Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-11-04 / 44. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda). 1 Darányi Kálmán Hármas zászlóavatási ünnepéig. (e) Hazánk politikai életének egyik leg­kiválóbb, legtiszteletreméltóbb és legkomo­lyabb egyénisége távozott el dr. Darányi Kál­mán személyében —időnek előtte! — az élők sorából. Egyrészt ámult tisztes hagyományai­ban gyökerezve, másrészt a jelen követelmé­nyeit megértve és átérezve, munkában telt és a köz önzetlen szolgálatának szentelt élete fo­lyamán megadatott neki, hogy sok maradandót alkothatott és — főkép a győri programjában foglalt kezdeményezéseivel — megteremthette az ország számára azokat a lehetőségeket,, (amelyek a szentistváni gondolat diadalmas beteljesedéséhez vezethetnek. Fájdalom tölti el lelkünket, hogy ezt a beteljesedést ő, a ma­gyar nagyság rajongója, már nem érheti meg és akkor kellett közülünk örökre eltávoznia, amikor még csak a "Felvidék egy része vissza­térésének első évfordulója következett be s a többinek visszaszerzése még szellemi örökö­seire és a magyar nemzet meg nem fogyatko­zott őserejére vár. Ez a szíent örökség enyhítse azt a bánatot, mely elhunytával szivünket eltölti. És enyhítse gyászunkat annak a nemes egyéniségnek, an­nak a jó embernek emléke, akit mindenki, aki ismerte, csak mélységesen tisztelni és szívből szeretni tudott. Mi pápaiak különösebb megilletődéssel gondolunk reá. Mint a dunántúli református egyházkerület alkotó tagja, mint központi is­koláinak világi gondnoka sokszor megfordult körünkben s a rábizott intézmények történe­tébe örökre hálás kegyelettel jegyzik fel ,gon­doskodó jóságának annyi jelét. S amit itt és /ezekért tett*, azt is a magyar közművelődésért hevülő lelke sugallatából az egyetemes ma­gyar haza szolgálatában cselekedte. Az országháza kupolacsarnokából a jövő hét keddién történő temetése alkalmából az egész magyarság igaz kegyelete kíséri utolsó útjára őt, akiben e nemzet egyik legjobb fiát vesztette el. Elhunytáról a dunántúli ref. egyházkerület és főiskola a következő gyászjelentést adta ki: „A B. F. R. A. A Dunántúli Református Egyházkerület és Pápai Főiskolája mély meg­rendüléssel, de Istenbe vetett erős hittel jelenti, hogy nagyméltóságú pusztaszentgyörgyi és tetét­leni Dr. Darányi Kálmán m. kir. titkos tanácsos, a magyar országgyűlés képviselőházának elnöke, nyug. m. kir. miniszterelnök, a pápai főiskola világi gondnoka, a dunántúli egyházkerület tanácsbírája Budapesten november 1-én elhúnyt. Halálát az egész ország gyászolja, mert nemze­tünk legjobbjai közé tartozott. A mi vesztesé­günk még fájdalmasabb, mert közelről ismer­hettük őt. Válságokkal teljes évtizedeken át fá­radhatatlanul dolgozott intézményeink érdeké­ben. Országos gondjai között mindig volt ideje és kedve a szakadatlan szolgálatra, a nehézsé­gek elhárítására, a jobb jövő építésére. Kiváló volt a tanácsadásban, erős a teherhordozásban, első az áldozatkészségben és mindenek felett példaadó református hitünk megvallásában. Vilá­gító életéért Istent magasztaljuk, emlékét büszke kegyelettel őrizzük. Pápa, 1939 november 2. ,Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.' Máté ev. 10:39." — 1939 október 29. — A pápai járás vitézei, hadirokkant csór portja és frontharcos főcsoportja egyházilag már megáldott zászlóinak avatása mult va­sárnap folyt le felemelően szép ünnepély ke­retében. A házakon sürün kitűzött nemzeti lo­bogók, s az utcákon tolongó érdeklődő kö­zönség külsőleg is dokumentálta, hogy olyan ünnepe van a városnak, amelynek gyökere nagy tömegek lelkéből táplálkozik. A falvak világháborút megjárt katonái is — mellükön kitüntetéseikkel — résztvettek sokan az ün­nepélyen, hogy együttérzésüknek a béke zász­laja alatt is kifejezést adjanak. Hirlapírói kötelességünkön túl örvendve vettünk részt eme hármas zászlóavatási ün­nepélyen, mert az gyönyörű példája volt a magyar társadalom egyérzésben való össze­forradásának. Itt adjuk az ünnepély lefolyását: A Hadröá díszgyűlése. A Hadirokkantak, hadiözvegyek, hadi­árvák Orsz. Nemzeti Szövetségének helyi cso­portja zászlaja avatásának és húszéves fenn­állása alkalmából reggel 9 órakor díszköz­gyűlést tartott a Levente-Otthonban. A termet zsúfolásig megtöltő közönséget, iköztük első sorban a központ kiküldötteit vitéz Karcsay Béla nyug. ezredes, elnök üd­vözölte, majd Rosinger Lajos ügyvezető ter­jesztette elő nagy gonddal megfogalmazott szép jelentését, kiemelvén azt az önzetlen munkát, amelyet a csoport a hadirokkanták, -özvegyek és -árvák érdekében kifejtett és (kifejt. Az ügyvezető jelentését helyesléssel vették tudomásul, s kimondották, hogy azt egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatják, Lóskay István orsz. társelnök, városunk szülötte, helyi reminiszcenciákkal átszőtt be­szédében magával ragadó hévvel és lelkese­déssel üdvözölte a jubiláló helyi csoportot. 600.000 hősi halott figyelmeztet bennünket — úgymond a többek közt — arra, hogy nem felejthetünk és mi .nem felejtjük, hogy csonka a hazánk, amelynek épségét vissza kell állí­tanunk. Zúgó tapsviharral fogadott beszéde után Sárkány Ferenc ugyancsak központi társelnök mondott nagy érdeklődéssel hallgatott hosz­szabb beszédet, amelynek végén bejelentette, hogy az országos igazgatóság kitüntetésben részesítette azokat v akik a helyi csoport éle­tében kiválóbb érdemeket szereztek. így em­lékérmet. díszjelvényt és díszoklevelet kap­tak dr. Domonkos Qéza városi tiszti főorvos, vitéz Hevessy József ny. őrnagy és Bodolay Jenő iparostanonc-iskoiai igazgató. Megható volt Kisházy Vince ké^zőint. növendék, hadiárva üdvözlő beszéde.. aki két társa élén a hadiárvák nevében mondott kö­szönetet a jubiláló csoportnak az árvák ügyé­nek meleg felkarolásáért. Szívbéli érzéssel előadott beszédét, va­lamint az orsz. alelnökök megörökítésre méltó beszédeit ugyancsak jegyzőkönyvbe iktatják. Ezek után Karcsay elnök indítványt ter­jesztett elő a tiszteletbeli tisztségek betöl­tésére, mit éljenzéssel emeltek határozati erőre. A jubiláris közgyűlést a Himnusz zárta be. Istentiszteletek. Délelőtt 10 órakor a plébániai főtemp­lomban ünnepi szentmise volt, amelyet Né­meth József apátplébános mondott. A misén nagy közönség volt jelen. Ara ZO fillér Ugyanebben az időben a Sportpavillon­ban protestáns istentiszteletet tartottak, ame­lyen Bácsi Sándor evangélikus lelkész mondott alkalmi textus alapján hazafias érzéstől át­hatott prédikációt, Balogh Gábor ref. s. lel­kész pedig imádkozott. Kár, hogy a terem aránylag kicsi volta miatt, sokan kiszorultak onnan. Zászlóavatás. Maga a zászlóavatási ünnepély a Sport­telepen folyt le, hova zárt rendekben felvo­nultak a vitézek, a hadviseltek, a frontharco­sok, tanáraik vezetése mellett az irgalmas nő­vérek, a ref. nőne velő-intézet, a kollégium, a bencés girnin., a tanítóképző, az áll. polgári leány-, a r. k. polgári fiú- és mezőgazdasági iskola növendékei. A földszinti ülő- és álló­helyeket, valamint a tribünt óriási közönség; szállotta meg, amely a hideg idő ellenére a műsor végéig kitartott. Nem túlozunk, ha 3000 főre becsüljük a megjelenteket. A tribün előtt felállított pódiumon az avatandó zászlók alatt foglaltak helyet a zászlóanyák: középen dr. Antal Istvánné (HONSZ), balról özv. Körmendy Béláiné (Frontharcosok), jobbról vitéz Karcsay Bé­láné (Vitézek), mögöttük a zászlókat készítő tanintézeteket képviselő koszorús leányok. Az első páholyban foglaltak helyet Árvát­falvi Nagy István, dr. Antal István államtit­kár, orszgy. képviselő, az ünnepély szónokai, valamint a központ kiküldöttei, a többi pá­holyokban pedig városunk notabilitásai. Fél tizenkét óra tájban Kovács Kálmán ny. ezredes, díszelnök a mikrofon elé állott, s üdvözölte elsőben József királyi herceg legfőbb védnök helyettesét, vitéz Karcsay Béla ny. ezredest, azután a többi előkelőséget és a nagy közönséget. Utána Árvátfalvy Nagy István, a HONSZ elnöke mondta el ünnepi beszédét. Szólott a bajtársi hűség kapcsola­tairól; kegyelettel áldozott a 600.0000 ma­gyar hősi halott emlékének, akiknek legna­gyobb része idegen földben alussza örök ál­mát, de magyar eszméért haltak meg. A hősi katonai erények vannak ráhímezve a szent zászlókra, ezek az útmutatók, az irányjelzők a jövő céljai megvalósítására. A Kárpát Dal­kör énekkara Rózsa János karnagy vezényle­tével áhítattal elénekelte a Fohász című éne­ket, mi után az Orsz. Frontharcos Szövetség kiküldötte: dr. Csukássy Lóránt testületi ügyész mondotta el gondolatokban gazdag üd­vözlő beszédét. A Kárpát Dalkör ezt követő­leg a Nemzeti zászló című dalt énekelte el v a szerzemény komplikáltsága ellenére igen szép sikerrel. Antal István beszéde. Most városunk közszeretetben álló kép­viselője, aki —• mint pápai — készséggel veszi részt társadalmi életünk minden főbb mozza­natában, dr. Antal István mondotta el mély­séges figyelemmel hallgatott ünnepi beszé­dét. Minden eddigi beszéde, amit közöttünk elmondott, szónoki mestermű, s gondolatai­nak, eszméinek gazdagságával elkápráztatott, így volt ez most is. Odaadó érdeklődéssel hallgattuk minden szavát, megnyugodva fo­gadtuk politikai kijelentéseit, amelyek a ma­gyar jelen és jövő útjára világítottak rá. Beszédét annak a kérdésnek a feltevésé­vel kezdte, hogy mi a zászló? Súlyos hibát követne el mindenki — folytatta —, ha ai zászlóban csupán egy díszes nemzetiszínű,

Next

/
Oldalképek
Tartalom