Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-04-04 / 14. szám

2 •mamBB Minőségben és ízlésben Kopstein-butor vezet. Kedvező fizetési feltételek 1 Fő-tér 14. * Mindenki söpörjön a maga háza előtt Vagy pedig, hogy söpörjön mindenki a maga háza előtt, ez egyre megy. A fő, hogy söpörjön — seperjen, de csakis a maga háza előtt. Ez a lényeg és ma — időszerű. Nem pedig a szomszédban, jobbról és balról, »vizavé« meg hátul. Nem. íCsak a maga háza előtt. És talán benn a lakásban. A konyha és szobában. Van ott is mit,... hiszen mindenütt akad egy kis szenny, por, miegy­más. — Talán értjük egymást? Szóval törődjünk egy kissé többet önma­gunkkal. Nem mondom, — ha valakin jóindulatú­lag segítünk, ha tudunk lemondani egy és más apróságokról valakiért, ha készek vagyunk ál­dozatot is hozni jó szívvel, ez — ma a köteles­ségünk — szép és dicséretre méltó. Azonban mily közönséges és lealacso­nyító, mily lelki szegénységet tanúsít az, ami­kor mások kis hibáit, apró, — észrevétlen bot­lásait teregetjük. Amikor valakinek a magán­életében vájkálunk kéjes élvezettel és azon csemegézünk. Amikor a félfüllel hallott dol­gokat »jóakaratulag« továbbadjuk, — fantá­ziánk torz színezésével aláfestve. Amikor nem ftudjuk a balga fecsegőt rendre utasítani, vagy egyszerűen odavágni: Nem érdekel! Egy asszony kosarában ruhát vitt a fo­lyóra. Útközben találkozik a Rozi nénivel. — Hová, szomszéd asszony? A folyóra. — Mosni? — Mosni. Elváltak. Rozi néni találkozik Örzse nénivel. — Hová mégy Rozi? — A városba. — Kaszásnét nem láttad? — Kiment a folyóra. — A folvóra? — Oda." — Egyedül? — Úgy. • _ — Minek? — riad meg Örzse néne és már fut is a botoshoz. A fűszeresnek elbeszéli, hogy mit hallott az imént, hogy hát a Ka­szíásné a folyónak ment. Ügy mondja, hogy mások is hallják. Felkapja a hírt a pletyka szele és hordja szerte széjjel: — »Kaszásné neki ment a folyónak«. — »Hallotta? Ka­szásné megölte magát.« — »Hallod-e, Ka­szásné öngyilkos lett.« »Kicsoda?« —• »A csonka Pál felesége.« »Jesszusom! A folyóba ölte magát?« — »Persze az ura...« — »Sze­gény asszony.« — »Kaszásnét kihúzták <a vizbű.« — »Millen szép így hótan is.« — »Kaszásnét temetik?« — Kavarog a' szél, a hír megy tovább. Kaszásné meg nagy nyugodtan mossa a ruháját. Nem is sejti mi történt, hogy így kikezdték. Amint mossa kacatját belehajolva a vízbe, ahogy a partra nyul a szappanért, — látja, vagy húszan is rohannak feléje. — Meg­vesztek ezek? — gondolja. — Azok meg, lahogy oda érnek, megtorpannak. Lihegve, — ijedt csodálkozással bámulják az asszonyt, amint ott áll előttük nekigyürkőzve, egészsé­gesen. Egyik kezében gyerekruha, a másikban a szappan. Nem értik a dolgot. Ügy lesnek 1 * Szives készséggel helyt adunk e' sok igazságot tartalmazó, élénken és színesen megírt novellisztikus cikknek annyival is inkább, mert társadalmi erkölcsöket javítani kész mondanivalói nagyon is közérdekűek. Szerk. egymásra, mint örült a bolondra. Kaszásné sem tud eligazodni rajtuk. Úgy nézik, mintha cirkuszban volnának. Fáradt közönnyel ejti a gyepre a szappant, visszahajlik a vízre. Azok meg egy kis haraggal a szemükben, — tán azért, hogy a szörnyű érdekességtől így el­estek — rosszul rejtett szégyenkezéssel elsom­forognak. Hát így volt. — Nem történt semmi és mégis... A tanulság ebből?: Nem kell mind­járt rosszra gondolni. Nem kell mindenből hű-hót csinálni. — Nem bizony. Azért, mert a Márika a Jóskával együtt isétál, még nem lesz abból esküvő. Azért, hogy nem lehet T>előle házasság, még nem romlott az a lány. A naccsága, hogy az este jól beevett, egész éjjel fájt a gyomra, reggel meg a kórházba kerül, még nem lett öngyil­kos. — Sajnos? Pista meg, hogy jól felöntött a garatra, oszt azt kajabálja, hogy »Hej dje el­íaúzatom halkan, csendben, hogy ebbe a...«, hát azért ő nem lett életunt és akár tetszik, akár bánják, nem lőtte főbe magát, legfel­jebb ráborult a járda-kőre és ezért hord géz­turbánt. A Kati, hogy az ablak »puccolás« közben lelbámul és félrelép a párkányon, le­zuhan a »placra« és kitöri a lábát,... nem kell mindjárt szerelmi bánatra gondolni. — Nem bizony. Egyáltalán nem szükséges ily értelemben semmire sem gondolni, azt mindjárt szétkür­tölni, össze-vissza beszélni. Nem, nem, nem! Törődjünk inkább a magunk bajával. A köz­vetlen környezetünk — a családunk sorsával és $e avatkozzunk be hívatlanul a mások dolgába. — »Söpörjön mindenki a maga háza előtt.« Lassányi. Betegek gyakran székrekedésben is szoktak szenvedni. Ilyenkor gondoskodni keU Oarmoi hashajtóval á Jó emésztisról. Betegségben szükséges a A közönség köréből. (E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk.) Nyilatkozat, >yPápa és Vidéke« márc. 29. számának címoldalán »Példátlanul álló durva támadás egy Perutz-gyári munkásjátékos részérők cím­mel cikk jelent meg. E cikkben annak írója egyesületünk múltját úgy állítja be, mintha az káros szellemével mételyezte volna a nemzet­védelmet. Jelenlegi vezetőségéről pedig felté­telezi, hogy a Váci Reménység vallásos és hazafias szelleme annak nem tetszene, |to­vábbá, hogy vallásellenes elvekre oktatja egy játékosát. Egyesületünk évek óta változatlan veze­tősége fáradságot és áldozatot nem kímélve, a lehető legnagyobb ügybuzgalommal mindig lázon van, hogy a nemzetnevelés szempont­jából nagyfontosságú feladatának, legjobb tu­dása szerint eleget tegyen, amit az elért ered­mények igazolnak. Egyesületünk minden tagja ugyanolyan polgára városunknak, miijt a város többi la­kója. Ennek ellenére állandóan gáncsolják működésünket és elismerés helyett minden alkalmat felhasználva különbséget keresnek és igyekeznek kimutatni köztünk és mások kö­zött. Hivatkozunk kultuszminiszterünk Bala­tonkenesén elhangzott szavaira: »Aki magyar és magyar között ellentétet támaszt, a nem­zet testét bomlaszt ja«. Ebben a szellemben sikerült a város másik egyesületével — az általunk régen óhajtott — teljes összhangot megvalósítani. Ezt a megértést egyesületünk legnagyobb odaadással ápolja. A fent jelzett cikk szerint egyik játéko­sunk megsértette a Váci Reménység elnökét. Hogy ez megtörtént-e, azt a független magyar bíróság fogja eldönteni. Csupán arra akarunk rámutatni, hogy egyesületünk több vezetőségi tagja a szóbanforgó mérkőzés befejezéséig azon jelen volt, a Reménység vezetőségétől a legudvariasabban elbúcsúzott, mégis csak az újságból szerzett tudomást a dologról. Arneny­nyiben a Váci Reménység elnökségét sérelem érte volna, úgy a búcsúzáskor már kötelesség­ből is jelentette volna Vezetőségünknek. A mérkőzés játékvezetője semmit sem hallott az állítólag elhangzott sértésékből, mert kü­lönben élt volna a szabályokban megállapított megtorló intézkedések jogával. Ettől elte­kintve, amennyiben a cikkíró egyesületünk vezetőségével — mint azt cikkében "hangoz­tatja — az együttműködést ápolná, föltétlenül módot talált volna az ügy elintézésére. Tekintettel arra, hogy egyesületünket ért gáncsok nemcsak annak tagjaira, hanem vá­rosunk és az egész nemzet ügyére vannak ká­ros hatással, kérünk mindenkit, segítsen ne­'künk a szebb jövő érdekében kiküszöbölni az ellentéteket és elérni azt, hogy munkásjátékös, Perutzgyári játékos, stb.-ek helyett egyforma mértékkel mért, egyformán kezelt Perutz SC stb. játékosról — magyarságunkhoz méltó' ki­fejezésekkel — beszéljünk és az ellentétszítás minden szikráját kioltsuk. Perutz Sport Club vezetősége. CSALÁDI PERPATVAR előidézője a gyakori harisnya­számla. Flortalpu selyemharis­nyáink igen soká tartanak. Velük sokat megtakarít. HŐFLE KESZTYŰS ÚJDONSÁGOK. — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. A héten az Irgalmasrend gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot április 6—12-ig. • — T. előfizetőinknek, hirdetőinknek és lapunk minden olvasójának boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. — Húsvéti istentiszteletek. A r. kath. templomban ünnep első napján a szentmisét és a szentbeszédet Németh József apátplébános mondja; ünnep másnapján ugyancsak ő miséz, a szentbeszédet pedig Ther József káplán tartja. — A ref. templomban a húsvéti isten­tiszteleten a szent szolgálatot Ólé Sándor lelkész-, a másnapi istentiszteleten dr. Tóth Endre theol. tanár végzi. — Az evang. templomban ünnep első napján Bárány László hitoktató-lelkész, másnapján Németh Zoltán s.-lelkész prédikál. — Antal István az Erdélyi Párt gyűlésein. Az Erdélyi Párt mult.vasárnap, március hó 29-én Szatmárnémetiben és Kolozsváron igen ­látogatott választmányi ülést tartott. Mindkét gyűlésen Antal államtitkár tartott előadást az Erdélyi Párt felkérésére. Előadásában vázolta a MÉP kialakulásának, küzdelmeinek, munkás­ságának fontosabb részleteit s különösen éle­sen domborította ki a MÉP életének azt a második korszakát, amelynek elindítása és egész tartalmi iránya Gömbös Gyula nevéhez fűződik. Foglalkozott előadásában az összes időszerű politikai kérdésekkel, s rámutatott a magyar népi politika gyakorlati megvalósítá­sának szükségességére. Nagyon megkapó volt előadásának az a része, amelyben az erdélyi géniuszról szólott. Képviselőnknek mindkét gyűlésen osztatlan elismerésben volt része. — Címadományozás. A Magy. Kir. Ál­lamvasutak Igazgatóságának elnöke Ecser Jó­zsef ny. máv. főintézőnek a felügyelői címet adományozta. Hosszú és érdemes vasúti szol­gálata mellett külön kiemeli az elnöki okmány Ecsernek a vasúti távírda szolgálatában ere­deti találmánya folytán szerzett érdemeit. Ecser József felügyelő, aki Vaszar állomás főnöke volt igen hosszú ideig s két évi pápai szolgálat után ment nyugdíjba és városunkban telepedett le, mint ifjúsági regényíró is is­mertté tette nevét és lélektani írásaival is méltó feltűnést keltett. . '' _ . , i

Next

/
Oldalképek
Tartalom