Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-09-26 / 39. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. SZŰCS DEZSŐ. a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda Űj utakon. * Az emberiség történelmébe tekintve, min­denkor találunk olyan nagy eseményeket, ame­lyek egy-egy fejlődési korszak lezárójaként nemzetek, sőt világrészek további fejlődésére vonatkozóan határkőszerű jelentőségűek. Egé­szen bizonyos, hogy a történelem ilyenként fogja feljegyezni a mai időket is. Most, mikor a magyar honvéd fegyvereké "kel írja a történelem lapjait, az itthonmara-i dottaknak fegyelmezett együttmunkálkodással kell mindent megvalósítani annak érdekében,: hogy egyrészt hadseregünk ellátottsága a kí­vánalmaknak megfelelő legyen, másrészt, hogy ugyanakkor, itthon dolgozók maradékta-t lanul elvégezhessék azt a legnagyobb telje-i sítményt követelő munkát, amelyet tőlünk el­rvár a nemzet minden vonalon. A háborúban a termelés a békebeli ter­meléssel szemben megváltozik. Az ország fiai­nak egy része hadbavonulva a rendes polgári munkáját nem végezheti, másik része a hábo­rús szükségletek előállítását kell, hogy vé­gezze, természetes, hogy az eze'ken felüliekre a békebelinél több és nehezebb kötelességtel-* jesítés hárul. A háborús állapotokkal együtt jár minw denkor az a jelenség, hogy egyes cikkekben hiányok mutatkoznak. Itt a meglévő készle­teknek okszerű felhasználása és szétosztása a segítség. A másik jelentkező hiány a békebeli ter­melési és forgalombahozatali módoknak szük­ségszerű megváltozásából ered és különösen a mezőgazdasági termékek szükségleteinek vo­nalán okszerű megszervezettséggel feltétlenül leküzdhető. Itt országunkat nemcsak a háborús szük­ségletek folytán megnövekedett kívánalmak/ hanem az elmúlt évek emberöltőkön át nem tapasztalt kedvezőtlen időjárási viszonyai is oly feladatok megoldása elé állították, amilyev nekre vissza alig emlékezhetünk. A feladat az, hogy elsőrendű élelmiszer­szükségleteinek beszerzési lehetőségét min­denki részére egyformán megvalósítsuk, amely egyenlő elbánás talán egyeseknél nagyobb fo­gyasztási lehetőséget is eredményez, sokaknál azonban az igényekről való lemondás köteles­ségét vonja magával. Vannak, akik ezt nem akarják megérteni és ebből ered az a törekvés; hogy sokan saját, jobb ellátásukra való tekin­tettel, egyes cikkeket a részükre meghatározott mennyiségnél nagyobb tömegben igyekeznek mindenáron megszerezni és ennek következ­tében az árat is drágítják. Ugyanakkor, akik! e termékeket magasabb áron eladják, a saját részükre különleges helyzetet akarnak terem­teni, anyagi boldogulásuk gyarapodásával. Mindenkinek tisztában kell lenni azzaly hogy az így kialakult zugkeneskedelem és fe­ketepiac az ország rendelkezésére álló termé­keiből veszi el árúmennyiségeit akkor, amikor e termékek meg nem engedett és nem ellen-* őrzött módon kerülnek forgalomba, tulajdon­képen a közellátás mennyiségeiből vonatnak el. Ezzel megakadályozzák az adagok emelésé­nek lehetőségeit és így ellenségei mindazok­nak, akik becsületesen akarják teljesíteni Tcöte-i lezettségüket.­A közellátásra szükséges élelmiszercikkek kizárólag termelésből állíttatnak elő és ha volt valaha szükség többtermelésre, akkor ez az idő most következett be, amikor a többtermelés a boldoguláson túl, a nemzeti erő legnagyobb * Jurcsek Béla közellátási államtitkár közérdekű fontos cikkét kivonatosan, de lényegében közöltük. Szerk. hatásfokát is szóigálja. A szükségleteket a 'közellátás a múltban különféle módon igyeke­zett biztosítani. E módok mindenesetre el­tértek a rendes forgalombahozatal eddig megj szokott útjától és sok esetben a termelésre is kedvezőtlen hatással voltak. Az áruk felkutatása és igénybevétele tu­lajdonképen inem közellátási feladat, amely amellett, <h :ogy igen nehéz, igazságosan alig végrehajtható. Ezért határozta el a kormány a termelés és közellátás zavartalan biztosítása érdekében azt, hogy a jövő gazdasági évtől kezdődően új utakat választ. Ezért a jövő esz-i tendőtől kezdve minden termőterületnek a megfelelő mennyiséget meg kell termelnie. így bizonyos terményekben jelentkezni fognak a feleslegek aszerint, amint az egyének szor­galma, a termőterületek alkalmassága és a termelésnek eddig megszokott biztonsága azt egyes vidékeken tapasztalatilag legkedvezőbb­nek bizonyította. A jövő esztendőtől kedve tehát a termelő­nek minden katasztrális hold kataszteri tiszta jövedelmének aranykoronája után egy bizo­nyos értékű termésmennyiséget kell felesleg­ként termelni, búza értékben kifejezve. Ezért a beszolgáltatott mennyiségért a megállapított árak fizethetnek ki. Az egyes cikkek értéke és szükségleti vi­szonylatai búza értékben lesznek kifejezve és mindazok a termelők, akik a beszolgáltatandó többtermelésükkel e búziértéket meghaladó mennyiséget szolgáltatnak be, e többletmennyi­ségért magasan jutalmazott árat fognak kapni. Viszont mindazok, akik területeiken megfelelő szorgalmat ki nem fejtve, ezen megkiváintj mennyiségeket inem érik el és a megkívánt eredménnyel szemben hiányt mutatnak fel, a hiány értékét többszörösen meghaladó bün­tetést kell, hogy fizessenek a köznek azért, mert a haza földjén nem megfelelően gazí dálkodtak. Ezen elgondolással automatikusan moz­dítjuk elő a többtermelést és jutalmazzuk a szorgalmas és takarékos gazdát. Ugyanakkor azonban bünteti önmagát mindenki, aki akár gondatlanságból, akár hanyagságból az idők parancsoló szavát meg nem érti, amely paran-t Icsot a magyar honvédnek a harctéren kihullott vére kell, hogy mindenkinek lelkiismeretébe beleírjon. Természetes, hogy esetleges elemi csapá­sokat, árvizeket, jégveréseket, vagy aszályo­kat az érintett vidékeken a várt terméshozam-* nál megfelelő mértékben figyelembe kell venni. E módszer, időben és részletesen fel­dolgozva fog a termelő gazdatársadalom ren­delkezésére állni, hogy termelésére megfe-r lelő tájékoztatásul szolgáljon. Az őszi vetésidő megindultával, már most tájékoztatni kívánja a kormányzat a gazdakör zönséget arra vonatkozóan, hogy a közeljövő­ben megjelenő rendelkezés az "'1943. évi ter­mésre vonatkozólag a szántóföld minden ka­taszteri tiszta jövedelem aranykoronája után 10 kilogram mennyiségben olyan kenyérmag beszolgáltatására fogja kötelezni a tulajdo­nost vagy gazdálkodót, amilyen gabonaféle­ségeket vidékenként kenyérmagként termelnek, s ilyenképen fogyasztanak, tehát általában búzában és rozsban, ahol emberi táplálkozásra kukoricát, árpát, vagy zabot is felhasználnak, ott ezekben a terményekben is lesz leróható a természetbeni beszolgáltatási kötelezettség. Tehát egy átlag 10 koronás kataszteri tiszta jövedelmű birtoktest holdanként 100 kilogramm kenyérgabonát lesz köteles a jövő aratás, illetőleg cséplés eredményeként be-; szolgáltatni. Kataszteri tiszta jövedelem emel­kedésével az emelkedés beszolgáltatási kötele­zettség legfeljebb kat. holdanként 200 kikn grammig emelkedik, az alacsonyabb jövedelmi kategóriákba sorozott tiszta jövedelmű szántó­föld területeknél viszont hasonló módon csökken. Ez a beszolgáltatási kötelezettség nem je­lent különösebb megterhelést a gazdaközömség részére, mert a mennyiségeket általában min-» dig és mindenkor piacra is hozták és a jövőben feltétlenül piacra kell hozniok és ennek •'be­szolgáltatása alól különleges elemi csapásokon kívül semmi más indok nem lesz elfogadható. Természetes, hogy kert, gyümölcs, vagy szőlő­terület után gabonabeszolgáltatási kötelezett­ség nem forog fenn. E módszer a becsületesen termelő részére a szorgalmas takarékosságot jutalmazza, a hanyag, vagy dolgozni nem akarót automatikusan kiirtja. A másik feltétlenül és hasonló módon megtermelendő mezőgazdasági produktum a jövő évre a zsír lesz, amelyet minden gazda vagy természetben, vagy sertésben, olajos-í magban, tejben, esetleg e teljesítések lehetet­lensége esetén a megfelelő zsírmeinnyiség 1 előállítására szükséges abraktakarmányban lesz köteles a közellátás rendelkezésére bocsátani. E két feltétlenül így megkívánt mezőgazdasági termék megtermelése között a gazdának min­den egyéb termeivény feleslege az általa ter­meit módon szolgálja az előírt és búzameny­nyiségben rögzített termésfelesleg elérésének kiegyenlítését. Minden gazdaságnak üzemét — a célsze­rűség keretein belül — úgy kell berendeznie^ hogy az egész üzem önellátása a lehetőség' szerint biztosítva legyen. Ugyanakkor, külö­nösen a többet termelő gazdák, illetve ily gazdaságok mezőgazdasági munkásai részére tesszük elsősorban lehetővé azt, hogy meg-< szervezhessék azokat az esetleg szűkösebben rendelkezésre álló egyéb szükségleteiket, ame­lyek a mindennapi életben nélkülözhetetlene.kí Teljes tudatában kell lennünk annak, hogy az új elrendezésű Európában a minket meg­illető helyünket csakis teljesítményeink álap­ján foglalhatjuk el és ezzel tudjuk a boldog jövőt nemcsak magunk, hanem az örök nemzet számára is biztos alapokra fektetni. Jurcsek Béla. PRO PATRIA! Vitéz KARCSAY MIKLÓS vegyész, tartalékos főhadnagy, a 4. honvéd gyalogezred 4., majd 5. századának parancsnoka, a felvidéki és erdélyi emlékérem tulajdonosa öt havi tfízvonalszolgálat után, 1942 szeptember hó 10-én, életének 31-ik évében az orosz harctéren fejlövés­től találva, visszaadta vitézi hős lelkét az Úrnak. Áldás emlékére! m Hálás kegylelettel emlékezünk minden ma­gyar testvérünkre, akik vérük hullásával, éle­tük hősi feláldozásával szolgálták és szolgál­ják a magyar jövőt abban az égető, emésztő fegyveres küzdelemben, amely teljes súl^ái val ránehezedik e világra. Mély és őszinte fájdalom tölti el szívünket, s a keserű bánat könnyei öntözik arcunkat, valahányszor egy magyar honvéd utolsó sóhajtását hozza haza az ősi tájak szellője, vagy a hősi küzdelmek után itthon vergődve, száll a hazai rögök kö^ zött örök pihenésre. így állunk meg vitéz Karcsay Miklós tar

Next

/
Oldalképek
Tartalom