Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.
1941-01-18 / 3. szám
XXVIII. évfolyam. 3. szám. 1041 január IS. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség:: Levente-utca 22. szám. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Előfizetés ty 4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. jj Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Kultúrházat 1 (Folytatás és vége.) II. A hely kérdése. Jól tudjuk, hogy nemcsak a hadviseléshez szükséges a pénz, pénz és harmadszor is pénz, hanem az építkezéshez is. És minél nagyobbszabású az építkezés, annál ^ nagyobb összeget emészt föl. S mivel egy nagyszabású épülethez nagy telek is szükséges, ennek a teleknek megvételéhez, vagy több telek kisajátításához is pénz, pénz, újra csak: pénz kell. Hogy honnan vegye a város a költségek fedezetére kellő pénzösszeget, erre is ki fogunk térni elgondolásunkban. Előbb azonban lássuk a hely kérdését. Minthogy mi az építendő kultúrházat ötös-hatos cél szolgálatába szeretnénk állítani (amelyre cikkünk végén rá is fogunk mutatni), legjobban szeretnénk azt ^ belvárosban, mindenki által könynyen megközelíthető helyen fölépíttetni. E tekintetben, no meg városfejlesztő szempontból is, legideálisabb hely volna az Arany Griff telke. Ez esetben vagy az Esterházy hitbizomány építtetné föl, vagy — ha a telek nem volna tőle megszerezhető, — ő lenne a főrészvényes. A Griff mellett még a követ L kező helyek jöhetnének szóba, mint alkalmas, szép, ideális helyek. Először a Korvin-utca és a Fő-tér sarkán levő saroképület, (jelenleg Katula-üzlet); továbbá ugyancsak a Korvinutcában a Corvin-ház az előtte álló épületek hozzákapcsolásával. (Ennek az elképzelésnek ideális képét már láttuk is Závory Zoltán elgondolásában.) Egy másik hely lehetne a Flórián-szobor és a régi Tirol épülete közt eltörülő telek. Ezt a mutatós és szép helyet 30 évvel ezelőtt már egy építendő Városháza céljaira is kiszemelték. A Jókai-utcán szóba jöhetne — s talán ez lenne a legrentábilisabb terv — az Anna-térre nyitandó utcasarok, az ú. n. Woita-telek, vagy az új utca egy alkalmas fundusa. Igen jó lenne a Tapolca mellettj (a folyó beboltozásával, vagy más irányba vezetésével) a nagy kiterjedésű Besenbachtelek a Tókert-utca sarkán. Vagy végül, ha megszerezhető volna, a dr. Répássy-féle kert fele. Ezeknél jobb helyeit a belváros terüjetén nem tudunk, de ezekből is könnyű lenne már a választás. A pénz kérdése. Nunc venio ad fortissimum, mint az ókori nagy szónok mondotta. S ez a legnehezebb, legkényesebb, de egyúttal legfontosabb része is az építkezésnek: a pénz. Honnan teremtsük elő a szükséges pénzösszeget? Ne gondolja senki, hogy keresztülvihetetlen utópia a mi elgondolásunk! Nem! Reális számítást tettünk s ha üzleti alapon igyekszünk megvalósítani az ügyletet, akkor a látszólagos utópia látható valósággá válik. Nem kell hozzá más, csak egy jó adag jóakarat és egy kis merészség. E kettő nélkül semmi új vállalkozás meg nem születhetik. Tehát honnan teremtsük elő a költségeket? Honnan vegyünk pénzt? Ali úgy gondoljuk, hogy szövetkezeti alapon, részvények útján. Nem olyan túlságos összegről van szó, hogy azt a város, mint főrészvényes, elő ne tudná teremteni. Szakemberek véleménye szerint az egész építkezés (a telek árán kívül!) nem kerülne többe 350—400 ezer pengőnél. Látszólag nagy összeg, de a befektetés meghozná állandó kamatjövfedelmeit bérüzleti alapon. Ebből az összegből felét vállalná a város; százezer pengőt szubvencióként remélni lehetne az államtól, amely ily fontos kulturális szükséglet támogatása elől soha és seholsem zárkózott el; a még hiányzó 100—150 ezer pengő (nagyobb építkezésnél 200 ezer) flnWpmtpgpt warrrtiprrvpi g^rrélv npnTiniPTPfplés magánosok részvényjegyzéseiből lehetne összehozni. A részvénvesek megtalálnák számításaikat, akárcsak más részvénytársasági alapon létesült gazdasági intézményeknél (gyár, vasút, bank stb.), mert a Kultúrház különféle helyiségeinek használata állandó jövedelmet biztosítana. Ilyenek pl. boltbérek!, kávéházbér, előadótermek százalékos bére stb. Az épület célja és részei. A fentiekből is látható, hogy a Kultúrház kettős célt szolgálna. Egy anyagit és egy szellemit. Anyagilag a városnak (illetőleg a részvényeseknek) állandó jövedelmet biztosítana, szellemileg pedig otthonhoz juttatná a most még hajléktalan intézményeket. Itt nyújthatna a város módot a különböző kulturális és művészi egyesületek rendszeres egyesületi életének kifejtésére, előadásaiknak megtartására, amely ma minden irányban fokozottan fontos, sőt nélkülözhetetlen; ez az épület szolgálhatna egy nagy beépített színpaddal színi- és műkedvelői előadások céljaira, (meg lenne oldva a színházügy is!) művészi, ipari és mezőgazdasági kiállítások megrendezésére, végül nagyobb politikai és társadalmi gyűlések megrendezésére. Bizonyára volna már most olyan lelkes vállalkozó mérnök, építész, vagy más műszaki ember, aki a terveket elkészítené és komoly, gyors elhatározásra bírná e sorok alapján az illetékes városi tényezőket. Az épület elgondolásunk szerint kétemeletes, souterrénes lenne, amelyben helyet találna egy táncterem, két előadóterem, színház (öltözőkkel stb.) zenede, könyvtár, kaszinó, múzeum; a földszinten kávéház és bérbeadandó boltok, üzletek. Ezek volnának a mi terveink, melyek valósításra várnak, még pedig minél előbb! Kultúrházra szükség van. Ne féljünk azt megvalósítani. Vegye valaki az ügyet kezébe! Kezdeményezzen! A kezdet már féleredmény. Dimidium facti, qui coepit, habét. A köz veszi hasznát! (Palisander.) Kultur-est. Kimagasló eseménye volt a téli szezonnak ,az a kultúr-est, amely az Actio Catholica keretében, a Pápa és Vidéke rendezésében hétfőn este zajlott le a Jókai-színházban. Pápa város egész katolikus társadalma résztvett a nagyszabású estélyen. A ritka érdeklőkés elsősorban bizonyára dr. Czapik Gyula megyéspüspök illusztris személyének szólott, aki a falragaszok szerint az ünnepi beszédet mondandó volt; a főpásztor azonban — mindenek sajnálatára — betegsége miatt nem jöhetett el Pápára, s maga helyett Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapátot kérte fel az ünnepi beszéd megtartására. Nyolc óra után az ízlésesen díszített színpadon megjelent páter Máté ferencrendi szerzetes, az estélyt rendező Pápa és Vidéke szerkesztőségének tagja, és rövid szavakban üdvözölvén a íközönséget, felkérte a főapátot beszéde megtartására. A színpadon Karlovitz Adolf kormányfőtanácsos, a r. Icát. hitközség elnöke tiszteletteljes szavakkal üdvözölte a nagynevű főapátot, aki megkezdvén beszédét, kedvesen emlékezett vissza Pápa városára, ahol 1910—16-ig tanárkodott, s munkatársa volt a lapnak, amely most az estélyt rendezi. Szóin ván a sajtó hivatásáról, kívánatosnak tartotta, Ihogy a társadalom és a sajtó irányítása az ér-) telmiségi osztály kezében legyen, hogy kisiklások sem itt, sem ott ne történjenek. Ami1 ként történtek pl. Spanyolországban, ahol az eldurvult sajtó izgatása majdnem végrom L lásba kergette az országot. A nagy fővárosi lapok mellett meg van a létjogosultsága a kis helyi lapoknak is, hisz ezek karolják fel az nnrnkh kpKr,' i P1 Pr. iAcp rr,", mrpl- PÍ ^pl^pl/ mellett a nagy fővárosi lapok talán közömé bősen mennek el. Örvend, hogy az eszmék, a gondolatok, amelyeket mint fiatal tanár a Pápa és Vidéke hasábjain felvetett, komoly formában foglalkoztatják az ország közvéleményét. A közönség mély csendben hallgatta a mélyen járó gyönyörű beszédet, s a pódiumot elhagyó klasszikus szónokot percekig zajos ovációban részesítette. A műsor többi száma méltó volt az ünnepi beszéahez. Kalmár Mihály hegedűszólója — mihez a stílszerű zongorakíséretet Sz. Krémer Valéria zongoraművésznő szolgáltatta — élményt jelentett hozzáértőknek és laikusoknak egyaránt. Bravúros technikája csodálatra ragadott, — Sz. Krémer Valéria különszáma új babérlevél volt sikereinek koszorújához, j Játéka gazdag érzésvilágának káprázatos színeit tárta fel. — Farkas Ilonka operaénekesnő bájos megjelenésével és színes szép szopránjával belopta magát a szívekbe. — Kovács Jolán, az Operaház tagja, valósággal megigézett énekkultúrájával, szélesskálájú mezzoj szopránjának kifejező erejével, előadó készségével. Tekintve fiatalságát, reá még nagy feladatok várnak világszerte híres operaházunkban. Éneküket Kiszely Gyula, a Rádió szimpatikus rendezője kísérte simulékonyan, selymeslágyán. — Littassy György, az Operaház tagja, dörgő-búgó basszusán előadott énekszámaival aratott óiiási sikert. Operaáriákat énekelt kulturált énekművészettel. — Kishonthy József operaénekes csengő tenorjának édes meló-f diáját csak úgy falta a fülünk. Rokonszenves egyénisége is kedveltté tette magát előttünk. Mulató nótái farsangi hangulatba ringatták a közönséget. — Hámori Lajos pusztai tanító mély érzéssel előadott szociális irányú v e r-t seivel a legalsóbb néposztály, a béres-cselédek szomorú sorsát panaszolta el megrendítő hangon. Mint vihar zúgta oda, segítsetek rajjtuk, hogy el ne sorvadjon a karjuk, amellyel védik, hősiesen védték a hazát. Mintegy záradékul, Kerékgyártó Árpád budapesti középisk. igazgató a sajtó hatalmas erejéről, az olvasóközönségre gyakorolt hatásáról beszélt. Pl. a világháború idején a semleges Amerikát háborúra uszító sajtója egy év alatt belesodorta a háborúba. Ezért fontos, hogy komoly keresztény lapokat olvassunk. A műsor egyes számait páter Máté konferálta be szellemesen, változatosan. Elmúlt éjfél, amikor a kissé hosszúra nyúlt, de minden pontjában kitűnően sikerült estély véget ért. N. P. A SZÍNÉSZ. — Jávor Pál és Háger Antal színművészeknek ajánlva. — A színész sír, nevet, kacag, Van úgy, hogy szíve megszakad. Engem játszik, engem sirat, Én élek benne s ezalatt Egyek vagyunk a színpadon. Ö játszik . . . és én . .. tapsolom. S meglátom benne, mi bennem fáj S a fájdalom ott — tapsra vár. Nem ismer; mégis bennem él. Egy sziveren lüktet a vér, A taps, a taps, a taps: zene, A siker táncot jár vele. És sír, beszél, kacag, mozog És nem tudja, hogy én vagyok, Ki ott ülök az egyik sorban. — A szerepemet én is tudtam. Taps nélkül játszoitam sokat: Gondterhes, szürke napokat. És sír, beszél, kacag, nevet. Hisz művész — mindent megtehet. Engem játszik, engem sirat, Feltárja minden titkomat S mikor szívemre üt — nagyot, Ő várja ... és én... tapsolok. •ftteifliÉi