Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-02-01 / 5. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám. Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. | CSÁKY | Szörnyű végzetszerűség sötét árnya fek­szik a magyar szivekre az ifjan, erője és ered­ményessége teljében elpihent Csáky István gróf frissen ásott sírjánál. Megrendülten gyá­szol a nemzeti lélek, mert érzi és tudja, hogy legjobbjai egyikét veszítette el. Az űj magyar diplomata generáció leg­szebb kiteljesedése volt Csáky István gróf. A nagy háború után lépett a diplomácia szol­gálatába. Szegedről indult. Az ősi múltból visszaéledő nacionalizmus küldte diadalmas útra, hogy végül is férfikora delén a nagy-f nagy sikerek koszorúival övezve kidőljön a sorból. Önkéntelenül fojtogatja a torkot a keserű kérdés: miért, hogy legjobbjainkat felőrli a nemzet javáért való önfeláldozó küzdelem? Miért kellett elveszítenünk azt a külügyminisz­terünket, akinek előrelátása, tapintata, férfias­sága, bölcsesége, egész diplomata egyénisége oly sok és oly szép eredményt hozott? Csáky István gróf diplomáciai karrierje a tehetség erejével lendült a magasba. Ott volt két évtizeddel ezelőtt a trianoni béke­diktátum aláírásánál és ott volt az ősszel a, második bécsi döntésnél... Magyar ember, felelős politikus, irányító államférfi számára ennél nagyobb ajándék alig képzelhető el. És Csáky István elérte azt a boldogságot, sőt to­vább fejlesztette a nagyszerű vonalat, hiszen alig pár hete írta alá a tengelyhez csatlako­zást és a jugoszláv szerződést. Fáradhatatlanul munkás volt egész élete. A posztján állt éjjel és nappal, hogy a legjob­bat, a legtöbbet vívja ki nemzetének. Ezért nagy a mi veszteségünk, amit lát és tud a külföld is. Megható és felemelő az a részvét, amely a nemzetközi udvariasság sza­bályait messze meghaladva gyászolja Csáky István gróf korai szomorú halálát. A magyar külügyminiszter azok közé a kevesek közé tartozott, akik Európa két legnagyobb embe­rének, Hitlernek és Mussolininek barátságá­val dicsekedhettek. Most nincs többé. Egy nemzet gyászolja mélyen, igazán és azzal a férfias, felemelő tu­dattal, hogy az ő útjain halad továbbra is a nemzeti boldogulás céljai felé. Hozzászólás a Fő=tér rendezéséhez Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) és egyéb kérdések. i. Mikor a P. és V. megkezdte Főtér-ren-t dezésre vonatkozó sorozatos cikkezését, egy rövid felhívást tett közzé, melyben hozzá­szólásra szólította fel azokat, akiknek a ren­dezésre vonatkozó megjegyzésük van. E fel­hívás alapján teszek néhány megjegyzést most. A Főtér rendezését ezelőtt 4—5 évvel a P. H. hasábjain liasonló szöveggel leírtam, miért is ez sem a hatóság, sem a nagyközön­ség előtt nem új. A cikkiró úr nemcsak a főteret, piacteret szeretné rendezni, hanem a Griff helyére városházat, a Corvin-ház elé »Mátyás teret«. Újjá akarja építeni a járásbírósági épületet is. És hogy ezek megvalósíthatók legyeneík, megvételre ajánlja a következő házakat: Cor­vin-utcában a Kremsir- és egy uradalmi há­zat. Üj városház céljára a Griffet. A Fő^utca^ * A cikknek, bár több ízben elkalandozik a tárgytól, közérdekű vonatkozásainál fogva szívesen adtunk helyet. Szerk. egyenessé tételére a Fóris koporsós, a Witt­mann Ignác, a Leszámítoló Bank épületét és a Fehér ügyvéd melletti házat. Természetes, hogy ezt a tervet ezidő sze­rint sem az adózó közönség, sem a város képviselőtestülete nem gondolja komolyan és bizonyára a cikk írója is csak szép elgondo­lásnak szánta. A járásbírósági palota megépítése igenis időszerű. De hiszen ez az eszme sem új keletű. Lázár Andor v. igazságügyminiszter, városunk szülötte, ezt már a mult években beígérte. De nem oda, ahol most van, hanem olyan helyre, ahol egy elhanyagolt városrészt lett volna hivatva a belváros területén életre kel­teni, majd a messze jövőben az új város­házzal együtt. Ennek a leírását lásd az 1930­ban a főiskolai nyomdában készült füzetehi­ben: »Hol építsük fel az új színházat?