Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-12-07 / 49. szám

DA DA I Ft. és Mélt. Medgyasszay Vince ref. püspök úrnak HÍRLAP Jókai-utca. K MINDEN SZOMBATON. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: U-60. Helyben. Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám o: Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁ?,. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek SZŰCS DEZSŐ. a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Miklós-napján. Az egész világ keresz­tyénsége epedve várja évről-évre a kecseg­tető jutalmak, a megérdemelt ajándékok jó­szívű adakozóját, a legendás öreg püspököt: Mikulást. Örül, hogy megjött, örül, hogy hozott valamit. Miklós napja azonban nekünk, magya­roknak több a Mikulás-várásnál. A mi Miklós­napunk az államfő nevenapja is egyben. S •ezért több tartalommal van megtöltve, mint más országok Mikulás-napja. Ez a többlet a szereteten és reménységen kívül a hála, a kö­iszönet Isten iránt, aki nekünk adta őt; az alattvalói hódolat, bizalom és ragaszkodás, amellyel viszonozzuk Kormányzónknak értünk tett minden lépését. Ő adott nekünk 21 évvel lezelőtt önbizalmat; ő teremtett nyugalmat be­felé, megbecsülést kifelé; ő hozta Vissza a Felvidéket, majd Kárpátalját; ő kapcsolta az anyaországhoz Erdély nagy részét is. Ez volt iaz ő legszebb ajándéka. Az ő bölcs irányítása] mellett nemzeti életünket úgy formáljuk már több mint két évtizede, hogy nemzeti életünk régi alapját, az elbizakodottságot elhagyva immár magabízókká lettünk, amint azt oly szépen fejezte ki kormányelnökünk is. 'Nekünk Miklós napja a magyar feltáma­dást jelenti. Ezért száll buzgó imánk az Egek Urához: Áldd meg a mi Kormányzónkat sok-sok éven át, Hogy szeresse magyar népét s ezt a szép hazát! (sp.) Apró megjegyzések. Lógó cégtáblák. Valahányszor szeles, viharos időben vadul lóbálódzó, rémesen nyikorgó lógó cégtáblák alatt visz el az utam, mindannyi­szor az jut eszembe, „jaj, ha ez a cégtábla most leszakadna, menten agyonvágna". És azt hiszem, mások is foglalkoztak már hasonló gondolatok­kal, mert hisz éppenséggel nem lehetetlen, hogy a lógó cégtáblák forgói, tartó-karikái egyszer csak elvásnak, elszakadnak, s a tábla lezuhan valamely boldogtalan halandó nyaka közé. Fel­tételezem, hogy ezeket a veszedelmes táblákat nagy gonddal készítik és helyezik el a jár­dák fölé, de az eshetőség mégis csak fenn­forog, hogy halálos balesetek okozói lehetnek. És ha már a lehetőség fennforog, köteles­ségünk gondoskodni arról, hogy ez a lehetőség kiküszöböltessék, — kiköszöböltessék pedig a cégtáblák mielőbbi leszerelésével. Ne terjedjen a reklámhajhászat annyira, hogy az esetleg em­berek testi épségében kárt tegyen, mikor anél­kül is elég veszedelem környékez bennünket. Tudomásom szerint már több városban, így pár éve Győrött is, eltávolíttatták ezeket a járdák fölött függő Damoklesz kardokat, — nem ártana, ha nálunk is kiterjesztené reájuk a hatóság a figyelmét és intézkednék, hogy azok mielőbb eltűnjenek a járó-kelők feje fölül. Mert sokkal okosabb dolog elhárítani a veszedelmet, mint később sopánkodni a baj megtörténte fölött. A Corso-mozi járdája. Azt hiszem, a nyájas olvasó előre kitalálja, amit a Corso-mozi járdájáról mondani akarok. Azt akarom mondani, hogy ez a járda igen keskeny, s ha többen megállanak a mozi reklám-képei előtt, vagy a a moziból kifelé tódul a közönség, a járó-kelők kénytelenek lelépni a járdáról. Igen ám, de a kocsiút és a já/da közötti földsávon a gyakori csapadékos időben süppedő sár, fagyos idő­ben pedig befagyott tócsa fogadja az út­ról letérőt, s még jó szerencse, ha megcsúszva hanyatt nem vágódik rajta. Most, hogy a Deák­utcában az úttestet rendezték, könnyen lehetne segíteni ezen. A földsávot, ami az úttest rende­zése folytán képződött a gyalogjárda és a kocsiút között, a mozi előtt szélesítsék járdává, oly formán, hogy a mozi-épület egész hosszában vegyék hozzá a gyalogjárdához, s vele egyszínt­ben borítsák be aszfalttal. Igaz, hogy így az oda tervezett virágágy folytonossága hiányt szenvedne, de ezt az esztétikai hibát bőven kárpótolná a járda szélessége, amelyen a közlekedés aka­dálytalanul lebonyolítható lenne. Az árdrágítók. Fővárosi és vidéki lapo­kat olvasva, mostanában gyakran találkozunk közleményekkel, amelyek árdrágítók elítélésé­ről szólanak. Ez pedig annak bizonyítéka, hogy mai napság is vannak jócskán emberek, akik mások megzsarolásával akarnak méltatlan haszon­hoz jutni. Az árkormánybiztosság is megelégelte már e lelketlen kufárok üzelmeit, s repülő ár­ellenerző szervet állított fel, amely majd szerte röpdpsvén az országban, fülön csípi az árdrá­gítók sisera-hadát. Kívánatos volna, ha az ár­ellenőrző szerv mielőbb ellátogatna Pápára is, mert hisz a jogtalan nyerészkedés ördöge nálunk is belebújt egynémely polgártársunkba, akár nad­rágot, akár szoknyát hord az illető. Igaz, hogy akár­hányszor maga a-fogyasztó publikum is kezére jár az árdrágítónak, mert gyomrát féltvén, suty­tyomban megveszi drágábban a portékát, mint amennyire ára megállapítva van. De az effajta árdrágítókra is egész bátran lesújthatna a bün­tető kéz, mert hiszen az árdrágítás árdrágítás akkor is, ha azt nem az eladó, hanem a vevő követi el. Nánik Pál. Városi közgyűlés. — 1940 december 2. — Pápa város képviselőtestülete e héten, hétfőn Hamuth János polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. Az elnöki bejelentések során tudatta a polgármester, hogy a miniszterelnök a keleti és j erdélyi részek visszacsatolása alkalmából hozzá j intézett üdvözlő iratot megköszönte s hogy szá­mos képviselőtestületi határozat — így a téli élelmiszer beszerzésére vonatkozó is — törvény­hatósági jóváhagyást nyert. Tudatta azt is, hogy 47a vagon babot máris megvásároltak, a zsir­ellátás biztosítására hízlalási szerződést szán­dékoznak kötni, csak a burgonyabeszerzés te­rén merültek fel akadályok főképen az idei áru romlandósága miatt. A napirend során bemutatták az 1941. évi virilis-névjegyzéket, melyet lapunk más he­lyén közlünk. — Az állatvásártéri, belügyminisz­teri rendelkezés alapján elkészült szabályren­deletet elfogadták. — Az új helypénzdíjsza­bást, mely miniszteri rendelet folytán nem tesz különbséget helybeli és vidéki árusok között, dr. Jílek József, dr. Csarmasz Ferenc és Kovács Sándor felszólalása után némi módosítással, illetve egy pont kihagyásával elfogadták. — Kijelölték a tisztviselői fizetésemelés és az üzemi alkalmazottak fizetésjavításának fedezetét. Az üzemi alkalmazottak végleges fizetésrendezése és nyugdíjellátási ügye, mint azt a polgármes­ter dr. Csarmasz Ferenc felszólalására kijelen­tette, legközelebb a képviselőtestület elé fog kerülni. — A m. kir. csendőrség 60 éves jubi­leuma alkalmából a Batthyány-utcának bezáró­lag a csendőrlaktanyáig elterülő részét a vér­tanú csendőr-altábornagy nevéről Fery Oszkár térnek nevezték el. — Az újonnan épülő házakra nézve a szokásos állami s részben városi házadó­mentességet a minisztériumban megkérelmezik. — A forgalmi adóhivatal számára a Fő-utcán bérlakást vettek fel, amit az élelmezési hivatal nagyobb, illetve több helyiségbe való költözkö­dése tett szükségessé. — A város tulajdonában levő Török Bálint-utca 23. szám alatti házat a Pápai Takarékpénztárnak eladták, amely ide 110.000 P költséggel tisztilakásoknak kiadható bérházat fog építeni. — A városi gyám- és alapítványi pénztári pénzeket nettó 3 7 2°/ 0 ka­mat mellett fogják a jövő évben egyenlő arány­ban a helybeli pénzintézeteknél elhelyezni. — A tapolcafői forrástelepek egészségügyi védel­mére megvásárolt és lebontott házak épületanya­gából 1400 P folyt be, amit tudomásul vettek. — A többi pont lényegtelenebb volt, közülök csak egy keltett derűs érdeklődést, hogy az 1928. évi vízműbővítés végelszámolását most volt al­kalma a képviselőtestületnek jóváhagyni és el­fogadni. ÚJDONSÁGOK. — Ajándékozzunk könyvet erdélyi test­véreinknek. A Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár vezetősége lelkes hangú felhívás­ban azzal a kéréssel fordul vármegyénk ha­zafias közönségéhez, hogy a román rabiga alól felszabadült magyar testvéreink részére köny­veket adományozni szíveskedjék, abból a célból, hogy a visszatért keleti országrészek könyvtárait minél sürgősebben, minél több és minél jobb magyar könyvvel láthassák el. Mivel az összegyűjtött könyveket decem­ber 31-ig kell rendeltetési helyére szállítani, kéri a gyűjtést eszközlő Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár vezetősége, hogy ia könyvadományokat az ajándékozó nevével és lakáscímével ellátva hozzá Veszprémbe e hó 25-ig juttassák el. — Itt a tél. Sajnos, nincs apelláta ellene. Megérkezett, bár nem vártuk még. December 1-vel köszöntött be, miután már András-nap­kor előre küldte hirnökét, a szelet és havat. December 1-én aztán szabályszerűen beállí­tott, hozván magával- 7 fok hideget, amely azóta is kitart. Egy kis hótakaró még jól iesnék a földnek, a vetéseknek, de a hidegből ennyi is elég lennel Akár az egész télre! — Varga Tibor hegedü-estje. A Pápai Ev. Nőiegylet érdeme, hogy dec. 1-én Varga Tibor hegedűművészt megláthattuk és művészetével megismerkedhettünk. A Nőegylet nagy, jóté­konycélú hangversenyt rendezett az ev. gyü­lekezet dísztermében, mely egészen megtelt iegy igazi művészi élményre vágyó lelkes kö­zönséggel. Bácsi Sándor lelkész üdvözlő sza­vai után Sümegh Lothár bencés tanár, az ismert zeneesztétikus tartott érdekes ismer­tető előadást a történelem világhírű hegedű­művészeiről: Bachról, Paganiniről, Ravelről, Kodályról, Geszlerről, Hubayról és Dohná­nyiról, akiket előttünk Varga Tibor, ez a fia­tal, de máris nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is híres hegedűművészünk szó­laltatott meg. Bemutatkozása meglepte a kö­zönséget. Tántoríthatatlan hivatásérzet nyi­latkozott előadásában. Az, interpretált művek­ben benne élt és minket is bele ringatott a zenei mondanivalói mélységes világába. Itta, habzsolta fülünk a hangokat, melyeket hol el­andalogva, hol bűvös üveghangjaival, hol ci­gányos futamaival, hol játékának szédületes iramával tett élvezetessé. Legjobban tetszet­tek a Paganini-számok (egyik ráadás volt!) és a Hubay-szám. Játékát fergeteges tapssal jutalmazta a megértő közönség. Varga Tibor­hoz hasonló művészt ismertünk meg Pongrátz István személyében, aki a "zongorakíséretet} látta el teljes precizitással. A két művész já* téka úgy technikailag, mint hatásában mű­vészi iegységgé olvadt össze.^ (Palisander.) — „Erdélyért!" A lapunkhoz mellékelt csekklapon özv. Moód Györgyné helybeli lakos 2 P-őt ajándékozott az „Erdélyért!" c. akció javára. Nyilvánosan nyugtázzuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom