Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-02-17 / 7. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Mátyás király. Irta: dr. Ónody Dezső. Ez év február 23-án lesz félévezredes év­fordulója annak a napnak, amelyen Hunyadi Mátyás, a magyarság utolsó nagy nemzeti királya született. Trónralépése történelmünk fegyik legfényesebb korszakát nyitotta meg s emberi és uralkodói nagyságával szinte magában összpontosította azt az elvont esz­mét, amelyet a magyarság a XV. század köze­pétől jelentett. Benne élt legtisztábban e kor magyarságának ön- és hivatástudata, valamint nemzetünk európai értékének súlya. Mátyás, a törökverő Hunyadi János fia, [köznemesnek született s épen e "magára ébredt rend tette fejére Szent István koronáját 1458­ban. Mátyás harmincnégy esztendeig hordta fezt a koronát és uralkodásának hosszú éveit kegyetlen óriási cél elérésére fordította: ;el-i nyerni Zsigmond német-római császári koro­náját, a magyarságot tenni Európa urává és a magyarság vezette Európa segítségével meg­verni a törököt s örökre megmenteni a ke J resztéiny világot az oszmán veszedelemtől. Valódi caesari célkitűzés! Ha szellemi arcképén végigtekintünk, úgy Mátyás jellemzésére alkalmas főbb tu­lajdonságait a következőikben vázolhatjuk; Első vonása mélységesen emberi: az igazsá­gosság; amit ma talán helyes kifejezéssel szociális érzésnek is nevezhetnénk. Törvény­alkotásai és bíráskodási döntései a kicsinyek iés védtelenek felemelését célozta a jog ol­talma alatt állók szintjére. Korát jpval megelő­zően szociális uralkodó volt s belpolitikár jának legfőbb törekvése az osztálykülönbségek igazságtalanságainak megszűntetése révén a népnek nemzetté emelése! Másik jellegzetes vonása: az erő. Alig választják királlyá, máris vas-ököllel veri szét a felvidéki idegen szel­lemű huszita mozgalmat és a törököt az Al* dunától messze visszaveti. Első európai ural­kodó v aki állandó hadsereggel rendelkezik és honvédelmi újításai félelmesen híressé teszik haderejét. Utolsó vonásként említhetjük Má­tyás szellemi arculatán annak felismerését: hogy a magyarság hivatása nemcsak a fegy­veres szolgálatból áll, hanem az európai szel­lemmel való összeforrást és az olasz műveltsé­gen alapuló renaissance befogadását is iglenti. A magyar humanisták uralkodása alatt Európa­szerte ott állanak a legkiválóbbak között! S mind ez arra mutat, hogy a magyarság, mint európai megtelepedése óta mindig, akkor is lépést tartott az új világmozgalmakkal. Az utolsó nagy nemzeti király születés sének félévezredes évfordulóján felelevenítet­tük szellemi arcképének legjellegzetesebb vo­násait, melyekből uralkodási célkitűzéseinek lényege tevődött össze. Példaképe Ő annak a magyarnak, amilyet csak egyszer-egyszer ad a sors a nemzetnek, bár igen sokszor szüksége volna rá a magyarságnak. Mátyás, bár a nemzeti hagyományokból indult ki, mégis e kor újjá­születésének diadalmas uralkodója és a mar gyar renaissance ihletett zászlóvivője volt. ösztönösen megérezte, hogy nemzetének a kor kavargó eszmeáradatából mely irányt kell kö­vetnie, ami számára hatalmi súlyt és szellemi 'gyarapodást jelent. Zseniális hadvezér, szü­letett diplomata és az igazságosság jegyé­ben Ítélkező szociális fejedelem volt. Ha uralkodásának dicsőséges korszakán végigtekintünk, megdöbbenéssel eszmélünk rá arra, hogy a történelem mennyire ismétlődik és hogy a mai nagy világbomlás árnyékában is Mátyás király politikai irányát kell követni a magyarságnak az európai civilizációt félté­kenyen őrző latin szellem és Róma árnyéká­ban! Az idegen imperialista politikai és szel­lemi áramlatok ellensúlyozására! Á Jókai°kör előadó ülése. A pápai Jókai-kör folyó hó 11-én, vasár­nap délután a nőnevelő-intézet dísztermét tel­jesen megtöltő előkelő közönség előtt szé­pen sikerült előadó-ülést tartott, melyen ven­dégkép Korompay Viola írónő (Budapest) és Jankó László a győri Kisfaludy-kör tagja is szerepelt. (Dr. Karácsony Sándor egyet. m. tanár közlekedési akadályok miatt Székesi­fehérváron rekedt.) Gyűlés elején Medgyasszay Vince elnöki megnyitójában üdvözölte s a szeretet hangján köszöntötte az összes sze­replőket, mire Jankó László lépett a felolvasó asztalhoz. Öröm volt látnunk és hallanunk Jankó Lászlót, hiszen nemcsak a tárgy volt íérdekes, amelyről felolvasott, hanem ő maga a felolvasó is, akit évtizedes emlékek fűz-H ínek Pápa városához, s aki a világháború előtti években mint a Jókaidkor tagja, sok­szor ült a felolvasó-asztalnál. A tárgy, melyet előadása felölelt, Pápa és Qyőr régi kapcso­latai voltak. Alapos levéltári kutatásainak sok-sok apró, de jellemző eredményeit fog­lalta egybe. Érdekes dolgokat hallottunk a két város történelmi, kereskedelmi, ipari és szellemi kapcsolatairól. Meglepőek voltak azok a közlések, amelyeket Pápáról (mikor itt még nem volt újság) az egykorú »Győri Közlönye hasábjairól^, vagy a győri várpsi protokollumokból idézett. Érdekes volna, ha mélyreható kutatásait kiegészítené, rendsze­rezné Jankó s valamilyen formában megörö­kítené a jövendő kortörténetírók számára... Ezután Korompay Viola olvasott föl leg­újabb verseiből. Nem is versek voltak ezek, hanem a szó legnemesebb értelmében köl­temények, égy különös isteni tehetséggel meg­áldott fiatal írónő írásainak szikrázó gyöngy­szemei. Korompay sem ismeretlen előttün^ hiszen pár évvel ezelőtt szerepelt a Jókai-kör­[ben s már akkor feltűnt írásainak férfiad ereéjvel, gondolatainak gazdagságával, érzé­zéseinek mélységével, főleg őszinteségével. E jeles tulajdonságok azóta fokozódtak az író­ban. Költeményeit úgy adta elő, ami még tisz­tábban varázsolta elénk egyéniségét, lelkének gazdag kincsesbányáját. Szavai, ritmusos sorai megkapó rímei úgy csengtek-bongtak, mint a húsvéti harangok a feltámadás ünnepén. Egy versében sem szólt hozzánk a nő^ mindig csak az ember: a megértő, a résztvevő, az együtt­érző, a mindenkit szerető, tehát mindenkivel egyformán megosztozó, új feltámadást váró és hívő lélek: a tiszta ember. Mélységes és válto­zatos formában megjelenő gondolatai és ér­zései úgy ömlöttek minden költeményéből, mint virágok a bőségszarujából. Művei, me­lyeket átszellemülten adott előj nagy és ma­radandó hatást keltettek. (Előadott darabjai­ból egyet lapunk jövő számában fogunk tjozni.) Befejezésül a ref. kollé_gium zene-/ kara adta elő frenetikus hatással a régi, bájos Dunakeringőt Szabó Sándor szép és lelkes vezényletével. Előadás után társas vacsora volt a Varró­féle étteremben, hol dr. Hermann László v. főjegyző köszöntötte a városi társadalom nevében a Jókai-kör vendégeit sziporkázó szel­lemességgel. Jean d'Or. Hirdessen a „PÁPAI HIRLAP"-ban I Hozzászólás a kislakásépítési akcióhoz. A legutóbbi városi közgyűlésről szóló hír­lapi