Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-02-07 / 6. szám

harmadrendű közlekedési, illetőleg lakóutak maradtak. A város expanzív jellegének 40 éves erőfeszítésre volt szüksége, hogy a béklyókat széttörje és a polgári iskolának egy távolabbi ponton való felépítésével a fejlődést megindítsa. A városrendezés nem vonalzóval és városrészek lebontásával történik, hanem a város térbeli kialakítását befolyásoló tényezők életrehívásával. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy bár a megszokottságánál fogva a járásbíróság régi épületénék helyén való felépítése elsőre legszimpatikusabbnak látszik, városfejlesztés szempontjából hátrányos, nem említve azt a körülményt, hogy a járásbíróságnak az építkezés idejére való ideiglenes elhelyezése — mint azt Antal István államtitkár úr megállapította — olyan tarthatatlan helyzetet teremthet, amelyért a felelősséget vállalni nem lehet. Ezek után marad a további három elhelyezési mód, melyek a városrendezés szempontjából a központtól egyenlő távolságra fekszenek. A Korona-vendéglő, illetőleg a városi szegénybérház telke eltekintve attól, hogy az építkezés előtt bontani kell, az épület elhelyezése szempontjából megfelelő. Hátrányosnak mondható, hogy a hivatal észak-keleti homlokzattal bírna, ami olyan nyílt téren nem szerencsés. Városképi szempontból nagyobb kifogás eshet ellene, mert egy olyan alakú és elhelyezésű téren fekszik, amelynek megfelelő kialakítása csak az esetben volna lehetséges, ha az egész környező kerületet kisajátítanák, a térnek megfelelő formát adnának és egységes terv alapján az új parcellákon az igazságügy palotájához és Pápa városához méltó épületeket emelnének. Ennek rendkívül nagy nehézségeivel azt hiszem nem kell bővebben foglalkozni. Már pedig ha az igazságügyi palotát oda építik, ennek előbb vagy utóbb, jelen esetben csakis utóbb, de be kell következnie. A tulajdonjognak ilyen módon való háborgatása nem volna jó hatással a város társadalmi- és kultúr életének fejlődésére. A Major-utcai Grünwald-féle telek csak a járásbíróság palotájának elhelyezésére volna alkalmas, de teljesen lehetetlen volna annak környékét a legnagyobb jóindulattal is oly módon fejleszteni, hogy abból a járásbíróság környezetének megfelelő városkép kialakítása származzék. Ezt egyébként az Igazságügyminiszter úr kiküldöttje is megállapította. Végül rendelkezésre áll még a Major-utca folytatásában levő Szeleczky-féle telektömb, melyen ma csak néhány épület áll. Ez a város központjától körülbelül ugyanolyan távolságra van, mint az előző két telek, így hát azoknak minden előnyét magában foglalja. Ez a telektömb volna az, melyen az előzőkben említett összes hiányok pótolhatók volnának és a város anyagi megterhelés nélkül a járásbíróság palotájának hozzá méltó környezetet lehet biztosítani. Nekem jutott először az feladat, hogy hozzászóljak ahhoz, hogy az itt való elhelyezés helyes és alkalmas-e. Ekkor készült az a terv, amely olyan lehetőségeket tárt fel, amelyek a városok életében csak évszázadonkint adódnak. Ezen a telektömbön olyan téralakítás lehetséges, amely végre méltó folytatását képezi Pápa régi szép képének, s amely nemcsak egy járásbírósági épülettel, hanem egy bár kicsi, de reprezentatív jellegű városrésszel gazdagítaná Pápát. A járásbíróság palotája délkeleti fronttal épülne meg és ehhez csatlakozna egy négyzetalakú árkádos tér, amely tulajdonképen egységesen kialakított magánházakból állana. Ehhez a térhez csatlakozó utcaszakaszok egy emeletes, korszerű lakóházaktól volnának szegélyezve és ez egyidejűleg a városban mutatkozó lakáshiányt is enyhítené. A Major-utcát az iparügyi minisztérium városrendezési szakosztálya főútvonallá jelölte ki, a városrendezési terven annak folytatását és további kiépítését határozta el. Ezek szerint ennek az új városrésznek kialakítása a várost egyáltalában nem terhelné, sőt mint későbbiekben fogom kimutatni, jelentős munkaalkalmat és így nagy adóbevételt jelentene. A járásbírósági palota környezetét képező házak felépítése biztosítva van, hiszen az építkezési kedv nagy és az iparügyi kormányzat épen ezeknek a házépítéseknek, melyekhez kevés vas és cem ent szükséges, anyagellátását és építését szorgalmazza. Kifogásként merült fel az, hogy a telektömb a város alacsonyabb pontján fekszik és most beépítetlen mivoltával nehezen képzelhető el, hogy itt Pápa legszebb modern városrésze épüljön fel. Erre vonatkozólag legyen szabad utalnom az Iparügyi Miniszter úr kiküldött városrendezési szakértőjére: dr. lovag Fehrenteil Gruppenberg László mérnök szakvéleményére, aki a tervet és a telektömböt megszemlélve, azt kivitelre igen alkalmasnak találta. A tervről írni nem óhajtok, hanem annak bemutatom három távlati képét. Nem hiszem, hogy valakinek is ellenvetése volna az ellen, hogy ez a városban megépüljön és méltán hirdesse Pápának nemcsak ősi, hanem modern kulturáját is Nem megvetendő szempont az sem, hogy míg a járásbírósági palota felépítése cca 700.000 P-be kerülne, addig ennek a keresztülvitele még további 2,500.000—3,000.000 P magántőke bekapcsolódását is jelentené, amelynek cca 45%-a munkabér lévén több mint 1

1/

2 millió pengőt juttatna a város iparosságának és munkásságának. Ez az óriási gazdasági fellendülés a város adójövedelmét is jelentősen felemelné. Kötelességem volt, mint magyar építésznek, hogy a városnak ezt a problémáját megvilágítsam, s úgy érzem, kötelessége mindenkinek, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, ezeket a szempontokat figyelembevenni; ezt az elgondolást és tervet alaposan megvizsgálni és lelkiismereti kérdéssé tenni azt, hogy vájjon indokolt-e esetleges tévedések alapján a várost, amelynek élete évszázadokra nyúlik, megfosztani attól, hogy korának és kultúrájának méltó emléket állítson és polgárságát a mai nehéz viszonyok között másfélmillió pengő munka- és keresetlehetőséggel gazdagítsa. Budapest. " Lechner Kamill. * * * Készséggel közöljük Lechner Kamill neves fővárosi építész fenti cikkét, noha megmaradunk eredeti álláspontunk mellett, hogy a járásbírósági székház régi helyén, a Fő-utcán épüljön fel, amikor az utcarendezés is kívánt módon megoldást nyerne. Ámha ez nem csüggedő reményeink ellenére még sem történhetnék meg, megfontolandónak és elfogadhatónak tartjuk a Koronautcai megoldást is. Szerk. A Darmol hashajtót utánozzák Ügyeljen, mert minden tablettán a „DARMOL" szónak és T alakú bevágásnak kell lenni. Kimondottan eredeti csomagolásban kérje. ÚJDONSÁGOK. Elpattant egy húr . . . Elpattant a húr, elnémult a hegedű. Nyári Feri letette örökre a vonót. Nem keresi föl többé sem családját, hogy megossza velük szűkös keresményét; sem a „bandát", hogy hűségesen kontrázzon a prímhegedű síró-rívó-mélabús-pattogó dallamainak; sem ismerőseit, sem barátait, hogy szerényen bár, de eldicsekedjék zenei sikereivel; sem e lap szerkesztőjét, hogy megbeszélje vele művészi terveit, vagy hogy sokatmondó és bizakodó mosolyával átadjon neki egy kis dalt, vagy egy indulót közlésre. Nem. Nyári Feri a muzsikus, a dalszerző és „tanult" népzenész nincs többé. Elragadta tőlünk a kérlelhetetlen Halál élete javakorában. Elment anélkül, hogy szólt volna, milyen nagy útra készül. Elment búcsúzatlanul. Azaz mégsem ! Itt hagyta emlékét a szívünkben és mi épúgy megsiratjuk, mint a vesztes család. Azon kevésszámú népzenészek egyike volt ő, aki nemcsak gyakorlatilag, hanem elméletileg is értett a dalhoz. Állandóan tanult, verselt, komponált s dicsőségről álmodott. Országos dalpályázaton számtalan dicséretet, oklevelet, koszorút és jutalmat is nyert. Zenei körökben ismerték a nevét. Mélabús dalszerzeményeit sok helyen játsszák. Egy kis verses kötete is megjelent a világháború után, melyet végigküzdött,. vagy amint a sors hozta magával: végigmuzsikált az orosz fronton. Ezek őrzik az ő emlékét . . . Fájdalom, temetése egyszerű, csöndes, művésztemetés és nem cigánytemetés volt. A sorstársak nem húztak búcsúdalokat temetésén. Hegedű helyett csak a téli szél sivított és fütyölt vigasztalanúl . . . Ezután már nem mi hallgatjuk őt, hanem ő hallgatja boldog mosollyal a szférák zenéjét. (sp.) — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. A héten az Irgalmasrend gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot február 9—15-ig. — A veszprémi káptalan gyásza. Káuzli Dezső apostoli főjegyző, a veszprémi székeskáptalan nagyprépostja, ált. püspöki helynök, vasárnap 87 éves korában meghalt. Egész kanonoki jövedelmét egyházi alkotásokra fordította. A somogyinegyei Inkén plébánia-templomot és kultúrházat építtetett. Temetése szerdán reggel 9 órakor volt a veszprémi székesegyházban. A rekviemet Czapik Gyula veszprémi püspök mondta. Az elhúnyt nagyprépost földi maradványait ideiglenesen a veszprémi székesegyház kriptájába helyezték el, majd később Inkére fogják szállítani. — Dr. Ágh fános kinevezése. A Kormányzó dr. Ágh János min. osztálytanácsost, országgyűlési képviselőnk titkárát, aki Pápán is sokszor megjelent képviselőnk kíséretében, a közélelmezési minisztériumhoz miniszteri tanácsossá nevezte ki. — Mezőgazdasági bizottsági ülés. A pápai járási mezőgazdasági bizottság február 3-án, Szabadhegy Elemér m. kir. gazdasági főtanácsos elnöklete alatt tartott ülésében többek között foglalkozott a pápai járásbírósági székház építésének kérdésével. Többek hozzászólása után a bizottság a leghatározottabban állást foglalt az ellen a terv ellen, hogy a járásbíróság jelenlegi helyéről elvitessék és annak új épülete a Korona-vendéglő helyén épüljön fel. Ugyancsak a leghatározottabban állást foglalt amellett, hogy az új székház a régi helyen épüljön fel, vagy ha ennek esetleg bárminemű akadálya lenne, úgy feltétlenül a régi hely - közelében, a város központjában. Elhatározta a bizottság egyhangú lelkesedéssel azt is, hogy ez ügyben felirattal fordul az igazságügyminiszterhez és annak átnyújtása végett küldöttségileg keresi fel a minisztert. — Lelkész-esküvő. Csütörtökön délután 3 órakor fényes esküvő volt a körmendi református templomban. Tóth Kálmán zánkai református lelkész tartotta esküvőjét Kerecsényi Vilma okleveles tanítónő úrleánnyal, Kerecsényi Sándor körmendi birtokos és neje Cseke Zsófia kedves leányával. Az esketési szertartást dr. Tóth Endre, a pápai református theologiai akadémia tanára, a vőlegény testvérbátyja végezte magasan szárnyaló beszéddel nagy közönség jelenlétében. Az esketési szertartást kiegészítette egy közének és Szabados Margit szólóéneke Barsiné Fülöp Erzsébet tanítónő orgonakiséretével. — OTI-székház — Veszprémben. Az Országos Társadalombiztosító Intézet Veszprémi Kerületi Pénztára kezdeményező lépése alapján az intézmény országos elnöksége hozzájárult ahhoz, hogy 720.000 P költséggel Veszprémben új kerületi pénztári épületet emeltet. A korszerűen felszerelhető és egészségügyi célokat is szolgáló, az előirányzott összeg nagyságát tekintve feltétlenül nagyszabású épület létesülését természetesen nagy örömmel vette tudomásul székvárosunk közönsége. Hisszük, hogy nekik nem kell majd annyi ideig várni a megvalósulásra, mint amennyi idő óta Pápa városa várja a már évek előtt kilátásba helyezett itteni OTIszékház átépítését. Csak úgy mellékesen jegyezzük meg, hogy veszprémi laptársunk híradása szerint az ottani székházhoz szükséges telket maga az OTI veszi meg, míg Pápának a szükséges telket magának kellett megvásárolnia. — Perutzgyáriak honvédeinkért. V. Valényi Jenő főmérnök és Papp László főműhelyvezető közreműködésével a gyár lakatos műhelyében dolgozó munkások 2000 drb. cigarettát gyűjtöttek össze a fronton harcoló magyar honvédeknek. Perutz=táncesíély február 7=én a Griff=szálló termeiben.