Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-02-11 / 6. szám

Pápa, 1030 február 11. ••iiiww m II MI i mii iw m IIB—••II—II——mim MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal U60. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. | XI. Piusz pápa. | Mint lapunk zártakor, a rádió jelentéséből értesültünk, XI. Piusz pápa Ő Szentsége ma, pénteken reggel V26 órakor 81 éves korában elhunyt. A katolikus világ gyásza gyásza az egész világnak, amely XI. Piusz pápában a krisztusi szeretet, a béke és az emberiesség apostolát tisztelte. Nem szükséges elítélő szavakat keresni a dohány-utcai merénylet megbélyegzésére, eléggé beszél az önmaga helyett és minden tisztességesen gondolkodó magyar ember szemében meg is bélyegzi önmagát. A bomba ismeretlen volt eddig a magyar közélet fegyvertárában és az a törvény irgalmatlan pallosát megvillogtató válasz, amit erre az első — a Gondviselés kegyelméből szerencsére senkire sem végzetessé vált — bombamerényletre a magyar kormány megadott, reményt nyújt a tekintetben, hogy az első, egyszersmind az utolsó is marad. Kérlelhetetlen szigorral őrködni fog a törvény a felett, hogy ennek az országnak rendjét és nyugalmát, a polgárok élet- és vagyonbiztonságát erőszakos cselekmények meg ne zavarhassák, hogy azt a becsülést, amit nemzetünk mindenkor, de főkép a fejünk felett elszállt húsz trianoni nehéz esztendő alatt megszerzett, el ne veszítse, sőt inkább gyarapítsa. Nihilistáknak és vasgárdistáknak nem lesz prédájává ennek az országnak békéje és jó híre, amely fölött a kormány a maga végrehajtó és igazságszolgáltató szervei útján éber gonddal és kérlelhetetlen szigorral őrködik. »Vége felé immár közelít az ének«, zenghetjük Arannyal, ám ez az ének — a spanyol polgárháború tragikus rémségekkel teli éneke — nagyon gyászos, irgalmatlanul véres volt. De ma már, amikor Franco csapatai maga előtt hajtva a vörösök felbomlott seregeit, elérték a francia határt, amikor a köztársasági kormány magával vive rengeteg nemzeti kincset, állami vagyont, idegen területre menekült, amikor a még nem nemzeti kézen levő spanyol föld is három oldalról van körülkerítve és a külföldi, a szovjetsegítségtől főkép majdnem teljesen elzárva, ma már igazán el lehet mondani, hogy »vége felé immár közelít az ének«. Immár csak napok kérdése, hogy a francia kormány is kénytelen legyen a tények előtt meghajolni és Franco kormányát az egyedüli spanyol kormánynak elismerni s ma már csak hónapok vagy tán hetek yálaszftanak el attól az időponttól, amikor a pireneusi félsziget a maga egészében nemzeti uralom alá kerül. Nemzetközi szempontból nem lehet eléggé megbecsülni ennek a ténynek jelentőségét. Spanyolországban nemcsupán az ottani köztársasági kormány bukik meg, de véglegesen megbukik vele az orosz szovjet is, mely bolsevista tűzfészket akart csinálni Spanyolországból, ahonnan Franciaországot s folytatólag az egész világot felgyújthassa. Ez a terv most szörnyűségesen véres kudarcba fult. Tragikomikusán hat, amikor az ember azt olvassa, hogy Csehország, vagyis a mai Cseh-Szlovákia, a nyugalmazott Csehszlovákia azzal kívánja a nyugalmának napjait kényelmesebbé és elviselhetőbbé tenni, hogy áruba bocsátja fölöslegessé vált hadi felszerelését: ágyúit, tankjait, gépfegyvereit stb. Benes | Eduárd imperialista hóbortja után Csehországot, mint ócskavaskereskedőt látni nem utolsó spektaculum a világ és — számunkra sem. A világ azonban felülhet ennek a kutyakomédiának ámde mi sokkal jobban ismerjük a cseh sógort, semhogy elhigyjük neki, hogy az egész végeladás nem csupán szemfényvesztés, amivel a maga békés, semleges szándékait akarja (tán további kölcsönök reményében) fitogtatni, de ő kelmének akkora a hadi felszerelése, hogy azért mindig éppen elég marad, nem szólva a pilseni Skodáról, aki mindenkor gondoskodhatik a pótlásról. Csak jó lesz tehát tovább is vigyázni a sógorra! Az új Magyarország. (y.) Erőteljes lépésekben halad előre az egész országban a Magyar Élet Mozgalom, amelyet vitéz Imrédy Béla miniszterelnök indított el a pesti Vigadóban Vízkereszt napján tartott beszédével. A magyar nép a kormányelnök szózatából megértette, hogy ezúttal nem egyszerű politikai szervezkedésről, nem egy politikai párt akciójáról van szó, megérezte a magyar nép, hogy ez a mozgalom sokkal többet akar: minden politikán és minden párton felülemelkedve új magyar életet akar teremteni a magyar földön és igazi egységbe akarja összeforrasztani a nemzetnek minden egyes tagját. A miniszterelnök hivó szózata lelkes visszhangra talált a magyar lelkekben s ennek tulajdonítható, hogy mindazokban a városokban, ahol eddig a Magyar Élet Mozgalom zászlaját kibontották, a magyar nép nagy tömegekben és zárt sorokban csatlakozott ehhez a nagyjelentőségű mozgalomhoz. Az elmúlt vasárnapon a magyar Dunántúl legősibb városa, Székesfehérvár, Imrédy Béla ajkairól hallgatta az új magyar életet hirdető mozgalom irányelveit. A miniszterelnök beszédében, mint alapgondolatból, a mult hagyományainak tiszteletéből indult ki. Ezek a hagyományok szentek, mert egy évezred fokozatos fejlődésének eredményei. Mind e hagyományok az ősi magyar lélekben gyökereznek, amely időtálló, mint a magyar géniusz, amely régóta elevenen él. Az ősi magyar földön új magyar életet kell teremteni. Nem ígérhetjük, hogy a magyar nemzet máról holnapra a leggazdagabb és leghatalmasabb nemzete lesz Európának, de ki kell munkálni azt a szebb jövőt, amikor minden becsületes magyar megtalálja a maga, emberhez méltó kenyerét. Az ősi földön igazi alap csupán a magyar föld lehet. A földmívelő népre kell alapítani a magyar politikát, mert ez az a fundamentum, amelyre veszélyek idején visszavonulhat a magyar szellem, ahonnan örök tartalékait merítheti. A magyar paraszt és a magyar birtokos tartotta lenn mindenkor a nemzet épületét. A magyar földbirtok megoszlása helytelen, abba bele kell nyúlni a kormányzati politikának. A magyar földet birtokolni azonban nemcsak jog, de kötelesség is. Ez hassa át mindazokat, akiket a kormányzat a felszabaduló U/2 millió hold megművelésére fokozatosan a föld birtokába fog juttatni. Ehhez természetesen az is kell, hogy megteremtessenek számára azok a szervezetek, amelyeken keresztül az értékesítés is biztosítható lesz. Beszéde továbbjj. részében a miniszterelnök a keresztény társadalomnak a kereskedelembe való intenzivebb bekapcsolódásának fontosságát hangsúlyozta, mert addig nem lesz rendes, kiegyensúlyozott társadalom, amig a különböző foglalkozási ágak hegemóniája, a magyar társadalomban helyre nem áll. Az iparosság és a tisztviselőikar sorsát egybeforrottnak látja a föld népével, amelynek jobb boldogulása biztosítja az ő boldogulásukat és kenyerüket. Súlyos szavai voltak a miniszterelnöknek az urhatníámság ellen, valamint a valódi kereszténységről, mely nem jelszó, hanem belső átélés s amely megteremt olya;n belső nyugalmat és rendet, amelyet nem kell félteni semmi agitációtól vagy demagógiától. A miniszterelnök székesfehérvári beszéde újabb jelentős lépés volt az új Magyarország kialakulásához vezető úton. Thaly Kálmán, a pápai diák. Irta: Dr. Tóth Endre. Egészen bizonyos, hogy azok a versei, amelyeket bölcselőnek neveztem, már többet megmutatnak szerzőjük igazi szelleméből. Hadd mutassak be ezek közül is kettőt. A „kis vitorla" címűt lássuk először: Kis vitorla, lenge sajka Habtól űzve, széltől hajtva Merre szálltok, merre szépen Lágy hullámok tengerében ? Vigyetek el engem is! Oda hol meggyógyul a szív S láng szerelme vissza nem hív És a kéj, gyönyör születnek És a felsajgó kebelnek Teljesülnek vágyai. Oda hol minden bokorban Száz madár, száz énekes van, S a virágok illatától Őserdők, lombok dalától Lelkem kéjtengerbe hal. Hol oly tiszta kék a menny ég Oly mosolygó, oly derült kék S dal-hangjában a csermelynek Kis tündérek énekelnek, Énekelnek, játszanak. Oda hol dalok teremnek Szárnyain a képzelemnek, Oda hol az élet álom Boldogságom ott találom, Ott tudok felejteni. .. A csalódott, vagy elhagyott szerelmesnek a hangja ez, de a bánat szinte teljesen személytelen s vágya csak a magáé, csak a felejtés. Valahogy jobban befelé néz ebben, mint a megelőzőkben, jobban keresi — mert hisz még itt is csak keresi, egyebet még alig tehet — saját magát. És a legnagyobb igényű s leginkább belsőjét tükröző vers: az Elment a képzelet bolyongani című. A képzelet valamikor korlátoktól mentesen járta be az egész világot. Elszállt magas bérctetőre s látta a leányrabló lovagot, elment pusztákon, virágos réteken át, kihallgatta a szerelmeseket, kergette a hulló levelet, kikutatta a szívek bánatát, mindazon amit látott, annyira felbőszült, hogy pusztított, rombolt mindent, — hiába, önmagát nem tudta megsemmisíteni — hiába futott önmaga elől is . . . Elment a képzelet bolyongani — De neki már kicsiny volt a világ Elment mint égő vándor üstökös S futott, rohant sok ezredéven át... Megunta azt is a boldogtalan S kivánt új életet, új világokat, Az Úr sokallá, megharaguvék — És szól fenyítve dörgő hangokat: „Ki szabad voltál, mint az angyalok Elégedetlen vágyó képzelet! De vissza élve hűtelen levél Az Úr haragja büntet tégedet Megkötve lész, valóság láncival Lakásod elzárt börtön: koponya, Csak néha lenghetsz, ismét visszatérsz De teljesen szabad nem lész soha" Regeszerü, okoskodó vers ez. De bizonyos, hogy van benne gondolat s meglepő alakot gondol ki számára. Nem analizálom azonban tovább.