Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-06-07 / 23. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) * Közlekedési viszonyaink. Egyszer, ha jól emlékszem, még 1935ben, Lázár Andor akkori igazságügyminiszter úr előadást tartott egyí színházi estélyen és a revízióról beszélve, többek között azt mondotta, hogy olyan állapotot kell itthon teremteni, ami kívánatossá tegye a hazatérést az ország levágott részei számára. Azóta sokszor eszembe jutott ez a mondás, melynek igazsága kétségbevonhatatlan. Törekednünk kell arra, hogy kívánatos legyen hazánk közbiztonsága, kultúrája, gazdasági és szociális fejlődése, stb. Erre a kívánatosságra kell törekednünk városi életünkben is. Természetesen törekszik is erre városunk mai gondos vezetősége. De végveszedelem volna egy városra nézve, ha mindent a vezetőségtől várna. Olyan sok volt itt a múltban a mulasztás, hogy azt ma helyre hozni csak nagy és kitartó erőfeszítéssel, csak nagy és egyetértő akarattal, sok munkával, sok áldozattal lehet. Én nem tudok belenyugodni városunk mai helyzetébe. Ha bele akarnék is nyugodni, kiverik belőlem a nyugalmat az ilyen megjegyzések: »Őszintén szólva, csalódtam Pápa városában«. »Egészen másnak képzeltem Pápa városát«. Engem mindig bántanak az ilyen megjegyzések. Kisdiák koromtól fogva pápainak érzem és vallom magam, épen azért minden tekintetben, minden ügyében, tehát nyomorúságában is azonosítom vele magamat. Ebből következik, hogy nem lehet közömbös rám nézve ennek a városnak további fejlődése. A múltkor Veszprémben egy igazgatófőorvossal beszéltem és valami ügyben felhívtam figyelmét Pápa városára, hivatkozván ennek kultúr-központi jellegére, történelmi jelentőségére, stb. Az igazgató főorvos úr így válaszolt: »Elhiszem, kérem, csak az a kár, hogy Pápa kiesik a forgalomból, alig lehet megközelíteni; és egy ilyen, vagy olyan intézmény létesítésének egyik alapfeltétele az, hogy forgalmas helyen, a főútvonal mentén legyem. Igen rámpirított és szívenütött ez a szó. Hát ide jutottunk mi? Hiszen főútvonal mentén feküdt mindig Pápa városa! És jelentős hely volt ez mindig. Úgy hivták, hogy az iskolák városa, Dunántúl Athénje. Hát már nem az? Már nem számottevő tényező, helyesebben mondva: nem kiemelkedő tényező a dunántúli városok sorában? Hogyan jutottunk ide? Gondolkodom és körülnézek. Tényleg igaz, hogy kiesünk a forgalomból. A minap nagy ünnepélye volt a Kollégiumnak. Budapestről is jöttek ide illusztris férfiak. Hogyan jöhettek ide, ha nem akartak estétől-reggelig utazni, másnap meg aludni, hanem az ünnepségen feléjétől végig résztvenni? Veszprém felé jöttek, mert arra jöhettek. Veszprémnek, Celldömölknek gyorsvonata is van, meg személyvonata is, és arrafelé igyekeznek átterelni a szombathelyi forgalmat. Aki pedig Pápára jön, ha nem akar éjfél után félkettőkor megérkezni, úgy tesz, hogy eljön Celldömölkig pompás gyorsvonaton vagy személyvonaton és onnan autóval jön be Pápára. Elég költséges dolog, de a költséget megéri a kényelem és nyugalom, amit egyáltalán nem biztosít a pápai vasúti forgalom. így aztán igazat ád az ember az * Örömmel közöltük e cikket, mert belőle egy városát szerető, városáért aggódó, városa fejlődését szivén viselő régi pápai polgár meleg lelke árad, ki. Mi csak azt tesszük