Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-12-25 / 52. szám

¥ PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősé g: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V

4 évre 3'60. Egyes szám ára 30 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Karácsony.. • Irta: Győry Elemér ref. püspök. Karácsony napján megszólal mindenütt'a békesség és szeretet harangja, hogy tempn lomba hívhassa a megfáradt, agyonzaklatott, ezer teher alatt roskadozó, békesség után vágyódó embert. Nem tudom, hogy karácsony-' kor a harangszó más-e, vagy mi emberek vagyunk mások? De karácsonykor úgy érezzük, hogy a harang melegebben szól, ellenálln hatatlanul hívogat. Kondulására megmozdul az ember szíve. Alighanem mi vagyunk maisok. Karácsonykor nemcsak a templomokban, de családi otthonokban is énekszó hangzik: »Krisztus Urunknak áldott születésén«. Szeretnénk jobbak lenni, mint máskor, szeret* nénk megbocsátani az ellenünk vétőknek, jóvá tenni mindent, amivel valakinek báaiatot okoztunk. Elővesszük Bibliánkat és olvassuk belőle az ismerős karácsonyi történetet: »VaIának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éj'-* szakán...« A karácsonyi ének és a karácsonyi Ige, mint bársonyos angyalkéz megsimogatja az ember szívét. Elsimulnak gondterheltek hom>lokán a redők, eloszlanak mély gyászba me-< rült lelkek felett a bánat fellegei, a haragosok! is megbékélnek, s mintha megzendülne a nagy mindenség, «az angyali karokkal az Istent dicsérik: dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat. Áldassék Isten a magasságban, nékünk Megváltót adott. Boldogok és boldog* talanok, örvendezők és gyászban járók, gazdagok és szegények, gyermekek és öregek, munkások és harcoló katonák egy szívveli lélekkel borulnak le a jászolbölcső mellett: üdvözlégy Istennek szent Fia, szenvedők édesn testvére, szomorkodók áldott vigasztalója. Üdvözlégy, minden becsületes munkának és ön-i feláldozó hősnek, hervadhatalan koszorúval; megkoronázója, világ fejedelme, királyok királya! Tied a dicsőség földön és mennyen! Álom ez, vagy valóság? Milyen jó lenne, ha mindig karácsony lenne! Milyen jó lenne, ha úgy ünnepelhetnénk, hogy szerteszéjjel az egész világon, csak az angyali szó volna hali-i ható és Krisztus nevét áldva venné ajakára minden ember! Milyen jó lenne, mint régen békességben, édességgel megrakott karácsonyfa körül letelepedni és karácsonyi éneket énekelni. Óh! de most! Óh! de így? Hány romihalmazzá vált templom van, hány feldúlt családi otthonban némult el a karácsonyi ének? Mintha a világ meg akarná cáfolni kétezer esztendő minden keresztyén alkotását, kultúráiját — olyan rettenetes gyűlölet tombol a háborúskodó nemzetek között. Nem tudja az em!beriség, hogy saját sírját ássa és Isten ítéletét hívja ki maga ellen! Ami most történik a keresztyén nemzetek között, az megcsúfolása az evangéliumnak. Túlharsogja a mennyei seregek sokaságának karácsonyi énekét az ember tragédiájának kardala: ah! sírjatok testvérij környékét; győz a hazugság, a föld elveszettí. S minden szomorú valóság és bántó jelenség

1 ellenére, a mennyei seregek éneke zeng tovább. Ha az egész világ ellene mond is, ha a szeretet ünnepén a gyűlölet hullámai az egekig csapkodnak is, ha az egész világ láng% tengerré, vagy romhalmazzá válik is, s a békesség galambja nem talál a tűzben és a romok között helyet, hova leszállhasson és bizton meghúzhatná magát, akkor is zeng az angyali ének örömről, békességről, szeretetről és megújulásról. Talán elvész hangja a rettenetes robbanások morajában, azért az ének zeng és bejárja az egész világot. Semmi sem változtat azon u tényen, hogy Isten fia eljött a bűnös világra és Krisztus által van békességünk, meg tartatásunk és örök üdvösségünk. Most érezzük különösen a karácsonyi evangélium megtartó, erősítő, vigasztaló erejét. Krisztus tesz erőssé, a háborúságban türővé, a szenvedések között kitartóvá, a reménységében örvendezővé és a halálon is diadalmassá. Mi, akik hiszünk az Ö csodatevő erejében, háborgó tengereket és népeket lecsillapító hatalmában, ezekben a szörnyű időkben is békességet találunk Krisztusban. Talán éppen ilyen időkre ígérte: békességet adok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom én néktek, mint a világ adja. Meg vagyunk győződve arról is, hogy a világnak csak Krisztus adhat békességet Hiába verné pocsékká egyik hadakozó fél a másikat, vagy irtaná ki a Legyőzött nép utolsó fiát is — nem lenne békesség a földön Krisztus né. kai! Nincs békességük a hitetleneknek! Viszont a Benne hívőknek bizonyosságot ad arról, hogy egyetlen hajszál sem hullhat le fejünkről Isten tudta és akarata nélkül. Mindenekfelett mondja boldognak a békességszerzőket. Most is jön, hogy hozza a lelkeknek ezt a békességet, bizonyosságot, szeretetet és erőt. Fogadd juk hát hittel. Tőle tanuljunk megelégedni azzal, amelyekkel rendelkezünk. Tudjunk szűkölködni, lemondani, jó szívvel áldozni a nálunk nehezebb helyzetben levő testvéreinkért, különösen érettünk harcoló honvédeinkért, sebesült vitézeinkért, hőseink árván maradt családjáért és a két lelki édesanyáért, az anyaszentegyházért és a hazáért. Hogy karácsony ne álom legyen, hanem valóság, imádkozzunk megszűnés nélkül, buzgón: jöjjön el a Te országod és töltse be uralkodásod óh! mi királyunk e földet. Hozd el mihozzánk temágaddal az isteni békességet; bűnös lelkünk.^ nek irgalmaddal nyújts bíztatást, reménységet, hogy bús háborúnk, amely régtől fogva szaggat és tép, ne kezdődjék elől meg elől, hanem hallgasson iel végkép. KARÁCSOYI FOHÁSZ. Minden karácsonykor újra megszületik, hogy örökké éljen — Pedig rossz emberek Golgotára vetik, hogy halált ne féljen, Dicső feltámadás mennybemenetellel fényét reá veti, Mennyei szent Atyja örök szeretettel jobbjára ülteti. Most is megszületett e vérzivatarban, hogy valóra váljon. Lágy anyai szívben, erős férfi karban otthonra találjon. Zárjuk a szívünkbe, öleljük magunkhoz, nyújtsunk néki kezet — Ő vezet el minket majd az igaz úthoz, mely a mennybe vezet. Betlehemi csillag sugárontó fénnyel ragyogd be a földet, Oszoljon körültünk az a sötét éjjel, mely velünk gyászt öltét. Az emberek arcán fényesítsd ki újra az Istennek képét, Vívják ki a szívek egymáshoz simulva a megváltó békét. jákfai Gömbös Sándorné, A béke ünnepén. Irta: Dr. Ónody Dezső. A körülöttünk zajló világégés lángjai mind magasabbra csapódnak. A technika pokoli fegyvereinek zajába világnézeti jelszavak vegyülnek. A világ valamennyi gazdasági erőforrása mozgósítva van ebben a gigászi küzdelemben. Társadalmi osztályok nyugtalanul keresik a helyüket és a bizonytalanság sötét homályja üli meg az emberi lelkeket. Ebben a nagy zűrzavarban talán kissé szokatlan is, ha mi mégis beszélünk a béke ünnepéről. Az első karácsony előtt is, — az akkori viszonyokhoz mérten, — éppen olyan zavaros volt a világ képe, mint ma. Az isteni Kisded éppen azért jött el, hogy békét és rendet teremtsen és a gyűlölet világát a szeretet hatalmával győzze le. A pogány római birodalom óriási épületét alapjaiban rendítette meg és átalakította a világot. A bethlehemi mezőket új, addig soha nem hallott szózat zengte be: »Dícsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!« A karácsony a béke ünnepe. De nekünk magyaroknak mégis már régen nincs igazi karácsonyunk, lelki békénk és megelégedette ségünk. 1914-ben szakadt ránk először a világháború, amely négy fekete karácsonyt jelentett. Utána is hiába vágyakoztunk a béke nyugalmára, mert nemzetünket szétszakították, országunkat megcsonkították. Majd multak az évek, az igazságtalan béke újabb háborút eredményezett és T939-ben ismét eldördültek a fegyverek. Bár az isteni Gondviselés még* mindig kegyes hozzánk. Míg körülöttünk lán*gokban áll a világ és bombák robbannak, az emberiség évszázados alkotásai semmisülnek! meg, — addig itt nálunk még aránylagos nvtigalom honol, s csendben ünnepelhetjük a magyar karácsonyt. Mindezt a jó Isten után Kormányzó Urunk bölcs államvezetésének és fajtánk töretlen életerejének köszönhetjük. A béke ünnepén szükségünk van arra, hogy a bethlehemi csillag fénye vakító ízzással világítson bele minden magyar szívébe. Rázza fel a lelkeket és világosítsa meg aZ elménket. Ébrendjünk rá végre arra, hogy ma nincs helye a széthúzó gyűlölködésnek, az egymás elleni áskálódásnak. A kis egyéni ambíciókat alá kell rendelnünk a nemzet egyetemes érdekeinek. Ma nem lehet ellentét magyar és magyar között! Mindenkit el kell tölteni a felelősség érzetének, hogy a nemzet hírnevét szenny el ne homályosítsa. Meg kell őrizni népünk legtisztább erkölcsi hagyományait, a nemes magyar szellemet, az igazság és jog tiszteletét. Ezek a nemzet igazi szentségei, melyeket nem engedhetünk az áradat prédájául. És ha az egyéni és pártérdeket alárendelj jük a magyarság legszentebb érdekeinek, akikor átvészeljük ezt a válságos időszakot is. Ha azonban a vihar jelőszele felszabadítaná öngyilkos ösztöneinket, amitől mentsen meg a magyarok Istene, akkor el kefi készülni rá, hogy a történelemi balsors végig gázol az országon. Amióta az isteni Kisded megszületett és a saját élete árán megváltotta az emberiséget, — elhintette az emberi szívekbe a krisztusi béke iránti örök vágyakozást. Ehhez a békéhez azonban jóakaratú emberekre van szükt ség. Dolgozhatnak a béke megszerzésén az államférfiak és a .hadvezére^, ha sikerül is azt egyideig megszervezni, nem lehet addig igazi és tartós béke, míg az emberek lelke nem lesz karácsonyi és krisztusi szereteten fel* épülő békével telített. A ^lág békétlenséglére