Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-03-11 / 10. szám

r Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1173. — Kiadóhivatal U60. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. EH Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Sok minden forr és kavarog, sok minden kialakult és kialakulóban van a világpolitika üstjében. Sok minden, ami csak közvetve, sok azonban, ami közvetlenül is érint bennünket magyarokat. Számot teszünk ma már Európában s ha Varsóban tárgyal a román külügyminiszter, ha a skupstinában felszólal a szerb, ha csak a bürokrácia műhelyeiben dolgoznak és tervelnek, mi magyarok láthatatlanul bár, mindig ott vagyunk, nélkülönk nehéz ma számvetést csinálni. Nélkülünk, igen, de csak akkor és addig, amíg bennünket egységes tényezőként könyvelhetnek el, ha arra nem gondolhatnak, hogy ketté, hárommá, vagy tudj' Isten hánnyá darabolhat bennünket — a pártoskodás. Vájjon nem volna meg a lehetősége annak, hogy csakugyan egyek legyünk ? Egyek abban az elszánt közös akarásban, hogy az ami ma a világpolitika üstjében forrásban és kialakulóban van, a mi javunkra, a mi hatalmi gyarapodásunkra alakuljon ki. Gondolatok a szabadság ünnepén. Irta: Dr. Ónody Dezső. 1848 március 15-ike a magyar reformeszmék megvalósulásának záróköve. A fél évszázados újító munka gyümölcse beérett. Megszületett az új magyar alkotmány, mely lehetővé tette a közjogi, gazdasági és társadalmi reformok megvalósítását. A közjogi reformokat Kossuth képviselte és törvényei felállították az önálló felelős magyar minisztériumot, a népképviseleti országgyűlést, a közteherviselés elvét és a sajtószabadságot. Széchenyi gazdasági reformjai eltörölték az ősiségét, a robotot, a tizedet. Kereskedelmi téren a pénzhiány megszüntetése, a hitelélet felvirágoztatása, a közlekedésügy rendezése és a mezőgazdaság fejlesztése jelentették alkotó szellemének útját. Társadalmi téren a márciusi ifjúság újító törekvései megszüntették a jobbágyságot, el akarták törölni a rendi különbséget és célkitűzéseikben továbbmenve önálló magyar nemzeti kultúra fejlesztését sürgették és követeléseiket a híres 12 pontban foglalták össze. A nemzet akkori életére vázlatosan ezt jelentette március 15-ike. És bár mindenkor büszke örömmel és bensőséges hazafiúi érzésekkel gondolunk március Idusának történelmi eseményeire, az azokban szereplő nagy magyar államférfiakra, mégis úgy érezzük, hogy nemcsak ezek képezik március 15-ike megünneplésének örök időszerűségét, hanem az is, hogy ezt a napot az eltelt közel egy évszázad a szabadság ünnepévé avatta. Mi magyarok pedig, mint jogász nemzet, a legszorosabb kapcsolatban állunk a szabadság gondolatával és büszkén valljuk, hogy: nincs jog szabadság nélkül és nincs igazi szabadság jogrend nélkül! A jog a hatalom és a szabadság kompromisszumából születik meg, bölcsője felett ott ég már a szabadság örökmécsese. Nemzetünk történelmének soha el nem múló dicsősége az, hogy a magyar sohasem tartozott azok közé a nemzetek közé, melyeknek fiai szívesen leborultak a hatalom diadalszekere előtt. Mi törzsökös magyarok turániak vagyunk és az egykori volgamenti lovas lángoló szabadságszeretetéből mindig megőriztünk valamit s a legnagyobb nemzeti megbecsülésben mindig szabadságharcaink hőseit részesítettük. Nagy szó ez: szabadság! És olyan erkölcsi érték, melyet szavakkal meghatározni majdnem lehetetlen. Mégis talán legjobban határozta meg gr. Teleki Pál miniszterelnök, mikor egész szűkszavúan azt mondotta, hogy »szabadság az, ha jól érezzük magunkak. Ha szavainkat, cselekedeteinket és minden életmegnyilvánulásunkat és a lélek szabad felemelkedését gátolja egy láthatatlan valami, ez olyan légkör, melyet nem tűr a magyar. A szabadság azonban nemcsak valami puszta negatívum, nem csupán korlátoktól^' akadályoktól való mentesség, hanem hatalom, uralom, akarat és erő is. .Nálunk a közfelfogásban inkább az előbbi fogalma él a szabadságnak, melynek kialakulását az okozta, hogy a nemzet évszázadokon keresztül súlyos, véres és sokszor talán meddő küzdelmeket volt kénytelen folytatni közszabadsága teljességéért olyan közhatalommal szemben, melyet bizonyos fokig magától idegennek érzett. Talán nem lesz felesleges, ha a nagy magyar szellemek ősi hagyományainknak megfelelő és a szabadságról vallott nézeteiből csak hároméra: Szent Istvánéra, Zrinyi Miklóséra és gr. Széchenyi Istvánéra hivatkozunk. Szent István a szabadságot összeegyeztethetőnek tartotta az erős központi hatalom szervezésével folyó fegyelmezéssel és szigorú rendtartással, de ezen elveinek fenntartásai mellett dekrétumainak második könyvében mégis a következőket mondja: »Istenem, méltó dolog és igen jó az embernek, ha kinek-kinek az ő szabad szándékai szerint folynak élete napjak. Még világosabban látszik ez a gondolat gr. Zrinyi Miklósnál, aki a török áfium elleni orvosság c. művében ezeket írja: »Nincs a szabadságnál szebb dolog, de aki az ilyen militáris disciplinát a szabadsággal ellen-i kező dolognak tartja, vagy bolond, vagy tunya, rossz és rest«. És olvassuk végül, hogy Széchenyi a Világ-ban mit ír: »A szabadság a legfőbb jó, de az sohasem lehet vak, tudatlan, rest és önkényes emberek sajátja. Valódi szabadság csak ott van, ahol a közszabadság fenntartása végett és ez a dolog filozófiája — mindenki szoros törvények alá van vetve«. De nem akarok az egyoldalúság hibájába esni. Mi magyarok, mint jogásznemzet, tudjuk a legjobban, hogy a társadálomban a szabadság, igazságosság és méltányosság eszméi mellett, a hatalom, a tekintély, a rend, a jogbiztonság, sőt a kényszer is nélkülözhetetlen. Kétségtelen azonban, hogy a szabadság képviseli a fényt és azt a világosságot, mely a hatalom és a kényszer sötét és zordon világából magasabb ideálok felé lendíti a földi életet. S amint bizonyos, hogy szemünk az abszolút fény világosságát elviselni nem képes, hogy tökéletlen emberek között a szabadság anarchiára vezet, épp oly bizonyos az is, hogy az örök sötétség éjszakája borulna arra a nemzetre, melyből kihamvadt volna a szabadság utolsó szikrája is. Ezért a szabadság ünnepéről való megemlékezésemet azzal a hő óhajtással zárom, hogy a magyar nemzet lelkéből sohase haljon ki a márciusi eszmék és a szabadság magasztos ideálja iránti lelkesedés. Legyen ez a nemzet mindig eléggé szabad ahhoz, hogy a benne szunnyadó népi erőket kifejthesse és mindig eléggé erős ahhoz is, hogy keresztény világnézetét és alkotmányos szabadságát — minden külső és belső erővel szemben — csorbítatlanul megőrizhesse! Itt az idő nemzeti zászlót venni! Kapható: Ifj. Slern Lipót cégnél Kossuíh-ulca 13. | Dr. Rott Nándor | Öröm után — a pápaválasztás örömnapja után — mindjárt másnap, mult pénteken gyász borult a veszprémi római katholikus egyházmegyére, de egyben az egész magyar katholikus egyházra. Pár heti keresztényi lélekkel viselt szenvedés után elhunyt az egyházmegye szelidszivű, imádságoslelkű főpapja, 22 éven át apostoli buzgóságú kormányzója: dr. Rott Nándor. Dr. Rott Nándor püspök pályája igazi papi pálya. Egyszerű sorból, szerény erdészi lakból emelkedett tehetsége, szorgalma, fáradhatatlan munkája révén mind magasabbra a hierarchia lépcsőfokain, hogy végül mint az ősi veszprémi egyházmegye főpásztora fejtsen ki áldásos tevékenységet hivei, egyháza és a magyar haza javára. 1869-ben született. Középiskoláit Székesfehérvárott és Esztergomban végezte. Ugyanitt a theologiát is, majd tanulmányait Rómában folytatta, itt avatták theol. doktorrá és itt is szentelték pappá 1896-ban. 1902-ben lett a bécsi Augustineum igazgatója, 1908ban esztergomi prelátus-kanonok, 1911-ben a budapesti központi papnevelő-intézet igazgatója és mindezen pozíciókban kifejtett nagysikerű működése után 1917-ben nevezték ki veszprémi püspökké. A háború nehéz évei után a kommunizmus szenvedéseit kellett Istenbe vetett bizó hittel elviselnie, hogy a rend helyreállása után intenzivebben kezdhesse meg főpásztori munkásságát. Ennek során rengeteg templomot emeltetett főkép a Balaton partján, új plébániákat létesített, emelte a hitéletet, segítette a szegénységet. Országos érdemeket szerzett a balatoni gyermekmenhelyek mecenási támogatásával. A vármegye közéletében a legnagyobb tisztelettől környezetten, mindenkor a krisztusi szeretet szellemében és a felekezeti béke érdekében működött közre. Segítő kezét érezte városunk is a szegényházi épület ingyenes átengedésével, restaurálásával és berendezésével. A bérmálás szentségét többször személyesen osztotta ki itteni híveinek jóságos és imádságos lelkét sugározván reájuk. Dr. Rott Nándor püspök hült tetemeit a püspöki székesegyházban ravatalozták fel, ahol rengetegen keresték fel, hogy lerójják kegyeletük adóját. A temetés hétfőn ment végbe. A gyászszertartást az elhunyt volt koadjútora s a püspöki székben utóda dr. Tóth Tihamér püspök végezte. Jelen voltak a temetésen a magyar kormány részéről Hóman Bálint dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter, a püspöki kar számos tagja, a vármegye egész tisztikara a főispán és alispán vezetésével, az egyházmegye egyházi főhatósága alá tartozó többi vármegyék küldöttségei, a veszprémi és környékbeli hiveknek ezrei. Városunkból a végtisztességtételen Hamuth János polgármester, Karlovitz Adolf kormányfőtanácsos, dr. Sulyok Dezső orsz. képviselő, dr. Molnár József és Kerényi József hitoktatók voltak jelen. A püspök holttestét az általa építtetett és Árpádházi boldog Margitról elnevezett, egy év előtt felszentelt templom kriptájában helyezték örök pihenőre. A megboldogult végrendeletében vagyonának főörökösévé a veszprémi egyházmegyét tette. Áldassék emlékezete!