Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-07-25 / 30. szám

XXXIX. évfolyam. 30. szám. Pápa, 1942 július 25. Jf A Tp. Ref. Főiskola. Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben. MISÖJELENIK MINDEN SZOMBATON RLAP Sz e r k e s z t ő 8 é g: Levente-utca 22. szám Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: U-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Hősök emléke minden időkben szent volt és szent maradt, de megihletőbbé teszi szentségük varázsát az időszak, amelyben a reájuk való megemlékezés megtörténik. Hősies erőfeszítések, a nemzet jövőjéért vívott nagy küzdelmek idején, ebben a mai emberszem nem látta véres forgatag füst- és vértengeréből még tisztábban, még ragyogóbban emelkedik ki azoknak az emléke, akik békésebb évszázadokban (ám volt-e a magyarnak valaha is békés évszázada ?) eszményképei voltak a magyar heroizmusnak. És most mind egymás után lépnek lelki szemeink elé a nagyok, a dicsőek. Szenttéavatásának 750-ik évfordulója alkalmából csak nemrég szállt vissza hálás kegyeletünk pogányverő, országhódító I. László királyunk felé s ime felújul most koronázása hatszázadik fordulóján annak a nagy királyunknak emléke, aki éppen Szent Lászlót választva követendő példaképéül, hősiességben, lovagiasságban, a keresztény hit védelmében s az országgyarapításban annak méltó követője lett, akit a nép — s a nép szava Isten szava! —, de a magyar történelem is az összes uralkodók közül egyedül ruházott fel a „nagy" jelzővel, glóriás fénnyel ragyog fel előttünk Nagy Lajos királyunk dicsőséges alakja. Igen, ő volt az, ő volt, akinek koráról zengte a költő: Ó, nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma, birtoka, Magyar tenger vizében hunyt el Észak, kelet, dél hulló csillaga! Négy évtizedes uralkodása fénykora volt a magyat vitézségnek, a magyar dicsőségnek. A sors megtagadta tőle a fiúgyermeket, talán ez is oka lehetett annak, hogy a magyar „birodalom" nem maradhatott meg nagylajosi kiterjedésében, de még hosszú évszázadokon át tovább is nagyhatalom voltunk azért, hogy Mátyás királyunk idejében mint ilyen irjuk fel újra dicsőségesen nevünket a történelem lapjaira. Birodalomalapító, hadsesegszervező, hősiességben, lovagiasságban mindig seregeik élén elsőként ragyogó Lajos király, légy példányképeddel, Lászlóval, a szenttel együtt, ihletője, az ősökhöz méltó tettekre buzdítója e mai nemzedéknek, hogy vére hullása, testi és lelki fáradalmai árán segítse lerakni a szentlászlói ország, a nagylajosi birodalom új, meg nem ingatható, szét nem törhető, gránitnál erősebb örök alapjait! * * * A tanonckérdéshez. Mostanában szakkörökben sokat beszélnek az iparostanonc-utánpótlásról, amely egyes iparágaknál méltán ad aggodalomra okot. Maga az Iparosok Országos Központja is szükséges-! nek tartotta, hogy a kérdéssel foglalkozzék, s körlevelet intézett az Ipartestületekhez, hogy adják elő, mi okozza a fenyegető tanonchiányt s milyen intézkedéseket tartanának szükségesnek annak elhárítására. Mint régi iparos óhajtok a kérdéshez hozzászólni, hátha egy lépéssel előbbre tu-t dom vinni annak megoldását. Hogy a baj előreveti árnyékát, az bizonyos. Ennek beszédes bizonysága az a pár adat, melyet az ipa-) rostanonc-iskola igazgatósága rendelkezésemre bocsátani szíves volt. E szerint 1925— 26. iskolai évben cipész- és csizmadiatanolnc volt városunkban 87; 1935—36-ban már csák 26, amely szám 1941—42-ben pláne 16-ra hanyatlott alá. 1941 őszén mindössze 1 cipész-: tanonc iratkozott be a tanonc-iskolába. Talán ez utóbbit indokolni lehetne az anyaghiánynyal, de az ok mégsem ebben keresendő. — A szabótanoncok száma is lassan, de fokozatosan csökken. Az 1925—26. iskolai évben számuk' volt 56, tíz évvel később már csak 26., 1932—^ 33-ban a mélypont 14, amely szám 1941-42ben meglepő szökkenéssel 32-re emelkedett, de így is messze mögötte maradt a tizenöt év előttinek. — Hasonló a helyzet a vas- és fémiparban, amelyben 1925—26-ban 77 volt a tanoncok száma. Tíz évvel később, 1935—36han 32 a létszám, 1941—42-ben pedig 55. Itt a mélypont 1933—34-ben volt 20 tanonccal. Tehát e szakmánál is szembetűnő a csökkenés, noha e pálya sok alkalmat nyújt állami — nyugdíjas — elhelyezkedésre. Ha elfogadjuk azt, hogy az egész ország* egy város, amelyben a viszonyok mindenütt egyformák, akkor elmondhatjuk, hogy országos bajjal állunk szemben, s a megoldásnak is országosnak kell lennie, máskülönben egyes szakmáknál a természetszerűleg megüresedő helyekre nehéz lesz pótlást találni. Pedig el kell ismernünk, hogy a tanoncok helyzete lényegesen javult. Pl. este i elyett munkaidőben, nappal járnak iskolába, munkaidejük a réginapi 10—15 óra helyett 8 óra, s nyáron két heti szabadság jár nekik, amelyet az OTI jól voltából és a levente-intézménnyel kapcsolatban nem ritkán a Balaton mellett töltenek el. Ám ezek a szociális intézkedések atneny-i nyíre előnyösek a tanoncokra, annyira hátrányosak a tanonctartó mesterekre, akik gyakran nem rendelkezhetnek a tanoncok felett akkor sem, amikor azokra a műhelyekben volna nagy szükségük. A heti 48 órás munkaidőnek legalább negyedrészét a tanoncok a műhelyeken kívül, más foglalokzásban töltik el; ez a körülmény azután sok ipékmesterben azt az elhatározást érleli meg, hogy »nem tartok ta-i noncot«. Jórészben ez az oka a tanonclétszám csökkenésének. Jómagam is már több, mint tíz év óta nem tartok tanoncot, pedig ázüksé-í gem volna reá. Ha nem rendelkezhetem fe-' lette, miért viseljem érette a felelősséget. Mert hisz minden tanonctartó iparosnak éreznie kell a felelősséget, hogy tanoncát szakmáját értő iparossá képezze ki. De a szülők sem igen törekednek arra, hogy gyermekeik ipari pályákon helyezkedjenek el. Ügy fogják fel ugyanis a dolgot, hogy ha felszabadulna is fiuk valamely mesterségé ben, az biztos megélhetést úgy sem nyújtana neki, a vége az lenne, hogy gyárban kellene elhelyezkednie, ami jobb kilátásokkal kecsegteti, mint a sok nehézséggel küszködő, a tőkei erős gyárak versenyében elsorvadó kisipar. Lesz tehát a fiúból előbb üzleti kifutó, akfi keresetével hamarabb segít szülein, azután pedig gyárimunkás. A tanonckérdés szerintem egyedül a szakirányú tanonciskola felállításával és az iparosnyugdíj megteremtésével volna megoldható. Az első növelné a fiatal iparosnak társadalmi értékét; nagyobb szakképzettségével, művelt-( bégével kiemelkednék a lenézettség állapotá-i ból, — az iparos-nyugdíj pedig lehetővé tenné, hogy öreg napjait anyagi gondoktól menten élhesse le. Tamás József. „JfCint a nijttó akácvirág" tiótaköliőjének emlékére. Sírodhoz jöttem nótás Xyári 3eri, Szívemmel most a rózsás Xgár izeni: $yári íferi, dalos rokon, Születtél a cigánysoron, jfíuzsikusnak, ott se másnak, bandában kontorásnak. j\,rva szíved hegedűjén, Cigángprímás volt a reméng; Vágy, szerelem, tarka álom Sírt-kacagott nótafádon. JK szívedben - ggonggkaláris fészket rakott a madár is; 6gűlt szívedben nóta bokra, S fillér pottyant kalapodba. — }{egedüdet most az égi Cigányzenekar kíséri, S ezüst pengőt hint ma reád Jííillióngi akácvirág. Soth Géza. r >"• f A f \ ATUtfSmU ) vtMJ^ flonvédeink köszönete. Megemlékeztünk már azokról a szeretetadományokról, amelyeket a helybeli Vöröskereszt küldött a harctéren küzdő honvédeinknek. Ezek megérkezéséről s azokról az érzel hűekről s az általuk keltett visszhangról számol be az itt következő levél: Nagyságos Wolmuthné Galamb Ilona úrhölgynek és a Vöröskereszt Egyesület Pápai Csoportjának l Nagy örömet hozott nekünk a mai tábori posta. Engedjék meg, hogy a sablonos köszönőszavak helyett leírjam azokat az érzéseket, amelyek áthatották szívünket akkor, ami-! kor a nagy ládák megérkeztek. Meghatott szívvel bontottuk ki a csomagokat, a MaV gyar Vöröskereszt Egyesület Pápai Csoportjának csomagjait. Igazi magyar szív, magyar lélek, magyar szeretet jött el hozzánk ezek-r ben a csomagokban. Mosolyogni látszottak a kis cigarettás dobozok és mintha szeret-i teink hangját hallottuk volna, ahogy fel-» kínálják ajándékukat. Mi meg csak álltunk és simogattuk a nemzetiszínű szalagocskákat és hallgattuk a dobozok meséjét. Hallottuk, hogy hogyan érlelődött meg egy nemes szívben a gondolat: »Örömet szerezni a magyar honvédeknek !« Hogy vált tetté a gondolat, hogyan indultak el serény önzetlen emberek a gyűjtési útra, hogyan lett egy mese, hogy hogyan rakosgatták szorgalmas kezek dobozokba a ciga-i rettákat, kötötték át nemzetiszínű szalaggal, majd elindultak valamelyik robogó vonaton felénk. S egyik reggel betoppantak hoznánk. Most elhallgattak ia dobozocskák, hát folytai tom én a mesét. Amilyen szeretet hordta össze; jezeket a cigarettákat, ugyanolyan szeretet küldi is tovább szét őket. Megindulnak a zsákok! kocsin, kerékpáron, majd futnak tovább a do-i bozok ki a legelső vonalba, hogy minél hamarabb elérjék céljukat, a magyar honvéd kezét, aki keményen, hősiesen állja a helyét. Most megnyugszanak a cigaretták, átadják az otthon üzenetét, hogy gondolnak ránk', aggódnak értünk, szeretnek bennünket. És ez az üzenet megtízszerezi az erőnket, kitartást, bátorságot önt belénk s szívünkbe. Lendületet kap a munkánk, fokozott erővel folytatjuk! a küzdelmet Európa legnagyobb ellenségével szemben, mert érezzük, hogy mögöttünk áll az egész ország, a mi drága Magyarországunk. Érezzük, hogy akikért küzdünk, megérdemlik ezt a küzdelmet. Az adományokért a kivánt tábori számok mondanak hálás köszönetet a Vöröskereszt Egyesület minden áldozatkész, lelkes tagjának. Kérik, hogy gondoljanak rájuk szeretettel, bízzanak az erejükben,, s akkor ők sokszorosan fizetik vissza a jóságukat. Hazafias tisztelettel és ragaszkodással: 1942 június 26. Fehér Ernő sk. zászlóaljparancsnok. Tábori posta: 217/21. Üzletáthelyezés Tisztelettel értesítem a nb. közönséget, hogy Korvin-utca 2. sz. alá helyeztem át. Raktáron tartok külföldi, belföldi kerékpárokat, varrógépet, vadászfegyvert. Ezek szakszerű javítását vállalom. — Használt Sachs motor kapható. Tisztelettel: SÁNDOR