Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-12-26 / 52. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám Előfizetes V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda Karácsonyi gondolatok. Karácsony a Megváltó születésének, a szeretetnek ünnepe. Azon a gyönyörű, csilla­gos első karácsonyi éjszakán s azóta is állan-i dóan, az örök szeretet kinyújtotta és kif­nyújtja kezét a vergődő emberiség felé, hogy felemelje az elesetteket, vezesse a botorkáló­kat, bekötözze a megsebzett szíveket s meg­gyógyítsa a betegeket. Ennek az isteni sze-i retetnek teljessége jelent meg azon az első karácsonyi éjszakán született Jézusban, aki azért küldetett erre ,a világra, hogy halálával is bizonyságot tegyen az örök Szeretetről. Ez a mindhalálig való szeretet ihlette meg az emberiséget s ezért lett a karácsony a szeret­tetnek olyan bensőséges ünnepévé, amely­hez a gyermekkornak, családi életnek sok-sok meghitt, kedves emléke s számos vidéknek annyi, felemelően szép népies szokása fü-í ződik. Nincs a keresztyén világnak még egy ün­nepe, amely ennyire megragadta volna az beriség lelkét. A betlehemi csillagnak egyet­len parányi sugarától lángra gyúltak az em­beri szívek s szinte mindenki a karácsonyi szeretetnek bizonyságtevője akar lenni. Meg­ható látvány az emberi léleknek csodálatos ka­rácsonyi megrezdülése, készülődése, amelyek­nek végső célja az volna, hogy szorosabbá fűzze közöttünk a szeretet szálait. A karácsonyi szeretet kiteljesedik a ke­resztyén egyházak életében s viszi magával azokat a szeretet munkáinak gyakorlására,! hogy örömmel töltsék meg a szíveket, boldog­sággal a lelkeket. Állami, nemzeti életünk a szociális fejlődés útján halad és a kormány-­zati politikában az első helyet foglalja el a szociális kérdések megoldása. Különösen az utolsó évtizedben a szociál-politikai intézke­déseknek, alkotásoknak olyan sorozatával ta­lálkozunk, amely ezt a korszakot magasan a megelőző idők fölé helyezi. Ha van is még sok tennivaló, — tény azonban az, hogy kor^ mányzati politikánk tengelyévé vált az állami és nemzeti élet szociális tartalmának fokozása. Ez a kormányzati politika a bethlehemi jászoltól indul ki, s a karácsonyi szeretettől kapja a hajtó erőt, s Jézus tanításában ta-) lál megoldást. Amikor tehát azt látjuk, hogy a keresztyén egyházak hősies erőfeszítéssel dolgoznak a szeretet munkáiban; amikor lát­juk, hogy a kormányzati politika a legmesz­szebbmenő szociális áldozatokat parancsolja, — akkor kettős követelményt állítunk nemzeti társadalmunk elé. Az első az, hogy ne legyen szívünkben a szeretet, irgalmasság, könyörület, jóság csak pillanatnyi felbuzdulás, csak karácsonyi alka­lom! Necsak Karácsony ünnepén hevüljön át szívünk; nemcsak így Karácsony táján érez­zük át a szegénység, árvaság, elhagyatottság kínjait, s azután visszaessünk újra a rideg kö­zönybe, merev önzésbe! Necsak ekkor lássuk meg a porbahullást, tehetetlen vergődést, szo-» morú könnyhullatást; necsak ekkor halljuk meg az esdeklő sóhajtásokat, panaszos zoko­gásokat, a fel-feltörő fájdalom kiáltásait, — de mindig és állandóan. Necsak most, amikor magyar vitézek kemény megpróbáltatásod kö­zött küzdenek és halnak meg a harcmezőkön a magyar jövőért, biztonságunkért, — necsak most induljunk áldozatos szolgálatra honvéd deinkért és azok hozzátartozóiért; necsak most lendüljön karunk segítségre, gyámolításra, — mindig és állandóan! A karácsonyi angyal szálljon be minden szívbe és készítsen ott állandó szállást Jézusnak! A másik követelmény pedig az, hogy azok, akiket a szeretet munkás karjai Oltalmaznak, takargatnak; azok, akik a szociális gondosko­dás áldott kihatásaiban részesülnek; azok,akik a jótékonyság asztalánál helylet foglalnak* — érezzék, hogy ők is tartoznak valamivel! Érez­zék a közösség érdekeinek parancsoló erejét. Ne lépjenek a követelődző tunyaság útjára, hanem a tartozás érzete lobbanjon fel ben-< nük diadalmas erővel! A tartozást pedig le kell róni! Hogyan, mivel? Hü monkával, fegye­lemmel, áldozatos lemondással! Ez a kará­csonyi angyal üzenete. Szűcs Dezső. BETLEHEMI JÁSZOL Szénával kibélelt betlehemi jászol, Óvja, takargatja világ fejedelmét, Leselkedő gyilkos sasszemétől távol, Élvezi a kisded az Isten kegyelmét. Alázatos barmok langymeleget adnak, Titokzatos béke öleli a jászolt, Az anya szeméből bús könnyek fakadnak, Szent magzatát féltve, már előre gyászolt. Óh te titkot rejtő betlehemi jászol, A legdrágább kincset te ölelted körül, Bár emberi szemmel egyszerűnek látszol, Mégis az ég s a föld csak teneked örül. A mennyei Atya egyszülött gyermekét, A nagy ajándékot az öledbe tette, Kiválasztotta a jászolnak rejtekét, S az Anyával együtt őrködött felette. Köszönjük tenéked, betlehemi jászol, Hogy elrejtetted Őt az irigység elől, A nagy Heródes bár gyermekvérben gátol, Nem talált reá, mert rejteked védte Őt. Betlehemi jászol alakulj át szívvé, Óvjad szent lakódat Heródesek ellen, Minden hitetlenség változzon át hitté, Csak Ő legyen az Ur emberi szivekben. Gömbös Súnűorné. Városi közgyűlés. — 1942 december 19. — • Pápa város képviselőtestülete múlt szom­baton d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tar­tott Hamuth János polgármester elnöklésével. A közgyűlésen 15 képviselőtestületi tag vett részt, akik az előterjesztett javaslatokat vita nél­kül elfogadták. Mindössze egy felszólalás hang­zott el az egész, bár elég bőséges tárgyú, de azért VaS-re lepergetett közgyűlésen. A napirend előtti bejelentések során hó­dolattal vették tudomásul a Kormányzó Úr kabinetirodájától a képviselőtestület részvét­nyilvánítására érkezett köszönetet. Örömmel fo­gadták, hogy dr. Antal István orsz. képviselőnk közbenjárására a közlekedési miniszter az állo­más épületnek 1943-ban leendő korszerűsítését kilátásba helyezte és hogy ugyancsak képvise­lőnk közbenjárása folytán a város 60.000 P államsegélyt kapott, ami a megnövekedett ki­adások ellenére is lebetővé teszi a pótadóeme­lés elkerülését. Képviselőnknek a közgyűlés lelkesedéssel nyilvánította mindezért köszönetét. A napirend során a következő ügyek nyer­tek — részben egyhangú névszerű szavazások útján — elintézést: Elfogadták a köztemetői szabályrendeletben a belügyminiszter által meg­kívánt módosításokat. Tudomásul vették a vi­rilisták 1943-ra összeállított névjegyzékét. A vonatkozó miniszteri rendelet szerint a városi alkalmazottak részére külön munkaátalányt és nagyobb családi pótlékot szavaztak meg. Meg­állapították a Horthy-utca nyugati oldalának a járásbírósági építkezéssel kapcsolatos szabályo­j zási vonalát. Az utcaszabályozás érdekében | megvettek egy Vak-Bottyán-utcai házhelyet. Ludvig testvérek kisajátított házának anyagát a lebontás ellenében a volt tulajdonosoknak el­adták. Az Egészségvédő házat, mint fenntartó, átvette a város a szükségletek 50%-ának fede­zési kötelezettségével. Érdeklődéssel hallgatta a közgyűlés azt a javaslatot, mellyel a város per vállalása mellett is megtagadja a Pannónia r.-t.-nak az u. n. alapdíjhoz 22% felár fizetését. A város jogi felfogása szerint ugyanis az alapdíj voltaképen beruházási és fenntartási költség, amely után felár nem jár. Nincs kizárva különben, hogy ez ügyben ily értelmű miniszteri rendelet lesz ki­eszközölve, amely a pereskedést feleslegessé tenné. A 10 év előtt megállapított normálstátu­sunkban megszüntetett közig, tanácsosi állást — tekintettel a város nagyobb népességére s a megszaporodott munkára — újra megszer­vezték. A gyám- és alapítványi pénzeket szokott módon elhelyezték. A Bajtársi Szolgálat alap­jául 500 P-t megszavaztak. Több nyugdíjazási ügy és betegszabadsá­gok engedélyezése után a közgyűlés dr. Tomor Dezső v. aljegyzőnek kifogástalanul végzett, nagy külön munkaidőt igénybevevő munkájáért, amellyel a közélelmezési hivatalt vezeti, az 1942. évre 1000 P külön jutalmat szavazott meg. E pontnál felszólalt dr. Huszár István, hangot adva azoknak a panaszoknak, melyek a közélelmezési hivatallal szemben főkép a közönséggel való bánásmód tekintetében el­hangzanak. A polgármester válaszában kijelen­tette, hogy a maga részéről állandóan és nyo­matékosan figyelmezteti az alkalmazottakat az udvarias bánásmódra, konkrét panaszt mindig kivizsgál, de nem hagyandó figyelmen kívül a közönségnek a nehéz időkben érthető türelmet­lensége is. Rajta lesz, hogy a hivatal ellen e tekintetben se merüljön fel semmi panasz. A közgyűlés napirendjén volt ügyek leg­nagyobb részét dr. Uzonyi Kálmán, a többie­ket dr. Hermann László, dr. Szőllőssy Sándor és dr. Kiss Kálmán referálták. Az iparos, mint kereskedő. Ebben a kérdésben közvetve, vagy köz­vetlenül^ de érdekelve van minden iparos^ akár műhelyben keresi fel a vevő, akár a bolti jában. Általános az a vélemény, hogy nem gyakori az udvarias iparoskereskedő, nem elég sima beszédmodorú. Sokszor már a köszöntésből, a fogadta-i tásból is lehet következtetni. A rendelő leg­többször megbocsátja azt, ha a munka nem a legjobb, vagy ha az iparos nem elég pontos, de a kemény, nyers, udvariatlan hangot so­hasem. A műhelyben az iparos nyersanyagokat dolgoz fel, mely engedelmeskedik a kezében levő szerszámoknak. De nemcsak a nyers-í anyag engedelmeskedik a főnöknek, hanem a műhelyben dolgozó segédek is, akikkel sok­szor megalázóan érezteti, hogy ő a főnök. Igaz, hogy a sok zakatoló szerszám miatt sokszor a főnök hangja szinte ösztönszerű­leg erősebb. De az az erős hang — jegyezzük meg — nem illik művelt emberhez, sőt káros a vevő szempontjából. A műhelyben sokszor dsakugyan kikerülhetetlen a zaj. De éppen ezért mérsékelni kell magunkat, hogy hozzá ne szokjunk a túlságos bántó, hangos beszéd­hez. És különösen ügyeljünk arra, hogy át ne vigyék a műhelyi hangot csupa megszokásból a vevővel való érintkezésbe. Ez nem való. Elriasztja, lehangolja a vevőt, a rendelőt. Az iparosnak jómodorúnak, értelmesnek, tapinta­tosnak kell lennie: kívánatos ehhez, hogy be­széde készséges, sima és alkalmazkodó legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom