Kiss Tivadar könyvkereskedésében. A kenyér. Nem mondunk' vele újságot, ha kijelentjük!, hogy semminek sincs és nem is volt olyan nagy jelentősége és értéke ebben a világban, mint a kenyérnek. Az emberi jólét, vagy az emberi nyomorúság mindig azon fordult és fordul meg, — nemzetek békessége azon fordult fel, népek csatája azért indult meg, — hogy volt-e, s vanwe éspedig mindenkinek elégséges kenyere. Emberi kultúrák támadtak és pusztultak iel, — a tudomány egyre bámulatosabb halar dást tett, hogy még bámulatosabbakkal halványítsa el az előbbit, — hatalmas kin-i esek halmozódtak fel és lettek semmivé;, (emberi generációk jöttek, építettek városod íkat, falvakat, s jazután egymást követve szálltak a sírokba, s töltötték meg a temető kertéh feet, — élet és hatalom, kultúra és tudomány, kincs, vagyon és nyomorúság jött és pusztult, — egy dolog értéke, hatalma mindig megmaradt, s amíg ember lesz a földön, meg is fog maradni, s ez az egy: a kenyér! A drága magyar kenyeret a nép dalaiba szőtte, példabeszédeinek, közmondásainak töh mege mutatja, mennyire eggyé forrott a kenyérrel! A magyar nyelv sok olyan kifejezést használ (kenyérkereső, kenyéradó, kenyérpusztító stb.), amelyekből nyilvánvaló, hogy amikor kenyérről van szó, nincs különbség a földmíves és a más foglalkozást űző magyar ember között. Valóban, mint mindenütt, úgy ezen a földön is, mely a magyarság szentelt öröksége, — az életnek egyetlen alapja és lehetősége van, s ez a kenyér! A kenyér tehát: élet! De csak akkor, ha tudunk is vele: élni! Megvan a kenyérnek is az tetikája. — S hogy miként élünk vele, meg<mutatja, mennyire vagyunk magyarok, menynyire vagyunk hazafiak, s mennyire vagyunk keresztyének: Isten gyermekei?! Az éliet, s vele minden egyéb: Isten adománya, ajándéka. Leginkább áll pedig ez ma* Igára a kenyérre. A termő föld, az időjárás legtöbbször minden emberi akarattól és erőtől függetlenül befolyásolja a termést. A legré'r gibb időkben a pogányok is vallási szertartás

1sal fogtak az aratáshoz, s annak keretében szegték meg az új kenyeret is. A keresztyének is mindig Istennek adtak, s adnak hálát az új termésért, az új kenyérért. A keresztyén családok lakószobáinak falán a házi áldáfe szavai elsősorban magára a kenyérre vonatkoznak: »Az Isten áldásán függ minden!« Hiszen a magyar ember a kenyeret hívja áldásinak!: Isten áldásának. — S minden keresztyének

1 imádságában, a Mi Atyánk-ban maga az Űr Jézus tanított bennünket a kenyérért imádkozni: »A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma%<. A kenyérrel, ezzel az Isten áldásával csak akkor tudunk igazán élni, ha nemcsak szánk mondja az imádságot, de szívünk is érzi,', lerőnk és munkánk meg is akarja valósítani annak értelmét, hogy t. i. a kenyér Istené, Ő adja, s mindenkinek egyformán akarja adni. A kenyér, amit termelsz, — a kenyér, amit megkeresel, nemcsak a tied! Mindenkié az! Csak akkor élsz vele helyesen, ha ezt megérted. Csak akkor vagy magyar ember, jó hazafi és jó keresztyén, ha közremunkálsz abban, hogy az új termésből, az új kenyérből mindenikinek egyformán jusson. Igen, csak akkor vagyunk magyarok, haza

L fiak és keresztyének, ha együttes közös munkával, összetartással, megértéssel és szeretettel arra törekszünk, azt valósítjuk meg — se mos4 lani időkben fokozottabb odaadással, mint vavalaha, — hogy ezen a magyar földön mindenkinek meg legyen az emberi élete: tápláléka, munkája, s nyugalma. Az egy kenyér egy akaratot, egy célt, s egyetlen munkát követel: ez a magyar haza, s a magyarság boldog jövendője ! Erről susog most a rengő búzatábla, erről beszél a suhintó kasza, ezt mutatja a keresztek hosszú sora, a cséplőgép bugása, a szemek pergése ... így lesz mindebből életet jelentő kenyér: áldás, békesség, jólét, boldogság és új magyar jövő! Dr. Tóth Endre. A Nemzeti Munka-Központ pápai gyűlése. Yitéz Marton Béla országos elnök nagy beszéde. Fogadás a székháznál. A Nemzeti Munka-Központ pápai csoportját mult vasárnap délelőtt látogatta meg vitéz Marton Béla országos elnök. Délelőtt 10 órakor érkezett meg, s ünnepélyes fogadás volt a szervezet Corvin-utcai székházánál. A fofgadás alkalmával Horváth Imre szervező-titkár köszöntötte pár meleg szóval az országos elnököt, majd Őri Piroska két gyönyörű piros székfűcsokrot nyújtott át. A fogadás alkalmával Füredi Döme vezetésével nagy számban ban megjelent cigányzenészek csoportjának hegedűiből felcsendült a Nemzeti Munka-Központ indulója. E felemelő jelenségekben pompás keretet szolgáltatott az a lelkes sereg, amelyben a szervezet különböző csoportja^ — élükön a vezetőkkel — nagy számban jelenték meg. Az országos elnök megtekintette a székház helyiségeit, behatóan érdeklődött a szervezeti ügyek iránt. Majd kíséretének tagjaival átvonult a Levente-Otthonba. A Levente-Otthonban. A nagy teremben lelkes tábor várta az országos elnököt, aki sűrű éljenzések és zúgó taps között vonult fel az elnöki emelvényre, ahol még dr. Rédei Tibor helyi elnök, Gombás Kálmán, a mozgalmi főosztály vezetője, továbbá Horváth Imre szervező-titkár foglaltak helyet. A Nemzeti Munka-Központ híveinek sűrű sorait feszült várakozás töltötte el. Megjelent a gyűlésen nemes Martsa Dániel ezredes, dr. Harasztossy Ernő rendőrkapitány,! Pápa m. város képviseletében dr. Szőllősy Sándor jogügyi tanácsos, Szűcs Dezső, a MÉP h. elnöke, Csépány Béla dohánygyári igazgató stb. — Dr. Rédei elnök szíves szavakkal köszöntötte az országos elnököt és a megjelent vezető személyiségeket, s üdvözölte a NMK tagjait, mint munkás hazaszeretetnek élő köveit. Vitéz Marton Béla beszéde. A beszéd elején köszönetet mondott mind>azoknak, akik megértve az idők szavát, magasra emelték Pápán a NMK zászlaját;, g ezzel bizonyságot tettek arról, hogy pillérei akarunk lenni annak az eszmének, amelyet a NMK képvisel. Utalt arra, hogy a magyar könnyen felejt. Elfelejti a bilincseket, szenve

u déseket, amelyet Trianon rakott reánk; elfelejti azt, hogy azok a most is tartó szenvedések sohasem következtek volna be, ha a nemzet nem lett volna beteg politikailag, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt. A forradalom nyomorba sűlyesztette a nemzetet, a liberális plutokrata rendszer csak hirdette a nemzet felemelését és nem engedte a népi eről< kifejlő'dését. A nagy probléma az volt tehát, hogy mikép alakítsuk át erősebbié, magyarabbá a nemzetet. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar munkásság lelki erejét nem nélkülözheti az ország- és nemzetmentés munkája. Ezért htytam életre — mondotta vitéz Marton — a Nemzeti Munka-Központot. A beszéd főrésze a NMK célkitűzéseivel foglalkozott. Nehéz küzdelmeket kellett vívni — folytatta, — mert különböző ellenséges erőkkel szemben kellett harcolni. Nyolc évi kemény küzdelemben harcolni kellett elsősorban a nemzetközi és zsidó vezetés alatt álló szq^ ciáldemokráciával, amely a marxi gondolaton kon épült fel, s amely elrabolta 1918-ban a magyaar munkásság becsületét, s a magyar munkásságot bűnbakként hagyták itt az elmenekült vezérek. Harcolni kellett előjogokkal, pártérdekekkel, minden olyan erővel szemben, amely létjogokat követel anélkül, hogy kötelességeket teljesítene. Harcolni kellett az ellen, hogy a munkásság külön test ma>radjori a nemzet életében; hisz a dolgozó magyar milliók képezik a nemzet testét. Harcolni, kellett az ellen az egyenlőség ellen, amelyet a szociáldemokrácia hirdetett, s amely valóján ban nincs. Küzdeni kellett azért, hogy a középe osztály belekapcsolódjék a széles népi rétegekbe, hogy onnan új erőket kapjon. Ezért fordultunk a munkássághoz is! Abban a nagy hullámverésben, amely az egész világon zajlik, csak egy erős nemzet állhat meg. A NMK küzd tehát azért, hogy a régi liberális rendszerű állam helyett megteremtsé a szociális rendszerű munka-államot. Ezt az új munka-államot nem erőszakod san, forradalmi úton, de alkotmányos úton lehet és kell (megvalósítani. Rámutat azonban azokra az eredményekre, amelyeket a NMK hozott a munkásság érdekében. Hangsúlyozza azt, hogy a NMK nemcsak

1 a munkásság jogainak a védelmét jelenti, nemcsak bérkérdés, nemcsak megélhetés, hanem annál is sokkal több. Ez a több pedig az, hogy a munkásság a jellemének, a magyar öntudatnak arisztokráciája legyen, s küzdjön minden ellen, ami nem magyar. A NMK nem osztályszervezet, abban

1 nincs osztályharcos szellem, mert elvi állásM pontja az, hogy egyik osztály sem uralkod'-< hátik a másik felett, hanem uralkodó maga a nemzet. Az új munka-állam, amelyet életre akaf runk hívni — mondotta — sajátosan magyar testületi gondolatot képvisel. Nem pártpolitikai szervezet, hanem egységes nemzeti szervezet, amelyben nemzetpolitikai, gazdasági és társadalmi síkon mindenki összeforr. A liberális világban az egyéni szempont és érdek állott előtérben a nemzeti közösség rovására. Ezt használták ki lelkiismeretlen elemek, s a szabadság nevében folyt a nemzetpusztítás. Nem az értékesebbé volt a szabadság, hanem az erősebbé. Az új munka-állam jelenti, a munká megÉ becsülését; a tőke és munka ellentétének kiküszöbölését. A munka-államban a tőke is csak eszköz, amely a tulajdonost és a közösséget egyaránt szolgálja. Egy olyan nemzeti munkakamara felállítására van szükség, amelyében munkaadók és munkavállalók élik életüket úgy, hogy erősen fogják egymás kezét. A nemzeti társadalom testületekbe tömörül és ezek alkotják a nemzeti szervezetet. Nem á sokféle egyesületben, de ezekben a testületi) szervezetekben kell nevelni a nemzeti társadalmat. E testületi szervezetek élére á" legértékesebbeknek kell jönni, de nem a leghangosabb baknak. Mindegyik testület maga választja ki a legértékesebbeket, s az egyéni és testületi felelősség megteremtésével elérjük' azt, hogy az új munka-államban mindenki felelős! Beszéde végén kiemelte a következőket: A NMK egyedül és kizárólag a magyar mun-