« Ezt a füzetet az akkori képviselőtestület minden egyes tagja megkapta (természetesen, hogy a színházra vonatkozó kitétel most már elmarad belőle, mert az időközben megoldást nyert). A cikkíró úr további fejtegetésében a Tapolcát ajánlja beboltozásra. Ennek sem tu­lajdonítanánk nagyobb jelentőséget, ha a P. vitéz Mezei Kálmán orvos úr Pápa városunk és V. 52-iki számában S. Ó. S. címen drt. lassú népesedésének okául nem a Tapolcát hozná fel. Hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak: sem nemleges, sem igenleges ál­lást nem foglalhatok, mert nem vagyok orvos. Már most a Tapolca patak vagy terjeszt betegséget amerre folyik, vagy nem. Ha igaz, akkor nekünk ezt a vegyvizsgálat alkalmával fürdésre és ivóvíznek is kitűnőnek minősí­tett forrásunkat valóban el kell tüntetni, ille­tőleg másfelé vezetni. A cikkíró úr véle­ménye szerint be kell boltoztatni. Egyszerű az egész! A Bocsor-malomtól a hamuházakig kb. négy kilométer hosszú. Már most hogy ennek a beboltozása mennyibe kerül, ez me­gint nem az én hivatásom megállapítani. Véleményem szerint ha a belvárost meg­fertőzi, akkor beteggé teszi a külvárosi részt is. Ha a múltban a vízfogyasztás következ­tében a városunkban volt járvány, azon ne csodálkozzunk, mert azt hiszem, hogy Pápa város keletkezésétől 1896-ig, a vízvezeték meg­alkotásáig minden pápai lakos az összes szük­ségletét a Tapolcából és a szörnyen rossz édeskés kútvizekből födözte. Éppen ebből a célból a Tapolcát minden év pünkösd heté­ében a mai napig is ki szokták tisztíttatni. (Vége köv.) Cziller Péter. Tűzoltó-bál február 9-én. Kiöntött a Marcal. Mult szombaton és vasárnap végigjár­tuk a marcalmenti és rábaparti községeket^ főként azokat a helyeket, amelyeket a ké;t egymással párhuzamosan haladó folyó, a Mar­cal és a Rába ismét árvíz-veszéllyel sújtott. Szombaton Mersevat és Külsővat községek előtt, a Pápa-Celldömölk közötti országúton állt meg autónk és ahogy kiszálltunk, szörnyű látvány tárult elénk. A Mersevat mellett és Külsővat alatt húzódó Marcal folyó kilépett medréből és ameddig a szem ellátott, elborí­totta a két község határát. Hatalmas kiterje­désű szántóföldek és rétek állnak víz alatt. A lakosok erejük megfeszítésével védekeznek a súlyos károkat okozó dühöngő folyó további pusztításának elhárításán, az egész falu népe talpon volt, hogy legalább a menthető ingó­ságokat távolítsa el az áradat útjából. Af folyó alsó szakaszán, a vasmegyei Boba köz­ség irányában még ijesztőbb a Marcal ára­dása. Kilométer szélességben víz takarja a szántóföldeket és réteket, úgy hogy a folyó medrét itt megtalálni egyáltalán nem lehet. Lesújtó helyzetben vannak a falvak gazdái, akiknek fáradságos munkáját máról-holnapra semmisítette meg a rakoncátlan folyó. Másnap Marcaltőre látogattunk el, hogy a hozzánk eljutott kellemetlen híreknek való­ságáról meggyőződjünk. Sajnos, igazaknak bi­zonyultak. A Marcal itt is több helyen kiön­tött, de a szabályozott részeken medrében békésen folyik a víz. Százhúsz ember dol­gozik a földhányási munkálatokban és már közel két kilométer távolságban normálisi medre van a folyónak, de a további munkála­tokat egyelőre megnehezíti az áradás. Rövid kocsizás után érjük el a Rábát. Ijesztő látványban van részünk. Várkesző irá­nyában, ameddig a szem ellát, hatalmas jég­páncél borítja a folyót. Rettenetes még rá­gondolni is ennek súlyos következményeire, •mert ha megindul a jégzajlás, a Rába sokkal nagyobb kárt és bajt okozhat, mint a Marcal. Várkesző, Kernen esszentpéter, Rábasebes, Vág és az utána következő partmenti falvak lakói aggodalom és félelem között töltik napjai­kat, mert nem tudják, hogy a rájuk kövqt­1 kező melegebb napok milyen veszedelmeket hozhanakt reájuk. M. J. LEVÉL . . .* Ha szivem kis levéllé válna, Reá írnám édes neved, Piros levélke volna, mint a málna, És elküldeném Teneked. A póstaszekrényből kiszednék, Mint hü betűkbe halt zenét, S a postás bácsi észrevenné rögtön, Hogy melegíti a kezét. A postás bácsi egyre nézné, Micsoda furcsa kis levél ? Forró, piros! Reszket, mint a harmat, S ha megsimogatod, zenél. .. 5 kikézbesítené Tenéked Reggel 8 és 9 között, S Te ráírnád, mert sohasem szerettél: „A címzett rég elköltözött!" Babay József. * Szerző felolvasta a Jókai-kör január 26-i ülésén. Hirdetmény az 1941. évi népszámlálásról. Az 1940. évi XXX. t.-c. alapján az 1941. évi február hó 1. és 15. napja között népszám­lálást kell tartani. A népszámlálásnál az 1941 január 31. és február 1. napja közötti éjféli állapotot kell alapul venni. A népszámlálás alkalmával össze kell írni: a) egyénenkint minden személyt; b) a lakás céljára szolgáló épületeket, la­kásokat és egyéb helyiségeket; c) az önálló iparosokat és ipari üzemeket; d) az önálló kereskedőket és kereskedelmi üzleteket; egyidejűleg külön is számba kell venni: e) az 1870. évi január hó 1. és az 1929. évi december hó 31. napja között született (11—70 éves) férfiakat és az 1890. évi január hó 1. és az 1924. évi december hó 31. napja között született (16—50 éves) nőket, valamint f) az 1880. évi január hó 1. és az 1922. évi december hó 31. napja között született (18—Q0 éves) katonaviselt polgári személyeket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom