Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-02-24 / 8. szám

0 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Kormányzói jubileum. Istennek csodálatos kegyelméből március l-én ismét jubileumi dátumhoz érkezünk. Ekkor lesz u. 1. húsz esztendeje, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották. Hogy a választás mily szerencsés volt a nagy nemzeti katasztrófa után és hogy mennyire a nemzet spontán •akaratának megnyilvánulása volt, az elmúlt húsz esztendő fényesen igazolta. •A kommunizmus romjainak eltakarítása, alkotmány újjászervezése, a politikai és társadalmi jogrend megszilárdítása, új, nagy szociális tervek megvalósítása, a nemzeti hadseregnek!, a honvédségnek fölszerelése, új szellemben való nevelése, a nemzetvédelmi intézmények egész sorának megteremtése, a mezőgazdasági élet föllendítése, új törvények alkotása, határainak kiterjesztése az ősi határok felé, hadseregünk létszámának emelése, bel-' és külkereskedelmünk föllendítése, majd Európa zavaros, háborús állapotában semlegességünk bölcs megőrzése, a nemzet tekintélyének emelése kífíelé s ez által a maga tekintélyének spontán emelkedése, — amelynek már nemcsak érzelmi, hanem értelmi alapjai is vannak — mind, mind az ő országlásának, bölcs előrelátásának és higgadt mérséklésének iköyetkezményei. Mi, hü alattvalói, büszkék vagyunk kormányzónkra. S amikor az ő szeméi yi hősiességéről és nagyságáról külföldi lapok is elismeréssel írnak, amikor a mi boldog nyugalmunkat mindenütt irigyelve szemlélik, akkor kötelességünknek érezzük, hogy ünnepeljük őt. Éhez az ünnepléshez jogunk van. S mégis, amikor ünnepelni akarjuk nagy államfőnket, beleszól ünneplésünkbe maga az államfő. Nyílt levelet intéz a miniszterelnökhöz, amelyben nagyon kéri, hogy kormányzóságának húsz éves évfordulója alkalmából mellőzzenek mindenféle ünneplést. »Ma komoly időket élünk — írja —, amidőn mindnyájan együtt örülünk és együtt bánkódunk szótlanul is. Most nincs helye ünneplésnek!« Aki ily önzetlenül érez, önzetlenül ren^ delkezik, az így mutatja ki legjobban emberi (nagyságát. A nagy embert pedig nemcsak illik, de kell is ünnepelni. Ha nyilvánosan és hivatalosan nem is

s de szívünkbe zárva^ buzgón, őszintén, — hogy okuljanak néma ünneplésünkből az ál-nagyok s példát vegyenek íaz igazi nagytól az eljövendő nemzeti hősök. Kormányzónkkal együtt mi is bízunk abban, hogy »lesz még egyszer ünnep a világom. Mert bízunk a gondviselésben^ hogy a hangos »ünnepeknek is megjön az idejük«. (sp.) Adatok a névmagyarosítási mozgalomhoz Pápán. Nemzetünk életének sajátos körülményeinél fogva igen gyakori nálunk az idegen hangzású családi név. Az ilyen név, legyen az met, szláv, oláh vagy bármilyen eredetű, a magyarság nemzeti érdekeinek föltétlenül káfára van, még akkor is, ha az idegenjievü csa^ Iád tagjai egyébként a legjobb magyaroknak tekinthetők. Az idegen szemlélő, midőn azt látja, hogy itt ezer és ezer családnak a neve •egyáltalában nem magyar hangzású, hamisi feépet kap a magyar nemzetiségi helyzetről s ebből hamis, igen gyakran nemzeti létünkre káros következtetéseket von le, pedig azok'1 nak az idegennevü családoknak túlnyomó része már vérségileg is összeolvadt a magyarsággal. De nem csak idegenszármazásúak, hanem ősi magyar családok is százezrével élnek itt ide^genszerü néven, részint elírások, téves anya-í könyvi bejegyzések folytán, részint idegenr hangzású szülőhelyekből eredő családi nevek alapján. A török időkben és az abszolutizmus idején mennyi jó magyar név változott át idegenné! És legújabban a megszállott területej ken mennyi magyar nevet sziávosítottak vagy oláhosítottak el! Nem tagadható azonban, hogy az idegen nevek használata ellen olykort olykor dicséretes felbuzdulás mutatkozik és sokan hagyják el idegen nevüket s vesznek! fel jó magyar nevet. Ilyen megmozdulás volt a 9.0-es években, valamint a legutóbbi években is. Jelenleg is működik a Névmagyarosító Szövetség, melynek ügyvezető elnöke Somody István hírlapíró nagyon érdemes munkát fejt ki e téren. De régebben is voltak ilyen törekvések. Ha a pápai Kaszinó régi Feljegyzések Kömy^ vében lapozunk, 1860. decemberében találunk egy indítványt, melyet Neusiedler József jegyzett be. Ez az indítvány eredeti szövegében; a következőképen hangzik: Casinoi tisztelt Polgárok! »Istennek hála, már lassanként elvonul hazánk gyászos egéről azon romboló vihar, mely 10 hosszú éven át dult a nemzeten! — Már lassanként lehullanak a nehéz bilincsek, melyek nemzetünket gátolják szabad nemzeti kifejlődésében! Már lassanként visszalépünk ősi alkotmányunk sáncaiba s így lassanként oda jutunk, hogy valamint sajgó sebeinknek, mély fájdalmainknak valahára szabad hanIgokat adhatunk, úgy Isten s a Haza színe előtt szabadon nyilváníthatujk méltányos, jogos érzelmeinket!... Ennek folytán az átalakulás ezen vajúdó perceiben egy szerény indítvánnyal járulék én alulírott is azon tisztelt Casinoi Polgárok elé, kik velem együtt ide-1 gon hangzatu nevet bírnak, — s amidőn indít-) ványomat ezennel a Casinoi jegyzőkönyvbe igtatom, — azon megnyugtató öntudat s azon édes reménnyel teszem azt, hogy szerény indítványom az illetők előtt visszhangra talá-' land! Szerény indítványomat legrövidebben így formulázom: Magyarítsuk meg idegein hangzatú nevünket! Ez érdemben nyittassák a Casino részéről aláírási ív, melyen jegyezzük fel tömegesen magunkat, kik idegen hangzatú vagyis nem magyar névvel birunk! — oda-' mellékelve mindjárt választott magyar nevünket ! — s így tömegesen representáljunk, folyamodjunk az illető felsőbb helyen nevünk megmagyaritásáért! Casinoi tisztelt Polgárok! Korántsem hiúság, haneip önzetlen hazafiság rejlik ez in* dítványhan! Haladnunk kell a korszellemmel! — s amidőn ezt teendjük, csak a hazafiság szent kötelmének teendünk eleget! — Én lelkem mélyében meg vagyok győződve, hogy büszke mindenki arra, hogy magyar lehet! — s ha büszke, ne szégyelje azt tettleg is megf--mutatni! A nemzetiség szent eszméjét istápolnunk kell, — a nemzetiség pedig külsőségekében is nyilvánul! Forma dat esse rei! Felkaroltuk, nem szégyenljük, hanem inkább dicsőségnek tartjuk nemzeti ruhát viselni! Nem kell szégyenlni, hanem inkább dicsőségnek kell tartani azt is, hogy magyar hangzatu nevet bi* Írunk! Mert ezáltal csak azt mutatjuk meg, hogy az édes magyar Haza dicső őseinek: méltó unokái vagyunk! — hogy méltók VaM gyünk arra, hogy magyaroknak neveztessünk! — hogy a magyar Hazának polgárai legyünk! — Egészsége teint gyakran szenved a rendetlen székletétel miatt. Előzze meg ezt Darmol használatával akkor is, ha nincs kimondott székrekedése. A Darmol tisztítja a vért, szabályozza az emésztést, tetszés szerint adagolható és hatása tartós használat mellett sem csökken. Ezen szerény indítványt, úgy hiszem, senki alaposan, józanul, eszélyesen nem cáfolgat^ hatja, annál kevésbbé gáncsolhatja. Mert Casinoi tisztelt Polgárok! — nem vétünk, ha .az indítvány értelmében cselekszünk,, a családi kegyelet ellen sem, mert midőn honfias kötél1 műnket teljesítjük, csak érdemet szerzünk miagunknak! A becsületes honfit s városi polgárt pedig új magyar neve után is csakhamar meg fogják ismerni! Azért ajánlom szerény indítványomat az illetők figyelmébe, s kérem a tisztelt választmányt, illetőleg a Casino tisztelt jegyzőjét, dr. Makara urat, az aláírási ív minél előbbi megnyitására.« Sajnos., a további tudósítások hiánvozH' frak s így nem tudjuk megállapítani, hogy e lelkes fel'hivásnak mi lett a tényleges eredh ménye, de azt semmiképen sem lehet feltételezni, hogy hatás nélkül maradt volna. Dr. Földy József. HA SZETTEPHETNEM. . . — irta: Korompay Viola. — Ha széttéphetném a lelkemet, Ezer darabra tépném, Kitűzném élő lobogónak A csonka határok szélén. És hagynám, hogy büszkén lobogjon A vad kárpáti szélben, Az ezeréves magyar jussról Üvöltsön és regeijen! Lobognék a pozsonyi váron, A Beszkidek szűz ormán, A Fruskagóra szent bércein, Az aradi vár tornyán ! Ha széttéphetném a szívemet Perzselő, vörös tűznek, Ott égnék, hol tunya lelkeken Csüggesztő ködök ülnek! És perzselnék, égnék, gyújtanék Milliók helyett bátran! Ezeréves vulkán tetején, Tűzön vetném meg lábam! Fényt gyújtanék s mint izzó máglya,, Az örök égig égnék, Hogy megtudják a csüggedt lelkek,, A magyar virtus él még! Ha széttéphetném a torkomat, Ezer darabra tépném És harsognék és zúgva zengnék A hősi sírok mélyén, A Fogarasok erdejében, Á Magas Tátra csúcsán, S mint az ítélet harsonái, Az ébresztő dalt fújnám! Ha széttéphetném a karomat, Ezer darabra tépve, Mint szellemkéz, bemarkolnék a Hallgató, magyar éjbe! Életre ráznám a holtakat, Az élőket halálra! Halljátok? Szabadságért hörög A Velebit, a Fátra! Vadul felverném az alvókat, S a csüggedőknek testét, A közönyösök gyilkoló és Halált lehelő lelkét! Ha széttéphetném a lábamat, Ezer darabra vágnám És éjjel is és nappal is a „Magyar parlagot* járnám! Járnék Erdély havas csúcsain, S az Alföld drága síkján És zengném a magyar igéket, Kacagva, kérve, sírván! Ha széttéphetném az életem, Ezer darabra tépném És nyomorban, kínban, sírva is Édes Hazámért élném! Ha széttéphetném halálomat, Ezer halálra tépve, Leborulnék szent Hazám elé, S ezerszer meghalnék érte ! . . .