még hozzá, hogy a közlekedési viszonyok javításának problémája mellett a középítkezések sürgetését, valóraváltását is komolyan kezébe kellene már egyszer vennie a városnak, a város képviselőtestületének s azon át az egész városnak is. Mindnyájan felelősek vagyunk a jövő embereinek a történelem Ítélőszéke előtt! (Szerk.) igazgató-főorvos úrnak: »Pápa kiesik a forgalombók. Egy város szempontjából nem jelentéktelenek annak közlekedési viszonyai. Valamikor Pápán keresztül bonyolódott le a grád vasúti forgalom. El se tudtunk volna az én diákkoromban más irányt képzelni, mint ezt: Grác, Szombathely, Celldömölk, Pápa, Győr, Budapest. Most már kezd a köztudatba átmenni ez az irány: Grác, Szombathely, Celldömölk, Veszprém, Székesfehérvár, Budapest. Hogy egyebet ne mondjak, még Pápáról is mentünk már Cellen ál, vagy Kisbér-Fehérváron át Budapestre. Ez pedig már bizonyos mértékben szégyen is és presztis kérdése is, hogy mi annyira lenézettek és lefokozottak vagyunk, hogy kerülő utakon bujkálva juthatunk el a fővárosba, Dunántúl Athénjének dicsőségére. Mikor nálunk kerületi gyűlés van, mindig újra meg újra halljuk, hogy milyen nehéz Pápa városát megközelíteni Somogyból és Zalából. Tudok rá esetet, hogy innen úgy mehettek haza Somogyba, hogy este átmentek Cellbe meghálni, hogy legalább reggel utrakelhessenek. De még ha csak Somogyról volna szó! De a Balatonra is csak nagy ügygyel-bajjal lehet eljutni. Ezen van hivatva némileg segíteni a keszthelyi autóbusz-járat, aminek létesítése igazán nagyszerű gondolat volt. Szerencse, hogy ennek a járatnak is nem Kup, vagy Noszlop a végállomása, mint pl. a celldömölki autóbusznak Mezőlak. Hogy mit vétene vele, ha a szegény szalóki és nyárádi embert behozná Pápára, azt nehcz volna megérteni. Tehát Keszthely felé meg tudjuk autóbuszon közelíteni a Balatont. De nincs Pápának közvetlen összeköttetése Veszprémen \áí a Balatonnal, pedig ez volna a természetes. Azelőtt még volt valamilyen: Veszprém-Varsányon át, de tudtommal ez is elromlott. Azelőtt Veszprémén szoktak mosolyogni a vasútja miatt. Most Veszprémnek van a mai rendkívül nehéz viszonyok között is meglehetős vasúti közlekedése, mert van egypár gyorsvonata és egypár jó személyvonata. Nekünk pedig nincs gyorsvonatunk. Veszprémnek van nagyszerűen megépített gráci műútja, nekünk pedig nincs. Sopront se rajtunk keresztül kötötték össze a Balatonnal. Az az én kérésem, hogy ne nézzük ölhetett kézzel, hogyan fut át rajtunk az idő és hogy szorítanak háttérbe bennünket más fejlődő városok, hanem mozduljunk meg mindnyájan, akik törődünk valamit Pápa városával. Előbb említettem, hogy városunk vezetősége törekszik városunkat kívánatossá tenni. Meg

1ismétlem, hogy igenis törekszik és sokat harcolt már ennek a városnak érdekében. Polgármesterünk maga állott őrt a vasúti üzletvezetőségnél is, azért, hogy valami elfogadható vasúti összeköttetést kapjunk. De nem lehet és nem szabad magára hagynunk a polgármestert ebben a harcban. A városnak is meg kellene már egyszer mozdulnia és nem volna szabad minden megoldást közömbös lélekkel elfogadnia. Ha a város akarja, hogy jó közlekedési viszonyai legyenek, akkor harcoljon ennek érdekében. Mert ha soha fel nem emeli szavát, akkor jogosan azt hihetik az illetékes fényezők, hogy meg van az állapottal elégedve. Harcoljon a város kedvezőbb vasúti közlekedésért és jobb utakért. Nem tudom megérteni, hogy miért kell pontosan nekünk mindenféle forgalomból kiesnünk. Miért nem lehet nekünk műutunk? Orcapirító, mikor Vöröslődnél le kell térnünk a műútról és a rossz, döcögős, gödrös úton kell tovább jönnünk, amiben az a gondolat rejlik, hogy Pápán az ilyen is jó. Ébredj álmaidból Dunántúl Athénje! Ólé Sándor. Emlékezés a Levente-napra. F. évi június hó elsején, pünkösd vasárnap zajlott le a városi és járási katonai parancsnokság által rendezett Levente-nap a Ligeti sporttelepen. Nemcsak a városi, de a járási levente-csapatok is inagy számban vonultak föl a különböző versenyekre és bemutatókra. Korán reggeltől késő estig hangos volt a város a versenyekre készülődő s azokon ré s zt ve vő 1 e ven te-cs ap atoktó 1. Itt nem foglalkozunk a Levente-nap részleteivel, az egyes versenyekkel s a délutáni ünnepélyes keretben nyújtott nagyon értékes és figyelemreméltó bemutatókkal, — csak azt jegyezzük meg, hogy a megkapó jelenségek egész sorozatában volt része az érdeklődő közönségnek s a levente-nap utolsó felvonását képező esti előadások, tábortűz s különösen az ejtőernyős csapatok harcszerű gyakorlatai nagyszerű élményt nyújtottak. Ez a levente-nap nemcsak szép látvány volt, nemcsak az öröm és büszkeség, a bízó hit érzését válthatta ki a közönségből, de különösen kettős vonatkozásban bír nagy jelentőséggel s ezen emlékező sorok is ennek a kettős célnak szolgálatában állanak. Az egyik vonatkozás a magyar társadalomhoz fűződik. Ennek a vonatkozásnak lényege az, hogy a magyar társadalom értse meg végre azt, hogy a levente-intézményen át a magyar jövő épül; értse meg azt, hogy a levente-ifjúságnak lelki, testi, katonai kiművelésével születnek meg azok a nagyszerű 'erők, amelyek a legmagasabb teljesítményekre teszik képessé a nemzetet. Ha ez a megértés és belátás áthatja a magyar társadalmat, akkor hazafias szent kötelességének tartja ennek az intézménynek komoly támogatását meleg érdeklődésével, áldozatkészségével. Tehát ne a törvény ereje biztosítsa a levente-intézmény teljes megizmosodását, hanem a magyar léleknek benső tűzben izzó parancsa. A másik vonatkozás a levente-ifjúságot érinti. Ennek az ifjúságnak minden egyes tagjában váljék mélyen tudatossá az, hogy rajtuk, — az egyéneken — keresztül lehet a nemzeti élet csodás erőforrások tárháza, vagy pedig lassú haldoklásnak szomorú képe. A levente-ifjak éreznék ezt a felelősséget s ez a felelősség űzze, hajtsa őket arra, hogy minél többet és minél jobbat adjanak önmagukból magyar hazájuknak és nemzetüknek. Csak az a nemzet tud megállni minden viharban, amelynek ifjúsága lélekben egész, testileg edzett, katonailag fegyelmezett és gyakorlott. Ha ilyen a mi levente-ifjúságunk, akkor nemzetünk mindig tud magának jelentős helyet biztosítani a nemzetek kemény életküzdelmeiben! Szűcs Dezső. Tisztelettel értesítem kedves vevőimet, hogy június 12—15-én a Griff-szálló nagytermében festék-kiállítást rendezek, melyen a legújabb festő szerszámokat, bel- és külföldi, valódi és szintétikus anyagokat be fogom mutatni. Az újdonságra való tekintettel kérném, sziveskedjenek a kiállítást megtekinteni. VESZELI FERENC festéküzlet Pápa, Horthy M. u. 6.