Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-02-21 / 8. szám

rnek nem sok jót tapasztalván, szomorú emlékekkel telik meg a lelke, s ezek az emlékek elkísérik az életbe, a társadalomba, amelynek gyakran ellenségévé lesz, azt okolván szomorú sorsáért, örökké borús napjaiért. Többször rosz és kevesebbszer jó családi nevelés« helyett én sokkal jobbnak, célravezetőbbnek tartanám az »intézeti nevelés«-t. Igy is, úgy is az államnak feladata ezeknek a szerencsétlen, kitaszított gyermekeknek a megmentése; az áldozatot is neki kell meghoznia, hogy a társadalomnak hasznos tagjaivá felnövelhetők legyenek. A pénzt, amit most szétszórtan, a nevelőcsaládok ezreinek és ezreinek kifizet, koncentrálhatná, nevelő intézeteket állíthatna és tarthatna fenn, amelyekben az apátlan, anyátlan, kitaszított gyermekeket összegyüjthetné, olyan nevelők gondjaira bizván őket, akik elhivatást éreznének magukban arra, hogy ezeket az apró emberpalántákat szerető szivük melegével nevelnék a magyar társadalom és haza hasznos tagjaivá. Természetesen iskolával kellene összekötni ezeket a nevelőintézeteket, ahol a gyermekekkel naponként foglalkozva, a tanítók megismerhetnék szellemi és testi fejlettségüket, s azoknak megfelelő pályákra készíthetnék elő őket. Ilyen neveléssel, ilyen oktatással kifejlődnék a gyermeki lelkekben a bennük szunynyadó tehetség, s tisztes jövőt kiküzdvén maguknak, áldva emlegetnék megmentőjüket, a magyar államot, amelyhez a hála érzelmével ragaszkodnának életük végéig. A kis Balogh Laci tragikus halála ezeket a gondolatokat ébresztette bennem; bárcsak valamicskével előbbre vihetném velük a gyermekvédelem fontos ügvét. Nánik Pál. ' A világhírű nemeshanyi csipke. Amióta felfedezték a világhírű nemesliarjvi csipkét nemcsak Dunántúlon, hanem az egész országban, annak feltalálójáról, a fiatal magyar őstehetségről beszélnek az emberek. Tóth Mariskának hívják a világhírű brüsszeli csipkével vetekedő magyar csipke feltalálóját, aki Devecser szomszédságában, csendes kis zalamegyei falujában el, dolgozik. Sok sikert, dicsőséget szerzett már a magyar névnek a nemeshanyi csipke, amely a párisi világkiállításon a kényes zsűrit is elismerésre !< észtette. Devecserben alkalmam volt beszélni Tóth Mariskával, aki elmondotta, hogy kicsoda ő és hogyan találta fel a világhírűvé vált magyar csipkét. Nemeshanyban születtem, ebben a színtiszta magyar faluban — kezdé elbeszélését. Édesapám meg nagyapám is itt volt kovácsmester. Talán nekik köszönhetem, hogy belém nevelték a szorgalmat, s látva, hogy varrni szeretek, ha egy gomb leszakadt a ruhájukról, mindig velem varratták fel. Van egypár darab egykoronásom, tőlük kaptam munkadíj fejében. Ezek a legkedvesebb emlékeim. Édesanyám molnárnak a leánya volt. .Még a dédnagyanyám is épúgy szeretett kézimunkázni, mint édesanyám, mert őneki ma is főgyönyörűsége a kézimunka. Már négy éves koromban próbálgattam a varrást és leginkább horgolni szerettem volna, de édesanyám félve, hogy kiszúrom a szemem, nem adott a kezembe tűt. Ám lopva varrótűt szereztem' és az ő horgolásai után elkezdtem varrni és nagy örömmel mutattam édesanyámnak, hogy én varrótűvel is tudok horgolni. A néném egyszer felhívott Pestre, ott látttam, amint egy nő kartonpapiron dolgozik. Gondoltam, otthon megpróbálom az én varrótűhorgolásommal és nagy örömömre sikerült. Nagyon szerettem volna az iparművészeti iskolába járni, de nem volt hozzá kellő iskolai végzettségem. Ha időm engedte, mindig csipkét varrtam, de nem gondoltam, hogy én ezt el is tudom adni. Egyszer felmentem Pestre, áruházaknál ajánlottam csipkémet. Sokan azt mondták, ha virágos volna, akkor jobb volna. Erre én otthon előbb rajzot készítettem es azt elküldtem. Azt válaszolták, hogy csináljam meg a csipkét. Amikor elküldtem a kész csipkét, azt írták, hogy a csipke szebb, mint a rajz. Azóta csinálok nemcsak »pókos«, — mert így hívják a kis köralakokból édesanyám horgolásai után összeállított csipkét, — hanem »virágos« csipkét is. Megismerkedtem Pesten Rónai Emmy híres festőművésznővel, aki ajánló sorokat írt ,az Iparművészeti Főiskolába, ahol azt mondták neki, hogy ezt a csipkét itt nem tanulhatja, mert egyéni munkája, de ne is tanuljon mástól, hanem őrizze meg munkája egyéniségét. Több kitüntetést nyertem a Faluszövetségen, csipkéim megjelentek a párisi világkiállításon is és azokat »Diplome d'Honneur«-rel tüntették ki. Munkámat az Iparművészeti Társulat vitte ki Párisba. Az iparügyi minisztérium támogatásával már kétszer rendeztem tanfolyamot. Kaptam állami segélyt is, hogy az általam kitanított lányokat tudjam fizetni, mert szükségem volt munkaerőre. Boldoggá tesz a tudat,' hogy nagy népszerűségnek örvend már a világhírűvé vált nemeshanyi csipke, mely törvényesen védve van. Hála a jó Istennek és azoknak a jó pártfogóimnak, akik felismerték munkám értékét. Matics József. Betegek gyakran székrekedésben is szoktak szenvedni. Ilyenkor gondoskodni keli Darirtol hashajtóval a jó emésztésrőt. Betegségben szükséges a A SZOMORÚ ÖZVEGY. Egyedül van, aki hűen Mellette van, ez a Bánat, Ő teríti meg az asztalt % És ő veti meg az ágyat, De az álmát elrabolja. Vele alszik, vele ébred, Ebédel és vacsorázik, Mindenhova elkíséri, Ő az, aki nem hiányzik . . . De hűséges is a bánat! Pedig, hogy megválna tőle! De nincs, aki elriassza, Nem korbáccsal; fia, lánya, A család, ha együtt volna, Nem férne el itt a Bánat. A jó férj a temetőben, Gyermekei tőle távol, Nincs ki mondja: édesanyám Mind elszéledtek a háztól, Csak a bánat maradt vele. Jöjjetek meg gyermekei, Ne eméssze meg a bánat, Vegyétek le a keresztjét, Szeresd fiú az anyádat, Az Isten is megáld érte. Ő tégedet nem hagyott el, Beteg voltál? Mennyit ápolt, Virrasztott az ágyad felett Jó apáddal, aki már holt! Mért hagytad el az anyádat? Mért hagytad el az anyádat? Te elmentél, jött a Bánat, Tenéked kell hazajönni, S anyád boldog lesz meglátod, Akkor te is boldog leszel. Budapest, 1942. Györffy Sándor. Fényképezzen... Felvételeit szakszerűen kidolgozza KOVÁCS IMRE vizsgázott látszerész- és fényképészmester FOTO-OPTIK

A 3 lfabo rato ri urna Pápa, Kossuth Lajos utca 21. Ügyeljen a cimre Príma márkás fényképezőgépek, filmek, lemezek, papirok állandóan raktáron. ÚJDONSÁGOK. — Pápai küldöttség az igazságügyminiszternél. A legutóbbi városi közgyűlés a járásbírósági palota ügyében úgy határozott, hogy küldöttség menjen az igazságügyminiszterhez, s élőszóval kérje fel őt, hogy járuljon hozzá, miszerint a járásbíróság új palotája a régi helyén, a Fő-utcán épüljön fel. A küldöttség tagjainak egyrésze vasárnap délután utazott el, másrésze pedig a hétfő hajnali vonattal szándékozott elutazni, ezek azonban a hóvihar folytán beállott közlekedési akadályok miatt itthonrekedtek. A csonka küldöttséget, amely Hamuth János polgármesterből, dr. Fónyi Jenő, dr. Huszár István, dr. Sulyok Dezső városi képviselőkből és Szabadhegy Elemér földbirtokos, Czipott Rezső körjegyző, járási mezőgazdasági bizottsági tagokból, valamint a csatlakozott Bácsi Sándor evangélikus lelkészből állott, dr. Antal István államtitkár, városunk országgyűlési képviselője hétfőn délelőtt 10 órakor vezette dr. Radocsay László igazságügyminiszter elé, akihez elsőnek Hamuth János polgármester, majd pedig a járás nevében Szabadhegy Elemér szólott, megmagyarázván, miért kívánatos az új járásbirósági palotának a régi helyén való felépítése. Dr. Sulyok Dezső és dr. Huszár István új szempontokra mutattak rá, melyek megerősítik a közóhajt a fő-utcai építkezés mellett. A miniszter meghallgatván az előadottakat, kijelentette, hogy a hangoztatott új szempontokra való tekintettel állásfoglalását revízió alá veszi, szakreferenst fog kiküldeni Pápára, s annak meghallgatása után fog az építkezés ügyében tárgyilagosan dönteni. A küldöttség azzal a benyomással távozott haza, hogy remélhetjük, miszerint a járásbíróság új palotája mégis csak megillető helyén, a Főutcán fog felépülni. — A Jókai-kör közgyűlése. A Jókai-kör, alapszabályainak megfelelően, f. hó 15-én délelőtt megtartotta évi rendes közgyűlését. Medgyasszay Vincze elnöki megnyitója után dr. Horváth Endre terjesztette elő gondosan készített főtitkári jelentését a kör mult évi működéséről, a kör tagjainak és vendégeinek szerepléséről. Utána Marczélly Kornél pénztáros mutatta be a számvizsgálók által átnézett és jóváhagyott pénztárosi jelentését, melyből kitűnt, hogy a kör mult évi bevétele 1275'35 P, míg kiadása 670-69 P volt. Pénztári maradvány tehát 604 66 P. Ezután a f. évi költségelőirányzatot mutatta be, melyet a közgyűlés jóváhagyott. — A második téli vihar. Vasárnap este ismét hóvihar tombolt városunk fölött és annak környékén. Az orkánszerű szélben óráról-órára egyre nagyobb arányokat öltött a vihar, úgyhogy reggelre teljesen megszűnt mindenfelé a közlekedés, a vasúton épúgy, mint az országúton. Vasárnap este a pápai állomásról kiinduló vonatoknak vissza kellett jönniök, az úton haladókat pedig leállította a tomboló vihar, amely leküzdhetetlen akadályokat gördített a forgalom sima lebonyolítása elé. A Szombathely és Budapest közötti személyvonat elakadt. Úgy hogy a Pápán rekedt utasoknak itt kellett a váróteremben vesztegelniük, míg tovább utazhattak. Az országúton úgyszólván teljesen megállt a forgalom, s mostanában egyik faluból a másikba, akár gyalog, akár kocsival vagy szánnal alig lehet menni. Magas hóhegyek képződtek különösen azokon a helyeken, ahol mélyedések, völgyek vannak és jóidőbe kerül, amíg ezeket az akadályokat az útból elhárítják. Emberemlékezet óta nem volt ilyen tartós tél, még az 1929. évi sem volt ilyen kritikus, mert akkor a nagy hóviharok után hamarosan jobb idő következett. — Alszámvevőt választ a város. A város képviselőtestülete nemrégen Vér Gyula városi számtiszt állását alszámvevői állássá szervezte át. Jóváhagyás végett a közgyűlési döntést felküldték a megyei kisgyüléshez, majd a belügyminiszterhez. Utóbbi helyről most érkezett le a miniszter döntése, mely szerint az alszámvevői állást pályázat útján kell betölteni. A kiváló adótisztviselő előmenetelét választás útján biztosítják. Egyhangú választásra van kilátás, melyet a jövő hónap elején tartanak meg; az alispán elnöklete alatt.