referádában örömmel olvastam, hogy vá­rosi kislakások építése dolgában az első ko^ moly lépés megtörtént, amiennyiben a közgyű­lés elhatározta, hogy 80.000 pengő kölcsönt vesz fel az OTI-tól erre a célra. Azonban eb­ből az összegből legfeljebb 15—16 kislakás építhető, ami a mi nyomorúságos lakásviszo­nyaink között csak egy csepp a tengerben, de — mint mondani szokták, »evés közben jő meg az étvágy« — remé]jük, hogy az akció tágabb keretet fog ölteni és a hozzá fű­zött várakozások nagyrészt kielégülést talál­nak. Csak végig kell sétálnunk a külvárosok mellékutcáin^ a Szladik János utcán, a Laki­utcán... a Rozmaring-utcán stb. és látni fog­juk, hogy még ma is laknak olyan házakban emberek, amelyekbe jóérzésű gazda az állatait sem kötné be. Nedvességtől átivódott Öreg, rothadt tömésfalak, apró ablakok, amelyeken csak félénken szűrődik be a napsugár, korw hadt padozat valósággal a betegségek tanyá­jává teszik ezeket az odúkat, amelyek a hac landósági statisztikához közvetve jelentékeny adatokkal járulnak hozzá. A kislakásépítési mozgalom tehát szükségszerű követelmény, amelynek megoldása halasztást nem tűr. Okos dolog, hogy a város a kislakásokat nem külön csoportban, hanem a régi utcákba beékelten óhajtja megépíttetni. Két célt ér el vele. Készen találja a régi utcákban a közmü­veket (vízvezeték, villany), másrészt az utca­rendezés, városcsinosítás érdekeit is szolgálja. Ideális dolog volna N ha az elhagyatott utcák­éban a vláros a lebontásra megérett régi, rossz házakat s mint ezt pl. a Csóka-utcában néhány esetben tette, — összevásárolná, lebontatná és mint üres telkeket magánosoknak jutányos' áron rendelkezésre bocsátaná, amivel fokozná az építkezési kedvet, s idővel a régi, girber. gurba utcák kicserélődnének^ csínos, modern Utcákká lennének. Igaz, hogy ehhez jpénz kel­lene, ami a város kasszájában szűkösen van, de a reá fordított áldozat megtérülne az építkezéseknél felmerülő különböző városi já­randóságok formájában. Ám az építkezési kedvet másképen is fo­kozhatná a város, amire e kis cikk keretében szintén rá kell mutatni. Évtizedek óta kisért a Jókai Mór utca megnyitása az Anna4érrje, s csodálatos, most már egészen elhallgattak vele. Pedig ezt az utcanyitást a legkönnyebben végrehajthatná a város, mert hisz az a saját ingatlanán menne végbe. A fentmaradó tel­keket — azt hisszük — örömmel szerezné meg kórházának bővítésére az irgalmas-rend, vagy kapva-kapnának rajtuk magánosok, akik a meg­nyitandó nagyforgalmú csinos utcában szíve­sen építkeznének. — A másik utcanyitási terv, amit szintén emlékezetbe idézünk, a Zöldfa­utca megnyitásának a terve, amelybe az OTI szomszédságában levő, rozzant Keskeny-féle ház esne bele. Tudomásunk szerint a telket az OTI és a város közösen akarta megsze.-. rezni, de pár ezer pengőn megdőlt a dolog, s az ügy most aluszik. Akárki, vagy akárkik miatt feneklett meg a dolog, csak sajnálni lehet, hogy a monumentális rendőrségi pa-i lota átellenében s a s'zíépen fejlődő utca csinos épületei között ott éktelenkedik ez a csáH kányra rég megérett, tán többszáz éves épü-i let, akadályul az OTI terjeszkedésének, amire pedig tán még nagyobb szükség coln^, mint az utca megnyitására, ámbár ez is közérdek. Éveken át vitáztunk, cikkeztünk, hogy a hely­beli OTI-kirendeltség önálló pénztárrá legyen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom