Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-08-02 / 31. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60' Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Panasz hangzott el és pedig igen figyelemre méltó helyről, hogy az értelmiségi pályákon hiány kezd mutatkozni. Orvosokban és mérnökökben ugyan már esztendők óta nem nagyon bővelkedünk, újabban tanárokban is kereslet állott be, tanítókat pedig egyenesen felhívással kell buzdítani arra, hogy állást foglaljanak el. Meg fognak történni bizonyára az intézkedések, hogy a megnövekedett ország szükségletein ezen a téren segítve legyen. De természetesen az ilyen bajokat nem íanynyira hivatali intézkedésekkel — mint pl. a tanítói oklevél megszerzése idejének egy évvel történt megrövidítése —, hanem társadalmi ráneveléssel is lehet és kell orvosolni. Ma az aránylag kisebb végzettséggel nagyobb keresethez jutás lett a vezető csillag. Ez materiális szempontból érthető ugyan, de nem szabad elfelednünk, hogy egy nemzet életét nem a materiális szempontoknak kell irányítani. Az egyénnek pedig csak akkor van létjogosultsága, ha magát nemzete magasabb eszményeinek szolgálatába állítja. A nemzetnek szüksége, mindenek felett szüksége van minőségileg is elsőrendű erőkre, mert csak így tarthatja fenn a körülötte levő népekkel szemben azt a hegemóniát, ami politikai téren mind jobban és jobban kialakulóban van. A pályákra készülő ifjúság gondolja meg az itt elmondottakat. Ha nehezebb, hosszabb ideig tartó is a mérnöki és orvosi vagy tanári pályára való előkészület s ha ma még nem is találja ott azt a jutalmat, amit fontos munkájáért megérdemel, bízzék a jövőben, amely feltétlenül meg fogja hozni, úgy ezen, mint mincfazon pályákon, — gondolok itt még a hivatalnokokra is — amik a nemzet életében éltető szerepet visznek, az anyagi megbecsülést is. Magyaromét árucsere. (~ő) A napokban fejeződött be a magyarnémet gazdasági bizottság tárgyalása, amely a két ország közötti árúcsere rendjét szabályozta az időközben bekövetkezett változásokhoz igazodva. A tárgyalások menetéről igen szűkszavú híradások jelentek meg, ellenben igen érdekes és figyelemreméltó előadást tartott a két ország közötti árúcsere rendszeréről Clodius birodalmi rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a német bizottság vezetője. Hangsúlyozta, hogy a magyar iparnak és a magyar mezőgazdaságnak nagy feladatai vannak az új Európában. Örömmel állapítható meg, hogy Clodius meghatalmazott miniszter fejtegetései mindenképpen fedik a magyar közgazdaság elképzeléseit. j Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Magyarországnak igazodnia kell Németország szükségleteihez, mert hiszen a magyar termelés legjobb piaca Németország. Nem csupán mezőgazdasági, de ipari vonatkozásban is. Clodius szerint Németország éppen ezért egyáltalában nem kívánja Magyarország mezőgazdasági egyoldalúságát. A nagy közös érdekeket szolgáló együttműködés a magyar iparra is hatalmas feladatokat ró és a német birodalom eminens érdeke, hogy a magyar kis- és nagyipar ne zsugorodjék vissza, hanem ellenkezőleg fejlődjék tovább, váljék minél korszerűbbé. A német birodalom olyannyira fontosnak tartja minden vonatkozásban a magyar ipar fejlettségét, hogy ehhez, a lehetőségekhez képest, a maga részéről tőkével is hozzá kiván járulni. Gazdaságilag erős Európára van szükség s ez az erős Európa megköveteli a gazdasár gilag erős nemzeteket s azok megértő szoros együttműködését. Erő és közös munka kell -Ahhoz, hogy Európa biztosítsa a maga számára az önellátást, mert csak így tudjuk elkerülni azt a veszélyt, amely az ellenséges külföldről jövő gazdasági elfojtással fenyeget. Gigászi harc folyik az új Európa szellemének végső győzelméért s ennek a győzelemnek alapfeltétele minden meglévő gazdasági erő kiteljesítése. Németország nem akarja egyformává tenni Európát, mert tudatában van annak, hogy minden egyes állam sajátos ereje kifejlesztésének meg vannak a maga adottságai, amelyeket büntetlenél nem szabad háttérbe szorítani. Előadása további során hangsúlyozta azt a ;tételt, hogy Európának ép úgy szüksége van a magyar mezőgazdasági termelésre, mint ahogy ebből a nagy baráti együttesből hiányozna a magyar ipari termelés. Előadása nagy vonásokban abban foglalható össze, hogy a magyar-német gazdasági élet kiegészíti egymást. Mind a kettőt fejleszteni kell. Magyarnak és németnek egyaránt össze kell fogni minden erőt, hogy megbirkózhassunk az elibénk magasló nagy feladatokkal. Magyarországnak külön szép és komoly feladatai vannak az új Európában s az elmúlt évek politikai és gazdasági változásai csak örvendetesen növelték ezeket a feladatokat. íme, német illetékes helynek ez az álláspontja a magyar termelés kérdésében és Clodius meghatalmazott miniszter fejtegetései zökkenők nélkül simulnak a magyar közgazdasági élet elképzeléseihez, céljaihoz! A moszkvai zugpiac. Alig lehet élvezetesebb olvasmányt találni, mint a szovjet hivatalos lapjainak egyegy nemrégiben megjelent számát. A szovjetpropaganda kifelé a teljes jólétet hirdeti és büszkélkedik azokkal a hatalmas eredményekkel, amelyeket a szovjet kis- és nagyipar az utóbbi évtizedekben a különböző munkatervek során elért. Hirdeti ez a propaganda azt is, hogy teljesen új erkölcsöket adott a terme| lésnek, szakított a kapitalista rendszerekkel s a szovjet termelés az egyéni becsületen, tisztességen' alapszik. Hogy mindez csak blöff és propaganda, arra nap-nap mellett adnak bizonyítékot a szovjetlapok, mint például az Izvjesztija, amely június 10-i számában egy nagyarányú ipari szélhámosságot leplez le. A cikk bevezetése rámutat arra, hogy míg az állami üzletekben festéket alig-alig lehet kapni, zugban az úgynevezett »fekete piacon« mindig kapható, természetesen megfelelőn magas áron. Hogy miért van ez, arra vonatkozólag elmondja, hogy még 1937-ben a moszkvai közellátási népbiztosság a város Leninről elnevezett körzetében egy festék előállító és szétosztó szervet létesített. A vezető Kolovitzer elvtárs volt, helyettese és műszaki szakértője Zeltzer elvtárs, az anyagbeszerző pedig Gorszkij elvtárs. Az üzem megindult, tele volt azonban a vásárlóközönség panasszal, hogy használhatatlan festékanyagokat osztanak, ugyanekkor pedig a fekete piacon a legjobb minőségű festékanyagot vásárolhatta bárki, horribilis áron. A három elvtárs látta el a zugpiacot az elsikkasztott és külön gyártott anyaggal, sőt az igényelt nyersanyagok egy részét is illegális úton értékesítették. Ahhoz, hogy e manipulációkat éveken át folytathassák, természetesen szükség volt, hogy a népbiztosságon is legyen cinkosuk, sőt üzemük munkásait is meg kellett vesztegetniök, mert hiszen azok látták, hogy milyen gyenge minőségű festékeket gyártanak, s tudták, hogy emellett titokban kiváló minőségű gyártmányokat is készítettek. A munkások külön jutalmakat kaptak a hallgatásért s így eshetett meg, hogy az évek óta folytatott visszaéléseket csak az idén tavasszal fedezték fel. Vizsgálatot indítottak s megállapították, hogy a festéküzem három vezetőjének fejenként másfélmillió rubeles vagyona van s Kolovitzer elvtárs éppen megkezdte luxuskivitelü villája építtetését. Kezdve a népbiztosságtól, a könyvelés, raktárelszámoláson, gyártáson keresztül mindenki csalt, lopott, s mindenki fedezte a három vezető visszaéléseit. Az Izvjesztija, amikor megállapítja, hogy itt sok millió rubel elsikkasztásáról van szó, csak annyit közöl, hogy a nyomozás befejeződött és az egész ügy rövidesen bíróság elé kerül. Arra a kérdésre azonban nem ad választ a félhivatalos lap, miként történhetett a szovjetunio fővárosában ez a négyévig tartó felháborító visszaélés!? ; MEGÖL A TELJESÜLÉS. Ma még talán boldog vagyok, mert kergetek és hajszolok ezer álmot, délibábot. .. s futok, futok mindhiába a világba ... Jaj! De mi lesz, mi lesz akkor, ha álmaim földre szállnak, ha vágyaim testté válnak? Mit kergetek? Miért élek ? Mit remélek ? ... Ma még sírok, hogy vágyaim, lázálmaim oly illanók .. . Talán ma fáj, hogy kergetem az álmokat csak szüntelen, reménytelen . .. De agyamra sejtés borul: A fátyol majd egyszer lehull . . . Valóra vál' majd minden, és . . — Jaj! Megöl a teljesülés! Jaj, megöl a teljesülés !. .. Rab Zsuzsánna. ÚJDONSÁGOK. — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. Július 28—augusztus 3-ig az Irgalmasrend gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot. — Köz- és magánépítkezések. Városunkban jelenleg több középítkezés van folyamatban. Már teljesen készen áll a tókerti állami elemi iskola új épületrésze, mely lehetővé teszi, hogy a jövő tanév kezdetétől négy tanteremben folyhasson a tanítás. Ezzel azonban még koránt sincs befejezve az iskola fejlesztése. Minthogy i£én már életbelép a nyolcosztályú oktatás, rövidesen sorra kell kerülnie további két tanterem építésének, amire az aradi-utcai fronton kellő terület áll rendelkezésre. Nagy erővel folyik a kollégiumi építkezés is. A Jókai-utcai részen már tető alatt áll az új épületrész, a főiskolai-utcai nagyobb fronton is — ahol az ország egyik legmodernebb és legszebb tornaterme készül — szintén igen jól előhaladtak a munkával. A Levente-Otthon építése terén némi kényszerű szünet után — szintén megindult. Középítkezés tehát volna ezidő szerint meglehetősen városunkban. Nem mondhatjuk azonban ugyanezt a magánépítkezésről. E téren csak tervekről, köztük két- és háromemeletes tervekről hallunk, de a megindulás, az igazi megindulás még mindig késik. Pedig a mind fájóbban érezhető lakáshiány nagyon is kívánatossá teszi, hogy az elhelyezkedni kivánó tőkék a közönség javára is gyümölcsöző módon helyeztessenek el. — Kiss Ferenc vendégjátéka Pápán. A Nemzeti Szinház nagynevű művésze, Kiss Ferenc, akinek hírneve túlterjed az ország határain, az eseménytelen holt szezonban egy estén gyönyörködtetett bennünket istenadta tehetségének megnyilatkozásaiban. Kedden a Jókai-szinházban partnerével, a jövő nagy Ígéretével, Sándor Iza fiatal drámai művésznővel