Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-12-30 / 52. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám. Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda). Az újesztendő parancsa, Irta: Antal István igazságügyi államtitkár, országgyűlési képviselő. Néhánv óra mé% s búcsút veszünk azl 1939. évtől. Ha csupán magyar szempontból állítanánk fel a távozó esztendő politikai mér­legét, nem volna okunk sok panaszra. Az 1939. év ugyanis lényeges gyarapodását hozta el a magyarság hatalmi erőinek. Hazánk területe ez évben ismét jelentősen megnövekedett egy történelmi országrész visszacsatolásával. Kár­pátalja visszatérése inem csupán politikailag, katonailag és gazdaságilag fokozta az ország teljesítőképességét, de erkölcsileg is. Növelte önbizalmunkat, .meghatványozta lelki erőinket és megerősítette a jobb magyar jövőbe vetett hitünket. De növelte az ország külpolitikai erejét .és nemzetközi súlyát, tekintélyét is. Kárpátalja esete erőteljes nemzeti mementó kifelé és befelé egyaránt. Kifelé a trianoni or­szágrendezés csődjének újabb szembetűnő pél­dázata s annak az ezeréves európai hivatásnak elismerése, amelyet a magyar nemzet a kár­páti vártán a történelem során mindig betöl­tött. E történelmi hivatás teljesítése a jövő­ben a világesemények ismert alakulása foly­tán — úgylátszik — még nagyobb súlyt jelentőséget ad a magyarság kárpáti őrtállá­sának mint bármikor a múltban évszázadok folyamán. Talán fölösleges is mondani, hogy a nemzet ma is felvértezetten áll készen e hi­vatás betöltésére. Befelé is súlyos tanulságokat ad a kár­pátaljai országgyarapodás: azt t. i.^ hogy} belső egységgel, erőteljes külpolitikai vonal­vezetéssel, erkölcsi és anyagi erőinek céltuda­tos latbavetésével, történelmi jogainkhoz való következetes ragaszkodással s az alkalmas időpontnak okos és erélyes felhasználásával nehéz és válságos időkben is nagy eredmér pyeket lehet elérni a nemzet javára. De hasonlóan eredményes képet mutat az ország belső viszonyainak alakulása is az elmúlt esztendőben. Nagyjelentőségű reformokat hoztunk tető alá, amelyek társadalmi, gazdasági és poli­tikai kihatása évtizedekre szabja meg a ma­gyar élet alakulását. A honvédelmi törvény, a zsidótörvény, a földbirtokpolitikai törvény, valamint a megalkotott szociálpolitikai refor­mok korszakalkotó átépítését jelentik az or­szág társadalmi, gazdasági és közjogi szerke­zetének. S egyben olyan nemzeti és népi fej­lődés alapjait vetik meg, amelynek történelmi jelentősége a nagy 1848-as reformokéval ve­tekedik. Emellett hatalmas eredményeket ér­tünk el az ország honvédelmének kiépítése és általában katonai erőnk és teljesítőképessé­Igünk fokozása tekintetében^ a tavaszi válasz­tások során aratott átütő eredményekkel pe­dig hosszú időre biztosítottuk a cselekvőinem­zeti és keresztény politika számára a nyugodt és szilárd kormányzás alkotmányos feltéte­leit. Magyar szempontból tehát a távozó 1939). esztendő eseményei és eredményei tekinteté­ben nem volna okunk zugolódásra: ez az év mind külpolitikai, mind belpolitikai téren egyike volt újabb történelmünk legterméke­nyebb korszakának. Mi azonban nemcsak magyarok;, de euró­paiak is vagyunk. Nem élhetjük a magunk el­zárt és külön életét, de beletartozunk azí európai nemzetek kultúrközösségébe is. Ami Európában történik, az reánk is kihatással vani s ha Európa fölött sötét fellegek tornyosul­Inak, a mi egünk fölött is beborul a látói­határ. Európa számára viszont az elmúlt 1939. esztendő egyike volt a legtragikusabbaknak 1914 óta: új inagy háború szakadt reá erre a sokat szenvedett földrészre. Új nagy háború, amelynek méreteit, kihatásait, végső kifejlő­dését még csak sejteni sem lehet előre. Egy bizonyos: annyi szenvedéssel^ pusztulással, megpróbáltatással s áldozattal fog járni a benne résztvevő népek mindegyikére, hogy nyomában talán még nagyobb társadalmi és politikai átalakulások fognak bekövetkezni, mint az elmúlt világháború után. Az 1919-ben könnyelmű és bűnös kézzel elvetett szelek ara­tását most szenvedi az európai emberiség ab­ban a szörnyű viharban, amely a versaillesi és trianoni »békeművek« fölött kitört s amely vihar, ha józan és felelősségteljes államfér­fiak kellő időben meg nem fékezik, megsem­misítéssel fenyegeti az egész nyugati műve­lődést. A magyar népet a Gondviselés akarata és vezetőinek bölcsesége megkímélte attól, hogy résztvegyen ebben a szörnyűséges vér­(özönben s mig Európa négy sarka lángokban áll: a kis Magyarország a béke és a nyuga­lom boldog szigete. A gazdasági világháború sodrában erőteljesen bent vagyunk ugyan mi is, de az igazi háborúban nem s hálát adha­tunk a Gondviselésnek: magyar vér nem om­lik a csatatereken. Az első tehát, amit a reánk köszöntött újesztendőtől óhajtunk és remélünk, az, hogy a magyar nemzet 1940-ben is tovább tudja i élvezni a békesség áldásait. A magyar vér olyan drága kincs, hogy annak minden csepp­jére féltő gonddal kell vigyáznunk. Egészen bizonyos, hogy azok, akikre az ország sorsa bizva van, tudják ezt a kötelességüket s őraj­tuk nem fog múlni a magyar nemzet békes­séges új esztendeje. Csakhogy egy nemzet sem kizárólag a saját elhatározásától függ s különösen a kis mépek sorsa van kitéve a nagy világerők üt­közéséinek. A magyar történelem ennek a tény­nek élő példázata: évszázadokon keresztül mást sem csináltunk^ mint vállaltuk a nagy világerők ütközéséből reánk mért sorsot s mindig keményen szembenéztünk vele. Most is ezt fogjuk cselekedni, ha így rendeli a nem­zetek fölött őrködő Gondviselés s mindent megteszünk, hogy ez a helytállásunk minél erőteljesebb és minél hatásosabb legyen. An­nál is inkább, mert nekünk is vannak még elintézetlen ügyeink Európával, amely ügyek méltányos és igazságos rendezése nélkül sem­miféle végleges európai rendet nem tudunk elképzelni. Egész szívünkkel és lelkünkkel csüggünk a békén s forró óhajtásunk, hogy az minél hamarabb helyreálljon a vérző népek és nemzetek között is, de nem olyan békére gondolunk., mint a húsz év előtti, amelyből csak nyomorúság, pusztulás és íme: egy új háború katasztrófája szakadt az emberiségre, de olyanra, amely az erkölcsön és az igazsá­gon épül fel s minden nemzetnek megadja azt, ami őt az isteni és az emberi törvényekí szerint megilleti. Ilyen külső viszonyok között, ilyen nem­zetközi helyzetben, ilyen nemzeti törekvések mellett mi lehet a magyar közélet alapvető parancsa, amelynek irányadását a most reánk köszöntő 1940. évben nem szabad szem elől tévesztenünk? Szerintem az ország mai állapotában két kötelesség háramlik minden magyar emberre, vezetőkre és vezetettekre egyaránt. Megőrizni a nemzet belső egységét és a legmagasabbra fokozni a magyar nép erkölcsi és anyagi teljesítőképességét. Mig Európa fölött a háború rémségei száguldoznak s nem tud|ni, hogy a tüzesóva mikor repül fel a mi házunk tetejére is, ide­bent, a csonka határokon belül nem lehetnek politikai, párt- vagy világnézeti ellentétek ma­gyar és magyar között. Nem lehetnek ilyen vagy olyan pártállású, ilyen vagy olyan poli­tikai meggyőződésű, ilyen vagy olyan világ­nézeti hitvallású magyar emberek: csak ma­gyar emberek lehetnek, akiknek sorsa közös s akiknek teljes lelki és szívbéli egybeforra­dással lehet csupán e sorssal szembenézni. Csak egy lélekben teljesen összeforrott nemzettel, gondolkozásában, célkitűzéseiben* érzéseiben azonos szemléletű néppel lehet a mai szörnyű európai válságban a nemzet élet­érdekeit minden veszéllyel szemben megvé­delmezni s a nemzet kétségtelen történelmi jogait győzelemre juttatni. Ez a felismerés sú­lyos felelősség elé kell, hogy állítsa a közélet férfiait a politika minden oldalán: nemes és tisztult önfegyelemmel elhallgattatni a ki­csinyes és másodrendű politikai ellentéteket, hogy a nemzet minél nagyobb erkölcsi erővel és minél teljesebb egységgel tudjon az európai viharral szembeszállni. Ehhez azonban még egy kötelesség telje­sítése is szükséges : a békének és a nyugalom­nak rendelkezésünkre álló idejét felhasználni arra, hogy a legmagasabbra fokozzuk a nem­zet erkölcsi és anyagi teljesítőképességét. Fo­kozni a munkát, erősíteni a termelést, meg­oldani a súlyos szociális kérdéseket, alátá­masztani a gazdasági életet, javítani a meg­élhetés feltételeit, meghatványozni a kultúrá­lis teljesítőképességet, megszüntetni a kiáltó szociális és gazdasági ellentéteket s ezek kö­zött is a legsúlyosabbat: a nemzeti jpvede­lem megoszlása terén jelentkező aránytalan­ságokat, növelni a dolgozó néprétegek élet­színvonalát és fogyasztóképességét, megerő­síteni a középosztály ellenálló erejét, előse^ gíteni a társadalmi osztályok összhangját és együttműködését, — egyszóval maradék nél­kül megvalósítani azt a nagyvonalú szociális, keresztény és nemzeti építőprogrammot, Kedves vendégeimnek és bará­taimnak boldog új-évet kívánok, Malac-eresztés! Korhely- és bableves! Záróra nincs! Hólabda- és konfetti-csata! Szíves pártfogást kér: Hölgyek és urak számára külön meglepetés! SCLINKO kávés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom