Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-12-23 / 51. szám

Magyar karácsony. Irta: Dr. Ónody Dezső. Szent szél fúj a magyar mezőkön, meg­szentelt nap süt a magyar rónákon. Apró fal­vakban, fehérségükben büszke városokban, imindenütt és mindenhol meleg szeretettel és vallásos megilletődéssel készültek a szent ka­rácsony ünnepére. Mert ünnepet ül, mint minden évben, most is a magyarság. Ünnepét annak, aki az emberiség iránti mérhetetlen szeretetből testet öltött és szenvedéseivel megváltott minket az örök életre. Ünnepét üljük annak az Ür Jé­zusnak, aki a kereszténységgel ajándékozta jneg a (magyarságot s xgy egy testté és lélekké tett bennünket Európával. Szeretettel és a ke­resztény hit által felvértezett alázatos, de bízó lélekkel nézünk annak a jövőnek elébe, mely az örök magyar hivatáson alapszik. Tudjuk, hogy ezt a magyar hivatást nem a múló teg­nap és nem a megpróbáltatásokkal tele ma jelenti csak, s hisszük, hogy legyen bármilyen a jövő: ezt nem veheti el tőlünk senki és semmi! Az öntudatra ébredt magyarság állama: a krisztusi magyar állam. Közös alapja a patrimonium Hungáriáé. Ez a szellemi örök­ség adja azt a biztos erőt,, ami itt mindenkit lés mindent magyarrá tesz. Politikai öntudat és krisztusi szellem csodálatosan 'fonóíd'ik össze a magyar Szent Korona tanában és tisz­teletében, mely jelenti a magyar függetlenség és lelki szabadság örök fogalmát. Jöhetnek vi­harok és jöhetnek rossz álmok, de a magyar­ság erősen és megingathatatlanul védelmezi a keresztény és európai egységbe vetett hitét s helyzeténél fogva szenvedélyesen vállalja azt a sorsot, mely országának védelmét összekap­csolja — ma még talán jobban, mint a múlt­ban — a keresztény kultúra és nyugati civili­záció oltalmazásával. A karácsonyi ünnep misztikus varázsa erősíti hitében és törhetetlen állhatatosságá­ban a magyarságot. A kereszténység jegyében tisztában vagyunk azzal, amit hivatásunk pá­ratlansága, eredetisége és önállósága jelent. Rajtunk kívül a Kárpátok medencéjében egyet­len más nép sem teljesíthetné ezt a hivatást i a mi helyünkön és a mi helyzetünkben. Meg­győződésünk, hogy a történelem színpadán nem mondottuk ki még az emberiség számára [és a kereszténység javára az utolsó szót. Euró­pának ma épen olyan szüksége van az erős és független Magyarországra, mint a középkor­bán a pogány tatár és török ellen. Küldeté­sünknek reális alátámasztást ad geopolitikai elhelyezkedésünk, a magyarság politikai gé­niusza és katonai értéke, mellyel a Kárpát medence nyugalmának, rendjének, kultúrájá­nak és keresztényi lelkületének fenntartására s örök időkre való megőrzésére egyedül hi­vatva van. Ha a szent karácsony ünnepének igazi j jelentőségét: a Szeretetet keresztényi értelem­ben tudjuk átérezni és belecsepegtetni min­denki szívébe, akkor 1939 karácsonyán a ma­gyar havasok termette karácsonyfa csillogása és üde zöldje reménnyel integet minden ma­gyar felé! Döröghetnek körülöttünk az ágyuk, taposhatják őrült elvakultságukban egymást a kultúrnemzetek, gyarló emberektől alkotott rendszerek rövid életű sikerekre építve eltá­volodhatnak a karácsony szülöttjétől: a Kis Jézustól; mi magyarok e szent ünnep békés csendjében a kereszténység örök erejére tá­maszkodva akarunk tovább munkálkodni és az emberiség érdekében hivatásunkat szolgálni s Imint, a költő mondta: „Szép szembenállni ezernyi pokolnak, S kis otthonunkban harcolni ki rendet, Mikor körülöttünk véresen loholnak Népóriások, századok világok És trónok és ősi álmok remegnek, Keresni egy bús, kis országnak álmát, Mikor az ég piros sátra alatt Játszódnak le hóhéros panorámák." — A Pesti Tőzsde új számában vitéz Teleki Mihály gróf, báró Splény István, dr. Laky Dezső, Schmidt Richárd, dr. Bódy László, dr. Morvay Endre, Beliczay Imre, Oreste Piana, R. Fritzsche, dr. Tóth László, dr. Bányai Aladár és mások nyilatkoztak. Érdekes érték­és árutőzsdei információk, exporthírek stb. egészítik ki a 16 oldalas karácsonyi számot. „Egy év a nemzet életében." Egy több mint 200 oldalas kötetbe össze­gyűjtve jelentek meg azok a beszédek, amelye­ket gróf Teleki Pál miniszterelnök és kormá­nyának tagjai az 1939—40. számadási idő­i szakra vonatkozó állami költségvetés képviselő­házi vitája során elmondottak. Kezdődik a beszédgyűjtemény, mely köny­nyen áttekinthető formában, tartalomra utaló fel­iratokkal ellátva közli az egyes beszédeket, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszternek az ország egész pénzügyi helyzetét megrajzoló költségvetési beszédével, amelyet nyomon követ magának a miniszterelnöknek beszéde, majd pedig az egyes tárcák képviseletében Csáky István gróf külügyminiszter, Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter, Teleki Mihály föld­mívelési, Varga József ipari- és kereskedelmi, Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszterek, dr. Antal István igazságügyi államtitkár, Bartha Károly honvédelmi és Jaross Andor felvidéki | miniszterek beszédei és bezárja a sort a mi­niszterelnök megajánlási beszéde. Teremtő munka gazdag eredményei bon­takoznak e kötetből elénk. Minden hazáját őszintén szerető magyar ember meggyőződhetik a vezető kormányférfiak szavaiból, hogy szavaik nem elhangzó Ígéretek, de tettek voltak, amiket a magyar nép javára már is igen jelentős mér­tékben megvalósítottak. De kibontakozik e beszédgyűjteményből a jövőnek képe is, mely az öntudatos, maga erejében bizó magyar politika szellemében további alkotásokkal, egye­temes népi érdekből véghezviendő s ugyan­akkor a magyar állam létalapját is erősítő reformokkal biztat. És meggyőződhetik mindenki e kötetből ; arról is, hogy Teleki Pál gróf kormánya erős kézzel biztosítván az ország belső rendjét, ugyanakkor külpolitikánkat is nyitott szemmel és bölcs megfontoltsággal irányítja e mai sors­döntőén válságos időszakban. mMPVMMM Kétszer felülvizsgált orvosi létzz mck érő 1 - 3 O pengő. Karczagi illatszertár, fotószaküzlet Fülmelegílő kaphaíó. „Közelegnek az ünnepek" mondá a hét elején a feleségem, — nagytaka­rítást kell végeznünk; az ünnepekben látogatók jöhetnek hozzánk, s tudod, milyenek az embe­rek, megszólhatnának bennünket. — De meg — valljuk meg őszintén — nagytakarításra tényleg szükségünk is van. A szobák padlóinak fénye eltompult, a szőnyege­ket porolni kellene, a függönyök már nem fe­lelnek meg a tisztaság követelményeinek, mosni­vasalni kellene őket, a rézkilincsek nem elég fényesek, a falakra rárakódott a por, a fekete vaskályhák már egész szürkék, s még van elég más is, ami tisztogatásra vár, de hamarosan nem jut az eszembe. Beláthatod, hogy mind­ezek az ünnepekre így nem maradhatnak. A házi béke kedvéért beláttam. Mindössze bátortalanul azt jegyeztem meg, hogy ilyen bőséges nagytakarítási program keresztülvitelére a téli időszakot kevésbbé tartom alkalmasnak, halasztanánk talán el az egészet a tavaszra, pl. húsvétra. — Szó sincs róla, takarítunk most is, meg húsvétra is — mondá ellentmondást nem türőleg a feleségem. Nem tehettem mást, megadtam magam a sorsnak, noha a nagytakarítás gyönyöreitől előre borsódzott a hátam. Másnap reggel életbe lépett a hadiállapot, megkezdődött a nagytakarítás. Engemet a kony­hába internáltak. S mikor délben elfogyasztván ott ebédemet, be akartam menni egy kis ol­vasnivalóért a szobába, feleségem az ajtó elé állt, s kijelentette, hogy a padló friss fényezé­sét nem engedi tönkre tenni, a szobába be nem léphetek. — Talán levetném a cipőmet és haris­nyában bemehetnék — kisérlém meg az ellen­vetést, hisz Napoleonnak is meg volt engedve, hogy könyveket olvashasson Szentilona szigetén. — Szó se róla — replikázott feleségem, aki a nagytakarítás idejére diktátori allűröket vett fel —, amíg a szőnyegeket le nem terítjük, addig a szobába senki emberfia be nem teheti a lábát. Már azon gondolkoztam, hogy valahol éjjeli szállás után nézek magamnak, de szeren­csére a szőnyegekkel estére végeztek és saját ágyamban hajthattam fejem pihenőre, ám nap­pali tanyám továbbra is a konyha maradt. Általá­ban az egész lakás hadiállapot képét mutatta. Székek, képek, ágyneműk az asztalok tetején,

Next

/
Oldalképek
Tartalom