Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-05-03 / 18. szám

HIRL AP megjelenik: minden szombaton. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám. Előfizetés Ví^vre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: U-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős, szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Honvédeinkért! A Délvidék egy részének gyors visszafoglalása az ország figyelmét újból a honvédségre terelte. A magyar nemzet még mindig a nagyszerű fegyvertények hatása alatt áll. Kétségkívül várta ezt az ütemlet s amikor látta, mire képes a fiatal magyar honvédsereg, újból meggyőződött arról, hogy ezért a honvédségért érdemes volt áldozni s érdemes lesz újabb áldozatokat is meghozni. Ezt vallja Bárdossy László miniszterelnök is, aki parlamenti bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy első és legfontosabb kötelességének tartja a honvédség továbbfejlesztését. Ezért emlékezett hálával a nagyszerű honvédségről és a minden tekintetben elismerésreméltó katonai vezetésünkről, amely lehetővé tette, hogy Szabadka, Zombor, Zenta, Újvidék és Titel ismét magyar lett, ahogyan /ez a terület a magyar vér jogán ezer éven át a miénk volt. Bárdossy László miniszterelnök látja azonban, hogy a honvédség erejét még jobban kell fokozni s felszerelését tovább kell tökéletesíteni. Az ehhez szükséges javaslatokat a honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke már kidolgozta. Ezek megvalósítása azonban újabb áldozatokat és lemondást követel a nemzettől. A nemzet vjállalja a további áldozatokat, mint ahogy három évvel ezelőtt is vállalta a milliárdos beruházási munkatervet, amelynek kapcsán az eredeti elgondolásnál és tervieknél rövidebb idő alatt tekintélyes összeget fordított a kormány a hadsereg fejlesztésére. Bárdossy, a diplomata, tisztán látja, hogy a magyar igazság kiharcolásában, a magyar feltámadás útján diplomáciánknak erős támasztéka a jól felszerelt, ütőképes hadsereg. Eddig is a honvédség adott súlyt és tekintélyt diplomatáinknak és kormányainknak az igazságért folytatott küzdelmeinkben s ez ad erőt ezentúl is. A jól felszerelt, lelkileg egységes, szellemileg kifogástalan honvédség az egyedüli erő, amelyre a nemzet mindig számíthat. Egyébként ma már újból egy a nemzet hadseregével. Üjból katonanemzet vagyunk, amelynek minden fia egyformán katona, akár élethivatása köti a honvédség büszke egyenruhájához, akár egyszerű szürke polgári ruhában szolgálja a hazát. Amikor tehát áldozatot hozunk a hadseregért, önmagunkért áldozunk, a magunk érdekében cselekszünk. Amikor honvédeink őrt állanak a végeken, az ország védelmét és biztonságát szolgálják. De ezt szolgálják- bent az ország belső részében is. Segítenek, ahol szükség van rá, védik a magyar vagyont, életük kockáztatásával veszik ki részüket az árvizsujtotta lakosság mentésénél s dalos kedvvel vidáman végzik a mezőgazdasági munkát ott, ahol kevés a munkáskéz. Éppen a hiányzó munkáskéz pótlásáért rendelte el a kormány a termelés folytonossága és a mezőgazdasági munkák elvégzésének biztosítása érdekében, hogy lehetővé váljék a honvédelmi mnukakötelezettek kirendelése és a honvédelmi dologi szolgáltatások igénybevétele. < Békében és háborúban tehát egyaránt erősségünk és reménységünk a honvédség. Bárdossy miniszterelnök — ellentétben az 1918-as összeomlás beteges álmatag, a magyarságtól idegen »nem akarok katonát látni« jelszavával — tudatában van annak, hogy mit jelent az ország részére a magyar katona. Azt is tudja, amit Zrinyi Miklós, a költő,t hadvezér és államférfiú háromszáz évvel ezelőtt hirdetett: »minékünk magyaroknak valamink vagyon, fegyverrel nyeretett az mi eleinktől, úgy tartaték eddig, s nincs már kétség abban, hogy ezután is úgy kell megtart;ani«. Ezért kér a hadseregfejlesztő miniszterelnök új áldozatot és lemondást a nemzettől. Mi a teendő? Takarékosság, vagy infláció? Ez a kérdés foglalkoztat most mindenkit: termelőt és fogyasztót, munkaadót és munkást, államot és alkalmazottakat egyaránt. Nem is csoda, hisz mióta a semleges és leg^ újabban a hadviselő államok sorába léptünk, lépten-nyomon újabb gazdasági, újabb megélhetési nehézségekkel kell megküzdenünk. Egyformán küzdenek a közületek és az egyesek, hogy életszínvonalukat, amelyet a »béke« éveiben aránylag elég magasra emeltek, megtarthassák. í Ennek a megtartásnak nem könnyű munkájában töpreng, vergődik, spekulál mindenki és keresi a megoldást. Keresi a kiutat, mely a kényszerlemondás és nincstelenség keserves hínárjából kiszabadítsa. A gyenge lelkű, vagy a felületesen gondolkozó ember hamar megijed, elveszti fejét és a megoldások közül a könnyebbet, a tetszetősebbet választja: az inflációt, a pénzhigítást. De a határozott jellemű, tiszta és kemény gondolkozású ember nem választhat más utat, mint a lemondással, az áldozattal járó takarékosságot. Aki lemond a köz javára, az takarékoskodik a maga javára! Nagyjából ezeket a gondolatokat fejtegeti az a kis, tíz oldalas röpirat, mely a Ma,gyar Közgazdasági Társaság (Budapest, Halász-utca 1.) kiadványában jelent meg s rendkívül okos és megszívlelendő széljegyzeteket tartalmaz Baranyai Lipótnak, a Nemzeti Bank elnökének a Bank közgyűlésén mondott nagy beszédéhez. Üj helyzet elé jállított bennünket a nagy világégés, az európai hadviselés, melybe mi is belekapcsolódtunk, egyelőre csak gazdaságilag, majd politikailag is. Ez a tény új fel.adatok vállalását tette szükségessé. Ezt a feladatot a népnek kell vállalnia! Az a kérdés most, hogyan? Itt első törvény az, hogy nem kell többet fogyasztanunk, mint amennyit termelünk. A mai viszonyok közt sem belföldön, sem külföldön hitelbe nem vásárolhatunk, tehát csak: annyit fogyaszthatunk, amennyit termelünk!

1 Ha valamiből többet termelünk, mint a fogyasztási szükségletünk, akkor cserélhetünk más országgal! De áruszükségleteinket pénzzel fedezni nem lehet! Ez a második törvény, amelyet »a magyar nemzet pénzügyi tanácsadó]^ elénk tár. Nem pénzre, hanem javakra, árúkra, ételre, fűtőanyagra, ruházati cikkekre van szükségünk. Ezeket mind megszerezhetjük pénzért, ha... ha csak annyit fogyasztunk, amennyit termelünk. A termelés főleg kivitelre kell! Most hadigazdálkodást kell folytatnunk! Ha nemzeti igényeinket nem akarjuk feláldozni, — hogy is akarnánk? — akkor erőteljes haderőt kell fenntartanunk! Ez pedig sok százmilliónyi költséget igényel! Új ágyúk, új puskák, új gépfegyverek, új tankok és repülőgépek kellenek! Ezeknek előállítására sok ezer új munkást kell erőltetett munkába állítani. Ezek a munkások többet keresnek, többet dolgoznak, ennélfogva többet is fogyasztanak. Tehát a hadigazdálkodás anyagi kiadásaiért és a hadiiparban dolgozó új munl<á|Sseregek szükségleteiért le kell mondanunk a köz érdekében a magáncéljaink időleges szükségleteiről. Ez a lemondás nem igazi, csak látszólagos. Ezért könnyen is teljesíthető. Ha ezt nem tesszük, akkor — többet fogyasztva — a pénz vásárlóerejét csökkentjük! Ezt pedig inflációval megszüntetni (láttuk a múltban!) nemcsak nem lehet véglegesen, hanem veszedelmes kockázattal is jár. Ezt pedig az állam nem vállalja, de ne vállalja és ne vallja a magánember se! Mi a teendő tehát? Csak egyetlen megoldás lehetséges: Kevesebbet fogyasztani és a megtakarított pénzt a hadigazdálkodás és a közgazdasági élet rendelkezésére bocsátani! A takarékoskodó ember pénzét vagy állampapírba, kényszerkötvénybe, útépítési kötvénybe, vagy takarékbetétbe fekteti. Mind meghozza a jó kamatát. Higyjük iezt és cselekedjünk így! A nagy német nép hiszi és így is cselekszik. Bízik betétei jövőjében, mert bízik az állam erejében. Abban az erőben, amelyet a nép kölcsönzött neki! Baranyai Lipót okfejtése világos. Művének úgy elolvasását, mint tanácsainak követését hazánk és nemzetünk érdekében mindenkinek figyelmébe ajánljuk. (Palisander.) ÖREG CIGÁNYOK. A kis kocsmában öreg cigányok vannak És furcsa módon nyiszlett a zene. Az asztaloknál víg vendégek ülnek, S a levegő illattal van tele. Öreg cigányok ! hej, vígabbak voltak ! Várta, hívta a bálok forgatagja. De elsodorta őket is az élet És az öregség szeles, bús viharja. Már fáradtak és nagyon éhesek S kopottak szörnyen, mind egy szálig. Szegény cigányok, rémséges lehetett Zeneszó mellett... az út idáig. Szalay Károly. ÚJDONSÁGOK. — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. Május 5—1 l-ig a Irgalmasrend gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot. — Antal államtitkár pápai látogatása. Képviselőnk április hó 27-én, vasárnap délelőtt érkezett Pápára dr. Ágh János miniszteri osztálytanácsos kíséretében. Megérkezése után hamarosan megkezdődött a panasznap, ameiy erősen belenyúlt a délutáni órákba. Képviselőnk órákon át a legnagyobb figyelemmel és odaadással hallgatta meg a kihallgatásra jelentkezettek kérelmeit, panaszait, s igyekezett eloszlatni minden keserűséget, elégedetlenséget azzal is, hogy készséggel adott útbaigazítást és kilátásba helyezte támogatását a tényleges sérelmek, panaszolt hibák orvoslására és a jogos kérelmek teljesítésére. — Mint értesülünk, folyó hó 11-én, vasárnap ismét Pápán lesz Antal államtitkár és nagyobbszabású megbeszélést is tart. — Főigazgatói látogatás. Dr. Szegi Ödön főigazgatói szakelőadó április hó 23-tól 26-ig a tanker. kir. főigazgató képviseletében általános tanulmányi iskolalátogatást végzett a ref. leány líceumban és tanítónőképző-intézetben, melynek végeztével teljes elismerését fejezte ki az intézet vezetőségének és tanári testületének. Éz alkalommal tisztelgő látogatást tett Medgyasszay Vince ref. püspöknél is. — A Jókai-kör évadzáró előadó-ülése. Mult szombaton, április 26-án tartotta a Jókaikör évadzáró ülését, amelyen Vajthó László egyetemi m.-tanár, ismertnevű kritikus és dramaturg Erdélyi költők címmel tartott előadást. Bevezetésében rámutatott arra, hogy Erdély hogyan élt XIX. századi költőink lelkében, majd találó vonásokkal jellemezte és ismertette az erdélyi líra jelenkori képviselőinek költői maga-