Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-11-08 / 45. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Előfizetés lU évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) A pápai új református templom felszentelési ünnepségei. Tíz esztendő pergett le azóta, hogy a pápai református egyház hozzáfogott új templomának megépítéséhez. E tíz év mun­kájának eredménye az új református temp­lom, amelynek felszentelési ünnepségeire ha­talmas tábor sereglett össze városunkból és vidékről október hó 31-én, a reformáció em­lékünnepén. Készen áll tehát ,az új templom a Széchenyi-téren. Készen áll arra, hogy le­gyen az élő hitnek s hazaszeretetnek erős vára. Ez az új templom nem csak sok nehézségen keresztül épült fel, de nagy szeretettel éö féltő gonddal is. Ennek a nagy szeretetnek és szinte féltő gondosságnak első hordozója a tervező és építő művész Dudás Kálmán, aki­nek szíve melengeti s lelke átragyogja ennek a templomnak minden darabját. Dudás tanácsos művészi kifejező ereje sugárzik ebből a temp­lomból, amely úgy belső, mint külső kivite­lében csodálatos vonzó erőt gyakorol a lel­kekre. Már hetek óta folytak az egyházközség előkészületei az október 31-i felszentelési ün­nepségekre. Megalakult a rendező bizottság a vendégek fogadására, elszállásolására és az ünnepségek rendjének, zavartalan menetének biztosítására. Már az ünnepségek előtti napon példás fegyelemmel és körültekintéssel mű­ködik a vendégeket fogadó és elszállásoló bizottság. Megtörtént a jelentkezett előkelő­ségek, küldöttségek beosztása, elhelyezése az ünnepségekre. Intézkedés történt arra nézve, hogy a leány- és fiútanulóifjúság intézeteik­nek külön termeiben erős hangszóró- készü­lék útján hallgathassa az új templomban tar­tott felszentelési ünnepséget. így jött el októbber 31-i'ke, a gyülekezet örömünnepének, az új templom felszentelés sének napja. Borongós őszi reggel van s jó­val 9 óra előtt máris özönlik az ünneplő kö­zönség a felszentelési ünnepségek megnyitó részére a régi templomba. A fel-fel csillanó bágyadt őszi napsugár ráhinti fényét és me­legét az ünneplő arcokra s mintegy kifejezést ad annak, hogy itt most közös örömben ölelkezik össze az ég és a föld. Az ünneplő közönség. Az ünneplő közönség sűrű sorai húzód­tnak át a városon. S ez az ünneplő közönség valóban megható és felemelő látványt nyújt. Ott látjuk az ünneplő közönség soraiban az erdélyi református egyházkerület elnökségét: Vásárhelyi János püspököt és gróf Teleky Artúr főgondnokot, a kultuszkormány képvise­letében fáji Fáy István államtitkárt; ott látjuk dr. Antal István államtitkárt, a pápai kerület országgyűlési képviselőjét, dr. Mesterházy Ferenc főispánt, dr. Lázár Andor ny. minisz­tert, dr. Lázár Ferenc felsőházi tagot, Gorondi Nóvák Andor miniszteri osztályfőnököt, Koltai Vidos Dániel földbirtokost; az ünneplő közön­ség soraiban felemelő jelenség a nagyszámú katonai küldöttség élén a honv. államáspa­rancsnokság, a járási katonai parancsnokság és a járási csendőrparancsnokság képviselőivel; ott látjuk a vármegye (képviseletében dr. Berky Miklós alispánt és dr. Kenessey Zolt­tán vármegyei főjegyzőt, a székesfehérvári tanker. kir. főigazgatóság képviseletében Ma­docsay Pál tanügyi tanácsost, az ORLE kép­viseletében dr. Kovács J. István egyházkerü­leti főjegyzőt; ott látjuk dr. Ágh János minisz­teri osztálytanácsost, s a pápai egyházmegye képviseletében Végh János esperest és dr. Jókay-Ihász Miklós gondnokot; ott látjuk az ünneplő küldöttségek soraiban a róm. kat. egy­ház képviseletében vitéz Karcsay Bélát, Kar­lovitz Adolfot és dr. Csarmasz Ferencet, á veszprémi ev. egyházmegye képviseletében Mihály Sándor felügyelőt, a pápai ev. egyház képviseletében népes küldöttség élén Bácsi Sándor ev. lelkészt; ott látjuk az ünneplő kö­zönség soraiban az új templomért nemes készséggel áldozatot hozó Pápa m. városnak és képviselőtestületének küldöttségét élén Hamuth János polgármesterrel; ott látjuk dr. Konkoly-Thege Sándor budapesti kir. köz­jegyzőt, a templomépítési bizottság egykori elnökét, s ott látjuk még a helybeli intézmé­nyed, s vidéki egyházak számos küldöttsé­gét, illetve képviselőjét. A régi templomban. A régi templom 9 órakor már zsúfolásig megtelt a küldöttségekkel, s ünneplő közön­séggel. Igen sokan, akik be sem fértek a templomba, a zárt udvaron, s künn az út­testet szegélyező gyalogjárón sorakoztak fel, hogy részt vehessenek az ünneplésben, ame­lyet erős hangszóró készülék is közvetített. Megkapó jelenség volt az a hatalmas gyü­lekezeti ének, amelynek hangjai átrezegtek: az utca levegőjén, s megragadták a járókelők lelkét. Az ünneplés mélységes áhítata, ko­moly méltósága ott ült mindazokon, akik künn az utcán helyezkedtek el, ahol a rendőrhatóság a rendezőséggel karöltve a régi templomtól az új templomig vezető útvonalon elisme­résre méltó készséggel szolgálta az ünnep­lés rendjét. A régi templomban tartott hálaadó istentiszteletnek központja az az egyházi be­széd volt, amelyet Ólé Sándor gyülekezeti lelkipásztor tartott. Beszéde első részében megkapó elevenséggel rajzolt képekben vo­nultatta fel azokat a nemzedékeket, amelyek a régi templom falai között dicsérték Istent s amelyek tanúi voltak nagy időknek s részesei és munkásai az egyház és a nemzet hősi erő­feszítéseinek, szent küzdelmeinek. Beszéde második részében arról szólott, hogy azt a lángot, amelyet nagy ősök gyújtottak fel és élesztettek, — épen és tisztán kell átvinni az új templomba. Hadd lobogjon ott tovább, időtlen-időkig, olthatatlanul az élő munkás hitnek lángja. A beszéd után felhangzott a gyülekezeti ének, amelynek hangjai mellett vonult ki az ünneplő közönség a régi temp­lomból. Az ünneplő menet. Az ünneplő menet felsorakozott a Horthy Miklós Fő-utcán a rendezőség utasításai sze­rint. Felejthetetlen látvány volt ez az ünneplő menet, amelynek élén az intézetek ifjúsága ha­ladt. Majd' a katonaság és a különböző kül­döttségek következtek. Az ünneplő menetben pompás képet nyújtott az a hatalmas lel­készi kar palásttal és föveggel, amely után az ünneplő gyülekezet következett, élén a pres­bitériummal. Csodálatosan szép volt ez a zárt menet, amely az új templom előtt lévő térre vonult, ahol dr. Cseh-Szombathy László egy­házközségi főgondnok igen hatásos s az egy­házközség életének korszakos eseményeit érintő, a meggyőződés erejétől áthatott be­szédben nyújtotta át az új templom kulcsát Medgyasszay Vince püspöknek, aki a főbejárat ajtaját megnyitotta. Megnyitás után megkez­dődött a bevonulás s a rendezők irányítása mellett foglalták el kijelölt helyeiket a pap­ság, a megjelent előkelőségek, a különböző küldöttségek, az egész ünneplő gyülekezet. A templom előtti téren nagy tömege szorongott a kiszorult ünneplő közönségnek, amelynek számára hangszóró közvetítette a felszente­lési ünnepséget. Az új templomban. A bevonulás után az új templomban kez­detét vette a felszentelési ünnep. Megszólalt a régi templomból áthozott s átjavított orgona, amelynek vezetésével hangzott fel az új temp­lomot zsúfolásig megtöltő hatalmas ünneplő közönség ajkáról a főének. Az érzések mennyi változatát fejezik ki az arcok! Az egyik arcon komoly ihletettség ül, a másik arcon a hivő lélek boldog örömének halvány pirja ragyog, amott az arcokon édes büszkeség sugárzik, emitt az arcokon, a szemekben a lelkesedés szent tüze lángol, néhol a beteljesült vágyak örömkönnyei csillognak, máshol a nagy el­határozások kemény vonásai rajzolódnak ki. S egyszerre csak minden arc a szelídségbe és alázatosságba simul, amikor Végh János espe­res mély hatású imája csendül fel s viszi a lelkeket Isten trónjának zsámolyához, ahol hálát rebegnek a nagy kegyelemért, amellyel az Atya szeretete takargatta őket. Ügy érez­tük, mintha a lelkek az imádság szárnyaival szállva megtelítődtek volna Isten szent aján­dékaival. Amikor elhangzott a közének, amely­nek kezdő sorát a templom főbejárata vi­seli, Medgyasszay Vince püspök kezdette meg gazdag tartalmú és nagy hatású gondolatok­kal átszőtt templomszentelési beszédét. E be­széd egy sugárzó eszményt állított az ünneplő gyülekezet elé, s ennek az eszménynek a szol­gálatára buzdított. Ez az eszmény pedig az, !hogy a gyülekezet tagjai legyenek élő kövei az új templomnak, amely csak így lehet Isten dicsőségének hordozója s Isten országának kapuja. A beszéd után Medgyasszay püspök felszentelési imádságot mondott, amely nem­csak bensőséges erejével, de költői szépségű kifejezéseivel is magával ragadta az ünneplő közönséget. A felszentelő Imádságnak Isten gazdag áldásáért esdő végső akkordjai után Ára ZO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom