Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-02-22 / 8. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősé g : Levente-utca 22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Antal István képviselőnk a választókerületben. F. hó 15-én, szombaton délután érkezett, Antal államtitkár dr. Ágh János min. osztály­tanácsos kíséretében Pápára s megérkezése után azonnal megkezdte a kérelmezők és panaszo­sok kihallgatását a MÉP Fő-téri helviségében. Ez a munka, amelynek sokszor a legkülönbig zőbb érdekek összeegyeztetésének nehézségeivel is meg kell küzdeni. — sok-sok törődéssel,, sőt idegeket őrlő fáradsággal jár. Ezt a munkát kép­viselőnk fáradhatatlan buzgósággal s odaadó nagy szeretettel végezte most is s a befejezés után a MÉP városi ' nagyválasztmányának ülé­sére ment „ahol lelkes hallgatóság sűrű sorai' fogadták. Valami mélységesen komoly vára­kozás ült a lelkeken^ mintha keresnék egy rövid bepillantás lehetőségét a magyar jövendőbe.,' Alig hangzottak el az elnöklő vitéz Karcsaví Béla üdvözlő és a nagy nemzeti célok közös ; szolgálatára hívó megkapó szavai, zúgó taps között állott fel szólásra Antal államtitkár^ s .közel kétórás beszédben adott táiékoztatást a kül: és belpolitikai helyzetről. Előadta azt, hogy a nagy európai háború arra kénjszeríti a kormányzatot, hogy minden figyelemmel a külső események felé forduljon, viszont idebent mindent elkövessen az ország erkölcsi és anjagi erőinek fokozására és meg­szervezésére. Ezekben a nehéz időkben, amikor a haza bármelyik pillanatban ismét szólíthat! bennünket, az ország határain belül el kell! némulnia minden széthúzásnak, pártoskodásnak, az egyéni érdekeknek hallgatniok kell a közérdek kek mellett és minden erőnkkel össze kell fog­nunk az ország nagy érdekeinek védelmében] A körülöttünk dúló háborúd bármennvire is igény beveszi nemzeti erőinket., még sem lehet ok arra, hogy idebent el ne végezzük mindazokat a teendőket, amelyekkel az ország gazdasági és szociális ellenállóerejét a lehető legmagasabb fokra fokozzuk. Gazdasági téren a termelés to­vábbi fokozása a legfontosabb nemzeti érdek úgy mezőgazdasági, mint ipari fronton s bár az Európa ellen foganatosított blokád a legna­gyobb nehézségek elé állít bennüijket^ különösen az ipari nyersanyag ellátás tekintetében, meg kell állapítanunk, hogy mindezideig nem hogy nem történt fennakadás az ország termelési rend­jében, de különösen az ipari téren valóban' elismerésre méltó eredményeket értünk el. A honvédséget úgyszólván kizárólag ez a magyar ipar fegyverezte fel, a mezőgazdaság pedig 1 megtette kötelességét a közellátás nagy kérdései­nek megoldása körül. Szociális tekintetben is nagy előhaladást tapasztalhatunk és különösen a nép- és családvédelmi alap megteremtésével adta míeg a kormány a lehetőségét egy hosszú időre szóló jelentőségű szociális politikának. Ezután időszerű politikai kérdéseket ismer­hetett az államtitkár, aki azzal zárta szavait),; hogy nehéz időknek nézünk ugyan elébe, de hittel és kitartással nemcsak hogy le fogjuk küzdeni a nemzetet körülvevő veszedelmeket^ de minden bizonnyal méltó helyet vivunk ki magunknak a háború után kialakuló új európai rendben. Az előadás után a választmány tagjaí osztatlan lelkesedéssel és őszinte ragaszkodás­sal vették körül Antal államtitkárt. Vitéz Karcsav Béla köszönő szavai elhangzása után elfogadta a rálasztmány azt a javaslatot, hogy táviratilag üdvözöljék a párt országos vezérét: gróf Teleki Pál miniszterelnököt, valamint a párt országos elnökét. Másnap., február 16-án, vasárnap délelőtt alig járható úton jutott el képviselőnk Csót községbe ahol a szomszéd községekből össze­hívott választmánvi taeokkal együtt hatalmas vezető tábor fogadta, amelynek élén Babarcsik Gyula esperes-plebános köszöntötte meleg sza­vakkal képviselőnket, aki nagy figyelemmel és lelkes helyeslésekkel kísért beszédben ismer­tette a kül- és belpolitikai helyzetet. Beszédében főleg a falu szociális ügyeivel foglalkozo'ft.t Előadta, hogy a kormány nagyszabású akciót szervez a falusi lakás-kérdés megoldására, va­lamint általában a falu szociális^ kulturális és egészségügyi helyzetének megjavítására. Rámu­tatott arra hogy ezekben a válságos időkben bűnt követne el mindenki a nemzet ellen, aki; pártszempontból fogná fel a mai élet nagy kér­déseit, mert ma csakis az egyetemes nemzeti érdekek szempontjából kell teljesíteni köteles­ségeinket. Fegyelem, egység, bizalom s szilárd lelki elhatározás kell ahhoz, hogy a nemzet legyőzze a körülötte tornyosuló akadályokat s megint továbbjusson néhány lépéssel jogainak biztosítása és a felemelkedés útján. A beszéd elhangzása után Kovács János osztálvtanító köszönte meg; a táiékoztató és út­mutató előadást, majd kihallgatások következtek, amelyek már átnyúltak a délután időbe. Kép* viselőnk ebéd után már a ;kora délutáni órákban visszatért Pápára, ahonnan sürgős kötelezettsé­gei a fővárosba szólították. fszd.) Mentsük meg városunkat a tüdővésztől! Hol és miből építsünk Pápán tüdőbeteg-kórházat ? Közel 60 éve annak, hogy Koch Róberií a tüdővész bacillusát felfedezte. Azóta tudjuk, hogy a fertőzés forrása az úgynevezett nyilt! gümőkóros beteg, aki köpetével és sebvála-r dékával szétszórja ezt a veszedelmes kórokozót. Hatvan év óta tudjuk ezt és hatvan év óta több mint harminc rendelet igyekezett gátat vetni a magyarság legpusztítóbb népbetegsé­1 gének, de gyökeresen egyik sem tudta megt­oldani a' kérdést. Európában a nemzetek tuf berkulózis-halandóságában még mindig utolsó előtti helyen vagyunk. Évenként tizenhétezer!, nagyobbrészt fiatal ember pusztul el és rajtuk kívül még van 150.000 tiidővészes betegünk, kik közül 50.000 mint nyilt tüdővészes szűr' net nélkül szórja szét a betegség halálos csii­ráit azokon a helyeken, ahol megfordul. Amerikában azt a kárt, melyet egy tüdő­vészes okoz a nemzetgazdasági termelésben,* évi 2000 dollárra becsülik. Ha mi szerényen csak évi 1000 pengőt számítunk egy-egy ma­gyar tüdővészes után, így is kb. 150,000.000 pengő kárt jelent évenként az ország összteíf melésében. Az anyagi veszteség mellett az er­kölcsi és a lelki veszteség pedig egyszerűen fel­becsülhetetlen. Más országokban sikerült már a tiidővészes halandóságot lényegesen leszál­lítani. Tüdőosztályok és szanatóriumok százait építették fel az utolsó évtized folyamán; így a kollektív szervezettség által a nép közötti egészségügyi propaganda segítségével gyönyörű eredményt értek el. A tbc.-fertőzés elterjedésében két főtényező játszik szerepet: az ellenállóképesség és a kór­okozó baktériumok. Ellenállóképességünk pe­dig a velünk született hajlamtól, a szociális viszonyoktól — kereseti lehetőség, munkabér, lakás — és így nem utolsó sorban a táplál­kozástól függ. A közeljövő mindinkább foko(­zódó élelmezési korlátozása á tömegek ellen­állóképességének csökkenésével egy újabb ha­nyatlás árnyékát veti előre. Németországban a világháború közepén, az éhségblokád idején több mint kétszeresére ugrott fel a tbc.-lialan­dóság. Ez a körülmény még inkább kötelessé,­günkké teszi azt, hogy a fertőzés forrásával, a tüdőbeteggel, az eddiginél szigorúbban jár­junk el. Ezért ad az új, 888-ias belügyminisz-i teri rendelet eddig még sohasem tapasztalt fe­lelősségteljes jogokat az egészségügy vezetői kezébe. Legfontosabb ezek közül a kényszer­gyógykezelés elrendelése. Ezentúl minden új tüdőbeteget be kell jelenteni és a be nem je­lentetteket rendszeres tömegvizsgálattal fel kell kutatni. Városunk tüdőbeteggondozó intézetére ed­digi' áldásos munkakörén túl újabb hatalmas fel­adat hárul. Ki fogja emelni a társadalomból mindazokat a fertőző tüdőbetegeket, akik ed­dig — száraz időben jól megfigyelhettük — járdáinkat teleköpdösték, saját és mások lakásait fertőzték. Bár a járdára való köpés hivatalosan közrendészeti kihágást képez, sohasem hallottuk, Tiogy ezért a rendőr valakit felírt volna. A fertőző köpködőknek kórházba, vagy az újon­nan szervezendő tüdőbeteg-otthonokba utalásá­val reményünk lehetne arra, hogy nem viszünk haza cipőnk talpán bacillusokat, ahol gyanútla­nul játszadozó gyermekeink tüdejébe juthat és magunkat is megfertőzhet. Felbecsülhetetlen Johan egészségügyi ál­lamtitkárnak ez a határozott és nemesen elgon­dolt rendelkezése. A rendelkezést készséggel végrehajtva felkutatjuk tehát az összes tüdő^ betegeket. De hol keressen ez a nagy tömeg gyógyulást? Magyarországon ma kb. 40—50.000 nyilt fertőző tüdőbeteg van. Tehát legalább ennyi kórházi, vagy, szanatóriumi -ágyra volna szük­ségünk. Ezzel szemben legfeljebb 6—8 ezret itudunk egyszerre elhelyezni. A többi pedig} szörnyű betegségének felismerése után is együtt él továbbra is velünk, holott a modern tüdő­gyógyászat ezek túlnyomó nagy részét ideje^ korán meg tudná menteni. Még nehezebb a helyzet a mi vármegyénk­ben. Veszprém vármegyének nincs sem tüdő­szanatóriuma, de még kórházi tüdőosztálya sem. A szomszéd vármegyék kórházi osztályai első­sorban a saját városuk, illetőleg vármegyebelie­ket veszik fel, az állami szanatóriumok pedig állandóan túlzsúfoltak. így a nagy tervekkel kiadott rendelet csak úgy tudja betölteni szere­pét, ha megtöltjük tartalommal. Ezért írja elő maga a rendelet tüdőotthonok létesítését s ezért gondolnak az illetékesek arra, hogy Pápán a kór­ház fertőző osztályának megépítése után az így felszabaduló úrdombi járványkórházunkat tiidő­otthonná, nyilt fertőző betegeket elhelyező ott­honná alakítják át. Ezt a megoldást azonban — kereken ki­jelentem — csak fél-, vagy negyed-megoldásnak tartom. Városunk tüdőbetegeinek száma semmi­vel sem kisebb az országos aránynál és nemi­csak néhány tömeglakás nyilt tüdővészeseinek kell otthon, hanem komoly gyógyhelyet kell létesíteni a többi százaknak is, jakik a városban, vagy a várossal szervesen összefüggő járás te­rületén laknak. Pápán tehát tüdőbeteg-kórházat kell léte­tenil Egyébként félő, hogy a mostani járvány­kórház tüdőmenhellyé alakítása ugyanazt a fé­lelmet, vagy talán rémületet váltja majd ki az emberekből, mint azt, talán sokszor indoA kolatlanul, a járványkórházzal szemben meg* nyilvánulni láttuk. Adja el a város a szomszédos gyárak valamelyikének ezt az északi fekvésű, országút és mocsár melletti házat, melyet egy gyár még kitűnően felhasználhat. Ideális tüdőszanatórium helyéül kínálkozik a háromszázholdas Esterházy-park Grófi-úti -leg­magasabb fekvésű, fenyvesekkel beültetett, és északi széltől védett nyugati csúcsa, amely bár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom