Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-09-21 / 38. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Levente-utca22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Államfők lóháton. Ezer, meg ezer gondolat tóiul agyunkba és a torlódó események egyre-másra szülik az érzelmeket, mikor az erdélyi bevonulás egetverő, tomboló ünnepségeiről olvasunk, vagy a rádió közvetítésével közvetlen halljuk a felszabadult magyarság boldog és soha nem hallott áradozását honvédeinkről és a kormányzóról. Szeretnénk mindent, mindent papírra vetni, kivetíteni lelkünkből azt a sok gondolat- és érzéssugarat, amely lelkünkből kiáramlik, hogy átöleljük vele a világot, mert diadalt aratott, Trianon óta immár harmadszor, a magyar Igazság. Ezt hirdette Magyarország kormányzója is, amikor fehér lován bevonult Erdély magyar városaiba és amikor megállott Kolozsvár csodaszép főterén. Olyan volt, mint a honfoglaló első államfő, Árpád, amikor a monda szerint széttekintett a Kis-Alföldre a bánhidai sziklafokról. Az erőt és akaratot hirdette Árpád, a magyarság erejét és Isten akaratát, mely szerint a magyar nemzetnek évezredekig a Kárpátok övezte medencében lesz a hazájuk. S amikor a fehér lovas Horthy megállott a fekete érclovas Mátyás király szobra előtt, kemény tekintetet vetett államfői elődére és büszke öntudattal üdvözölte Mátyás szellemét annak szülőföldjén. S amikor mi is ott állunk képzeletben a sokszor megbámult Mátyás lovasszobra előtt, eszünkbe jut százszor az a most is megcáfolt szállóige, hogy „meghalt Mátyás király, oda az igazság!". Sem Mátyás nem halt meg, sem az igazság. „Nem halt meg a leányzó, csak aludott." Álmából íme fölébredt, fölébresztette Horthy Miklós fehér lovának dobogása, kardja pengésének suhogása. Mert az államfők nemcsak a trónon szolgáltatnak igazságot, hanem — nagyobb nyomaték kedvéért — ősi magyar szokás szerint lóhátról is! (

Sp.) Erdélyért! A felszabadult, de az oláh uralom alatt megsanyargatott, a kivonulás által kifosztott, sok helyt koldussá tett erdélyi magyar testvéreink megsegítésének gondolata a legelső magyar asszonynak, Horthy Miklósnénak a szivét dobogtatta meg legelőször, aki — hasonlóan a két év előtti felvidéki szózatához — kéréssel fordul a magyar társadalomhoz, a magyar szívekhez s egy nagyszabású erdélyi gyűjtőakcióra hívja fel mindnyájunk figyelmét. Bizonyosak vagyunk benne, — s ez nem is lehet máskép, — hogy felhívása megtalálja mindenkinek a szívéhez az utat és a gyűjtés most is a legeredményesebben fog zárulni. A szép felhívás egyébként így hangzik: A Mindenható kegyelméből a magyar igazság útján ismét jelentős lépéssel jutottunk előbbre: Erdély és KeletMagyarország egy része visszatért Szent István birodalmához. A keserűség könnyeit az öröm könnyei váltják fel. A lelkesedésen és örömkönnyeken túl gondoljunk azokra is, akik a felszabadult térületeken támogatásra szorulnak. Nyujtsuk feléjük segítő kezünket, hogy elfeledjék a megpróbáltatásokkal teli keserves két évtized minden szomorúságát és nélkülözését, érezzék, hogy valóban hazajöttek. Ezt kívánja a hagyományos magyar becsület! Ettől az érzéstől indíttatva fordulok Magyarország nemzeti társadalmához, amely a szükség óráiban sohasem tagadja meg lelkes áldozatkészségét az arra rászorulóktól. Magyar szívünk egész melegével siessünk tehát azok megsegítésére, akiknek önhibájukon kívül mostoha a sorsa. Támogatásukra az ország egész területén adománygyűjtést indítottunk és ennek folytatására az „Erdélyért" Országos Gyűjtőbizottságot kértem fel. Kérem, hogy mindenki ehhez a Bizottsághoz juttassa el adományát, ezzel is kifejezve visszatért testvéreinkkel való együttérzését. Minden adományon a magyarok Istenének áldása lesz! Horthy Miklósné. * * * E nemes és lelkeshangú szózat nyomán a belügyminiszter is bocsátott ki egy rendeletet a pénzbeli és természetbeli adományok összegyűjtésére. A gyűjtés székhelye Budapest I., Szentháromság-ú. 4. A gyűjtés ideje 1940 nov. 15. A gyűjtésnek munkájából a Pápai Hirlap is kiveszi részét. Adományokat lapunk kiadóhivatala is elfogad, nyugtáz és továbbít, de gyüjtőíveket is körözünk és kérjük a nemesszívű, megértő pápaiakat, hogy siessenek erdélyi véreink támogatására. Pénzbeli adományaikat 63.600 sz. „B. M. Erdélyért" elnevezésű postatakarékpénztári számlára az adományozók neveinek egyidejű közlésével fogjuk beküldeni az Országos Gyűjtőbizottságnak. AKIK OTT MARADTAK . . . Akik ott maradtak, azoknak üzenünk: Fojtott a hangunk, gúzsban a kezünk! Sírás és düh, csikorgó akarat Forrong a kényszerített mez alatt. Öklünk szorul s mikor a tüz kitör, Ütünk, zúzunk, nem félünk senkitől! Ha csak egy sóhajtás, jajj is hallik át, Visszhangul küldjük a villámok szavát. És annak a szónak tüzes magja ver S halálba hanyatlik tőle százezer, Aki orvul magyart mert bántani, — Fekete vérbe borulnak álmai! Vigyázzatok és ne felejtsetek Egyetlen gúnyszót, egyetlen sebet! írjátok fel, mert büntetni fog A véren szerzett sújtó ősi jog, S magyar igazság fényes pallosa, S nyomán nem lesz feltámadás — soha! Egy csepp vérért vagy egy könnycsepp helyett Leszámoláskor ontunk ezeret! S örök pusztulás lesz majd a kamat A kölcsönért, mit kardunk visszaad. A multakért — hiszen ez mind kevés — Nincs megbocsátás, nem lesz feledés! Foggal, körömmel ragaszkodjatok S ne hagyjátok bitangul jussotok A céda cenknek, — mert az Isten él! — És győzni fog, ki benne hisz, remél. Veletek van, lesz és marad szivünk: .. . Akik ott maradtak, azoknak üzenünk! Somogyi Károly. Vármegyei közgyűlés. A keleti és erdélyi országrészek visszacsatolásának ünneplése. — 1940 szeptember IS. — Ünnepi közgyűlése volt e héten Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának. A közgyűlést, amelyen 120 bizottsági tag jelent meg, dr. Mesterházy Ferenc főispán a Magyar Hiszekegy elmondása után a következő magyar lélekből fakadó, szép beszéddel nyitotta meg: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mielőtt a mai közgyűlésünket megnyitnám, forduljunk imádságos lélekkel a Mindenhatóhoz, aki végtelen kegyelmével megengedte, hogy elszakított véreink százezrei és Erdély földjének egy része sok fiatal élet feláldozása nélkül visszatérhetett hozzánk. Hálatelt szívvel gondoljunk Kormányzó urunkra, aki két évtizedes bölcs kormányzásával nemzetünket azon az úton vezette, amely a trianoni bilincsek szétzúzásához és hazánk növekvő boldogulásához vezet. Az őszinte köszönet szava illeti a baráti két nagy nemzetet és államférfiait, akiknek > támogatása indította el 1938 őszén azt a folyamatot, amely a \ó Isten áldásától kísérve, bizton hiszem, visszaállítja hazánk évezredes régi határait. De a köszönet és elismerés szava illeti gróf Teleky "Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter őexcellenciáit is, akik kitartó és céltudatos munkával, államférfiúi bölcseségükkel érték el a mindnyájunk lelkét boldog örömmel eltöltő újabb országgyarapodást. Főméltóságú Kormányzó urunk bevonulása alkalmával lezajlott jelenetek, csapataink fogadtatása, a felszabadult magyarság szűnni nem akaró mámoros öröme élő tanúságtétele annak, hogy Erdélyt erőszakkal el lehetett szakítani tőlünk, de elválasztani nem, mert elválaszthatatlanul egységes édes hazánkkal. Mély megilletődéssel emlékezünk meg az erdélyi magyarságról, szenvedéseikről, az elnyomatás évei (alatt tanúsított hazafias magatartásukról, a súlyos megpróbáltatások nyomása alatt egyre növekvő nemzeti öntudatukról, mely a legifjabb nemzedéket is megóvta és megtartotta a magyarságnak. Szálljon biztató szavunk ma még a határokon túl maradt véreinkhez: sorsukon ébren őrködünk, szenvedésüket